Azt hiszem, az �n mai jelem m�r befog�sra t�rt�nt. Elv�gre ha m�r tizen�t perce �llsz a buszmeg�ll�ban, �s a negyven�t�s buszod eg�szre sem �rkezik meg, az m�r egy el�g nyilv�nval� jele annak, hogy neked ma nem kell benni el�ad�sra, ugye? H�t persze!
Pedig Isten a tan�m, �n ugyan be akartam menni! M�g a tegnap v�s�rolt, r�g�ta v�gyott fekete nadr�gomhoz is megkerestem a megfelel� p�ros�t�st, a hajamat is rendezett kontyba t�ztem – szinte nyilv�nos megjelen�s�rt ki�ltott az eg�sz megjelen�sem, de mint tudjuk, az Univerzummal nem lehet pack�zni.

Sz�val csak csendben fejet hajtottam az elker�lhetetlen el�tt, �s beslisszoltam a l�pcs�h�zunkba. V�g�l is itthon is elolvashatom az el�ad�si anyagot, nem? Azt�n angolra majd bemegyek – de persze csak akkor, ha az indul�sra fels� er�kt�l enged�lyt kapok.
Na j�, �szint�n egy nagy rak�s lustas�g vagyok – most is tanulnom k�ne, de egyszer�en a nyakamba �lt a sz�jmen�s, �s musz�j elny�gnom neked a terhet, ami sz�vemet nyomja.

Az els� �s legfontosabb: a g�lyab�li ruha!
Na igen, tudom, Steph, l�tom a lemond� szemles�t�st, �s a fejcs�v�l�st, tudom! Neked �des mindegy, mert te az ilyeneket laz�n veszed – �s itt kell megjegyeznem: valahogy ezzel a lazas�ggal k�pes vagy mindig olyan elk�peszt�en st�lusosan kin�zni, hogy akkor�kat dobban a sz�vem, hogy az csak na! R�szint az irigys�gt�l, r�szint az �r�mt�l. Mert hogyne lenn�k irigy! A nyakadig �r a l�bad, a hajad �nmag�t�l olyan sz�k�s-barna, amilyenre m�sok �r�kig mel�roztatj�k, a szemed meg olyan k�k �s kifejez�, hogy abba a belef�r az eg�sz vil�g!
A m�sik oldaladon meg ott kullogok �n: nagyon barna hajjal, nagyon barna �zikeszemmel, a magam �sszes 163 centij�vel, �s igen-igen nagy fejt�r�st okoz nekem a gondolat: m�gis mit vegyek fel?

Az univerzum ez �gyben kegyesnek viszonyult, �s tegnap, mikor v�gre megejtettem szeptember �ta tervezett bev�s�rl�si t�r�mat r�gt�n kett� csodaruh�t g�rd�tett el�m, meg a probl�m�t: k�ptelen vagyok a v�laszt�sra!
Ha m�g a gyakorlatias v�g�r�l pr�b�ln�m megfogni a k�rd�st, az se m�k�dne, tekintve hogy mind a kett� ruha forintra pontosan ugyanannyit k�st�l…
El�lj�r�ban csak annyit, hogy eredetileg fekete-feh�r �ssze�ll�t�st k�pzeltem el, �s a feh�r ruh�val m�r kor�bbr�l �sszefutottam az interneten, viszont a piros ruhacsoda – amir�l persze ne adj’ Isten, hogy most tal�ln�k k�pet –, els� pillant�sra megfogott.

Az a pirosk�t, amit �n n�ztem, kicsit m�shogy varrt�k �ssze. A karj�r�l a fodrok leker�ltek, �s  egy, laza hull�mokban ring� s�vban d�sz�ti az anyag legalj�t. �szint�n? D�nt�sk�ptelennek �rzem magam. Folyamatosan sorolgatom magamban az �sz�rveket, miszerint:

• A feh�r ruha az eredeti elk�pzel�sem, a gy�ngy�s d�sz�t�s a nyak�n gy�ny�r�, viszont a fels� anyag al� varrt b�l�s folyamatosan cs�szk�l, �s s�vokba hurk�sodva gy�r�dik fel a fed� anyag alatt. �gy a mellem alatt, �s a hasamn�l rendetlenked� kis gy�r�d�sek keletkeznek minden egyes l�p�semn�l. Mellesleg rettenetesen testhez �ll� – val�ban minden el�nytelens�gem l�tsz�dna benne, �gy lehet�s�gem nem ny�lna egyetlen f�radt pillanatomban sem az �sszeg�rnyed�sre, mert pici pocakom – ami minden egyes norm�lis embernek van – l�that�v� v�lna. Nem is besz�lve arr�l, hogy a ruha passzoss�ga miatt j�csk�n le lenn�nek korl�tozva a t�ncol�si lehet�s�geim. Belegondolva abba, hogy mennyire m�ni�m ugr�lni �s bolondozni egy olyan jeles esem�nyen, mint a g�lyab�l, m�r nem is t�nik olyan j� �tletnek ezt az �ll�fogad�sokra, �s szolid egy helyben �lldog�l�sra tervezett csodaruha. A v�g�n m�g elszak�tan�m egy vadabb mozdulatomban.

