D�vid

Idegen ez a sz�. Hamarabb jut eszembe r�la m�r lassan hat �ve nem l�tott �ltal�nos iskol�s oszt�lyt�rsam kerek gyermekarca �s sug�rz� k�k szeme, mint Bence b�tyja, akivel legutolj�ra ha k�t napja �rt a megtiszteltet�s. Mindezt persze a legnagyobb szarkazmussal, �s azzal a keser� �zzel, ami akkor �mlik el a sz�mban, valahonnan a bal fels� r�g�im t�j�k�r�l, mikor r�la gondolok.

K�zelebb �ll hozz�m az a D�vid, akinek m�sodikban elcsivitelte pl�t�i szerelmemet unokan�v�rem. K�zelebb �ll hozz�m a focikapub�l h�trafordul� t�tova tekintet, az �sszeszor�tott k�t t�rdem k�z� passz�rozott �k�lbe hajl�tott gyermekujjaim, mint az �tkez�asztal remeg�se, mikor elvonult el�tt�nk. Nyilv�n �hes volt. Akkor �rt haza, de gondolom el�bb ment volna el lev�gatni a f�l karj�t, minthogy velem egy asztalhoz �lj�n. Ez pedig valahol m�lyen megs�rtett. Legal�bb annyira, mint amennyire sz�rakoztatott.

D�vid Bence b�tyja, n�gy �vvel id�sebb t�l�nk. Viharosan indult a kapcsolatunk. Torn�d�k�nt folytat�dott. K�r�lbel�l h�t �ve l�pt�nk Benc�vel mindennapi kapcsolatba, ami sor�n el�sz�r a legjobb bar�tom, majd mindenben az els�m lett. Hogy az utols�m is? Meg van r� az es�ly. Egy sz�, mint sz�z, annyi ideje j�rok hozz�juk, hogy a frissen mosottakat, b�r k�r�lbel�l egy m�retet hordanak D�viddal, eml�kezetb�l hajtogatom a megfelel� k�t st�cba. �s – �ljen a kir�lyi t�bbes – minden hozz�nk nem tartoz� ruhadarabba �gy akad bele a k�rm�m, hogy tudom: legsz�vesebben karomra szor�tva ujjaimat t�pn�m sz�t a fels�t.

Neh�z r�la besz�lnem, f�leg �gy, hogy megszabtam magamnak, a tov�bbiakban m�r nem is k�rdezek r�la. Viszont �gy �rzem, egy ilyen sehonnan sehov� se tart� egym�s mellett sodr�d�s marg�j�ra m�g fel kell jegyeznem egysm�st, hogy visszagondolva tudjam magam hov� tenni. Mi�rt is nem k�rdezek �n D�vidr�l?

K�ls� szeml�l�k�nt p�rhuzamot is alkothatna a jellem�nk. D�vid valahol ugyanolyan ellent�te Benc�nek, mint �n. Dacos, karak�n, hetyke �s z�rk�zott. K�t ilyen �rces jellem pedig elker�lhetetlen�l k�sz�r�li egym�st. �gy kezdt�nk. Benc�t a vit�ink viselt�k meg, engem az, hogy mindig a b�ty�t v�dte, nyilv�nval� igazam �s vaslogik�m ellen�re. Persze egyke vagyok, �n ezt nem tudhatom, mi az, ki�llni a v�red mellett? Persze.

 Azt�n Bence nyilv�nval� �s l�tv�nyos hat�st gyakorolt r�m. Olyan igazit. Lassan, er�lk�d�s n�lk�l. Kicsit sem �gy, mint a rozsd�s k�sek egym�son, ink�bb csak lemarta r�lam az eloxid�l�dott, felesleges f�meket, hogy visszamaradjon valami f�nyesebb, �lesebb, tiszt�bb.

