Jelenleg félig önkéntes száműzetésemet töltöm Mamánál, Hangony az vadregényes falucskájában, amely helység magán viseli minden egyes vidéki település jellegzetességét. Kristálytiszta a levegő az udvar végében kezdő, és az egész utca mögött elterülő tölgyestől, éjjelenként szinfónikus koncertet adnak a kutyák, és természetesen internet csak a kitüntetett házakban található. Kitüntetett házikónak számít minden olyan otthon, ahol fiatal gyerek él - így Mamáék utcaképet megtörő, kiskastélyra hajazó házikója nem tartozik a fenn emlîtett épületek sora közé.

Ezt persze kiköltözésem előtt is jól tudtam, de úgy gondoltam, az bekötött internet nélküli légkör csak a tanulmányi munkámat fogja előrelendíteni, meg aztán ha annyira kellene, az almafónimon annyi pénzért azért csak ott leledzik a mobilinternet...

Ám amikor szembesültem azzal, hogy Mama házának fél méter vastag betonfalai nem csak a hideget, de a mobilinternetet is kizárják, akkor finoman szólva is megbántottan meredtem az előttem tornyosuló kémiahalomra. Mert az egy dolog, hogy se előadásdiák, se facebook, az azért elviselhető csapás, no de azért hamar be kellett látnom: csak XXI. századi gyerek vagyok, és a létezésem szerves részét teszik ki az internetről megszerzett információk....

Az egyetlen esély, hogy hozzám is áramolhassob valamicske infó, abban mutatkozik meg, hogy állig meleg flottírfelsőkbe, és egy meleg kabátba csomagolva, kiülök a verenda elé a lépcsőre, az eresz alá, és várom hogy abból a flancos 4Gből legalább 1G átengedjen hozzám a tőlem karnyújtásnyira húzódó erdő, és a felettem, a hullámpalán kopogó eső.

Amúgy, Steph, meg kell mondjam, rekordsebességgel haladok. Nincs más csak én, meg a könyv, no meg persze Mama, aki félóránkébt feltűnik egy bögre eszméletlenül és utánozhatatlanul finom teával, meg valami földi jóval, amitől lassan kifojok a székből.

A kémián kívül sok minden mást is tanulok. Például tüzet rakni. Mert ugye Mamának fáj a háta, evidens hogy két képlet között kisurranok ránézni a kazánra, és ha már ott vagyok, valami hihetetlen mesterkélt mozdulattal, mint aki ért is hozzá, rádobok egy darab fát, aztán szívom a füstöt, szellőztetek, és várom, hogy mikor lobban fel a tűz. Megtanultam, hogyha alul, a hamust nyitva hagyom, az ott beáramló levegő hamar felszítja a lángokat. Hogy a parázsra rá kell fektetni a fahasábokat, és ha nem vagyok elég ügyes, a tűz a bőrkesztyűn keresztül is megkapja a kezem. Mindezeken túl nagyon büszke vagyok magamra, mikor miattam kering finom meleg a falak között...

Mamával rendszerint tízkor ágyba bújunk, és általánosan éjfélig beszélgetünk. Az életéről, a világról, szépségről és szépségápolásról, férfiakról, szerelemről, a fiatalságról és az öregségről. Családi és falusi pletykákat vitatunk meg, és valahogy mindig visszakanyarodunk Papához és Mama testvéréhez, Kereszthez, akiknek távozása óta még egy év sem telt el.

Nagyon szeretek Mamával beszélgetni. Ha fel kellene sorolni az igazi barátnőimet, ő lenne a legidősebb, és hajlott kora miatt saját tetteimet legkritikusabb szemmel mérgető barátom, aki kis lépés híján az igazi Anyukám. Ő maga úgy tekint Menyusra és rám, mint két állandóan cívódó testvérre. Most úgy hozta a sors, hogy egy veszekedés után, amúgy is eltervezett Hangonyi - bocsáss meg, az autokorrekt az istenért sem hajlandó kisbetűvel szedni... -kivonulásom a lehető legviharosabbra sikeredett, amit inkább szégyellek, mintsem büszke lennék rá.

Menyussal természetesen ismét Bencén kaptunk össze, tulajdonképpen azért, mert Menyusnak kellett értem jönnie Bencéékhez, mivel Bence bátyja elvitte a kocsit. A tény, hogy a kedves bátyja hajszálpontosan abban a pillanatban érkezett meg a ház elé, mint édes szülés persze a részletekbe veszik, és csak még inkább forrósította Menyus hangulatát. Hát még az, hogy Bence bátyja mellett ott ült az aktuális dugókomája!

Menyus már Bence kinn váró Édesapja előtt kikelt magából és... Én nem is tudom minek nevezte Bencét, engem pedig szinte ordîtozva fogadott, és úgy száguldottunk végig a városon, hogy szinte húztuk magunk után a kondenzcsíkot.

