A h�ten megjelenik egy novell�m egy online foly�iratban :) �rvendezek nagyon, Steph!

Tudom, hogy te m�r olvastad, de most elk�ld�m m�g egyszer, hadd legyen meg a levelek k�z�tt is. Ha esetleg van id�d, akkor olvasd el m�g egyszer!

Ferike

V�r�s pecs�tnyomot hagyott az �gen a lemen� nap, am�g Ferike a ruh�kat teregette, a Mama pedig a hinta�gyon �lt, egyik l�b�t �tvetve a m�sikon. A Mama m�r majdnem annyira megbar�tkozott hetvenkettedik �let�v�vel, mint a z�rjegy n�lk�li cigarett�val, aminek gondosan p�rna al� rejtett doboz�b�l egy sz�l akkor is a kez�ben f�st�lg�tt. Az id�s asszony lehunyta a szem�t, majd j� m�lyet sz�vott a keser� doh�ny�rub�l, amit a falu mindenben j�rtas cig�nyasszonya, a T�ndi n�ni szerzett be neki, egyenesen az ukrajnai importb�l. A sz�rmaz�s mell�kes – ezt minden valamireval�, l�ncdoh�nyos falusi matr�na tudta –, a csemp�sz�ru min�s�g�re azt�n csak az terjeszt� cig�ny t�voz�sa ut�n tettek megjegyz�st. De min�s�g ide vagy oda…

„ – … a boltin�l m�g mindig olcs�bb!” – gondolta a Mama, majd azon kapta mag�t, hogy am�g �jra �sszehasonl�totta a sarki k�z�rtb�l �s a cig�nyasszony kez�b�l kiker�l� cigaretta �rfolyam�t, addig majdnem szem el�l t�vesztette Ferik�t!

Pacemakerrel biztos�tott sz�vritmus�ban rendetlenked� dobog�st �szlelt a Mama, am�g megmarkolta a hinta�gy vaskarf�j�t, �s tekintet�vel felkereste ember�t.

Ferike term�szetesen ott �llt, ahol hagyta: a sz�r�t�k�t�l alatt, kis pocakosan, atl�t�ban, r�vidsz�r� sportnadr�gj�ban, l�b�n legjobb b�rcip�j�vel, �s felem�s zoknij�val. Csillog� k�k szemmel, b�rgy�n t�tott sz�jjal n�zte a naplement�t, mintha eg�sz �let�ben sem l�tott volna m�g olyan sz�pet. A Mama kivette sz�j�b�l a cigarett�t, �s a horizonton elfoly� v�r�s sz�n fel� f�jta a f�st�t.

Ferike a tizenhatodik �let�v�ben j�rt, mikor a Mama dr�ga ura, a Papa felfedezte az �hez�st�l csenev�szre fogyott leg�nyt az �zdi gy�r �rny�k�ban h�z�d� M�H telepek egyik�n. A Pap�t k�m�ves kisiparos k�r�kben j�l ismert�k. Annyira, hogy piros Ar�j�t m�r a zakatol�s hangj�b�l maguk el� tudt�k k�pzelni az �p�t�iparosok, Borsod megy�n innen �s �zdon t�l, teh�t senki nem k�t�tt bele a Pap�ba, mikor �rdekl�dni kezdett a seg�dmunk�sk�nt foglalkoztatott fi� ut�n.

Ferike… M�sk�nt viselte a k�r�lm�nyeket, mint a gy�ri munk�s elvt�rsak, �s a pirul�s elvt�rsn�k. No nem minthogyha  m�lyen kommunista elveket vall� csal�dban nevelkedett volna fel, hanem az�rt, mert � igaz�ndib�l k�l�nb�z�tt a t�bbiekt�l. Ferike sz�ja mindig enyh�n kiny�lva mosolygott a k�r�l�tte l�v�kre, �l�nk k�k szeme pedig m�g a ver�st is olyan mulya �r�mmel fogadta, ami a szellemileg s�r�lt emberek saj�tja. Pszich�s betegs�g�b�l pedig rendszerint hasznot h�ztak az emberek. Tekintve velesz�letett �llapot�t, Ferik�t feket�n dolgoztatt�k, amolyan �hb�r�t: napi f�l liter tej�rt, �s h�rom kifli�rt, amely �trend – az am�gy �hpoklos gyereket – szigor� di�t�n tartotta.

