Azt hiszem eg�sz �szi sz�netem f�nypontj�nak a tegnapi napot tudhattam be. M�r a h�t elej�n eml�tette nekem Bence, hogy p�nteken este SZIKSZI-s b�l, azt�n elmenn�k-e vele?
Mindezt persze olyan lehetetlen�l aranyosnak �lc�zott �lveteg hangon k�rdezte, amib�l szinte harangkondul�snyi zajjal zengett:
 – Elj�ssz, �s �gy fogsz kin�zni, hogy mindenkinek leesik az �lla t�l�nk!
– K�nny� az neked! – gondoltam  magamban d�nny�gve. – Nyakkend�, fekete zak�, meg a feh�r ing, oszt’ mindj�rt te vagy A nyalnival� Don Birki, a falusi h�smaffia feje! Na de �n? �n m�gis mit kezdjek magammal, azon jeles esem�nyen, ami olyan amilyen…

M�gis mit�l olyan amilyen? �h, ezer bocs�nat! R�szletezem! *el�re sz�lok, nem olyan impoz�ns, mint a mell�kelt �bra*
Mit is kell tudni err�l a SZIKSZI-s „b�lr�l”? Te, aki sajnos m�r j� p�r �ve elhagytad �zd az csod�s f�ldj�t, minden bizonnyal m�r elszokt�l a SZIKSZI-s b�l l�lekemel� gondolatt�l, ez�rt nagy szavakban felv�zolom neked p�ntek reggeli �br�ndjaimat.
Adott az EU-s p�nzb�l fel�p�tett – ebb�l k�vetkez�en vid�ki v�roshoz k�pest meglep�en j�l felszerelt – iskola csod�latos tornaterme, valami f�rtelmes k�pess�gekkel meg�ldott hat�rsz�li DJ – aki mikor odamentem hozz� sz�mot k�rni csak annyit mondott:
 – Bocs, ez m�r volt…
– �csi, te NEKEM azt mondod, hogy ez m�r volt?!
Sz�val, a bunk�, min�s�thetetlen�l rossz dallamokat �sszekusz�lgat� lemezlovas, �s persze az est f�nypontja, ami�rt minden dzsigol� r�szt vesz az esem�nyen: a l�nyok.

Hej, bizony, azok a messze f�ld�n h�res �zdi l�nyok! Hogy a cs�cs�k meg a segg�k �pp �gy l�g ki a falatka ruh�b�l, hogy att�l m�g a vak Jancsi szeme is elkerekedik!

Ismersz engem, dr�ga Bart�n�m, Stephanie, j�l eml�kezhetsz mennyi m�ltatlankod� r�h�g�s hagyta m�r el a sz�nkat ilyen sz�pl�nyok l�tt�n. Sz�val summa summ�rum, az �n dr�ga Zuram m�ly v�zbe dobott: legyek �gy sz�p, hogy k�zben nem t�n�k k�z�ns�gesnek.
Steph, ismered azokat a napokat, mikor kig�rd�lsz az �gyb�l, �s �rzed: nem �ppen szerencs�s a csillagj�r�sod. A bal orc�mon olyan pimasz kis pattan�s cs�cs�lt, ami csak �gy hetyk�n kiab�lt: nehogy az szem�t n�zd, nem az a leghivalkod�bb r�sz az arc�n, hanem �N, �N �N!
Nevezz �r�ltnek, de szinte hallottam a kis szutyok hangj�t.
Term�szetesen m�r nekem is t�l sz�p t�nd�rmes�nek t�nt, hogy az elm�lt k�t h�napban nem is kellett olyannal gondolnom, hogy b�rhiba, erre, mikor jeles esem�ny van soron, nan�, hogy �polt b�r�mben felgy�lemlett �sszes stressz egyetlen egy kis bigy�ba koncentr�l�dik, m�gpedig nem is mondjuk a f�lem m�g�, �h, dehogy. Nan�, premier pl�n, arcom k�zepe!
Felh�ztam a steril m�t�s ruh�t, felt�tlen�tettem a teret, elint�ztem a kis szutykot – m�r csak a ruh�mmal kellett gondolnom. M�g szerencse, hogy csak a napi haszn�latos ruh�imat k�lt�ztettem Debrecenbe!

