Judit… �rdekes l�ny. �s akkor ebben a mondatomban benne van minden negat�v �s minden pozit�v gondolatom is. K�sz�lj, hosszas mes�l�s k�vetkezik!
Adott nekem az �n lak�t�rsam, Judit, akivel �gy hozott �ssze a szeptember eleji szell�, mint valami isteni sugallat. Komolyan, valaki n�gy �v alatt nem tal�l olyan j� elhelyezked�s�, �s megfizethet� �r� alb�rletet, mint amilyenre �n egy f�l nap alatt szert tettem. Az els� k�zfog�sunkn�l, amikor olyan halov�nyan �rintette meg a kezemet, mint egy pillang� sz�rnya, azt is olyan j�ghidegen, mint a febru�ri olvadt h�… Nem mondhatom, hogy m�r akkor szeget �t�tt a fejembe valami. Elv�gre nem mindenki olyan nyomi, mint �n, hogy r�gt�n, emberesen kezet fog, �s villant egy kajla mosolyt. Lehet, hogy � az a csendesebb, tart�zkod�bb, bizalmatlanabb fajta, aminek biztos meg van a maga oka.

Az els� f�l�v mondhatni esem�nytelen�l telt. B�r nagyon z�rk�zottan nyitott, az�rt kar�csonyra csak el�rt�nk sz�pen lassan el�rt�nk arra a szintre, hogy egy�tt ett�nk, ut�na besz�lgett�nk, �s olyan j�l esett: mindig nevetett a sztorijaimon.

M�sodik f�l�v kezdet�vel picit �gy �reztem, mintha el�lr�l kellett volna kezdenem ezt az eg�sz kapcsolat�p�t�sdit, de hamar – szinte f�jdalmasan hamar t�rt�nt valami, ami nagyon is el�re lend�tette a lak�t�rsi viszonyunkat. Am�gy �n szeretem Juditot a bar�tn�mnek h�vni… Csak mikor �gy nevezem, r�gt�n eszembe jut az, hogy � m�g nem �gy gondol r�m, �s ez�rt nem is �rzem igaznak az eg�sz �ll�t�st, hazudni meg nem szeretek.

Sz�val m�g febru�r fel�n�l sem tartottunk, Judit elment egy kis esti s�t�ra, �s hallottam, hogy nagyon zaklatottan, telefon�lva robban be a lak�sba. Nem sokkal r� m�r a szob�m fal�n kereszt�l is �tsziv�rgott a zokog�s�nak a hangja… �n sz�p szolidan egyik kezemmel lapozgattam a facebookomat, m�sik kezemmel valamelyik tank�nyvemet, de persze hogy az fogta meg a szememet, hogy egyik bar�tn�met eljegyezt�k, �s ennek bizony�t�kak�nt ki is tette a gy�m�ntgy�r�s fot�t, hogy csak �gy csillant a f�ny a szememben.

Amikor a konyha �s f�rd�szoba k�z�tt keresztez�d�tt az utam Judittal, nagy �r�mk�dve el is mes�ltem neki a j� h�rt, � pedig r�m vetette m�rhetetlen�l elkeseredett tekintet�t, �s csak annyit rebegett, valami hihetetlen reszketeg hangon:
 – Most szak�tottam a bar�tommal, �gyhogy jelenleg senki boldogs�g�t nem szeretn�m hallani – majd ezzel be is viharzott a szob�j�ba, �n meg �lltam ott leforr�zva, mint a kis, eszm�letlen rosszul id�z�t�, nyomor�k �nmagam hell yeah!

