Viszont a levelekkel m�r nem szeretn�k cs�szni, �gy �gy gondolom, egy sz�lat fogok meg az elm�lt h�rom h�nap csom�j�b�l, �s v�gigvezetem azt. Ismerhetsz milyen feled�keny vagyok – napt�r n�lk�l tiszt�n sz�mokra, �s t�rt�n�sekre alig tudok magamt�l eml�kezni, �gy sejtheted, az amir�l most �rok Neked, azaz elm�lt id�szak egyik legdrasztikusabb t�rt�n�s-folyamak�nt �l bennem.

Els� l�p�sk�nt szeretn�k mes�lni Lizir�l, mag�r�l a l�nyr�l, aki r�v�n valahogy �n is belefolytam az esem�nyekbe, t�bb-kev�sb� jobban, mint a csoportunk t�bbi tagja. Lizivel a g�lyat�borban ismerkedtem meg, ott �lldog�lt a csapatunkban, hasonl� magass�gi adotts�gokkal, mint j�magam – �s aki 170 centi alatt �li �let�t, az m�r sz�momra rossz ember nem lehet. A t�bor sor�n ker�lt s�nre a kapcsolatunk, �s b�r eleinte nagyon �gy t�nt, hogy a k�l�nb�z� szem�lyis�g�nk miatt vakv�g�nyt fog k�vetni ez az eg�sz bar�ts�gosdi, valahogy mindig megfelel�en vett�k be a kanyarokat, olyannyira hogy a vizsgaid�szak k�zben m�r k�z�sen tartottuk egym�sban a lelket, �n seg�tettem �t bifizb�l, � meg engem k�mi�b�l. Hah, azok a csod�s napok! M�g most is der�ksz�gben �ll minden sz�l sz�r�m, ha csak elmerengek felett�k.

Sz�val nagyon j�l esett Lizit �jra l�tni a m�sodik f�l�v kezdet�n,  �s mind a ketten t�gra ny�lt tekintettel kapkodtuk a fej�nket, hogy h�t… Igen-igen ez a f�l�v azt�n… Ha jobban belegondolok, az�rt kedveltem meg igaz�n Lizit, mert egyr�szt nagyon okos, �s  f�k�nt: hasonl� elv�r�sokat t�maszt mag�val szemben, mint �n magammal szemben. Ezen k�v�l dolgozatok el�tt mindig h�t ideg, �gy mikor �t nyugtatom, valahogy m�g a bennem fesz�l� indulatok is csitulnak. Tal�n t�l kev�s is volt az a 3 k�z�s m�ltatlankod�ssal elt�lt�tt h�t, mikor el�rkezt�nk els� demonstr�ci�nkig, ami egy kis �zel�t�k�nt genetika k�p�ben �rkezett, majd m�g ki sem f�jhattuk magunkat, mert b�r h�tf�n reggel k�rm�lt�k a genetik�t, de r�k�vetkez� h�t kedd reggelje az anat�mia, fels� v�gtag demonstr�ci� felvirrad�s�val fenyegetett.

A genetika dem� het�t csak azzal t�lt�tt�k, hogy minden nyomi kis izmot – tudtad, tudtad, hogy csak az alkarodban van vagy 15 izom? K�ny�kt�l felfel�, tudod mennyi van? 4 darab… - Egysz�val akadt dolgunk b�ven, �s mily h�l�s is az �let, pont akkor sodorja el�d a d�lut�n 13 �r�t�l 18 (!!) �r�ig tartand� sejtbiol�gia gyakorlatot, mikor �ppen a teny�r �z�letei �s szalagjai lenn�nek ter�t�ken. Mivel ez egy aff�le: „ha �gyesek vagytok, ak�r k�t �ra alatt is le lehet zavarni” gyakorlat, �gy hatalmas er�bedob�ssal robbantam be a terembe, �m mikor a gyakorlatvezet�nk l�tv�nya r�vet�lt a retin�mra szinte azonnal felharsant a f�lemben az a zsigerborzol�an kellemetlen hang, amit �t darab k�r�m ad ki, ha f�nom m�v�szis�ggel v�gigsz�ntanak �ltaluk egy fekete t�bl�t…

