letters.to.stephanie

 

honlapkritikák

 Honlapkritikák 2014

ninaa honlapkritikája >>

azvagyokaki.gp
    Első és legszembetűnőbb dolog: a dizájn. Mint egy Balaton parti langymeleg naplemente. A színek harmonikusak, lágyak, mintegy kezet fognak egymással. Talán a linkek színén sötétítettem volna pár árnyalatnyit még – de lehet ez már csak az én lelkem sötét vonulata – mert néha úgy érzem, túlságosan is beleolvad a hasonló tónusú háttérszínbe.

    Külön köszönetet szeretnék mondani az oldalsó modulok címeiért. Komolyan. Tiszták, világosak, érthetőek, mint saját g-portalos korom hajnalán. Semmi mainstream külföldi dal, semmi "művészkedni akarok" felindulásban pötyögött félmondatok, és semmi - sajnos elcsépelésig használt :'( - Radnóti Bájolója. Köszönöm!

    A bejegyzéseidben a beszélt nyelvet követed – valószínű szinte pontosan ugyanúgy beszélsz, mint amilyen stílusban a postjaidat megfogalmazod. Igen ám, de még élő beszédben az egész tartalomhoz és megérthetőséghez hozzá tudod adni a gesztikulációdat és mimikádat, addig ebben az írott felületben hiába próbálod különböző emoticonokkal helyettesíteni a testbeszédet, és ezzel hozzátenni azt a bizonyos pluszt, sajnos ez elkerülhetetlenül elsorvad, így nagyon sokszor kuszává válik a szöveg, vagy épp ellenkezőleg túl egyszerűvé.

    Bár jól megtagolod a posztot, mégis úgy érzem, néha átvezetés nélkül következik a következő bekezdés, megint csak visszautalva az élő beszédhez való kötődésedhez: úgy váltasz, mint mikor egy finom kávé mellett eszedbe jut a következő gondolat. Egyéb iránt a bejegyzéseid kedvesek, aranyosak, valóban életszerűek, olyan, mint leülni egy fenn említett kávéval egy olyan lánnyal, akit már ezerszer láttál a buszon/utcán/villamoson, elsőre is szimpatikusnak tűnt, így jól esik az eszmecsere. Összességében tekintve ez még egy friss oldal – a kezdet kezdetén, így könnyű volt átfésülni. Könnyed stílust követsz, amire tekintve a nyarat és a fiatalságot nagyon könnyen találni vevőt. Hozzád tesz még egy hatalmasat az is, hogy régi motorosnak számítasz – lendületből felvetted a ritmust, a korábbi olvasóid pedig üdvözölnek, ez pedig nyilván egy megingathatatlan visszaigazolás

    Számomra… – Bár le kell szögeznem, hogy nagyon kevés (szám szerint ha három) olyan blog van, amit „rendszeresen” olvasok. Mindebben a szubjektív, deformált igényeim és az időhiányom a lovasok. – A te blogod is egy a sok közül, egy olyan lánnyal az egész mögött, aki mellszélességgel tartja a frontot, viszont a varázsa 50-50-ben eloszlik. Fele arányban maga a „blog” téma, ami viszi az érdeklődést (betekintés más életébe, látni, hogy más, hasonló korú ember is szenved az élet piti problémáitól, vagy alkalom adtán nehezebb fordulóitól, öröm, boldogság. Egyszóval a blog egy régi, emberi igényt elégít ki: a kíváncsiságot), a másik fél pedig vitathatatlanul az a kiegyensúlyozott boldogság, ami árad a bejegyzéseidből, és balzsamozza az ember lelkét, egyszerűen jó olvasni rólad, az életedről.

    Ha okot kellene mondanom, miért nem lettem rendszeres olvasód – de a dizájnaid őszinte csodálója – akkor azt kellene előhoznom, hogy szívem szerint én 5/3,5-öt adnék summa summárum. És igen, kegyetlen vagyok, véresszájú kritikus, de egyben szubjektív véleményt kértél, és sajnos nem az vagyok, aki a lelki üdvödért kedveskedik.

    Számomra nehéz és néhol zavaró a beszélt nyelvben íródott bejegyzések, és bár szimpatikus lány vagy, nem érzem azt a pluszt a blogodban, ami leszögezne órákra, ösztönözve arra, hogy végigfussak az összes bejegyzéseden. Mindez persze felírható a groteszk igényeim számlájára. Összességében meg kell mondjam, hogy kellemes a blogod, élmény belesüppedni, viszont számomra nem nyújtja át azt a katarzist, amit én keresek.

amélie honlapkritikája >>

bemyfairytale.gp
    A diázjnod olyan, amit én mindig is csodáltam, és amit én magam sosem tudtam elérni. Az összes kinézet, amibe az oldaladat bújtatod végtelenül egyszerű, és letisztult, mégsem érzi azt az ember, hogy egy üres lapot nézne. A teljesen tiszta háttérhez olyan élénk, domináns színt alkalmazol, ami nem hagyja lankadni az ember figyelmét. Nincsenek kilógó sorvégek, ez szép, rendezett hatást kelt. Nekem alapvetően gyenge szemem van, ezért talán az egyetlen kódolási „probléma”, amit említenék, azok a számomra túl sűrűn szedett sorok. Kicsikét emelhetnél a sormagasságon, szellősebb lenne a szöveg, és mivel nem igazán kilóméterbe nyúló hosszúságúak a bejegyzéseid, ezért szerintem a nagyobb sorköz nem keltene litánia-hosszú érzetet

    Le kell szögeznem, hogy már régóta ismerem az oldalad, és ha nem is vagyok rendszeres követője, azért jó két-háromhetente szoktam rád vetni pillantást – és még a letisztuld dizájnjaid mindig megfognak, nagyon sok az olyan dolog, amin csak ráncolom a szemöldökömet, bár ezt a mozdulatot mindig a „17 éves még, gimis… Mikor, ha most nem?” mondattal csitítom el.

    Kezdve a modulfejléc-címeiddel. Csak nem Radnóti Bájolója? Mainstream as fuck. És most nem azért kavarognak bennem az érzések, mert körülbelül a te oldalon látom viszont ezt a verset huszadjára, hanem azért, mert én… nagyon tisztelem-becsülöm ennek az embernek az életművét, és ha még azzal a hype-al egyet is értek, hogy „mondulfejléc feldobása versek soraival”, azt már nagyon nehéz szívvel tolerálom, mikor a „rózsafa ugrik..”, lassan örökzölddé avanzsáló sort ötvenedjére is meglátom. Volt már oldal, amit ezért zártam be, mindenféle további böngészés nélkül.

    Bocsánat, hogy ezt most mind rád zúdítottam. Visszavéve a világutálatomból, mindezzel annyit szerettem volna mondani, hogy még a kisujjunk sem egyforma. Ez a vers magában egy szép szemelvény Radnótitól, és mint olyan, mindenkinek más érzelmeket kelt. Miért kell ugyanabba a skatulyába - modulfejléccímbe, „művészkedek egy jót” – szorítania egy csoport tininek? Ragyogó más költeményei vannak akár ennek az embernek is, nem is beszélve az igen kitűnő kortársakról, vagy esetleg a nehezebben érhető Nyugatosokról.

    Ha már „verset modulfejlécnek” mozgalom, akkor azt hiszem, mindenki megtalálná a maga versét az internet korlátlan tárházában – én is megtaláltam, anno a víztükrös dizájnom alkalmával. – Arról nem is beszélve, hogy ha már egy blognál tartunk, akkor az ugye a mögötte álló ember, saját magát szeretné a lehető legjobban leképezni. Ez pedig – mert lehet, hogy most tényleg a te hangulatod sajátjának érzed a bájolót – nem hiszem, hogy sikerülni fog egy rongyosra koptatott lírával.