Bence m�g j�l ki is nevetett, hogy szok�s szerint hoztam a form�mat. �gy voltam ezek ut�n, hogy minimum h�mes toj�sk�nt k�ne b�nnom Judittal. A lehet� legminim�lisabbra vettem a sztorikat, amik Benc�r�l �s r�lam sz�ltak – ami am�gy nehezemre esett, tekintve hogy szabadid�m z�m�t az �n saj�t barnamedv�mmel t�lt�m –, �s igyekeztem m�s vicces t�rt�netekkel sz�rakoztatni… Nem eg�szen osztatlan sikerrel.
Ha azt gondoltam, hogy Judit m�sodik f�l�v kezdet�vel picik�t vissz�bb z�rt, akkor ez az eset r�ford�totta a kulcsot arra a k�pzeletbeli ajt�ra. Rezign�lt arc, er�ltetett mosolyok… Viszont egyet nagyon �reztem: azt, hogy Judit nagyon szomj�hozta az emberek t�rsas�g�t. Mert �rezhette mag�t ak�rmilyen pocs�kul a t�rsas�gomban, az�rt mindig megk�rt, hogy menjek ki hozz� enni. Egysz�val nyilv�nval� jel�t adta annak, hogy nem szeretne egyed�l maradni. �n pedig hozhattam a t�lem telhet� legjobb form�mat, tudtam, nem �rek el vele semmit. Az eg�sz mosolyg�s �s sztorik mell�kz�ngek�nt szolg�ltak, aff�le duruzsol�snak, ami tal�n tomp�t az ember �rz�kein, de att�l a f�jdalom a hely�n marad. Tudtam, ha Judit nem hajland� besz�lni nekem az igazi probl�m�ir�l k�ptelen leszek igaz�n seg�teni rajta, mindenf�le gyermekkori t�rt�neteimmel. Viszont azzal is 100%-osan tiszt�ban voltam, hogyha ajt�st�l rontok a h�zba, �s mondjuk mint egy norm�lis embert�l, megk�rdezem:

 – Mi�rt szak�tottatok?

Akkor v�gs� elz�rk�z�st kapok, �s ehetek egyed�l az egyetem v�g�ig.

V�letlen�l t�rt meg a j�g. Egyszer�en nem figyeltem oda, �s Benc�ig futott a t�rt�netem fonala, �s valahogy Bence b�tyj�ig, akivel eg�sz falura j�r a h�re mennyire viharos kapcsolatot is folyatok. D�viddal – Bence b�tyj�val –, a kezdetekt�l fogva s�rl�dunk egym�s mellett a szinte megegyez�en dacos �s karak�n szem�lyis�g�nk, �s a meredeken elt�r� �letfelfog�sunk miatt. Am�g �n kem�ny munk�ban l�tom az �letem boldogul�s�t, addig � megvan gy�z�dve arr�l, hogy a k�vetkez� milli�rdos lott� �t�st � fogja zsebre tenni. Minderr�l persze b�rmikor k�szs�ggel kioktat, hogy � otthon, szob�ja k�nyelm�ben sokkalta jobban fog keresni a f�nyerem�ny kamataib�l, mint �n, aki �jszak�kba ny�l�an g�rnyedek majdan egy rendel�i asztal felett…
Term�szetesen ebb�l az a szomor� igazs�g, hogyha Benc�vel maradok, �s egyszer csak Bence sz�lei majd nem lesznek, akkor D�vid ell�t�sa Benc�re, �s mondjuk r�m fog maradni.

Judit arca minderre �gy felder�lt, ahogy addig r�gen l�ttam. Amolyan igaz�n, mintha f�ny gy�lt volna az �jszak�ban. Elmondta, hogy az � volt bar�tj�nak is van k�t ilyen lehetetlen testv�re, akikre a legjobb kil�t�sok szerint is az v�r, hogy majd a b�tyjuk, �s �let�k v�g�ig a sz�leik tartj�k el, �s belegondolva, � ebb�l t�nyleg nem k�rne, m�g akkor se, ha a sz�ve szakad bele a bar�tja, az els� szerelme elveszt�s�be.

�n meg �ltem ott, nagy mosollyal, v�gtelen�l b�szk�n magamra, �s nagy naivan azt is hittem, hogy k�sz, ennyi, meg is oldottam Judit minden probl�m�j�t.