Goda Katalin – �s, Steph, jegyezd meg ennek az asszonynak a nev�t, mert ha egyszer v�gre tal�lkozunk, tuti hallani fogsz egy szidalmaz� szonettet r�la. Sz�val ez az asszony… A feladatunk sejt-�letk�pess�g vizsg�lat lett volna, sz�val l�tyit r� a petrics�sz�re, j�gen 20 perc, kenetv�tel, fest�s, fluoreszcens mikroszk�p, hagyom�nyos mikroszk�p, azt�n „Mennyi halt meg”? Sz�mol�s, sz�zal�kol�s, nagy mosoly, oszt Isten �ldjon, eredj anat�mi�zni… De ez az asszony. Mindez am�gy vagy k�t �s f�l h�napja t�rt�nt, de m�g mindig remeg a kezem az idegt�l, ahogy ezeket a sorokat rovom… Sz�val.

Bement�nk. Tudni kell err�l az alantas l�lekr�l, hogy mosolyog. De nem �gy, mint akinek j� kedve van, hanem mint akinek a botox megmerev�tette a mimikai izmait… Vagy mint akinek egy gyilkol�s heve r�fagyasztotta az arc�ra azt a k�jelg� vicsorg�st. �n az ut�bbira szavazok. Teh�t bement�nk, �s k�rdezgetett, azzal a szinte negat�v sebess�ggel terjed� hangj�n, mi meg csak z�poroztattuk r� a feleleteinket, szinte m�r az eg�sz anyagot felmondtuk, de nekem m�r az elej�n szeget �t�tt a fejembe a gondolat:
Ott a protokoll a szem�nk el�tt, rajta az els� pont: 20 perc centrifug�l�s… M�gis… Abban a harminc perces k�rdezz-felelekben ugyan mi az anyja k�nj��rt nem lehetett beind�tani azt a kib@szott cenrtit? F�, Steph ne haragudj! Tudnod kell, hogy abban a napokban nagyon el voltam maradva a tanulnival�mmal, v�rt r�m a teny�r, a k�zh�t, meg persze az art�ti�k lefut�sa, mert valahogy nehezen �llnak �ssze a fejemben az erek, erre ott �llt el�ttem az az asszony, �s �gy t�nt, direkt �gy h�zza az id�t, hogy m�g este kilencig a sejtecsk�ink felett hajoljunk.

Olyannyira messze ment, hogy m�r mindenki v�gzett… M�g a v�rszepar�l�k is – ami am�gy a leghosszabb gyakorlat –, mi meg vitt�k a t�rgylemezt, hogy:
 – Minden sejt halott.
 – H�t az meg hogy lehet? – vetette re�nk b�jolg�nak sz�nt �br�zat�t, mire �n, komolyan k�szk�dve az ellen, hogy kit�pjem a hajam, csak annyit sz�rtem a fogaim k�z�tt:
 – Biztos kisz�radt a minta – erre Goda Katalin:
 – Biztos kisz�radtak a sejtek,,,

V�g�l f�l �t-�t �ra k�z�tt szabadultunk – miut�n millim�terpap�ron, koordin�tarendszerben �br�zoltuk a lehet� �sszes m�don a hal�loz�si r�t�t –, f�l hatra haza is �rtem, de olyan de olyan ideg�llapotba ker�ltem, hogy semmit nem tudtam beletuszkolni az agyamba, ez�rt fek�dtem az �gyon, sz�tvetett tagokkal, mint egy nyomor�k, b�multam a plafont, �s egyszer�en azt sem tudtam, mihez kezdjek az �letemmel. - tipikus teenager-feeling, yeah?

Egyszer csak cs�rg�tt a telefon, Lizi h�vott, hogy ugyan mondjam m�r el az arteria radialis lefut�s�t, �n meg szembes�lhettem azzal, hogy k�sz, cs�t�rt�k van, de �n kedden megbukok… Lizi meg ott v�gasztalt, hogy ugyan m�r, ez csak a Goda Katalin – aka. a mosolyg� hal�l –, miatt �rzem magamat �letk�ptelennek, meg sejthalottnak… Sz�val ink�bb lefek�dtem aludni.

M�snap, szok�somhoz h�ven utolj�ra �rtem be a csoportt�rsaim k�z�l, tulajdonk�ppen annyi id�m volt, hogy be�ljek a padba. Sz�tn�zek:
 – Hol van Lizi? – ez az egyetlen �ra, mikor nem mellette, hanem egy m�sik csoportt�rsam mellett �l�k.
 – H�t te nem is tudod? – n�zett r�m a mellettem �l� le�nyz� hitetlenkedve kikerekedett tekintettel.
 – Micsod�t?
 – Tegnap este meghalt az apuk�ja.