    A bejegyzéseid, és maga az, amit az oldaladdal sugallsz. Mivel már régebb óta olvasgatlak, ezért tudom, hogy nagyban hat rád a kritika, amit a látogatóidtól kapsz. Ezért igyekszem kíméletes lenni, és nem személyesen a szívedbe döfni a szavaimat, de azt meg kell értened, hogy az oldalad egy különleges válfajt képez. Valahol már elrugaszkodott a blogtól, és nem a véleményedre, életszemléletedre fókuszál, hanem sokkal személyesebben RÓLAD szól, a konkrét gondolataidról és tetteidről. Ez egy elég veszélyes dolog, mivel így a látogató nem tud mit tenni: képtelen oldalról, mint szubjektív, megszerkesztett felületről alkotni véleményt, hanem egyenesen veled azonosít, így jönnek ugye a személyesre vett kommentek… De ez elkerülhetetlen, ha már ilyen nyíltan vállalod magad.

    Nagyon fiatal vagy - és most ezt nem célzottan a korodra értem. Az olvasót szinte egy olyan világba húzod, ahol te vagy a látogató zabolázatlan kiscsikólelkű kishúga, aki még nem tud rendesen lábra állni, de már kirúgna a hámból. Az életed, mint egy igazán tipikus fiatal lánynak, ugyan mi más körül is forogna, mint a szerelem körül? Viszont ahogy ezt te teszed, és amilyen őszintén ezt vállalod, az nagyon sokaknak felkelti az érdeklődését – látsd a látogatók számlálóját. Viszont.. Ha azt mondom az olvasók harmada fordul feléd őszinte kedvességgel, akkor már sokat mondok.

    Jól említetted az egyik bejegyzésedben: az életed szappanopera – és az emberek eredtből kíváncsiak, szenzációra éhesek. Te pedig, ahogy ezt az egész, valóban melodrámába illő életszemelvényeidet tálalod, nem más, mint ezen éhezés kielégítése.

    Valódi értékeket nem közöl az oldalad, hanem tulajdonképp egy nyilvános naplóként funkcionál, és… Hát felesleges mondanom, a számok beszélnek helyettem: megvetted a nagyérdeműt ezzel a kitárulkozással.

    Számomra az oldalad – és ne haragudj meg – 5/2-t ér, mélyebb pontjaidon 5/1,5. Mindezt azért állítom így, mert… Ez az egész „napló”, bár természetes, hogy rólad szól, olyan egy, bebetonozott síkon mozog, ami a barátod, és a lángoló, valóban nagyon éretlen, gyermeteg, ám mindent elsöprő érzelmeid. Ez pedig szép, és megérthető, de… Nem tudom, nekem az Árva angyal is ott csukta be a kaput, mikor a főhősnő megvakult. Azt hiszem.

    Érted mire célzok, ugye? Az alacsony pontszámot számomra azzal érdemelted ki, hogy a bejegyzéseid nem adnak át értéket az olvasónak, hanem két célt szolgálnak: Azt, hogy téged megnyugtasson az írás, és ez valóban jó terápia, másrészről viszont valóban egyféle show-t szolgáltatsz.

    Szerintem többre, sokkal többre lennél képes ennél.

Viccadict honlapkritikája >>

viccadict.gp
    Előre kell bocsájtanom; kevés az a lap, amit látogatok, azokat sem a hagyományos értelemben vett rendszerességgel, hanem a magam túlzsúfolt menetrendjét követve - de a te lapod egy a kitüntetettek közül.

    Első benyomást, vagyis a dizájnt előrántva, azt kell mondjam, ez az egyetlen pontja az oldalnak, ami nem nyeri meg a tetszésemet - bár ez teljes mértékig felróható annak a számlájára, hogy tudomásom szerint olyan igazán régen nem foglalkozol a g-portállal. Sokat itt nem is tudnék építő kritikát hozzáfűzni; az olyan dizájn, ami szinte védjegyként foglalja keretbe az oldalad, magában hordozza a stílusodat, és mindennek tetejében még te magad is úgy érzed: tökéletes, az rengeteg-rengeteg kísérletezés és idő gyümölcse. Mivel már régóta követem a lapod, ezért azt kell mondjam, a kezdetektől már sokat fejlődtél, de még mindig rengeteg új fog tőled jönni dizájn szempontjából :)

    Tovább haladva a bejegyzésekhez, de még a külsőségeken lavírozva: nekem sosem erőltető olvasni nálad. Kellemes betűszínt találsz a mondulháttérhez, a sorköz megfelelő, nincsenek kilógó sorvégek. Néha a bejegyzést kezdő kép viszont nagyon elüt a választott háttérről, erre vigyázz. Most még, amit említenék az a sikoltó-vörös kiemelés. Ez nekem nagyon erőszakos.

    Na, most hogy ennyit csámcsogtam a dizájnról - amit csak azért tettem, mert az oldalad amúgy nekem az egyik kedvencem, és véleményem szerint megérdemelnél egy olyan kinézetet, amitől igazán azt mondja az ember: hűha! - rátérnék az oldalad főprofiljára.

    A blogod finoman érdekes, meredekebb pontjaidon pedig szívbemarkoló; de nem szánalmat keltőn, inkább csak úgy, hogy az olvasó elgondolkodhat saját, szubjektíven szerencsés életén, és örülhet a farkának. (sajnos) Olyan élet jutott neked, amit megosztva rádöbbented az átlagos embereket, hogy mit is kell értékelniük. Amolyan apróságokat, amik mindent jelentenek, és hajlamosak vagyunk teljesen magától értetőnek venni őket. Ez szerintem olyan hiánypótló tulajdonság, ami örülök, hogy feltűnt g-portalon.

    Becsülendő, hogy fiatal korod ellenére rendelkezel egy bizonyos hanggal. Értem ezen, hogy nagyon sok weblap egybeolvad számomra, és ha váltok kettő között, akkor az olyan, mintha egy idegenről magyarra fordított magazint forgatnék, amiben a cikkek elvesztették az író személyes hangját a fordítás miatt. Ezek olvasása során a saját hangomat hallom viszont, ám a te bejegyzéseid böngészése közben ha nem is egy elég karakteres beszédhang, de határozottan nem az én altom mondja fel a szöveget a fejemben, és ez nagyon jó, különleges. Igaz, még érződik, hogy ez is rengeteget fog fejlődni, de amennyi portál vezetése egybefolyik, határozottan jó jel, hogy a tiéd kitűnik közülük.

    Ha valakinek nem lenne elég az atmoszféra a blog szekción, akkor még számtalan más lehetőséget kínálsz az olvasóidnak, hogy tényleg, igazán megtalálják azt a bizonyos, amúgy az egész oldalt belengő hangot. A novelláid, az írásaid... Látszik, hogy rengeteg időt fektettél bele a szerkesztésébe.

    Na még mielőtt túl sokat dicsérnélek, és elmúlna a szokásos vérengzésem: 5/4.75, aztán már nem is szeretnék többet mondani, csak annyit, hogy nagyon kíváncsi leszek, egy év múlva hol fogsz tartani. Ha maradsz, én is maradok olvasni :)

Christy honlapkritikája >>

sweet-youth.gp
    Még sosem találkoztam ezelőtt a lapoddal, szóval igazán érdekes így, teljesen teljesen tisztán, a nulláról indulva elmerülni a tartalomban – igyekszem alapos munkát végezni.

    Mint mindig, most is először a dizájnnal kezdeném, amit ugye először pillantunk meg, és mivel túlnyomó többségünk vizuális típus, így sajnos-szerencsére nagyon sokat nyom a latba, mint első benyomás. Azt kell mondanom, első ránézésre a dizájnod teljesen harmonikus, de ahogy elkezdtem elmerülni az olvasgatásban, furcsán fojtogató érzés tört rám, és egy ideig hiába kerestem, nem igazán tudtam mi a probléma, aztán hirtelen jöttem rá, bár eddig fogalmam sem volt, hogy ilyen egyáltalán létezik: Túl harmonikus a dizájnod. Bár különböző színeket használsz már a fejlécen is, rá kellett jönnöm, hogy az egész lap olyan, mintha fogtad volna, és főszűrőként ráhelyeztél volna egy ilyen fakult-könyvsárgás szűrőt, ez pedig egy idő után totál eltompítja az embert.

