M�rhetetlen �r�mmel t�lt�tt el, mikor Menyus cs�t�rt�k�n be�ll�tott �rtem Debrecenbe, azt�n m�r suhantunk is haza. Tudod, Menyusnak megsz�llotts�ga a gyorsas�g, ez�rt az aut�p�ly�n repesztett�nk, �n pedig ism�t megpr�b�ltam memoriz�lni a Debrecenbe vezet� utat, de most sem j�rtam sikerrel.
A sz�nt�f�ldek megfakult sz�n�ben ringott el�ttem az �szi t�j, az ablak�veg t�kr�ben pedig olyb�’ t�nt, mintha visszafel� j�rna az �r�m. Kicsit t�nyleg olyan volt nekem hazaj�nni, mintha visszafel� mentem volna az id�ben. Suhant el mellettem az a m�rhetetlen�l kies laposs�g, �s csak a kukoricaf�ldek v�geit tudtam sz�molni. Elmondhatatlanul zavart, hogy nem tudtam hol tartok, hogy mennyi id� m�g a k�vetkez� v�ros…
Mikor Miskolchoz k�zeledve megl�ttam az els� k�kes felh��rny�kba b�jt hegyeket, akkor�t dobbant a sz�vem, mint ritk�n m�skor. Onnant�l kezdve ismer�ss� v�lt minden kanyar, tudtam, hogy az �t k�vetkez� g�rb�lete milyen emelked�re kaptat. �gy �reztem, mintha toltuk volna magunk el�tt az utat, az �veg t�kr�z�d�s�ben pedig az �r�m m�sodpercmutat�ja a hatost�l jobbra mozdult a tizenkettes fel�. Lehunytam a szemem, �s ki sem nyitottam addig, m�g Mam�hoz nem �rt�nk.

Csendes kis falu a mi�nk, olyan, ahol �gy ragyognak az szurokfekete �gen a csillagok, hogy a f�ny�k p�r�s k�penyt von k�r�j�k, �gy hogy r�gt�n meg lehet k�l�nb�ztetni az apr�cska f�nyl� p�tty�k k�z�l, hogy melyik a rep�l�, melyik a csillag, melyik a cs�szealj.

Mama kocsony�val v�rt. Igaz�b�l sosem szerettem azt a zsel�vel k�rbefagyott diszn�k�rm�t, de az is igaz, hogy Mama b�rmit tett volna le el�m, �gy vetetettem volna r� magam, mint a farkas. Nem is tudom mikor voltam legutolj�ra olyan �hes.
Am�g Menyussal zab�ltuk a kocsony�t, addig a Mama a kelt t�szt�t ny�jtotta, majd vastagon kaka�zta. Lassan hozta fel a massz�t az �leszt�, ez�rt m�g v�rnunk kellett a kaka�sra. K�zben csal�di pletyk�kat besz�lt�nk meg.
November elseje karny�jt�snyira �rt hozz�nk, �s a k�sz�b�n egyens�lyozott. Ez�rt is k�sz�lt a kocsonya, a vend�geknek.

 – Nem j�n m�r ide senki se! – s�hajtott neheztelve Mama, am�g keze egy eg�sz dinamikus mozdulat�val nem csak a t�szt�t, de a f�l ny�jt�deszk�t is beter�tette a cukros-kaka�s porral.
 – Mi�rt mondasz ilyet? – nyammogtuk el tele sz�jjal a k�rd�st Menyussal, majd f�l perc k�h�g�ssel megt�lt�tt csend k�vetkezett, tekintve, hogy Menyus tork�n lecs�szott egy j� falat ectes kocsonya.
F�lig megfulladva, k�nnybe l�badt szemmel tette fel a k�rd�st:
 – Mi t�rt�nt?
 – Katit meg �vit ma kihozta Katica meg Karol, �s m�g csak be se k�sz�ntek! – Mama nagy m�rgesen belecsapta a sz�r�shoz haszn�lt ev�kanalat a m�anyag t�lk�ba, majd d�h�sen cs�p�re tett k�zzel meg�llt a konyhaajt�ban, �s nagy komolyan n�zett r�nk: Na most sz�ljatok hozz�!
D�bbenten, �s megbotr�nkozva n�zt�nk �ssze Menyussal. Mi�rt nem n�zett be a Mama k�t h�ga? Tal�n csak nem az�rt, mert mikor Menyus az ottani temet�ben j�rt rendet tenni, kiszaggatni a gazt, akkor nem ment be, mert �rtem sietett a p�lyaudvarra?
Cs�ndben emelt�k a sz�nkhoz a k�vetkez� falat kocsony�t, Mama pedig az ajt�f�lf�ra t�maszkodott.
 – Ki j�nne m�r ide? Minek is f�ztem annyit! Marika, ha j�n, j�n, Kati meg �vi m�r letudta, Erzsi meg…  - itt csuklott el a hangja, mi pedig egyszerre ejtett�k le a kez�nkb�l a kanalat. M�ly leveg�t vett�nk Menyussal, �n pedig fel�lltam.

Mire �tl�ptem azt a p�r m�tert, ami a konyhaajt�ig vezetett, addigra Mama m�r hengerr� hajtotta a kaka�st, a v�lla picit remegett, de visszatartotta a k�nnyeit.
Erzsi, avagy Kereszt, Mama legid�sebb n�v�re volt. Kegyetlen�l gyorsan, m�sf�l h�nap alatt vitte el a r�k, olyan sebess�ggel, hogy m�g feleszm�lni se tudtunk. K�t h�t m�g nem telt el a temet�s �ta, a gy�sz a k�zt�nk maradt n�gy l�nytestv�r nyak�ban �lt.
Lassan Mama m�g� l�ptem, �s a h�na alatt �tny�lva �leltem magamhoz azt a k�nny�, remeg�, meleg test�t, ami olyan finom �teleket k�sz�tett, mint senki m�s. Nyaka g�rb�let�be, kontyba fogott haja al� hajtottam az arcomat, �s m�lyen besz�vtam konyhaf�szeres illat�t.

Stephanie. T�nhet �gy, a haza�ton Debrecenb�l, a kocsi ablak�veg�ben, hogy visszafel� j�r az id� kereke. Az igazs�g viszont az, hogy az �let sosem �ll meg. M�g egy pillanatra sem. Az �r�mon a mutat� balr�l k�zel�ti a tizenkettest, �s nincs semmi, ami ezt visszaford�thatn�.

Az idei gyertya�get�s k�l�n�sen neh�znek bizonyult. Ez volt az els� �v, hogy a Pap�hoz is a temet�be kellett menn�nk. Mama bel�m karolt, �lomsz�p havasz�ld tekintete pedig el-elmerengett ahogy a fejf�k k�z�tt s�t�ltunk. N�ha �sszemosolyogtunk, j�l megn�zt�k a sz�p s�rokat, �s j�l megszidtuk a gondozatlanokat. Megannyi falusi ismer�ssel tal�lkoztunk…
Azt�n m�giscsak bet�rtek hozz�nk a rokonok. Igaz, nem a Mama h�gai, de a Linzben �l�, r�gen l�tott kedvesek. Nekik is �zlett a kocsonya.
A kaka�s pedig?
M�g aznap este ett�nk bel�le. �ssze�lt�nk a konyh�ban, �s csak azt v�rtuk meg, m�g kiker�l a tepsib�l. A kez�nkbe fogtuk az egy kil� lisztb�l k�sz�lt t�m�r j�s�got. Az a k�l�nlegess�ge ennek a kaka�snak, hogy nem lehet, csak igazi �h�tattal enni.
A forr� kaka�s massza sz�t�radt a nyelvemen, a krist�lycukor pedig apr�cska,�des kavicsk�nt ropogott a fogam alatt.
Miut�n j�l bevacsor�ztunk a kaka�sb�l, Menyus m�g tett-vett a h�zban, Mama pedig kiment cigizni. �gy f�jta a f�st�t, ahogy szokta – mint a gy�rk�m�ny, fej�t a szurokfekete �g fel� emelve, a f�st�t a csillagok fel� f�jva.

F�z�san �tkaroltam magam, m�g mell� �lltam, �s v�rtam, hogy elsz�vja a sz�vnival�j�t. Gyerekkori, langyos ny�ri est�kre eml�keztem. Olyanokra, amikor Mama ugyan�gy f�jta a f�st�t, k�zben pedig a hinta�gyon �lt�nk, �n pedig az �l�be hajthattam a fejem.

Im�dok hazaj�nni, Steph.
Akkor is, ha az �r�m el�refel� halad, �gy ahogyan �n is.
�s b�r elkeser�t�en r�vid a h�tv�ge, addig, am�g a hangonyi h�zba bel�pve magamhoz �lelhetem Mam�t, ut�na pedig egy pillanatig a kezemben tarthatom azt a r�ncos kis arc�t, na addig nincs mi�rt b�nk�dnom.

Vigy�zz magadra!
Szeretlek, le�nyz�!