H�romnegyed kilenckor besz�ltem vele. Akkor m�g � v�gasztalt, k�zben �rdpatakon, ahol laknak, az apuk�ja �let��rt �ppen k�zd�ttek a ment�s�k. Lizi felsz�v�dott, egy eg�sz h�tre. Amit persze a legnagyobb al�zattal vett�nk tudom�sul. El szerett�nk volna menni a temet�sre is, csak h�t, milyen az �let. A temet�s kedden egy �r�t�l kezd�d�tt, pontosan akkor, mikor a csoportb�l az els� ember a csoportunkb�l bel�pett a boncterembe, hogy sz�mot adjon tud�s�r�l. Valahogy az eg�sz csoportot megsz�llta egyfajta m�lab�s szomor�s�g. Am�g kinn v�rtunk a sorunkra, v�gig Lizire gondoltunk, meg a testv�reire. A m�r mesterszakot v�gz� n�v�r�re, �s legink�bb a m�g als� tagozatos �ccs�re…

Egyik csoportt�rsunkt�l, aki m�r �ltal�nos iskola �ta ismeri, �s egy falunyi t�vra laknak egym�st�l Lizivel persze folyamatosan kaptuk a h�reket. Hogy az eg�sz csal�dot nyugtat�zz�k, magukt�l kikelve ord�tanak, meg hogy nem tudj�k kontroll�lni magukat… Az eg�sznek annyira gyomorforgat�an falusi pletyka szaga volt, hogy majd’ belesz�d�ltem.
M�g a h�tv�g�n t�bbsz�r pr�b�ltam h�vni Lizit. Nem sokszor, mert igaz�b�l szavak n�lk�l maradtam. Nem tudtam volna olyat mondani, ami k�nny�thetett volna a lelk�n, nem tudtam volna meg�lelni sem, hiszen �zd-�rdpatak nem igaz�n karny�jt�snyi t�v…

�gy addig v�rtam, v�rtunk, m�g v�g�l egy h�t m�lva �jra j�tt iskol�ba. �n mindig kedden reggelre megyek be el�sz�r, sz�vettanra, ott l�ttam meg el�sz�r. Tet�t�l talpig feket�ben, a v�ll�n egy m�regz�ld k�t�tt fels�vel. Olyan volt, Steph…

Mintha az �sszes aranysz�n �rnyalat kifakult volna a haj�b�l, mintha �vek �ta nem l�tott volna napf�nyt az b�re, mintha valami cs�nya allergia �kl�mnyi m�ret�re dagasztotta volna am�gy m�lyen �l�, h�l�s kispel��re eml�keztet� szemeit. �lt ott a sz�m�t�g�p el�tt, f�l kez�t az eg�ren pihentetve, �s k�zben tudtam, hogy nem csak �gy t�nik: nincs helye ebben a vil�gban – igaz�n ezt is �rzi.

Nagyon neh�z volt �gy k�sz�nni neki, mintha mi sem t�rt�nt volna. Megdics�rni a kardig�nj�t, �s arra v�rni, hogy m�r ett�l s�r�sra g�rb�l a sz�ja, �s e helyett csak annyit kapni, hogy nagyon, nagyon k�b�n fel�m ford�totta az arc�t.

Annyira szerettem volna… Mondani valamit. De ugyan mit? K�rdetem volna r�, ott mindenki el�tt, hogy van? Hiszen szinte az �br�zat�ba v�s�d�tt: sehogy, �s m�g ann�l is rosszabbul. �leltem volna meg? Az�rt, hogy els�rja mag�t? Vagy esetleg: tudt�l valami tanulni?... �h, na igen, ez m�g t�lem is sz�nalmas lett volna.
Az�rt nagy �vatoskodva megk�rdeztem, hogy ugyan el ment-e a jav�t� demonstr�ci�ra anat�mi�b�l, mert tudtam, hogy mennyit k�sz�lt r�. (10 pont a maximum, ami�rt felel�nk, 6 pontt�l van meg a kettes. Aki 4-5 pontot �r el, azt jav�t� demonstr�ci�ra k�ldik, �s ez lett volna egy alternat�va Lizinek, felt�ve – mert ez volna azoknak a … nem is tudom a megfelel� jelz�vel illetni milyen anat�mia int�zetes embereknek a felt�tele – , hogy bemutatja a halotti bizony�tv�nyt)

Lizi elment felelni – nem a magyaroknak a jav�t�demonstr�ci�j�ra, azt nem engedt�k, hanem a temet�s m�snapj�n, azaz szerd�n, k�lf�ldieknek tartott dem�ra, �s nyolc (!!) pontra lefelelt. S�rva, zokogva, de lefelelt.