D�vid viszont… . Dacos, karak�n, hetyke �s z�rk�zott, mint fentebb mondtam, �s itt v�get is �r kett�nk f� hasonlatoss�gainak list�ja. Mint ki is lettem oktatva, mire �n elv�gzem az egyetemet, addigra � milli�rdos lesz, mindezt kez�ben egy �retts�givel �s a j�zan esz�vel. Meg k�l�nben is, � hamarabb nyeri meg �t�s lott�t, minthogy �n b�rmit is letegyek az asztalra.

Lassan de biztosan gy�lik tele az asztal egyik sarka. Term�szetesen ott m�g a marad�k h�rom sarok, de az�rt, ahogy eln�zem alakul az �n kis st�com.  �gy �rzem, �s ez egy biztos �rz�s: tartok valahova.

Belef�radtam D�vid komment�rjaiba. Belef�radtam a nyegle jellem�be, a frusztr�l� hanghordoz�s�ba, abba, hogy mikor besz�l, lassan de biztosan kiab�lni kezd. Tudom, hogy m�lyen bel�l �nbizalom hi�nyos, �s a magas hanggal csak biztos�tani szeretn� mag�nak a figyelmet, mert tal�n nem is f�l m�st�l jobban, minthogy egyszer figyelmen k�v�l hagyj�k, de… �gy �rzem nekem ebb�l el�g volt.

Nem akarom t�bbet firtatni. T�m�nytelen id�be telt, mire Benc�vel nem veszekedt�nk, hanem k�z�s, lesajn�l� �llel hangunkban osztottuk a b�ty�t egy-egy besz�lget�s�nk sor�n, �s ez a sok D�vid ellen vesztett �rzelmi perpatvarom ut�n meleg zs�r volt gyermeteg lelkemnek.

Viszont nekem erre t�bbet nincs sz�ks�gem.

B�r kifogyhatatlan pletyk�l�si t�ma, �s mint tudjuk minden l�ny l�teleme a pletyka, Bence nekem sosem D�viddal egy�tt j�rt. Hi�ba maradn�nk egy�tt, a gyerekek kar�csonyf�j�val a h�tt�rben nincs nagy k�z�s �nnepi vacsora, nincs korai negyvenes �veinkben egy sz�lloda hallj�ban �j�vb�cs�ztat�s, nincs unokatestv�rest�l �nnepelt sz�linap. Illetve lehet. Az �n oldalamr�l, az �n csal�dommal, a sok gyerk�ccel, �s egy �res sz�kkel, egy minduntan �rintetlen ter�t�kkel, ami mindig v�rni fogja Bence b�ty�t, aki m�r az esk�v�nkre se j�n el, mert azt mondja, nincs megfelel� �lt�nye.

Holott a probl�ma szerinte az, hogy nem megfelel� a menyasszony.

Tal�n az�rt frusztr�lt eddig ennyire, mert D�vid nem akart engem soha elfogadni. Mit nem akart? Legsz�vesebben kiz�rna az otthon�b�l. Gy�l�li, hogy a sz�lei a saj�tjukk�nt szeretnek, ut�lja Bence tekintet�t, ami akkor l�gyul el a legjobban, mikor r�m n�z.

Idegen, �s megfagy a k�zt�nk l�v� k�l�nbs�gek legnagyobbik�t�l: att�l, hogy �n kihordhatom Bence gyerekeit, � viszont sosem. Eleinte m�g messzinek t�nt, de �gy, h�t �vvel el�r�bb, de m�g mindig t�z �vvel el�tte m�r kezd fenyeget�nek t�nni. Az id� telik.  Tudja, hogy ott lesz v�ge.

�n szeretn�m, hogy m�shogy legyen. Seg�ten�k.

De belef�radtam abba, hogy egy olyan embernek seg�tsek, egy olyan j�vend�b�li s�gornak mosolyogjak, aki annyira sem m�ltat, hogy le�lj�n velem egy vacsor�ra. Aki nem fogadja el a fel� ny�jtott kezet.

Aki mostm�r a k�sz�n�semet se viszonozza.