Szekr�nyb�l ki egy sor b�li g�nc, magas sark� el�, otthoni divatbemutat�! Olyan r�gen volt ebben az �rz�sben r�szem, hogy szinte el is felejtettem milyen j�. El�szedni a legszebb ruh�iddal egy�tt a legszebb arcodat, �s csak n�zni, n�zni milyen j� n�nek lenni! Ott illegettem magam a legszebb ruh�imban, hol kontyba t�rtam a hajamat, hol laza fonatba szedtem, �s pr�b�lgattam a legcs�b�t�bb mosolyomat.
N�ztem magamat a legszebb Sz�sz Endr�s ruh�mban, �s r� kellett j�nn�m, t�nyleg el�nytelen�l fogytam. A mellemn�l csak �gy l�gott a valaha feszesen r�m simul� streccs anyag, �s b�r nagyon el�ny�sen mutatottam a push up melltart�mban, az�rt m�gis �reztem: nem ez az amire v�gytam.

Azt�n Edison m�k�d�sbe l�pett, �s felkapcsol�dott a villanyk�rte!

Lass� �sztat�ssal sorj�zott be el�m a k�p Audrey Tautou-r�l, �s m�moros �r�mmel dobbant egy igen hat�rozottat a sz�vem. EZAZ!
Megsz�llott Coco Chanel rajong�k�nt romantikus gondolatok kergett�k egym�st a fejemben az egyszer�s�gr�l, a sikkr�l, a letisztult vonalakr�l, minezen eszmefuttat�saimat pedig egy mennyb�li, nyugodt n�i hang komment�lta.
Tudtam, hogy nem lesz l�ny, aki ilyen egyszer� egy�ttest kapna mag�ra egy ilyen „ereszd-el-a-hajamat” alkalomra. Tudtam, ez lesz a t�k�letes. Egyszer�, kifejez�, pont az, amit akartam…. �s persze azt is tudtam, hogy az �sszes feh�r ingem Debrecenben pihen.
Mint az eszel�s, �gy usz�tottam r� Benc�t arra, hogy k�rje el a b�ty�t�l a feh�r ingj�t.
 – De mi�rt pont az �v� kell?
 – Mert a tied a t�rdemig �r, az �v� meg csak a fenekem alj�ig!
Miut�n kezemben tartottam �lmaim t�rgy�t, az er�s sz�v�s� feh�r f�rfiinget, m�r csak extra gyorsan kellett kombin�lnom. M�g az ing alj�t septiben felh�zott fekete selyemnadr�gomba t�rtem, addig ujj�t felt�rtam eg�szen a k�ny�k�mig. �gy l�gott rajtam a t�lm�retezett v�szondarab, hogy abban minden el�nytelens�gem elt�nt. T�bbsoros feh�r gy�ngynyakl�ncot akasztottam a nyakamba, ami �ppen kivillant, mivel az ing legfels� k�t gombj�t megoldottam. K�cos-hull�mos hajam rendetlenked� fels� tincseit a fejem b�bj�ra h�ztam, �s �gy t�ztem meg egy p�pos kis kontyba, a marad�k loboncom meg omlott a feh�r ingre, mint gonosz boszork�ny vad s�r�nye a k�nyszerzubbonyra.