Mert hogy, én, mielőtt hat órakor elindultam volna otthontól, elviekben szent fogadalmat tettem, hogy nyolc órára hazaérek, mindezt persze vasárnap este, mikor a héten összesen kétszer láttam Bencét. Én ezen fogadalmamra a mai napig sem emlékszem, az viszont tény, hogy Menyussal én fél kilenckor beszéltem, és akkor még emberi hangon társalogtunk, hogy indul értem, majd mire pár perc múlva a kapu előtt termett, már tajtékzott a dühtől.

A Hangonyba vezető úton természetesen megkaptam hogy mekkora egy semmirekellő gyermek vagyok, hogy neki miattam nincs hétvégéje, hogy amúgy is, kit keresek én egy olyan ocsmány fiú mellett mint Bence, továbbá nem doktornő lesz belőlem, hanem egy közönséges kurva, mert csak ahhoz értek, hogy széttegyem a lábam...

Steph, voltak még finomságok ezek után is, de én ezen a ponton maradtam le... Mert eddig egyetlen egy négyes fityeg abban a kibaszott indexemben, mert igen, szerintem az egész évfolyamon egyedüliként fogtam magam, és elmentem javítani bifizből, amit mellékesen Menyus ellenzett a legjobban, merthogy hagyjam már az egészet a francba...

Erre s fel, szembesített a ténnyel, hogy nem érdemeltem ötöst - persze... Az intézetvezető kettesért után senki nem írhatott be egy ötöst, egy adjunktus végképp nem... - és még egy ideig folyt a szent beszéd a értelmi képességeim, és a női tartásom hiányáról, az erkölcsöm sekélyességéről - mert ugye bennem van a hiba, hogy Bence egyenesen retteg attól, hogy feljöjjön hozzánk... Mindehhez egy tűzokádó, az aktuális udvarót szarba se néző anyóssárkánynak mindehhez az ég világon semmi köze...

Ezek után, természetesen az illem legszűkebb határain belül meddő próbálkozást tettem arra, hogy felnyissam Menyus szemét, miszerint az ő, azaz a Nagyságos asszony viselkedése is némileg inadekvát, és talán nem csak nekem tenne szívességet, ha végre elfogadná Bencét, mint lélegző, emberi lényt, akit nem sárba kéne taposni, hanem mondjuk, legalább normálisan viselkednie vele, nem a háta mögött, kis városunk összes oktatója előtt pocskondiáznia az ő általa nem is ismert képességeit... Mert mindez akaratlanul is eljut a címzetthez, tekintve, hogy Bence családja egy jól működő húsboltot üzemeltet, és az ilyen helyeken úgy amúgy lecsapódnak a pletykák, és bár Bence szülei rendkívül toleránsak, egy-egy ilyen kirohanás alkalmával azért nekik is megeredhetne a nyelvük...

Miután megkértem Menyust, hogy egy egészen hangyányit gondolkozzon el maga körül, szálltam volna ki Mama háza előtt a kocsiból és szembesülhettem azzal, hogy Menyus képes volt az étkezőasztalra, a könyveim mellé nagy gonddal kikészített, egy hétre elegendő ruháimat figyelmen kívül hagyni, tehát ott álltam a farkas ordító hideg, falusi éjszakában egy szál kanyarban, egy rend fehérneműben, és persze még azt is a nyakamba vehettem, hogy Menyus ugyan nem jön errefelé, csak egy hét múlva, addig úgy boldogulok, ahogyan csak akarok....

Szóval hozzáláttam boldogulni, és felhívtam Bencét, hogy ugyan jöjjön már értem, mert ruhák tekintetében igencsak pórul jártam. Még Bence nem ért ki értem, de Menyus már felcsörgette Mamát, a szokásos: "Most aztán megtudod, mit csinált a lányod" szöveggel....

Jó kislány voltam. Meg lett volna a lehetőségem, hogy én vezessem fel először Mamának a vitát, és ezzel a magam oldalára állítsam, de úgy gondoltam, egy szívbeteg asszonyt a legnagyobb békében kell hagyni, főleg vasárnap este, így néhány légből kapott indokkal próbáltam magyarázni görcsös idegességemet.

Nem gondoltam volna, hogy Menyus ilyenre vetemedik... Öt perc alatt mindent kitálalt, természetesen gondosan kerülve az általa megejtett, sikamlós részleteket, az egészet kihegyezve arra, hogy én vagyok a csúnya, esendő leány, aki egy fiú kénye-kedve szerint cselekszik, és mintegy utálatos módon, ő jár udvarolni a város másik végébe. És haza ne merészeljek menni a ruháimért, mert nem hajlandó nekem ajtót nyitni...

Fél óra múlva ruhám is volt, meg egy heveny szívfájdalnakra panaszkodó nagymamám is. Amúgy meg: "meg kell ezt tudod oldani, hiszen te jársz az orvosira, vagy nem?"
De, persze. Átvoltaképp az egész első felévem arról szólt, hogy különböző gépek működési mechanizmusát tanultam meg....