Ferike apja kor�n meghalt, anyja hasonl� gondokkal sz�letett, mint tulajdon gyermeke, �m n�v�r�ben nem jutottak kifejez�d�sre a recessz�v all�lok; Ferike l�nytestv�re kor�n Pestre ker�lt, ahol csal�dot alap�tott, �s boldogs�gban, eg�szs�gben �lte napjait.

�gy akadt teh�t a Papa Ferik�re, ezel�tt harminc �vvel, a nyolcvanas �vek elej�n, Magyarorsz�g egy eldugott, hat�r menti szeglet�ben. Sokszor magam el� k�pzeltem a jelenetet, ahogy a horgolt, piszkos z�ld munk�s p�l�j�t visel�, pocakos Papa nagy kom�tosan kik�sz�l�dott az Ar� b�r�l�s�r�l, cs�p�re tett k�zzel meg�llt a M�H telepi munk�sok el�tt, majd akkur�tus mozdulattal azon egyetlen Ferik�j�re mutatott, aki az elk�vetkez� harminc �vben csal�dunk tiszteletbeli tagj�v� avanzs�lt, �s mindek�zben �gy sz�lt:

 – Gyere csak, Ferik�m! Velem j�ssz!

Na persze ez eg�sz biztosan nem �gy zajlott le, de Papa sz�nd�ka mindenk�ppen lavin�t ind�tott el. Sok-sok gy�mhivatali hercehurca el�zte meg a v�gleges rendelkez�st, de summa summarum, Ferike tizenhetedik sz�let�snapj�t m�r a Papa gondvisel�se alatt �nnepelhette, m�gpedig Hangonyon, egy olyan kis faluban, amely mind a mai napig p�rj�t ritk�tja.  

Ferike falusi p�lyafut�s�nak kezdeti �veir�l nem sokat tudok, viszont azt bizton �ll�thatom, hogy �gy hozz�szokott a Mama kosztj�hoz a telepi �tkeztet�s ut�n, mint n�pmesei szeg�nyleg�ny a kacsal�bon forg� palota konyh�j�hoz. Virulhatott is bajuszos mosolya, kiv�ltk�pp, hogy a port�n t�nd�rsz�p hercegn� is tette-vette mag�t, aki pedig nem volt m�s, mint az �n tulajdon �desany�m.

Sok �v telt el, mire �desany�m r�v�n �n is arra a port�ra �rkeztem, ahol sok neves t�rt�n�s megesett m�r. Nem tudom mennyi szem pereghetett le csepered�sem homok�r�j�n, de egyszer csak olyan nagyon k�v�ncsi lettem a Ferike saj�ts�gos szerepv�llal�s�ra a mi csal�dunkban, amilyen csudam�d k�v�ncsis�got csak a kisgyerekek k�pesek magukb�l kipr�selni. Bizony, szeget �t�tt a fejembe a gondolat, hogy ott �lt vel�nk az a r�zv�r�sre barnult f�rfi, aki se nem az ap�m, se nem a nagyb�ty�m, a Pap��, de nem a Mam��, a mi�nk, de m�gse hozz�nk sz�letett.