    Amennyire kényelmes a sorköz, sőt a betűméret is még simán olvasható, és a szöveg rendezettsége is teljes, a betűszín háttérbe való olvadása miatt egyre csak azon kapom miatt, hogy elbóbiskolok – szinte összefolyik hosszútávon. No, ez lehet csak az én gyenge szemem-kontaktlencse kombója, de én mindenképp erősebb betűszínt választanék, a kiemeléseknek főként. Például a virágos szarvas gyönyörű mélykék a fejlécen.

    Az „olvasnivalók” menüpont rendezettségéért kapsz egy nemzetiszín hátba veregetést. Ha beleszakadnék sem tudnék ilyen rendet csapni a saját leveleim között ^.^

    A bejegyzéseidet lapozgatva mondhatom: érdekes témákhoz nyúlsz, jó érzéked van ahhoz, hogy személyes részt szőjj olyan témákba, amik sokakat foglalkoztatnak, mégsem csúszik át az egész egy önző módon kivitelezett véleményképzésbe, szóval alapvetően igazán jó is lehetne, de még nem az. A problémád a kivitelezés, ami megint csak olyan dolog, hogy rengeteg-rengeteg gyakorlás, és gondolom, volt már ettől lejjebb is.

    Ahogy látom, imádsz olvasni, de konkrétan szépirodalommal (még) nem próbálkoztál, viszont kezdesz otthonosan mozogni a cikkek világában, ami nem rossz, viszont érződik az eggyel magasabb szinten lévő, művészibb irodalom próbálgatásának hiánya. Gyakorlatlan az írásod – és ez az oldal legnagyobb gyengesége. Rengetegszer használsz létigét – ami már önmagában jelzi a szöveg gyengeségét –, akaratlanul szavakat ismételsz, megelégszel az egyszerű mondatokkal, nem kísérletezel a nyelvünkkel, ami igaz kesze-kuszán komplexszé is képes válni, de alapvetően fantasztikus.

    Nyelvi játékokat javasolnék neked olvasás mellett – bár a könyvkritikáid mennyiségét elnézve, olvasol te. Esetleg… Kortársak? Bár látom, a klasszikusokat sem veted meg, ami nagyon becsülendő.

    Rengeteget javítana az is, ha többször visszaolvasnád a bejegyzéseidet, akár hangosan szavalva, célzottan artikulálva. Nagyon kijönnének a rövidke mondatok, amik monotonná teszik a szöveget, e mellett jobban felfigyelnél a szóismétlésre is, ami magadban átfutva könnyen elsikló hiba.

    Mint látod, így sem hanyagolnak el a látogatóid, viszont úgy érzem, többet is ki tudnál ebből hozni, mint a fiatal olvasók nyár párás nehézsége miatti hada. Egyenlőre még hiányzik a szövegedből az igazán erős, kitűnő személyes hang, ami rengeteg gyakorlással érhető el. Így ahogy van, a blogod most egy a sok közül, hiába az érdekes témák.

    Összességében 5/3.25, a ruhás posztnál 3, 5, mert megvettél a gyönyörű haute coutre kollekciókkal.

Aisha honlapkritikája >>

make-art-love-tea.gp
    A te oldalad is olyan, amin még nem tévelyedtem el mélyrehatóbban – bár már sokszor felfutottam rá, de sosem merültem el mélyebben, főleg nem ebben a dizájnban, úgyhogy javarészt első benyomásos megfigyeléseket fogsz hallani/olvasni.

    Első ránézésre is: wáó! Hát, nem is tudom mit mondjak. Apró kis hangyabetűk kerülnek a szemem elé, és azt várnám: szaladjanak, de nem, csak a szemem remeg be, ahogy fókuszálni próbál. Elővetted a világ legnagyobb kontrasztját, a fekte-fehéret, és bár jó oldalról nyúltál hozzá, mégsem mondhatom azt, hogy teljesen bölcsen használtad fel - gondolom már kezd mindenkinek elege lenni a szőrszálhasogatásomból.

    Megmagyarázva: Ha ránézek az oldaladra, egy régi, háromhasábos újság jut eszembe, tudod, az a hatalmas papíros, ami mögé a nyomozók elbújnak a Columbo filmben. Úgy érzem, mintha egy ilyen óriási oldalt felülnézetből szemlélnék. A három hasáb teljesen beteríti a képernyőt – bár most éppen nagyobb felbontású gépen nézem az oldalt –, és ezért, ha, a betűk kicsiny mérete miatt ráfókuszálok egy hasábra, az összes többi elmosódik. Egyszóval, nem tudom egyszerre élvezni az egész lapot, mert túl… Széles. Egyéb iránt rettenet picik a betűid és a sorközeid az én rokkantnyugdíjas szememnek. Kb. az orrom éri a képernyőt, mikor olvasok – na jó, nem, de mindenképp jól megnyújtom a nyakam.

    Viszont itt vannak ezek a modulfejlécek, és ezek a kádas képek. Hát most erre mit mondjak? Így kell ezt csinálni! Találtál egy verset, ami illeszkedik az aktuális hangulatodhoz, és nem tetszeleg agyonnyúzott giccsben. Teljesen rendben van, nagyon örülök, hogy végre ilyet is látok. A kádban fürdő nő képei… Áh, hogy színváltósak! Még fekete-fehérben izgatóan creepy – ugyan ki az a szerkesztő, aki ilyen photoshootot talált, és kitette az oldalára? – addig nekem színesben mégiscsak jobban tetszenek. Gyönyörű a nő bőrének színe, a lazán, magártól értetődően és nyilván ezért kacéran elbújtatott feminim testrészek, a víz színe, a fürdőkád melletti színes kellékek…

    Azt hiszem, érződik mennyire tetőtől talpig beleszerettem ezekbe a fotókba, ha másért nem már ezért belebújok az olvasásba – Lábjegyzetbe: A fotók nagyobbat ütnének színesen. Feldobnák a lapot, és amúgy is… Olyan szép a bőrszíne. Attól még a főhasábban maradhatna a fekete árnyékos kép, az jó lenne ellensúlynak. De persze ez csak az én megérzésem. Nekem így,ahogy van, kádas képek fekete-fehéren, túl sok az egyszínűség.

    A bemutatkozó szöveged – tele fogalmazási hibákkal, de olyan bájos. Kb. az ötödik sornál vacakolva léptem túl az aggályaimon, és varázscsettintésre kezdtem úgy érezni, mintha egy creepy lánymese narrátorát hallanám. Szóval van hangod! Gratulálok, kevesen rendelkeznek vele, mint ahogy azt merüléseim során tapasztalom. Kíváncsi vagyok meg tudod-e ezt tartani a bejegyzések során is.

    A bejegyzéseid sokkal összeszedettebbek, mint a bemutatkozód. Csak nem régebben írtad azt a kis fülcímet? Sokkal gyakorlottabb írásmóddal vezetsz, mint amire számítottam az bal felső modul elolvasása után, és ez nagyon kellemes csalódás. Mindezen túl, nagyon becsülendő, hogy milyen régóta vezeted az oldaladat. Célzottan nem régi bejegyzéseidet vettem mikroszkópom alá, valahogy sejtem, hogy az idei posztok állnak a mostani személyiségedhez a legközelebb.

    Alapvetően azt kell mondanom: egyáltalán nem unalmas téged olvasni. Tudnék szőrszálat hasogatni, de úgy érzem, minek? Magasan az átlagos színvonal felett írod a bejegyzéseidet, kérlek, itt jobb kezem, egy rázást engedj meg. Egyre tovább böngészve a cikkeidet, csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem:
    Én miért nem olvaslak téged rendszeresen?