• Piroska, avagy sz�vem cs�cske, ki els�re megtal�ltad retin�m s�rgafoltj�t, te, hogy egyem a h�sodat! Minden olyan sz�p �s j� – nem �rzem azt, hogy fesz�lyezve lenn�k, nem gy�r�dik az anyag, a hajam pont olyan barna, hogy az �gy harmoniz�l a sz�neddel, ahogy az a nagyk�nyvben meg vagyon �rva, szabadon rophatn�m benned hajnalig, s�t m�g a h�tam is egy nagyon dekorat�v, V alak� kiv�g�sban lenne �szveszejt� l�tv�ny, de. DE! Mi�rt pont az a fekete nyakl�nc illik hozz�d a legeslegink�bb, amit m�r egyik bar�tn�m megvett mag�nak? V�gtelen�l elszomor�tasz ezzel a t�nnyel…

Igaz�n kellene a v�lem�nyed, te l�ny! Benc�t m�r k�rdeztem, elk�ldtem neki a ruh�kban r�lam k�sz�lt csodafot�kat. Szerinte egy�rtelm�en a piros, mert a feh�rre gy�rnom kellene… �n nekem pedig erre egy�rtelm� v�laszom volt, hogy j�, akkor te meg gy�rj az �des kurva n�nik�dre… :) Hej, de szeretem is, mikor realist�n m�regeti a testi adotts�gaimat a Kedves!
Nem mintha sz�gyenkezni val�m lenne. 163 centimhez eg�sz j�l passzol az 50 kil�m. Term�szetesen �n is l�tom magamon a korrekci�ra szorul� r�szeket, de egyem a lelked, h�som-galambom, Benceb�, ilyet akkor sem mondunk a Kedvesnek!
Na, de nem ez sz�vem gondja, ezt megsz�lal�st j�tszi k�nnyeds�ggel �thidaltam – majd h�tv�g�n leverem a fi�n, ne agg�dj, Steph!

A m�sodik probl�m�m: A bar�tn�k.

Lehet, hogy ez egy �j levelet ig�nyelne, mert olyan kusza �rz�seket d�delgetek magamban ebben a t�m�ban, hogy m�g sz�momra is neh�z megtal�lni egy�ltal�n azt a sz�lat, amivel elkezdhetn�m felg�ngy�l�teni a sz�thullott gomolyagot.
�gy �rzem magam, mintha egy szoba k�zep�n �llva nem is venne k�r�l m�s csak �ssze-vissza gab�z�dott pamutgomolyag, �n pedig, mint k�tbalkezes �nmagam, nem tudom hov� ny�ljak. Gomolyagsz�l k�r�l�ttem minden egyes szimpatikus arc, felteker�si elv pedig a Tehozz�d f�z�d� bar�ts�gom.

J�l tudom, hogy mennyire extr�m elv�r�s az, hogy egy �j t�rsas�gban r�gt�n megtal�ljam azt az embert, akivel igaz�n t�k�letes kapcsolatot tudn�k kialak�tani. J�l tudom, hogy a bar�ts�g, a bizalom �vekbe telik m�g igaz�n sziklaszil�rd talajj� v�lik, amikre azt�n r� lehet halmozni az �let ny�gjeit. Vegy�k p�ld�nak a mi kapcsolatunkat: �let�nk jav�n �t�velt a bar�ts�gunk, miut�n odal�ptem hozz�d akkor nyolc �vesen, �s megk�rdeztem:
 – Leszel a bar�tn�m?
Ott �lltunk, mint k�t kis antiszoc p�cs, a sorakoz� v�g�n, egyik�nknek se akadt p�runk. Te, az oszt�ly legmagasabb, gombahaj�, kisfi�nak kin�z� kisl�nya, �s �n, mint a k�cos barnahaj�, kis ugri-bugri m�csing. Hogy m�gis mi�rt fogtad meg a kezem, azt mai napig nem tudom, de azt igen, hogy az�ta sose �reztem magamat mag�nyosnak. Hihetetlen magabiztoss� tetetted azt a tejfogak hull�s�t�l fogh�jas mosoly� kisl�nyt, �s most nagyon hi�nyzol a sz�p vigyor� egyetemist�nak.
Arra k�szteted, hogy a t�k�letes bar�ts�got keresse, amit viszont m�g egyszer nem fedezhet fel.
M�ig megtal�lhat� bennem ez az abszurd v�laszt�sai hajlam: csak azt az egyet, de azt nagyon – ezt viszont ennyi id�sen m�r lehetetlen elj�tszani.

Most m�r nem mehetek oda senkihez f�lszeg mosolyommal, amiben benne bujk�l minden k�ts�gbees�sem. Nem k�rdezhetem meg a m�g mindig bennem lak� gyermeki �szintes�ggel:
 – Lenn�l a bar�tn�m?
Puszt�n az�rt, mert m�r ennyi id�sen nem kaphat� r� �szinte v�lasz. Ennyi id�sen m�r nincs meg hozz� a mer�szs�gem.

V�rom a napokat, hogy teljenek.
V�rom a pillanatot, mikor bepakolhatok a b�r�nd�mbe, �s �zd fel� vehetem az ir�nyt.
V�rom mindezt Bence miatt, Mama miatt, az isteni tepsis h�s �s krumpli miatt, az �gyam illata �s puhas�ga miatt, az otthoni lusta percek miatt…

�s mindezt addig v�rni is fogom, m�g nem tal�lok magamnak valakit, aki hasonl� �rt�k�v� v�lik az �letemben, mint Te.
Biztos vagyok benne, hogy az id� az �n malmomra hajtva a vizet. Tudom, hogy ahogy haladunk el�re az id�ben, t�l�l�nk m�g egy-k�t ZH-t, az egyik l�nnyal �gy �ssze fogunk kov�csol�dni, ahogy az kell. Tal�n � is az egyik legjobb bar�tom lesz.

De olyat, mint Te, m�g egyet nem tal�lok soha!