Nagyokat pislogva k�rdeztem �desany�mat, aki k�szs�gesen magyar�zta el nekem hogyan, �s mik�nt ker�lt csal�dunkba Ferike, akit a Papa oly’ nagy becsben tartott, hogy vas�rnapi eb�dkor addig nem m�rtotta a h�slevesbe a kanal�t, am�g meg nem bizonyosodott arr�l, hogy Ferike m�r kapott enni. Hallgattam a Papa gy�mgyermek�nek t�rt�net�t, �s olyan kalandokat k�pzeltem Ferike �let�be, hogy alig b�rtam ki, hogy azonnal el ne mes�ltessek vele mindent. Rohantam is l�lekszakadva Ferik�hez, �s �gy faggattam: honnan j�tt�l, hol a n�v�red, �s legf�k�ppen: szeretsz-e itt n�lunk lenni? Ferike �ppen nyakig mer�lt egy j� nagy t�l t�lt�tt k�poszt�ban, �s k�t falat k�z�tt csak �mmel-�mmal felelt buzg� k�rd�seimre. A kiskonyh�ja fel� mutogatott – ami nem a mi h�zunkban foglalt helyet, hanem egy m�sik �p�letben –, �s eml�tette az igazolv�nytart�j�t, meg azt, hogy elsorolnia nekem azt nem lehet, olyan hossz� t�rt�net az, hogy � hogyan ker�lt mihozz�nk!

Na, onnant�l kezdve nyugodalmam nem maradt. Eld�nt�ttem, ha t�rik, ha szakad, megszerzem Ferike irattart�j�t, ugyanis szent�l hittem, hogy a titkot az igazolv�nyok k�z� �st�k el. A t�k�letes alkalom nemsok�ra el is �rkezett. Ott t�bl�boltam a dupla port�n, a salakkal felsz�rt udvaron. H�tam m�g�tt �llt a mi h�zunk, a maga falusi fens�g�ben, arccal nekem pedig az a m�sik �p�let h�z�dott, amiben benne foglaltatott Ferike konyh�ja is. Annak a sorh�znak az a k�l�nleges tulajdons�ga adatott, hogy sok-sok ember �s �llat �lt benne, �s ah�ny �j n�p, annyi toldal�k csap�dott az eredeti v�lyogh�z ut�n. �gy t�rt�nhetett, hogy am�g d�dnagymam�m porta elej�re �p�lt v�lyogh�z�t m�r ujjnyi reped�s csipk�zte, addig az udvar v�g�n, a betonb�l h�zott diszn��l m�g eredeti f�ny�ben t�nd�k�lt. A kett� k�z�tt foglalt helyet Ferike konyh�ja.

Ferike konyh�ja – a sz�vem is nagyot dobbant, mikor arrafel� n�ztem, hiszen a Mama vonakodott engem oda beengedni, de lehetett is egy gyerekkel b�rni, aki m�r kieszelte a t�k�letes b�nt�nyt?

Csak azt v�rtam meg, am�g a Papa Ferik�st�l besz�llt az Ar�ba, �s dologra ment, a Mama pedig a kelt t�szta dagaszt�s�hoz fogott, azt�n m�r surrantam is be a kiskonyh�ba. Azt�n addig-addig kutattam az asztal �s a kredenc fi�kjaiban, am�g meg nem tal�ltam �lmaim t�rgy�t.

K�t kis gyerekkezembe fogtam a nagy, barna b�rb�l k�sz�lt irattart�t, �s megremegett a sz�vem az izgalomt�l. Kinyitottam… �s nem tal�ltam csak pap�rokat. Katonai-�s szem�lyigazolv�nyt, lakc�mk�rty�t, t�rsadalombiztos�t�si k�rty�t, mindenf�le olyan butas�got, ami egy gyereknek semmit se mondott. Olyan csal�dotts�g z�dult r�m, hogy kedvem szottyant keservesen fels�rni. Felpaprik�sodva �n�n tehetetlens�gemen, addig forgattam a sokzsebes irattart�t, am�g az egyik, jobb oldali zsebb�l ki nem fordult k�t, tabl�k�p nagys�g� fot�.

K�t gyerek mosolygott a f�nyk�peken, egyiken az egyik, m�sikon a m�sik. Egyik sz�ke haj� kisl�nyk�nt fogott egy b�n-ronda, r�zsasz�n j�t�knyulat, m�sik pedig vaj sz�ke kisfi�k�nt tartott a kez�ben egy pl�ssmack�t. Mind a k�t k�p m�teremben k�sz�lt, a gyerekek arc�n meglepetts�g t�kr�z�d�tt. A fot�k h�tulj�n, Ferike sz�lk�s, �ppen hogy csak megtanult k�z�r�s�val �llt a szign�: Nagy Ferenc.