    Olyan végigfutni a bejegyzéseiden, mintha valóban egy kézzel írt naplót lapozgatnék, valaki olyan gondolataival tele, aki talán a világ másik végéről való. Lehet ez az, ami kivált bennem egy fura ellenérzést a lapoddal kapcsolatban, de ez egy tizedet foglal el az egész ellenérzésből, a prímet az icipici betűméret viszi. Visszakanyarodva a mondandódhoz: hangulatod van, és én nem tudom hogyan viszonyuljak Hozzád. Tovább szeretnék lapozni, és rögtön abbahagyni, aztán még egy szót meglátok, és muszáj azt az adott napi bejegyzést is végigfutnom. Az egész hasonlít arra, mikor érdekes könyvet olvasol, csak nagyon álmos vagy, de egy-egy kábultságod homályán áttörő, szinte világító szó nem hagy elaludni, csak még egy oldal, jó akkor már a kerek tízesig, jó akkor még egy fejezet. Érted, ugye?

    Nem igazán tudok veled azonosulni, mert tényleg úgy érzem, hogy a világ másik oldaláról pottyant az ölembe a mondandód, teljesen más a személyiséged, mint az enyém, mégis ott az a bizonyos valami, amiben a mostani legtöbb blogvezető hiányt szenved: az a valami, ami még így, a bennem feszülő nyilvánvaló ellenérzések ellenére is rávesz, olvassak tovább.

    Látszik, hogy az elmúlt évek alatt sokat fejlődtél, és gratulálok. Lenne kicsit, egészen kicsit kisebb a betűméreted, vagy akár csak egy kevéssel gyakorlatlanabb az írásod – mint a fülcímen – rögtön zártam volna az oldalt. De így? 5/4,0-4,25.
    Majd még jelentkezem, szerintem.

kecske honlapkritikája >>

vicious.gp
    Volt szerencsém két dizájnodat is látni, és ezzel együtt, a köztes kihagyással mintha két különböző korszakban látogattam volna az oldaladra. Véleményem szerint nagyon eltaláltad az előző dizájnt - a füstös háttér, ami igazán misztikusan 'kecskéssé' tette az egész küllemet; ránéztem, dobbant egyet a szívem, hogy no egy különc kinézet, belevetettem magam az olvasásba- azt hiszem akkor még olyan négy bejegyzésnél tarthattál -, és be is kell valljam: szinte teljesen elment a kedvem. Úgy éreztem, csak egy blogot olvasok a sok közül, semmi különlegeset nem éreztem, középszínvonalú írás került elém, és hát.. ki is léptem.

    Pár nap múlva visszatérve új dizájn fogadott - valami hihetetlenül átlagos kép - de ezzel reverzben nagy ugrásnyit fejlődött írásmód, amin átsuhanva meg kellett nyugodnom: előző látogatásom még a 'minden kezdet nehéz' csillagjegyében történt. Elgondolkodva a két egymástól távol álló érzéseket keltő tapasztalatomról, valahogy szeretném összesíteni őket, és ezekből összegyúrva adni át neked a véleményemet.

    Az előző állapotban a dizájn volt az, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Különleges hatást ért el a maga árnyékos, füstös nemében, titokzatosnak jelent meg; az emberben azt az érzést keltette, hogy meg kell fejtenie az elé tálalt kecske-rejtvényt. Valami furcsa mód a régi Scooby Doo rajzfilmekre emlékeztetett, amik mindig is nagyon közel álltak a szívemhez. Ehhez viszont egy olyan 'nehéz kezdet', vontatott bejegyzéseket találtál, amik sajnos teljesen elvették a kedvemet és lelkesedésemet. Viszont jött a szerencsés fordulat a szöveg részéről, és a szerencsétlen csavar a kinézetéről. Dizájn szempontból elmúlt a varázs. Mindennapi lett, ezerszer látott fa textúrád háttér... Javasolnám az elkövetkezőkre a régi misztikum visszahozatalát. De a bejegyzések! Örömmel látom, hogy túl vagy a kezdeti küszködésen, kezd kialakulni a sajátos hangod - nagyon hamar, ami dicséretes teljesítmény, és ígéretes fejlődés ilyen rövid intenvallum alatt. Szóval határozottan jó úton haladsz, de még jókora út áll előtted, hogy ténylegesen kialakuljon a sajat stílusod, mondjuk ahogy nézegetem, érettségi előtt állsz; bőven jó időt futsz. Sok-sok olvasás, kísérletezgetés, hajrá!

    Tovább haladva az írásmódról az írás témájára: elhiszem én hogy nagyon félsz a KRESZ vizsgától, de kezd túlontúl egysíkú lenni a blogod - ez már sajnos a ló túloldala, tessék erre jobban odafigyelni, mert jelenleg most a térdhajlatoddal kapaszkodsz annak a bizonyos lónak a gerincébe. Ahogy látom, nem tipikus naplót szeretnél kialakítani, viszont ehhez a vonalhoz túl erős az efféle nyavalygás. Tudom, én us voltam vizsgahelyzetben, én sem bírtam másról beszélni, ilyenkor inkább szüneteltettem az írást, inább a minőség mint a mennyiség alapon.

    Összességében nézve: hosszú az út még előtted. Jelenleg nálam 5/3,45 körül jársz, véleményem szerint lesz ez még sokkal jobb is Hajrá!

lenore honlapkritikája >>

forestbeauty.gp
    A te oldaladon már jártam egyszer-kétszer, mielőtt kértél volna tőlem kritikát, de odáig sosem jutottam el, hogy igazán elmélyedjek a tartalomban, időhiány, lustaság meg miegymás egyéb apró-cseprő ürügy okán. Mindig megelégedtem azzal, hogy lazán utaztatva a tekintetemet elmerengtem a dizájnon, és felületesen a bejegyzéseken, de sosem merültem mélyebbre – nos, nem volt igazam, mint amint azt láthatod is az lapomon jobb felül, a neved elhelyezkedésén.

    Na de kezdjük visszafogottan, a dizájnnal, aztán majd a végére odaszúrom a szerintem tőlem már megszokott őszinteségi-gombostűimet. A dizájnod, ami meghatározza az egész weboldal hangulatát, egyedi, unikum, igazából én még sosem fedeztem fel hasonlót g-portalos berkekben. Számomra a természet, az erdő kislánykorom vadregényes világa, és habár felénk nem ártéri erdők, hanem tölgyesek nőnek a nem-síkságra hanem hegyoldalba, attól még az ismerős zöldtől első látásra dobbant egy nagyot a szívem. A felhős áttűnős fejléc mesteri, a kis virágos őzike ennivaló, a háttér viszont – ami olvastam, hogy saját munkád – nekem túl… Túlontúl. Na, igen, ez most nagyon úgy hat, mintha csak azért is mondani akarnék valamit. A helyzet az, hogy konkrét szívfájdalmas problémám nincs vele, éppen csak úgy érzem, ha rádobtál volna egy füstösebb textúrát, egy leheletnyi áttűnést, akkor az egész misztikusabbnak hatna, jobban illeszkedne az oldalt elhelyezett gif-khez, és a fejlécben lévő felhőhöz. De lehet ez csak a magam beképzelése. Nekem az oldalad egy erdőbéli tündérfalva, amihez hajnali köd, zúzmara és a cipőmet átáztató harmat dukál, túl napvilágos számomra ez a harsányzöld. Többet én nem is nagyon szeretnék a dizájnról beszélni. A betűméretek, sorközök, olvashatóság, betűszín rendben van, minden teljesen olvasható és kellemes a tekintetnek.

