Kicsit vidámabb levelet szerettem volna a mostaniak után, és az elkövetkezők előtt beszúrni, hogy ne csak a melankólia csengjen ki belőlem, de most jelenleg olyan fáradt vagyok, hogy nem tudom milyen minőség fog belőlem kicsúszni. Azért belefogok.

Szóval az elmúlt 3 nap felesleges délelőttökkel és este – főleg a tegnapi – fergeteges bulikkal telt, tudni illik Medikus Hetet tart Debrecen városa. Mikor megláttam Paddy-ék nevét a fellépők között már tudtam, hogy hatalmas tombolás lesz, de azt hiszem merészen felülmúlta a tegnapi este minden számításomat.

Mondjuk már a belépés előtt meg volt a kis csapatunk hangulata, de mikor ott a skót duda, a hegedű, valami eszméletlen dobjáték, és az egész közönség közepén egy csapat beteg, de minimum 80 kilós fiú, akik éppen meg  akarják ölni egymást, és az sem érdekli őket, hogy közben esetleg téged is félholtra taposnak.. Feledhetetlen koncert volt, no!

Megmutatom tőlük a kedvenc számaimat… És azt hiszem a mai levél ennyi is, mert majd’ leragad a szemem, de még egy Bence találkozót le kell zavarnom, mert a nélkül ugye nem hazajövetel a hazajövetel. Holnap nagy családi szent ballagtatása Lilinek, de majd a kimaradásért érdekes levéllel jövök. A három hónapom másik vaskos, bár sokkalta kanyargósabb szálával.

Vigyázz magadra!