N�ztem ott r�, hatalmasra ny�lt szemekkel, hogy: az oszt igen, anyuk�m!

Aznap viszont hatalmas megpr�b�ltat�s v�rt r�: a temet�s ut�ni els� anat�mia gyakorlat. Addig mindig az els� sorba �lt, figyelt, ahogy az a csoport egyik legjobbj�nak posztja is… Akkor pedig… A legt�volabb h�z�dott, �s b�r csak csontoztunk, eg�sz �r�n l�tszott rajta az a m�rhetetlen keser�s�g, amiben �n ak�rhogyan is pr�b�lok, az�ta sem tudok vele osztozni.

A gyakorlatvezet�nk egy el�g megoszt�, nagyon fiatal, �s vitathatatlanul okos fi�. A medenc�t vett�k, ezzel egy�tt a gyermek sz�let�s k�zbeni poz�ci�v�lt�sait, �s ez�rt Tibi direkt garb�ban j�tt be, majd az adott r�szn�l j�l elb�jt, �s �gy reprezent�lta az eg�sz sz�let�si p�rg�st-forg�st, hogy csak �gy d�lt�nk a nevet�st�l, �s persze egy �letre megjegyezt�k, hogy sz�let�s�nk pillanat�ban �ppen j� any�nk nemesebbik h�ts� fel�t pillantjuk meg.

Lizi arc�n viszont... Nem hogy mosoly nem mutatkozott, de olyan k�ts�gbeesett, �s valahol m�lyen megvet� pillant�ssal n�zett Tibire, amit�l hatalmasat dobbant a sz�vem. L�ttam a l�nyon, hogy ez nem csak amolyan m�l� vil�gf�jdalom. Lizi akkor mindenkit, akinek b�rmi k�ze volt az orvosl�shoz m�lyen megvetett �s el�tkozott, mert az �desapj�n nem tudtak seg�teni.

Egy ember nem csak �gy van ezzel, hogy csettint egyet: Na akkor most �n orvos leszek! Nem… Ez hossz� �vek form�l�d�s�nak eredm�nye. Am�g r�j�ssz, miben vagy j�, ameddig eld�nt�d, hogy te ezt szeretn�d, hogy igen, te embereken szeretn�l seg�teni, l�tni szeretn�d a h�l�t�l p�r�s tekinteteket, �s ez�rt k�pes vagy nem csak a szabadid�det, az eszedet, de a j�v�b�li gyermekeiddel t�ltend� id�t is be�ldozni.

Az, hogy mi most ott vagyunk azon az egyetemen, az egy �lom, egy �letc�l beteljes�t�s�nek els� l�pcs�je. Amikor a legs�t�tebb, �s legs�r�bb az elv�r�s, valahol akkor is csillan valami: nekem speciel egy h�l�s tekintet k�pe, �s �gy �rzem, k�pes leszek m�g azt az oldalt �tn�zni, mert azt gondolom, majd ezzel lehet megmentek valakit – l�bjegyzet: nem. Senkit nem fogok tudni megmenti, csak mert tudom a Tay-Sach betegs�get melyik kromosz�ma melyik karj�nak mut�ci�ja okozza…

Amikor ott harsogott a nevet�st�l az eg�sz terem, �n pedig medd�n megpr�b�ltam felkeresni Lizi tekintet�t, ami valami olyan t�vols�gban id�z�tt, ahonnan �n sose tudtam volna elvonni, azt �reztem: b�rmit megtenn�k, hogy m�shogy gondolja. Hogy �jra �gy gondolja, mint r�gen.

M�sr�szr�l viszont tudtam: Igaza van. B�rmennyit tanuljunk is, nem lesz�nk mindenhat�ak. �s ebbe nem az hal bele igaz�n, aki megy, hanem az, aki marad.