    Továbbhaladva az oldal mellékprofiljára, a bejegyzéseidre. Szépen oldod meg, hogy egy-egy téma végére kapcsolódba fűzöd oda a novelláidat, a készülő regényed fejezeteit. Jó témákhoz nyúlsz, és jóval az átlagos színvonal feletti lendülettel írod meg a posztjaidat, sőt merem állítani, hogy nyilvánossá tétel előtt még át is olvasod őket. Megtalálható a soraid között az erdős környezethez illő tavitündér hang, érződik, hogy foglalkozol szépirodalommal, szóval nagyon jók az alapjaid. Így úgy érzem, felesleges finomkodnom, mert már a kezdeti stádiumon átléptél: felkelted az olvasó figyelmét, a szövegvezetéssel a poszt végéig fogva tartod; nem mindennapi az, amit átadsz, és van rá vevő. Szóval a g-portalos átlag felett vagy, ezért gratulálok; átlépted az első korlátozó akadályt, üdv a nagyvilágban, ismét a nullán, mert innen nézve még nagyon gyakorlatlan az írásod. Mindezt persze nem szurkálódásból mondom, hanem azért, mert véleményem szerint a mostani, gportálos átlag feletti szinttél még lehetnél sokkal de sokkal jobb is. Persze ez nem megy egyről a kettőre, de azért a lépcső mellé szeretnék adni korlátnak való néhány lecet.

    Tulajdonságod a túlírás. Néha belegabalyodsz a mondandódba, és erőltetetten visszább kell olvasni, hogy kibogozódjon az adott mondat. Csapongsz. Nem egy, nem kettő olyan két mondatot találtam egymás mellett, hogy csak pislogtam: ezeknek mi köze egymáshoz? Értem-érzem, hogy ezek hangulat, indulatbejegyzések, de mikor a végső átfésülést végzed ezekre ügyelj, szúrj be átvezető elemeket, dinamikusabbá teheted ezzel az olvasó munkáját.
    Sok a létigéd. Ejnye-bejnye. Tessék róla leszokni, barangolva a soraid között már elég régóta írdogálsz ahhoz, hogy elhagyd őket, és csak akkor nyúlj hozzájuk, mikor már nagyon-nagyon-nagyon….-nagyon-nagyon muszáj. Komolyan beszélek.
    Sok a szóismétlés. Felkeltetted a figyelmemet, szőrös szívű vagyok stilisztikában, és ha már alapvetően élvezhető szöveget alkotsz, ne rontsd el nekem az élményt. Légyszi.
    Amúgy a szórend rendben, nem magyartalan.

    Áttérve az oldal főprofiljára, a művészeti ágazatra. Meg kell mondjam amúgy, hogy ennyi időt egy kritikát kért honlapon sem töltöttem, ezzel is szeretném jelezni, hogy nem piszkálódásból küldözgetem feléd a gombostűimet, hanem őszinteségből. Két novelládat olvastam végig, a Teresa novelláját, és a Borostán alatt-ot.

    Ugyan azt kell mondanom, mint a bejegyzéseidre. Elértél egy szintet, átlag fölé kerültél egy aspektusból, de ha nézőpontot váltok, még vajmi kevés, és sokkal jobbá is válhatsz. A novelláid olvasása közben úgy éreztem magam, mint egy múltamban messzeringó nyári táborban, amikor a medence klóros vízétől kipattogzott az arcom, és amíg a többiek strandoltak, addig én a hűs szobában, napra kiszámolt ezer forintos zsebpénzemből vett kétszáz forintos könyvekkel múlattam az időt. Ugyanaz az érzés kerített hatalmába. Az angol álnéven alkotó írónő ugyanezt az brit vonalat követve írt, ugyanezzel a szűzies-vágyakozó vezetéssel, sőt bár tényleg általánosban esett meg ez a nyár, de visszagondolva még a szövegezési hibái is hasonlatosak a tiédhez. Szóval nosztalgiáztam ezerrel, és jól elmerültem az olvasgatásban, úgy, hogy alig akartam kimenni tejbegrízt enni. Nyilván, akkor felvetődik a kérdés: elmerültem benne, hát akkor nem volt jó?

    A válaszom: lehetett volna ettől százszor, na jó, ötvenszer jobb is. Szerintem, ha kiképzed magad, akkor a te könyveidet nem a sarki coop-ban fogják kétszáz forintért árulni romantikára éhezett nyugdíjasoknak egy nyári kötet rejtvénymagazin mellé – vagy allergiás rohamú, könyvfaló kislányoknak, unalomhalál ellen.

    Álmatag, pofonegyszerű romantikus történeteidet olvashattam. A szereplőid vagy feketék vagy fehérek, nincs átmentet. A főhősnő tökéletes és reménytelenül szerelmes, az áhított férfi pedig akár mellém is befeküdhetne. Ebben a kimerevített helyzetben viszont nem tálaltad a nyíltabb erotikát, amit én nagyon hiányoltam, mert a szituáció feszültsége szerintem megkövetelte volna. Igen, jól esett olvasni. De ilyet már ezer meg egyet megírtak, tipikusan nyári olvasmány, ami frissít az ember lányának lelki világán, de na. Romantikus hajlamok ide vagy oda, mélyebb élményt nem ad, viszont kísérletezgetésnek valóban tökéletes.

    Bár a hosszabb terjedelmű Forest Beauty történetedet még nem vettem látcsövem alá, de valószínű ugyanezeket a hibákat vélném felfedezni. Ha szeretnéd, nyugodtad küldd el nekem az egyik, szerinted legjobban sikerült fejezetet, és szétkapom neked, hosszan ecsetelve mire is gondolok.

    Összességében nézve az oldaladat, valóban az átlag felett vagy, ez pedig dicséretet érdemel. Hibáid ellenére, még engem is megfogtál, hát nem tudom ezt mennyire érzed bóknak, de én határozottan annak szántam  Számomra az oldalad, így ahogy most van 4,5/5 körül mozog, nyilván követlek majdan. No nem lóhalálában, de magam ráérős tempójában. Ügyesen :)

Huhiru-ék honlapkritikája >>

alegendoffantasy.gp
    Az oldalatokkal – mert mint bolyongásom során szembesültem vele, nem egyedüli szerkesztőként ténykedsz, hanem összességében négyen viszitek vállatokon az ipart. – Szóval akkor találkoztam a lappal legelőször, mikor Huhiru dizájnt rendelt tőlem, és azt már első pillantásra meg kellett állapítanom, amíg az ősrobbanáshoz hasonlatos állapotot szemléletem, hogy rengeteg-rengeteg információ, így ezzel párhuzamosan rengeteg munka is áll a sorok mögött. Éppen ezért most, mint valami rák, megbontanám a szokott, kritizálási sorrendemet, és mint a rák, hátulról rugaszkodnék neki, a szöveges tartalomtól kezdve jutva el a dizájnig.

    Mint azt fenn is említettem rengeteg-rengeteg mindent halmoztatok fel a lapon, viszont mindezt egy olyan témába, ami talán már nem olyan közkedvelt, mint amilyennek én magam pár évvel ezelőtt éreztem. Akkoriban tört be a japán-mániával kísért anime hullám az országba, ami sokakat megmozgatott a fantasy irányába; azt hiszem nekem is ekkor vált életem részévé ez a világ, aztán szépen lassan hagytam a hátam mögött. Éppen ezért, picikét szkeptikusan merültem el a böngészésben…

    Egész olvasás közben úgy éreztem magam, mintha egy olyan magazint olvasnék, aminek a fő témája igazából nem az én asztalom, tegyem azt egy autós magazint. Na jó, ez extrém példa, mert az autók teljesen hidegen hagynak: legyen egy repülőgép hidraulikájáról szóló mélyebb ismereteket közlő kiadvány. Amolyan dolog, ami valamikor igazán érdekelt, viszont rájöttem, hogy nem lehetek pilóta. Édes nosztalgiával tekintek vissza, és átsuhanok felette. Mindezzel csak azt szeretettem volna érzékeltetni, hogy még valóban érződik a cikkeken, hogy sok energiát fektettetek a szerkesztésbe, és abba, hogy igényes olvasnivalót tálaljatok a látogatóknak, addig arra is számítanotok kell, hogy igazán az olvasóitokká csak azok válnak, akik már beletartoznak a fantasy-imádók /én laikus szemlélésem szerint szűk/ rétegébe. Ez pedig nem a ti hibátok. Egyszerűen csak egy keskenyebb rétegnek szólnak az amúgy korrekt stilisztikával szedett soraitok. Hibaként felsorolnám azért a néhol wikipédiás szövegszedésre emlékeztető ismeretterjesztő stílust. Talán egy kis mesebeli, érzékibb fogalmazás jobban fellazítaná ezt a korrekt ismérveket felsorakoztató módozatot.

