Napi művészrovat - kivételesen címmel
hetedikére
alig-álomban
jöttél
semmit sem
szóltál.
kölcsön kapott karok
napba hajlott
holdat vágyók
- ezekkel
nyakamba akasztottad
magunk;
én patyolatkormosra
kötöttem a vízpöttyöket
bőrödön
mélyülő ráncokkal tenyeremben
gondoltam
prím maradnék
örökre
a kád kopott medrében
bokáig
pontkötéssel fakasztva
hangot
ahol a takaró súlyába fáradt bele
nyakam
ahol a kopott faszekrény kába
szagába szédültem
ahol emberek lehelt zsirja
víz-levegő násza közt húzott
Ahol Igazából játszol velem
és Örökbe akarsz
Kedves, guule!
Úgy gondoltam, írok ide egy rövidebb véleményt erről az alkotásról. Első ránézésre kissé kuszának hatott, így többször el kellett olvasnom, hogy jobban megértsem a szerkezetét, tagolását. Ez nekem kiismerhetetlenné, érdekessé teszi az írást. Szép alakzatokat és szóképeket használsz, főleg az ellentétek tetszenek: "napba hajlott holdba vágyok", illetve a "palyolatkormosra", mindkettő igazán eredeti.
Nem szeretnék oldalas hozzászólást írni, mert nem vagyok kritikus, és még csak nem is értek hozzá. :) Köszönöm, hogy elolvashattam!
Üdv: Ab
Válasz:
Bocsánat, hogy eddi tarott válaszolnom - körülbelül olyan sokáig húzódott a válaszadás, amilyen jól eset a hozzászólás, de közbejött egy utazás. A tagolás az két dologra is utal, egyrészt nyilván a gyakorlatlanságra, másrészt viszont szándékos ez a tördelés. Örülök viszont, hogy összeségében elnyerte a tetszésedet a dolog :)
guule