Nagyon pofátlanság szó nélkül eltűnni, de mikor az egyetem képzeletbeli két nagy karja elkapja a gégédet /amit az elmúlt két hétben a legmesszemendőbben, mikoszkópikus sejtek szintjén megismerhettem/, nos, ilyen esetekben egyszerűen torkodra forr a szó.

Se levél a legjobb barátnődnek, se a beígért verses pakk az írós "egyem meg de segítőkész" barátnak, aki megígérte, hogyha végre valahára kiszenvedem magamból a mostanra már három egész hete beígért gyűjteményemet, akkor elküldi a verseimet egy igazi lektornak... Merthogy fantáziát lát bennem. És nem, nem a dekoltázsom miatt, garantáltan nem, mert a másik csapatban játszik a szentem,

Holnap felelek fej-nyakból. Meghalok. Na jó nem, de el tudnám viselni, ha lenne egy skip gomb, amit megynomhatnék.... És most nagyon hosszan tudnék mesélni életem hányattatásairól, de mint egy téma köré fonódnak, ami... igazán csak egy subkultúra által érthető, és amúgy sem akarok most, még mielőtt megkezdeném marathoni, utolsó ismétlésemet túl mélyen beletespedni a problémáimba.

Élek. Tanulok... karácsony után pedig valószínű levegőhöz is fogok jutni.

Elisa kommenjét viszont nem hagyhatom szó nélkül, gyorsan megosztom a gondolatomat.

A helyzet az, hogy az orvosi szakma maga egy hímsoviniszta alapakon nyugvó téma a modern társadalomba. Lehetne ezt szépíteni, de nincs hozzá energiám. Az igazán öreg, tényleg ősz oktatókon ez nagyon meg is látszik, például ma is segítséget szerettem volna kérni gyakorlat közben, és nem volt hajlandó válaszolni a kérdésemre... merthogy ő nem oktató, lő a válasz, de... Most komolyan. Ránéztem az előttem álló EKG görbére, meg a bácsi lesajnáló pillantására, és egyből levágtam a szitut. Szóval van ez így.

Amit Debrecen javára mondanék, az az, hogy nem egy olyan merev szerkezetű valami, mint Pest, ahol tényleg-tényleg kihalásos alapon cserélődnek az oktatók. Itt, DOTEn rengeteg a fiatal, gyakorlaton szinte csak jól felkészült pHd-sok foglalkoznak velünk, vizsgán pedig nem a szakállát a már nadrágszíjába is dughatná korú profok, hanem olyan, oké, nem tinédzser, de erős 50-es prof a max, akinek hihetetlen szaktudása van - "most jöttem a Camridge-i egyetemről, és ott más előadásközbeni alapzajhoz szoktam"... Na persze, eredj ki az erdőbe, majd ott lesz neked csend -. Szóval viszonylag fiatalabbak, és ezért lazább felfogással viseltetnek a diákok neme iránt. Persze megvan midnenkinek a maga háklija.

Amit én tudok tanácsolni, és ez nekem eddig bevált, hogy vizsgára szépen, de nem a legszebben kell bemenni. Mert ugyanúgy adhat visszakézből pofont neked a legszebb inged miatt bepöccent női vizsgáztató, mint az alig dekolátzst félreértelmező két méteres colos dög. Véleményem szerint ha már az öltözékkel érzékeltetve van az alárendelt szerep, nyilvánvalóvá van téve az erőfelállás, akkor az már egy kimondatlan pozítv első pillanat.

(Amúgy Debrecen, DOTE, cívis város... Pulykák és Főnix... Nem tudom mit írjak még ide. Személyem elleni hímsoviniszta erőszakot konkrétan még nem tapasztaltam, visszahallani meg csak olyat, hogy tudom a lányról hány tíz centis magassarkúkban és milyen fotózásokra jár... Szóval. Konkrétan szerintem senkivel sem szeretnének errefelé kibabrálni.)

A továbbiakban tanulok (a változatosság kedvéért) Sajnálom, én sajnálom a legjobban, de a minimális szociális életem megélése mellett már nem marad időm írni... Most nem.