    Tekintettel léve a szöveg stílusára, ami ismeretterjesztés, és amivel körülbelül általános ötödiktől körbe vesznek minket, ezért roppant mód könnyen elsajátítható, nem igazán tudok képet alkotni a szerkesztők személyiségéről, valós stílusára. Ez engem valamelyest megint abba az érzelmi állapotba vetít, mintha egy mágikus háttérre szerkesztett wikipédiát olvasgatnék, ami nem kifejezetten rossz, nade a fenn említett enciklopédián sem töltök a kelleténél több időt.

    Ha túllépek az ismeretterjesztés körén, akkor pedig kusza körmondatokkal találom szembe magam, amik a végén monoton, sortűzként kopogó tőmondatokba torkollnak. Valahol a két véglet között kellene megállapodni, valami személyes színt adva az egésznek.

    Előrébb lépve: engem hihetetlenül zavar, hogy a szöveg nem sorkizárt. Lehet én vagyok a béna szemsérült, de nekem belegabalyodik a tekintetem a kilógó sorvégekbe és minduntan elvesztem a fonalat. A betűméret, betűtípus teljesen rendben van, az egyetlen dolog amit még megemlítenék, az az, hogy ilyen sötét háttéren nem előnyös fehérrel szedni a betűket, mert egy lehetetlenül vibráló érzést kelt. Ha már egy picikét is szürke, akár a leghalványabb szürke a szöveg, már az is pihentető a szemnek.

    Na és a dizájn… Na. Előre kell bocsájtanom, hogy a kezdeti állapot, amit én az első hozzátok-tévedésemnek tarok, tehát attól a ponttól testvérek között szólva is jó két kilométeres ugrásnyira jutottatok. Az oldal igazából, a maga egyszerű módján teljesen rendezett. És a legnagyobb hibája is ebben mutatkozik meg – hogy végtelenül egyszerű. Mint egy pofon. Mint egy kezdő szerkesztő munkája, aki két napja van g-portalon. A fejléctől kezdve a szerintem sulykolóan nagy betűkkel szedett menüpontokon át. A listaszerűen sorolt pontok miatt az oldal túl hosszúra nyúlik, az embernek nincs türelme a végére érni, és ha még kíváncsiságból át is lapozza, picikét megijed a rázúduló információ súlyától. Mint egy több ezer oldalas enciklopédia láttán :)

    A gyakorlatlan dizájn szerintem az egyik oka annak, hogy az emberek nem barangolnak el túl sokat az oldalon.

    Valami frappáns menümegoldást javasolnék, dizájn szempontjából pedig… Sok gyakorlás, idő és türelem. A photshop már csak egy ilyen portéka.

    Összességében nézve, az oldal önmagában képvisel egy olyan értéket, és bír annyi információval, hogy mindezt egy igazán tökéletes dizájnnal megkoronázva képes lenne ezzel a szűk réteget célzó témával is egy nagyobb csoportot megmozgatni. Szóval szerény véleményem szerint van jövője a dolognak, egyszerűen a marketinget és a csomagolást kéne gyakorolni. A pontozást nagyon nem tudom most rendesen behatárolni. Az információtartalom megérdemelne egy 3-3,3/5 –öt, de a dizájn az még legnagyobb jóindulatommal is 1-1,5 körül mozog. Az istenit ennek a szőrös szívű, vizualista beállítottságomnak! Nem átlagolnám a két pontszámot. Kíváncsi leszek meddig fogtok jutni. Utólag is gratulálnék a szerkesztő ajánlatához: szerintem ez is tükrözi a véleményemet, mi szerint akad még jövő ennek a fantáziavilágnak :)

Lola honlapkritikája >>

taylorgang.gp
    Oké… Szóval. Honlap-kritikát kértél, és mint olyan, most tisztázni szeretném a fogalmat, hogy nekem mit is definiál ez a szó. Mert lehet, hogy neked más jut róla eszedbe, mint nekem, és már csak a félreértés elkerülése végett szeretném lefektetni, hogy én mit is teszek akkor, mikor valaki megkér, véleményezzem az oldalát. Tömören és röviden mondva: őszintén és szőrszálhasogatón szétkapom az egészet. Hogy miért? Mert szerintem egy kritika akkor jó, ha alapos, lényegre törő, építő szándékú. Ezek fényében kezdenék hozzá a lapod vizslatásának.

    Már az első percben kilőtte a szememet a dizájn. Az előző margarétás layout vibráló kékje nagyban szerepet játszott abban, hogy ilyen későn érkezik a kért kritika; egyszerűen fájt a színtől a szemem, nem tudtam, egyszűen képtelen voltam rávenni magam a tüzetesebb olvasásra, mert folyton-folyvást jobbra-balra ugrott a tekintetem: a háttér, mint az Egy Gyűrű, én meg mint valami Gollam: nem bírtam másra nézni.

    Aztán itt ez a Susi és Tekergő-ből – egyébként általam szeretett meséből – kivett képekkel összerakott… Háttér. Fáj. Tényleg fáj, fizikailag. Valahol legmélyen, azt hiszem a sárgafoltomnál érzek egy tompa nyomást. Ez azért van, mert a sárgafolt a tiszta látás pontja, ahol a fényérzékelő receptorok két típusa közül javarészt csapok találhatók, amik a színérzékelésért felelnek. Tekintve hogy nekem nagyon érzékeny szemem van, ezek a vibráló neonszínek rövid időn belül megölnek. Bár ez egy szubjektív hákli, azért azzal számolj, hogy hosszabb távon egy teljesen normál szemű embernek is zavaróvá válik ez a hihetetlen rózsaszín. Főleg, így modulokban fehér alappal pároztatva. Kis cuki gyilkos. Jobban jártál volna, hogyha a modulháttérnek egy áttűnéses png-t teszel, ami alatt átlátszik a mesefigurás háttér, és akkor kellemesebb lenne az összhatás.

    A girl-t nem szótagoljuk – főleg nem kötőjel nélkül –, mert egy magánhangzó van benne, ebből következve egy szótagot alkot. A türkizkék is kb. ugyanazt a hatást éri el, mint a rózsaszín… Nem érvényesül fehér háttéren. Amúgy, most hogy elnézem az előző dizájnokat: egytől egyig tökéletesek. Komolyan. Kellemesek, mint egy meleg háton simítás, ami után azt suttogják: olvass még! Nem tudom mi történt, de, az a jó irányvonal, amit eddig követtél. Kezdj valamit ezzel a dizájnnal… Légyszi.

    Aztán olvasom itt, hogy tizenhat egész éves vagy. Így lassan de biztosan világosodok meg, hogy: Aha, szóval hát ez a magyarázat. Az egész oldalad egy nagy mai napi 16-os. A „more tequila please” (komolyan? Komolyan? Vagy én vagyok elmaradva, és ez most akkor olyan menő, mint a Marlboro, meg az Okay? Okay. ?) Szóval… Az oldaladról és a bejegyzéseidről kritikát mondanom, körülbelül annyit tenne, mint véleményeznem a mai tizenhat éveseket. Azt meg ugye mindenki tudja, hogy „ezek a mai fiatalok” kifejezéssel kezdődő mondatok mindig mély érzelmeket kavarnak. Főleg, hogy idestova 3 egész évvel magasodok feléd, és mégis… És mégis nagyon-nagyon érezni, hogy tizenhat éves vagy. Úristen.