Nem eg�szen �gy t�rt�nt, s�t az igaz�n kem�ny probl�m�k csak ezek ut�n kezd�dtek.

Keddi nap volt, eg�sz nap rohantam, �s mikor v�gre el�rtem az alb�rletig, arra gondoltam, megv�rom Juditot a vacsor�val. V�rok-v�rok, hat �ra. Keresem, nem veszi fel. V�rok tov�bb, m�r rendesen dalolt a pocakom az �hs�gt�l, k�ptelen voltam tov�bb v�rni, betoltam a j�l meg�rdemelt mozzarella sajtomat egy j� nagy fej paradicsommal. Ekkor cs�rg�tt a telefonom, Judit h�vott, �n szinte egy l�legzetv�telre ledar�ltam, hogy bocsi, hogy nem v�rtalak meg, de m�r olyan �hes voltam, hogy nem b�rtam tov�bb, �s am�gy is, ne haragudjon hogy eg�sz nap zargattam, erre pedig visszasz�lt egy hang:
 – Nem Judit vagyok, hanem az anyuk�ja. Judit k�rh�zban van, �sszeesett a t�deje, mert l�gmelle lett.

�n meg �gy pislogtam, hogy mi a… A l�gmell az �ltal�ban akkor t�rt�nik, ha valaki esik egy hatalmasat, vagy egy �les t�rgy pont �gy f�r�dik a mellkas�ba, hogy a v�kuum megsz�nik a mellh�rtya k�t lemeze k�z�tt, ez�rt a t�d�t nincs mi odafogn� a h�rty�hoz, �gy �sszeesik. A spont�n l�gmell meg negyvenes, er�sen doh�nyz� f�rfiak jellemvon�sa. Na most  Judit se nem nagyon zak�zott sportol�, se nem l�ncdoh�nyos, korav�n f�szer…De egy hihetetlen�l sokat s�r�… S�t n�ha m�r m�ni�kusan, hiszt�rikusan r�zk�d�, szerelm�t vesztett kisl�ny, mint ahogy azt az apuk�j�t�l megtudtam.

Judit sz�lei gondoskod�sb�l jelesek. Felv�ltva �ltek a l�nyuk �gy�n�l, f�leg az anyuk�ja tan�s�tott emberfeletti �ll�k�pess�get. Reggel hatkor m�r ott volt Judit �gy�n�l az �bred�skor, �s csak este t�zkor t�g�tott a beteg�gy mell�l. Mindehhez persze az is kellett, hogy � maga is orvos legyen, �gy tudjon egy kis r�hat�ssal ny�jtani a l�togat�si id�n.

�n is mindennap bementem megl�togatni, f�leg, mivel beker�l�se m�snapj�n �nnepelte 21. sz�let�snapj�t. Sokat t�rtem a fejemet, milyen k�nyvet vegyek neki, v�g�l egy nagyon egyszer�, nagyon sz�vhez sz�l�, �s a v�gtelens�gig l�lek�pol�, kort�rs �r�n�, Sh�ffer Erzs�bet k�nyve mellett d�nt�ttem. Picit nagyon le volt szed�lva a f�jdalomcsillap�t�kt�l, mikor �tadtam neki, meg persze az oldal�b�l is ott l�gott ki az a kis cs�, ami a feles folyad�kot vezette el a mellh�rty�i k�z�l, de az�rt valami h�l�s villan�st l�ttam megcsillanni a szem�ben.

Azt �rtam bele: "Megy az id�, forog a vil�g, kopik az ember." A kedvenc Miksz�th id�zetemet.

Am�gy a k�rh�zban t�lt�tt napok nagyon megviselt�k. Egy hat �gyas k�rteremben helyezt�k el, nagybeteg nyolcan �ven fel�li n�nikkel, valahol a fullad�sos k�h�g�s, �s a betonszerkezetet r�z� horkol�s k�z�tt. Nos, Judit, m�g szeptember elej�n megk�rt arra, hogy este, ha ki megyek a mosd�ba, ne z�rjam magam ut�n az ajt�t, mert felkel a zajra… Sz�val… �rted, Steph. Az ajt�z�r�d�s meg a nyany�k horkol�sa.

Teh�t a k�rh�zban t�lt�tt napjai nem igaz�n a pihen�sr�l sz�ltak, �n viszont rengeteget besz�lgettem Judit apuk�j�val, aki, l�v�n n�i k�rterem, m�r csak az illend�s�g kedv��rt is perif�ri�ra szorult, �gy sokat volt benn az alb�rletben. Hasonl� kommunikat�v tulajdons�ggal meg�ldott j�ember, mint �n – �rtsd: b�rmikor k�pesek vagyunk lyukat besz�lni b�rki has�ba. Az m�r az els� tal�lkoz�sunkkor kider�lt, hogy egy hull�mhosszon m�k�d�nk, viszont azokban a napokban �n voltam az, akivel a legt�bbet besz�lt, �gy �hatatlanul is bizalmas dolgokat osztott meg velem, �n meg csak irultam-pirultam, hogy ennyire �gy gondolja, r�szolg�ltam a bizalm�ra.

Judit bar�tj�r�l sok minden furcsas�g kider�lt sz�momra. P�ld�ul az, hogy a fi�…Nem is, 30 �v fel� az�rt m�r csak f�rfinek szok�s nevezni az embert, sz�val ennek a f�rfinek az �let�ben az els� helyet Isten foglalja el. Innent�l kezdve lehet sz�p dolog a hit - mindenkinek sz�ve joga, milyen bizalmakkal hajtja �lomra a fej�t. Ezen k�v�l a f�rfi jellemvo�sa volt m�g a t�k�letes gavall�rs�g, de adott egy hossz�, t�bb �ves kapcsolat, egy l�ny, akinek a l�ba szinte a nyak�ig �r, hihetetlen v�kony, mindehhez olyan meglep�en telt keblek, hogy b@zd meg Judit, ezek tetej�ben az arc�n m�g egy k�r�mhegynyi miteszer se, �s m�g sorolhatn�m. M�g a vil�gosbarna haj�t is sz�k�re mel�roztatta! M�gis hogy a… Teh�t semmi nem t�rt�nt k�z�tt�k, s�t, ahogy visszagondolok, m�r a cs�kban sem igaz�n vagyok biztos. �n erre csak �ltem a Judit apuk�j�val szemben, pislogtam nagy csendben, meglepetten, mint az akv�riumb�l kikapott halacska, �s k�zben menthetetlen�l megrontott l�leknek kezdtem el �rezni magam… Azt�n valahol m�giscsak szerencs�snek.

Mert ak�rhogyan is n�zz�k ezt a dolgot, Steph, viseltethetn�k �n a vil�g legnagyobb szerelm�val is Bence ir�nt, azt�n mondan�m neki: �csi b�csi, el�bb a lagzi! Ok�, leizzadom magamr�l a harisnyak�t�t, azt�n.. Na bumm? Kider�l, hogy hatalmasat csal�dok? Mert orbit�lis elv�r�sokat halmoztam fel magamban az �vek v�gyakoz�sa sor�n? Mert igaz�b�l m�r ink�bb az egy�ttl�tre v�gyn�k, mint �jdons�lt f�rjemre? �s ha egyszer�en nem m�k�dik k�z�tt�nk? Akkor az eg�sz nagy els� szerelem v�ge a megcsal�s – mert ugye a v�gy hajtotta boldogs�got az ember (fia) addig koslatja, m�g meg nem tal�lja –, rosszabb esetben bek�sz�n a sztoriba k�t gyerek, �s akkor ott �llok mindez v�g�n a k�lkeimmel, mik�zben azt sem tudom, hogy �llok az �lettel meg a f�rfiakkal?

Judit apuk�ja osztotta a v�lem�nyemet, �n meg m�g mondtam is neki, hogy:

 – Ne tess�k izgulni, Juditnak j�n tal�n egy kev�sb� nagyobb szerelem, de egy bev�llal�sabb fi�cska, azt�n m�r h�rb�l sem fogja megismerni a volt bar�tj�t! – Mert ugye azt mind tudjuk, hogy minden hercegn� csak arra v�r, hogy az embertelen�l szexi s�t�t lovag egyszer csak megsz�ktesse…

Viszont, ahogy haladtak tov�bb az esem�nyek �s a besz�lget�sek, r� kellett j�nn�m, hogy Judit nem az az szimpla, n�p hercegn�je, hanem az a t�pus, akit toronyba z�rtak, �s mindenb�l csak a legjobbat �s a legkiv�l�bbat juttatt�k fel neki a sz�lei… Az els� ablakon kin�z�s hamar re� k�sz�nt�tt. Az igazi �desapja kor�n elhagyta �t, �s az�ta sem tudta ezt feldolgozni. Benne maradt a hatalmas k�rd�s: Mi�rt? Azt�n most itt ez a f�rfi, �s l�tsz�lag minden ok n�lk�l azt mondja: Nem kellesz t�bbet, kir�lyl�ny! 

H�t persze hogy a k�telet keresi meg a toronyszoba gerend�j�t, mert nem tudja elhallgattatni a fej�ben visong� k�rd�st: Mi�rt? Onnant�l kezdve visszaeml�keztem a szob�m fal�n �tsz�r�d� zokog�sokra, amiket �gy gondoltam, rossz jegyek inici�ltak. Vagy egy h�l�tlan udvarh�lgy. R� kellett j�nn�m, hogy ezek a fojtott zokog�sok enn�l sokkal de sokkal t�bbet jelentettek.

M�g csak nem is annyit, amit �n produk�ln�k, ha Benc�vel v�get �rne a rom�ncunk. Ugye ismerem m�r a s�t�t lovagot, meg a s�t�t fej�t is, tudom, hogy j�het n�la ak�r s�t�tebb is, meg vil�gosabb is, szebb �s r�tabb kir�lys�ggal, meg csirics�r�bb, vagy �ppen  geb�bb l�val. Egysz�val nincs �j a nap alatt, meg ugye a f�rfiak k�z�tt csak kork�l�nbs�g van. Egyr�szt ebb�l fakadna az �n t�rdre emelked�sem a nagy zuhan�s ut�n, de f�leg abb�l, hogy tudn�m, hamar �ssze kell szednem az �n kis b�li ruh�csk�mat, mert mikor haza�rek, akkor az �n kis kast�lyomban egy tombol� h�zis�rk�ny fogadna – l� Menyus –, aki nemhogy az eg�sz est�ket �t�vel�, hiszt�rikus s�r�g�rcs�kkel kiv�vott l�gmellem beteg�gy�n�l �nten� bel�m a lelket, de fellocsolna egy poh�r v�zzel, meg egy pofonnal:

 – Nem megmondtam, te buta, hogy ez lesz?

Melankolikus mosollyal az arcomon n�ztem az �n lak�t�rsamat, �s a sz�leit. Az � v�gtelen�l gondoskod� anyuk�j�t, aki azt sem tudta, hogyan fogja �rint�s�be kisl�nya f�radt ujjait. Az apuk�t, aki legsz�vesebben a f�ldbe d�ng�lte volna az udvarl�t, aki tulajdonk�ppen semmit �s minden rosszat tett a l�ny�val. �s n�ztem a lak�t�rsamat, azt a kir�lyl�nyt, akir�l �gy gondoltam, hogy a igaz�ndib�l a szerelembe szeretett bele, �s f�lig belehalt �lete m�sodik, indokolatlan visszautas�t�s�ba. A l�nyt, akinek  nagyon dekorat�v m�don l�gott ki egy cs� az oldal�b�l, hogy helyre pofozza a t�dej�t, de tudtam, az a cs� kev�s ahhoz, hogy a lelk�t megfoltozza..

�s igazam volt. �h, Steph, de m�g mennyire f�j�n igazam volt!