Egyed�l az arcommal ker�ltem gondba – szutyok kis b�rhib�m konzervat�vnak �ppens�ggel nem nevezhet� puklik�nt v�r�sl�tt ott, ahol nem igaz�n kellett volna, �gy kem�ny f�l �ra volt, m�g elk�sz�tettem egy olyan sminket, amit ezent�l igaz�n rendhagy�nak fogok jegyezni a napt�romban. V�r�s r�zs, drasztikusan fekete szemek, barackos arcp�r. Tulajdonk�ppen csak a szememet lehetett l�tni, meg az ajkamat. Kell enn�l t�bb? Nan�, hogy nem!
�szint�n mondom, Steph, furcs�n, s�t mi t�bb, el�sz�r m�g k�nyelmetlen�l is �reztem magam a szokatlan mennyis�g� vakolat alatt, de az biztos, hogy a b�rhib�m, na az nem l�tszott. Azt�n vonultunk, �s csak k�tf�le pillant�st kaptam:

•  �dv�zl�, csod�lkoz� tekinteteket a bar�taimt�l, akik annak �r�ltek, hogy l�tnak, �s semmi m�ssal nem foglalkoztak.
•  M�ltatlankod�, lefitym�l� grimaszokat a falatnyi ruh�kban r�zk�d� le�nyz�kt�l.

Igaz�b�l ha f�l �r�t elt�lt�tt�nk a „b�lban.” Egyed�li f�rfiinges l�nyk�nt majomkodtam a bar�taim k�z�tt, majd mikor a DJ elk�ld�tt, akkor fogtunk magunkat, �s elment�nk min�s�gi vodk��rt a TESCO-ba. Mivel Bence vezetett, ez�rt nekem –  mint egy�tt�rz� bar�tn�nek –,  a jussom nem volt m�s, mint egy cuki, 0.33-as Heineken, �s a vad ugra-bugr�l�s.
Tudod, n�lunk, borsodi faluhelyen sorozatba z�rnak be a boltok. Egy ki�r�tett bev�s�rl�k�zpont parkol�j�ba �lltunk be k�t m�lyl�d�s kocsival. Mivel a bev�s�rl�k�zpont m�r bez�rt, ez�rt az �vegfalain kereszt�l a s�t�ts�g �s�tott m�g�tt�nk, �gy mint egy nyitott sz�jjal elaludt �ri�s. A parkol�ban a sp�rol�s miatt m�r r�g lekapcsolt�k a k�zvil�g�t�st, ez�rt az egyetlen f�nyt a kocsik reflektorai szolg�ltatt�k.
Gengszter zen�ket nyomtunk, �s addig d�ngett�k a muzsik�t, am�g le nem mer�lt az akksi, �s a szomsz�dos panelekb�l r�nk nem h�vt�k a rend�rs�get.  
Eszm�letlen�l j�l �reztem magam – �s nem csak az�rt mert nem nekem kellett betolnom a kocsikat.
A fi�k a nyakukba vettek minket l�nyokat, �s mik�zben �sszekapaszkodva r�h�gt�nk, a reflektorok f�ny�ben torz �rny�kot vetett�nk az aszfaltra. Az �g alja a v�ros narancos �jjeli f�nyeit�l sz�nez�d�tt el, de a hold k�r�l a fekete �gbolton a csillagok ragyogtak.

Fogtam a k�zre ill� kis 0.33-as Heinekenemet, �s mik�zben a t�ncol� bar�taimat n�ztem, nekid�ltem Benc�nek. A rajtam l�v� f�rfiing pont olyan illatban �zott, mint amilyenben a Bence ruh�it szokta mosni az anyuk�ja.  A derekam k�r�l �reztem a Kedves kez�t, �s megint csak arra tudtam gondolni:
Mi�rt nincs nekem �rny�k kl�n justura k�pess�gem?
R�g nem �reztem magamat ennyire �zdinak.

Tudod, csak egy dolog hi�nyzott onnan, a reflektorral bevil�g�tott, zen�t�l d�b�rg�, fiatalokt�l zeng� parkol�b�l. Mell�lem, Bence mell�l…

Te.

Hi�nyzol.
Jobban, mint gondoln�d.
Jobban, mint mondani tudn�m.