    Tulajdonképpen egy live-chatnek, vagy egy privát facebooknak használod az oldaladat. A szöveg gyakorlatlan, és nem csak életkorod, hanem a miatt is, mert a felgyorsult életritmusod – igen, tényleg. Pörögtök, mint a búgócsiga –, egyszerűen nem fordítasz elég időt a bejegyzéseidre. Összecsapottak, amilyen rövidek, annyira rajzanak tele hibákkal. Próbálsz egy nagyon könnyed stílust felvenni, amiben azt a hatást próbálod elérni, mintha szemtől szembe beszélgetnél az olvasóval, de ez, így, ezzel a stilisztikai szinttel egyáltalán nem valósul meg, sőt még a visszájára is üt.

    Nekem ez az oldal, minden, ami „túl”. Egyszerűen, túlontúl 16-os.

    Nem szívesen adok pontszámot, mivel úgy érzem, szinte egy másik világból érkezik a tiédbe a véleményem. Én már egyszerűen kinőttem – avagy sosem kerültem – ebből a stílusból, ezért képtelen vagyok azt szubjektíven méricskélni. Nekem az, amit ezzel az oldallal sugárzol legtöbbször közömbös, de ha nem az, akkor negatív. Sajnálom, lehet pár év múlva máshogy gondolnám, most viszont úgy érzem, világnyi a szakadék a között, amit te adni tudsz, és amit én igényelek.

    5/1,5… 2. És azt hiszem az egyetlen tanácsom, hogy várj még, komolyodj, olvass sokat, inspirálódj, gyakorolj rengeteget. Én is ezt teszem, mivel Idő és türelem, mire az ember igazán értékeset tud alkotni.

LuCy honlapkritikája >>

milkcow-blues.gp
    A te oldalad is egy azok közül a gyöngyszemek közül, amelyek igazán megérdemelnék a több figyelmet. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Előbb dicsérjelek, aztán mondjam, ami kicsi kivetnivalót találtam?

    Inkább így kezdenék: Just to put is straight: Aragorn is the secret love of my life. I’ve killed Arwen a million times over the years, and I’m still waiting for him, to step through the veil which parts our world from Middle Earth, and when he does, we’ll start our reign of Gondor as the magnificent royal couple as we are.

    Na, abbahagyva a hülyéskedést – nem, nem nem lehet hülyéskedés életem álma! –, picit nehéz úgy mondanom bármit is, hogy tulajdonképpen, és nagyon sok mindenben saját magamat látom benned. A Gyűrűk Ura, a Harry Potter imádatban, a rajzolgatós vonalban, az írói álmok dédelgetésében… Rengeteg minden az, amit közösnek találtam bennünk az olvasgatás során, és nem egyszer remegtem meg, hogy basszus ez nem igaz: neki is volt elvetemült fekete korszaka/ Gyűrűk Urás kifejtett fantáziavilága/ beilleszkedési nehézsége, és még sorolhatnám.

    No persze, engem ennyivel még nem lehet megfogni – de igen, aki Gyűrűk Urás, az örök szövetséges – , ami miatt valóban úgy gondolom, hogy a lapod több odafigyelésre érdemes, az az, amit létrehoztál. A bejegyzéseid igényesek, olvastatják magukat. Teljesen laza a vezetésed: nem kusza, kellemes, mint egy kézzel letisztázott, gyöngybetűs napló, amit kedvtelésből szépítget az ember. Értékes gondolatokat osztasz meg, jól kezeled az indulataidat, egyszóval jó példával és attitűddel állsz ki a publikum elé. Ez pedig ritka.

    És hát én ennél tovább nem is szeretnélek dicsérni, útirányt adnom pedig felesleges, mert nálad úgy érzem, már tökéletesen megtaláltad a niche-det, amiben igazán jól ki is teljesedsz, szóval: így tovább.

    A dizájn az egyetlen olyan dolog az oldalon, amiről úgy érzem, sokkal frappánsabb dukálna neked, ami jobban kifejez, és ami picit talán letisztultabb. A fekete-fehér képek tökéletesek, a felül, színesebb árnyalattal szedetteket már nem igazán értem. Vagyis kapisgálom, mit akartál velük kifejezni, de túl merész vállalkozás ehhez a színvilághoz a bal második képet színesben hagyni.

    Számomra enyhén zavaró a modulháttér alatt gördülő világosabb minta, és oldalt a „The Blogger” menüben túl sok szín zsúfolódott össze. A piros modulfejléc-hátterek tökéletesek lennének, viszont a sok rózsaszínes-sárgás betűszínnel érvényét veszti. Én ehhez az egészhez a szürke árnyalataival manővereznék, kiskapitális-nagykapitális betűk nyomatékát latba vetve.

    Sajnálom, hogy pont Neked jut egy ilyen, az átlagos terjedelemtől jóval rövidebb honlap kritika. Mindez viszont annak a számlájára írható, hogy egy olyan felületet találtam, ami 90%-ban elnyeri a tetszésemet. Nincs is nagyon mibe belekötnöm.

    5/4,75. Aztán visszajárok.

Iron Maiden Kisasszony honlapkritikája >>

nesírjnefélj.gp
    Azt hiszem a macskával a fejlécen, és a rózsákkal a háttérben fogtál meg. Ha van két dolog, amit szeretek ezen a világon, akkor megtaláltad őket. Nem is szeretnék túl sokat mazsolázni a dizájnon, mert teljesen rendben van az összeállítás, egyedül egy dolgot említenék meg, de ez tudom a css kód miatt olyan, amilyen. A modulhátterek áttűnését szabályozó opacity sajnos hat a modulba fogalt szövegre is, ezzel magát a betűket is áttetszővé téve. Ha ezek a betűk a maguk saját feketeségében állnának, nem kötekednék egy percet sem. Lehet, hogy te pont így, áttűnő betűkkel álmodtad meg a dizájnt, ez esetben viszont kötekszem, számomra így, ezzel a sorsűrűséggel és áttetszőséggel nehezen olvasható a tartalom.

    Viszont, ha te is abba a csapdába estél, mint anno én, és téged is elkapott az opacity átka, akkor írj rám, elküldöm neked a kódot, amit az internet mély bugyraiban találtam, és csak a modulháttért teszi áttetszővé, de a szöveget békében hagyja :)

    Jaj, elkapott a nagy mosolygás. Kapsz egy piros pontot az egérkövetőért. Az első másodpercekben ne tudd meg hogy kerestem az egeret, mire rájöttem mi a szituáció.

    Sajnos nem mondhatom, hogy sokáig mosolyogtam. Bár megdöbbentően emlékeztetsz 15 éves önmagamra, a metalheadséggel, a fekete ruhákkal, és így igazán felkeltetted a szimpátiámat, mégsem azt adják nekem a bejegyzéseid, amit én élvezetes olvasmánynak könyvelek el. Naplót vezetsz az interneten, ez pedig aranyos dolog, de számomra ez nem felemelő élmény.

    Nem is tudom mit mondhatnék, gondban vagyok, mert világnyi szakadékot érzek a között, amit te nyújtasz, és amire én befogadókésznek érzem magam, ám nem szeretném elvenni a kedvedet sem, mert nyilvánvaló, hogyha akár két év múlva visszatekintesz ezekre a szemelvényekre, már akkor nosztalgiás mosolyt fogsz rájuk vetni és ez így van rendjén.

    15 évesen nem is lehet még annyira kiemelkedően értékes szemelvényeket alkotni, mint amilyennek azt az ember lánya a portálépítés közben megálmodja, nincs is ezzel semmi gond, mert még lehetetlenül fiatal vagy. Igazából már azért dicséret jár, hogy foglalkozol önkifejezéssel, de nem az igazi nemzetiszín hátbaveregetésre még messzemenően nem szolgáltál rá. Nem azt mondom, hogy idővel ez a meglátásom nem változhat, viszont most még nem érezlek a közelében semmi komolyabbnak.

