Amilyen k�nnyeds�ggel j�tszottam a gondolattal, milyen egyszer� is lesz majd neked �rni - szinte l�ttam magam el�tt, ahogy megered a tinta a pap�ron, �s a sorok oldalakk� n�vik ki magukat -, most k�r�lbel�l olyan nehezek ny�gd�cselek, mint l�mpal�zas kisiskol�s a szaval�versenyen.

Sz�gyellen�m magam?
Minden bizonnyal ez lehet az oka tesze-tosza sz�vegvezet�semnek.

Hiszen hogy �g�rtem, hogy �rok majd neked! Ha nem is naponta, de hetente - komoly b�logat�ssal fogadtam meg a ny�ri sz�net v�g�n, azt�n kitettem a l�bamat otthonr�l, �s huss! M�ris okt�ber k�zep�n tal�ltam magam. 

Mi t�rt�nt ebben a m�sf�l h�napban?
Hogyan futott ki az id� a ujjaim k�z�l?
�s ami a legf�bb: mi�rt nincs hi�ny�rzetem?

Azt kell mondjam, dr�ga Stephanie, hogy csod�latos dolgok t�rt�nnek velem!
Az egyetem, �s a vele j�r� �sszes herce-hurca... M�gis.... Mind e rengeteg fantasztikus dolog k�zepette azon tal�lom magam: hi�nyzol. Borzaszt�an.

Te magad is tudod, milyen neh�z �j legjobb bar�tn�t tal�lni.

Te is ezzel k�zdesz, �s most �n is.

Sz�ks�gem van r�d, hogy elmondjam, mit �rzek. Tudom, t�vol �lsz most t�lem, az orsz�g m�sik v�g�n, de m�r most h�t ziher, hogy az �let ezzel nem fog el�gedetten h�tra d�lni - �, de nem �m!
A sorsunk �gy tart k�t ellent�tes ir�nyba, mint az egym�ssal p�rbajozni k�sz�l� f�rfiak magabiztos menetl�p�sei.

Messze fogunk ker�lni egym�st�l.

De �gy �rzem... El nem engedn�lek soha!
 

Nemsok� �jra �rok!
�szinte h�ved, bar�tn�d:

Guule Blanca