Eln�ztem egy ideig a k�peket, majd �vatosan, mindet visszatettem a hely�re – szigor�an a bal oldalra. Azt�n futottam a Mam�hoz. Tovat�nt a gyermeki lelkesed�s, �s m�r nem a csal�dkutat�s �rdekelt, hanem az, hogy belekont�rkodhassak a falusi konyham�v�szetbe.

Telt-m�lt az id� – megny�lt a k�t gyerekkezem, olyannyira, hogy az egyik ujjamra m�g egy gy�r� is ker�lt. M�gpedig egy olyan gy�r�, aminek a jelent�s�t igaz�n csak k�t ember �rtette: az aki adta, �s az aki kapta. Ezzel egy id�ben ment el t�l�nk a Papa. Elment, �s nem az Ar�val, hanem �r�kre.

Azokban a napokban a gy�r�m se csillogott azzal a vak�t� f�nnyel, mint b�rmikor m�skor. Ah�nyan maradtunk, mindannyiunk nyak�ba bele�lt a csend, �s csak n�zt�nk magunk el�, mik�zben pontosan egyik�nk sem tudta, hogy mihez kezdj�nk. Mindenesetre, az �let nem �llt meg: sok mindent int�zni kellett, �s ebben benne foglaltatott Ferike �gye is.

A hivatalban el�ker�lt a barna irattart�. Ahogy �desany�m forgatta a sokzsebes tokot, egyszer csak, az egyik bal oldali zsebb�l kifordult egy f�nyk�p a Pap�r�l.  Egym�sra n�zt�nk �desany�mmal, �s mindkett�nknek �rt�n, k�nnyt�l f�nyesen csillant meg a szeme. �vatosan cs�sztattam vissza a Papa k�p�t. Szigor�an a bal oldalra, hiszen a jobb oldalon Ferike m�sik csal�dja foglalt helyet, �s ezt �desany�mmal mind a ketten j�l tudtunk.

Mikor �desany�m �s �n meg�rkezt�nk Hangonyba, Mama m�g mindig �gy f�jta a f�st�t, mint a gy�rk�m�ny. Helyet foglaltunk a hinta�gyon, a Mama k�t oldal�n, �s egy ideig csendben figyelt�nk.

Eln�zt�k Ferik�t. Meg�regedett. Holl�fekete haj�b�l �gy rik�tottak ki az �sz sz�lak, mint a koromra sz�r�dott lisztszemcs�k.

 – Te m�r megint h�zt�l, te gyerek! – H�rmunk k�z�l a Mama sz�lt el�sz�r Ferik�hez, a t�le megszokott kedvess�ggel. Erre Ferike fel�nk fordult, azzal a m�l� vigyorral, amit m�r elv�rtunk t�le. A Mama �r�kk�n f�szerillat� tenyer�be rejtette arc�t, �s maga sem tudta eld�nteni, hogy s�rjon-e vagy nevessen.

 – Gyere, hozd a t�lk�d! – Intett v�g�l a Mama Ferike fel�, majd f�j�s derek�ra tapasztott k�zzel a konyha fel� vette az ir�nyt. Aznap paprik�s krumplit f�z�tt… Azt nagyon szerettem. Mosolyogva n�ztem, am�g Ferike l�lekszakadva rohant t�ny�rj��rt. Mindent tud� mosollyal n�zt�nk �ssze �desany�mmal.

Tudtam, ha meghaln�k, a f�nyk�pem a Pap�� mell� ker�lne. Az igazolv�nytart�ba, szigor�an a bal oldali zsebbe helyezve. Ez pedig boldogs�ggal t�lt�tt el. Nagyon furcsa, �s megmagyar�zhatatlan, h�l�s boldogs�ggal.

2013 nyara

 

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s