    Kedves dizájnod van, leközlöd a napjaidat, de ez számomra nem mutatott fel semmi olyat, ami miatt visszajárnék az oldaladra.

    5/2. Viszont ajánlom, hogy tedd el emlékbe a lapod :) Nekem is megvoltak ezek az első szárnypróbálgatások, és néha, mikor kósza word dokumentum formájában elém kerül, hát, csak fogom a fejem. De olyan jó visszanézni rájuk :)

marslakócska honlapkritikája >>

alienmaniac.gp
    Szeretném leszögezni, hogy kritikám írása közben igyekszem visszafogni magam, hogy ne érződjön az áhítat, amit mindig érzek, mikor feltévedek az oldaladra. Gondolkodom is most rajta erősen, miért is nem járok én ide többször?[…] Ki is pakollak nagyobb betűkkel a saját lapomon, hogy eszembe jussál.

    Annyira szép és egyszerű a dizájnod. [egypercesnémacsend] Isten látja lelkem, én mindig ilyeneket szeretnék csinálni, de valahol félúton elkezdem túlcsicsázni.

    Rendben van az oldalad. De tényleg. Azért nem tudok róla sokkal többet mondani, mert rendben van. És ezt sajnálom a legjobban. Valahogy mindig az általam legjobbnak ítélet lapoknak jut tőlem a lehetp legkevesebb szó. Egyedül a betűméretet emelném meg másfél pixellel, de mind tudjuk, hogy egy vakegér vagyok, ezért ez elhanyagolható tényező, valószínűleg az nálamnál élesebb szemű, és az emberiség 90%-át kitevő egyedek minden nehézség nélkül el tudják olvasni a soraidat.

    Van egy saját hangod, amivel a bejegyzéseidet írod. Értékes, normális gondolatok, olyanok, amikkel lehet egyetérteni, és lehet velük vitatkozni, el lehet rajtuk gondolkodni, lehet tőlük inspirálódni. Érzek a szavaidban önkritikát, egy már majdnem kiforrt önképet, és egy hatalmas céltudatot.

    Úgy érzem, mikor olvaslak, hogy úgy vagy, mint a lapod: rendben. És ritka az ilyen. Ne haragudj, de nem dicsérlek tovább. Repülsz a kedvencekhez. 4,75/5, mert fáj a szemem bogarászástól.

Arya honlapkritikája >>

thewindrises.gp
    Szóval, kedves Arya – game of thrones reference, és mindjárt megolvad a szívem –, nagyon domináns egy dizájnt hoztál össze, ezért mint olyan, szeretnék rögtön ezzel kezdeni.

    Az egész oldal… Nagyon lila. Nagyon. A háttérben még esetlegesen fellépő sötétebb tónust sehol máshol nem látom felugrani, hogy kontrasztot alkosson ezzel az egyszínű köpennyel, amivel beburkoltad az oldalad. Az áttetsző modulok nagyon hangulatosak, viszont a hátterük folytatódik magában a konkrét oldalháttérben számomra egy homogén massza érzetét keltik így együtt. Nem különül el dominánsan egymástól a háttér és a modul, nem tudok rögtön a lényegre fókuszálni, és ez engem valamelyest zavar. Véleményem szerint a moduloknak egyféle ’stand out’ szerepet kéne betölteniük, és az én elképzelésem szerint, ha egy egyszínű, sötét hátteret illesztettél volna a háttérre, a moduloknak pedig meghagynád ezt a lilás-csillagos alapot, az pont meghozná a hozzá fűzött reményeket.

    A színek, amiket látom, hogy a háttér dominánsához választottál nagyon a paletta azon tájékáról származnak, mint maga a főlila. Egyedül az enyhe mentazöld az, ami számomra nem folyik egybe magával a háttérszínnel, és így minden nehézség nélkül olvasható, viszont nála pedig a harmonizációt nem érzem a többi színnel. Az összes többi betűre választott színed bár színskálában összeillő, olvasásra számomra közepesen praktikus (értsd: nem halok meg, ha olvasnom kell, mert nyilván van ennél rosszabb is. Mondjuk fehéren neonsárga. Viszont nem is olyan gördülékeny, mint a fehér alapon fekete tinta.)

    Ami nekem kifejezett „arrow int he knee”, azok a modulfejlécek és a fejléces menü. Nagyon nehezen olvasható, és a fejléces menü, ha egyébként nem tudnám hol kéne keresnem, biztos sok fejtörést okozott volna, mire megtalálom.

    Egy szó, mint száz. A mintás, áttűnő háttérrel való dolgozás kutya egy portéka. Sokat kell vele kísérletezni, még az ember megtalálja a megfelelő kontrasztot, beállítást és színeket, amivel tényleg eléri a várt hatást. Számomra ez most nem sikerült, de ne aggódj, próba cseresznye. Legközelebb .

    Tovább lendülve a szöveges tartalomra, úgy érzem, jócskán keresed még a hangodat. De tekintetbe véve, hogy még csak tizenhat éves vagy, azt kell mondjam, csúcsteljesítmény, amit nyújtasz. Sokkal jobb, mint amit legutóbbi tizenhat éves szerkesztő által kért honlapkritika után remélni mertem. Tehát engedd meg, hogy ne is ezen a szinten mondjak rólad véleményt, hanem keményebben lépjek feléd.

    Két véglet között ingázol, és még az egyik véglet egy kis sziget, a másik véglet kontinensnagyságú szárazföld. Minden bejegyzésed elején úgy érzem, hogy megfontoltan kezdesz bele a mondandódba, körülbelül olyan hivatalosan, mint egy beadandó fogalmazásba. Ez a körömhegynyi kis sziget. Az első mondat után ezt az összeszedett, katonásan megformált léptéket felbomlani látom, és lesz belőle egy kontinensnyi élő beszédre hajazó szöveg, ami gyakran követehetetlenségig fajul. Csapongsz. Nem megfelelően használod a gondolatjeleket, rengeteg a szóismétlésed, néha a gondolati kapcsoltsággal is gondban érezlek. Javasolnám, hogy többször olvasd át a közlésre szánt szövegeidet, akár hangosan is, és képzeld el, hogy te, mint a posttal ismeretlen olvasó kezdesz bele az értelmezésbe. Jusson eszedbe, hogy még élő beszédben gesztusokkal ki tudod egészíteni a mondanivalódat, addig írott szövegben vajmi kevés a lehetőség plusz segítség hozzáadására, ezért a lehető legtisztábban kell közölni az ilyen ’mindennapi finomságot’.

    A blognak, mint műfajnak a célja a szórakoztatás, és mint olyan, gondolni kell azzal, hogy az olvasó sem a lélektani irodalom legmélyebb bugyraiba kíván betekintést nyerni egy délutáni körbetekintés során, viszont olvasás céljával elindulva nem is egy párbeszédes szituációt keres, ahol magának kell elképzelnie a beszélgetőpartnerét. Egyébként kedves kis oldalt hoztál össze. Kissé habókás, kissé szétesett, de akad mondanivalód, és korodhoz képest szépen le is hozod azt, ez pedig egy szívemnek kedves dolog.

    Szőrös szívem 5/3-ra értékelné azt, amit látott, és amit nyújtottál neki, és amúgy meg: látom benned a fejlődési potenciált. Nyilvánvalóan rengeteget fogsz még formálódni, és nem gondolom azt, hogy rossz úton indultál el.

 

 





 // Flora // Cappy // Aisha //  Ninaa // matsuket //  Ab // Katherine //
// Alamaise // 

 

A kép és dizájn-alapanyagok forrásai:
(1) (2) (3) (4) (5)

 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre