Bence, Debrecen, KFC, finom �telek, �j emberek, �j �lm�nyek, mi ketten – �s �n.
Az eg�sz debreceni kiruccan�s az indexem al��rat�sa miatt t�rt�nt, mert m�g h�rom kit�ltend� rubrika �rv�lkodott feh�ren, k�k tint�ra v�ra – de azt sosem gondoltam volna, hogy h�rom nyavaly�s al�firkant�shoz legal�bb h�rom munkanap, �s k�z�j�k �kelt h�tv�ge sz�ks�geltetik. Egy r�szr�l: fene a professzor �r gusztus�t. Mikor jelent�sen meg�zva, p�r�t�l �sszeg�nd�r�d�tt hajjal, �s am�gy olyan aranyos �br�zattal, amit emberi l�ny ki nem �rdemelhet, meg�lltam az irod�ja k�sz�b�n, �s gyermeteg le�nyhangomon esedeztem az al��r�s��rt, � csak feln�zett a sz�m�t�g�p�b�l – igaz�b�l semmit nem l�ttam bel�le.  Valahogy azt az �rz�s keltette bennem, hogy �  most direkt el akarja velem hitetni, hogy fontos, int�zetvezet�i munk�t v�gez, de igaz�b�l csak Assassin’s Creed-ezik–, �s annyit mondott nekem: adjam le az indexet a titk�rn�nek. Titk�rn�: j�jjek vissza holnap.

Aha…

M�snap (k�zbees� guule-like szerencs�tlens�gek felsorol�s�nak mell�z�s�vel) professzor �r �pp az orrom el�tt esett be a liftbe, majd mikor titk�rn� becses sz�ne el� j�rulva �tny�jtottam az indexemet, t�j�koztatott arr�l, hogy akkor majd j�jjek vissza holnap.
 – De h�t holnap szombat van.
 – Akkor h�tf�n. Nem tudom a professzor �r napi rendj�t, most ment el, vitte a kis t�sk�j�t, nem biztos, hogy m�g ma al��rja…

Sz�val, Steph, �gymond n�szutazunk, amolyan tipikus mer�sz szerencs�tlens�ggel, ami a kett�nk komb�j�nak egyenes jellemvon�sa, �gymond aranysz�n v�djegye. Nagyon sok minden kider�l egy-k�t ilyen nap alatt, am�g �sszez�r�dsz valakivel, akit am�gy nagyon-nagyon szeretsz. Helyes, ritka t�k�letes magyar mond�s: lakva ismerszik meg az ember – mert teheted te a fejed tetej�re azt a hatalmas szeretetedet, ha a partnered a te sz�ges ellen�ted, �s e hatalmas ellent�tek miatt n�ha-n�ha, egy-egy pillanatnyi idegbajban ki tudn�d harapni a kedves a. carotis extern�j�t, �rett� hajlott kamaszszerelem ide vagy oda.

Bence… Egy hihetetlen k�nyelmes ember, egy igazi barnamedve, aki olyan hatalmas, �veggoly�-szerelem tekintettel tud kin�zni a takar� al�l, hogy mikor �n m�r cakkba v�gva nyitottam volna az ajt�t reggel h�romnegyed nyolc el�tt �t perccel, hogy leugrok tej�rt meg keny�r�rt a boltba, � pedig elmotyogta:
 – De v�rj m�r meg, lemegyek veleeeed! – akkor persze hogy kocsony�v� olvadt a t�rdem. H�t lehet egy �lomk�ros barnamedv�nek nemet mondani, f�leg mikor �tkarolva beleleheli a sebtiben konytba r�ntott hajadba :
 – �g�rem hamar k�sz leszek!
Sz�val hamar k�sz lesz – �s t�rdem szerelmetes remeg�se a percek el�rehaladt�val egyre jobban kezdett �tmenni idegbeteg, r�g�sra k�sz r�nt�sba. �h, m�g f�s�lk�d�k, fogat mosok, kiv�lasztom a nadr�gomat, de menj�nk, mert m�r nyolc �ra, �s kilencig �rj�k al� az indexet, azt�n m�g a boltba se jutottunk el.

Kilenc �ra nulla �tre �rt�nk oda… Kilenc �ra nulla egykor elment a n�ni. �s m�g az es� is szakadt. Igaz�b�l az eg�sz p�nteki nap egy tipik-guule failure sorozatk�nt �llja a hely�t, megf�szerezve Bence-medve-morg�sokkal. Kider�l, hogy nem tudunk norm�lisan egy eserny� alatt menni, mert Bence olyan magasan tartja az erny�t, hogy az egyik v�llam csurom v�zre �zik, viszont ha �n tartottam a v�zfelfog� eszk�zt, akkor meg olyan alacsonyan �llt meg a v�gmagass�g, hogy Bence feje minduntan kiboltos�totta az �n csoda-vir�gos erny�met.

Mindezen ellent�teink, vill�mp�r�s �sszefesz�l�seink, �s k�t perces vil�gh�bor�ink ellen�re, Steph: t�k�letesen �rezz�k magunkat. Rengeteget besz�lget�nk. A therm�l vizes medenc�ben �zva, fejemet a v�ll�ra, � a fej�t a hajamra t�masztva, az emberis�gr�l, �gy amblokk a hova tart�s�r�l. M�g ebben is teljesen m�sok a n�zeteink. Bence glob�lis szinten mereng mindarr�l a rosszr�l, amit tapasztal. Eg�sz bolyg�ra �s minden emberre levet�tve elemez t�rt�n�seket, jellemvon�sokat, egyszem�lyes, vagy ak�r t�bb kontinenst is �rint� harcokat, vall�sokat, v�v�d�sokat. Mindez persze rengeteg egy 19 �ves fi�nak, aki m�rhetetlen �rz�keny, feminim gyermekl�lekkel �s vil�gmegv�lt� gondolatokkal rendelkezik, �gy valahol mindig belefullad ebbe az �thatolhatatlan s�t�ts�gbe, �s b�r hihetetlen �letvid�m jellem, ezekben a fuldokl�sokban l�tom az arc�n �tfut� lemond�st: rossz az ember.

�n magam m�r azzal is megel�gszem, hogy a csal�dom szintj�n gondolkodom, igaz�n nem sok, maxim�lisan 3-4 embert sz�molva egyszerre, �m ezen emberek szem�lyis�g�t, cselekedeteit �s ind�ttat�sait a lehet� legm�lyebben kielemezve, �s �gy, mint a szisztematikus t�bl�zatot, sz�m�t�sokat tudok v�gezni vel�k, kalkul�lok, �s �gy �rzem, egyre jobban lav�rozok. Nem tudom, mikor is mondtam le az eg�sz mindens�get �rint� gondolataimr�l…

Minden bizonnyal hozz�tesz kett�nk v�llvetett szemsz�geinek a csal�di h�tt�r. Bence �desanyja igazi h�s, amolyan mindennapi, t�rt�nelemk�nyvbe val�, aki �gy igazgatja kis f�szke �let�t, hogy fi�nak ideje marad az eg�sz emberis�ggel gondolni, nem kell belem�sznia olyan mindennapi probl�m�kba, mint… Mint amilyenekbe �n �s Menyus sz�ml�lhatatlanul sokszor ker�l�nk.

Ezen t�l – change of subject – siker�lt Benc�t olyan k�zegbe dobnom, amit�l tal�n kicsit �n is tartottam, hogyan fogja mag�t benne �rezni. P�nteken, azaz tegnap ad�dott egy debreceni, slam poetry rendezv�ny, ahov� nagyon sok �r�s bar�tom jelezte, hogy j�n, persze a v�g�re alig-alig csordog�lt be a jelzett 84 emberb�l 30, de… �n m�r nagyon v�rtam a felolvas�sokat, nem csak magam miatt, hanem Bence miatt is. K�v�ncsi voltam a v�lem�ny�re, �s persze arra, hogyan illeszkedik egy sz�m�ra teljesen idegen, �gymond „m�v�szi” szitu�ci�ba, ez a 100%-ig materialista ember.

Az,hogy �n k�v�ncsi voltam? Laza legyint�s. Az, hogy Bence hogyan izgult? �mult csod�lkoz�ssal �ssekulcsolt ujjak, m�la mosolyra ny�lt sz�j. Ez a fi�  egyszerre szeretett volna j� benyom�st tenni a bar�taimra, �s k�zben f�lt att�l, hogy olyan �thatolhatatlan falakba �tk�zik, mint, amit a csal�domn�l tapasztalt. Ilyen �des, f�lszegen k�ts�gbeesett, pillanatokra elcs�pett k�tked� tekinteteteket r�gen l�ttam rajta.

Minden j�l s�lt el, b�r az esem�ny el�tt f�l �r�val, m�g azt sem tudtam neki teljes m�rt�kben elmagyar�zni, hogy mi az a slam, de azt�n Salientia nekem �tk�ld�tt �r�sa – ami�rt nagyon k�sz�n�m az �nzetlen bizalmat – annyira meghozta a kedv�t, hogy a v�g�n m�r t�nyleg csak a miatt agg�dott, hogyan fogadj�k majdan a bar�taim. Mondanom sem kell, hogy ezek az emberek nem v�logat�sak, teljesen tiszt�ban �llnak azzal, hogy �k a legk�l�ncebbek, �gy egy ilyen kis �tlagos-�des l�nyt  mindig sz�vesen fogadnak megront�sra.

Steph… Ha j�ssz, �s lesz debreceni slam, viszlek. Olyan hangulata lett az eg�sz estnek, a v�ltakoz� j�, kev�sb� j� el�ad�kkal, hogy a v�g�n m�g �n is k�sztet�st �reztem, hogy fel�lljak a sz�npadra, de ugye v�llalhat� szekci�ban csak pr�z�im vannak, amik t�l hossz�ak egy ilyen stand-upra. Ekkor kapott el� Imi, az egyik legnagyobb l�r�sunk, hogy na akkor olvasd fel a verseidet!
�gy n�ztem r�, hogy R U Mad, mate? De azt�n csak szeget �t�tt a fejembe – csak fell�p�si lehet�s�g, pr�ba, tapasztalat, t�bb leszel t�le, �s sajn�ln�m, ha kihagyn�m - f�leg miut�n Salientia is elmondta a saj�tj�t, na akkor m�r v�gk�pp �gy �reztem, hogy i’ll mount the stage, and get it rolling on, de… Na igen.

Azt hiszem, pont Salientia ut�n l�pett a sz�npadra egy olyan de olyan sz�n�szi �s kommunik�ci�s k�pess�gekkel meg�ldott leg�ny, hogy ut�na csak k�t t�rdem k�z� fogott telefonommal, lebiggyesztett sz�jjal n�ztem a ki�r�lt s�r�s�vegekre az asztalon, magamban ny�ltan kimondva: nincs az az isten, hogy �n ezut�n az ember ut�n felolvassam az Ilka-fir�imat.

�s ekkor Imi… Egyem a sz�v�t. Steph, az a fi� olyat tett �rtem :).  Felh�vatta mag�t a konferanszi� l�nnyal a sz�npadra, �s a mikrofonba besz�lve elmondta:
 - Van itt egy l�ny, akit nagyon szeretn�k, hogy felolvassa a verseit, de ez ut�n a bomba ut�n biztos nem merne ki�llni a sz�npadra, ez�rt most felolvasn�k egy kurva szar verset, hogy ut�na a l�ny felj�hessen…

�s r�ad�sul, a h�tt�rben �l� zenekarral egy olyan ny�las al�fest�st is toltatott az eg�sz f�rmedv�ny sterelmes-sosem-versnek, hogy ut�na t�nyleg �gy l�phettem fel a sz�npadra a magam fekete-feh�r, szakadtan eleg�ns outfitj�ben, mint az �zdi kir�lyl�ny. �gy is �reztem magam.

Term�szetesen v�llalhatatlanok a verseim. De senki nem fog r�juk eml�kezni, �n pedig olyan de olyan megtisztelve �reztem magam a figyelemt�l, amit az els� sorban �l� bar�taim nekem adtak, hogy k�r lett volna kihagynom azt a h�rom l�pcs�t, ami az emelv�nyre vezetett. Magamat leptem meg a legjobban ezzel a kis fell�p�ssel, de… Nagyon j�l esett. Igaz�n.

Az este h�tra l�v� r�sz�ben Imi m�g lencsef�zel�ket is csin�lt nekem meg Benc�nek, hajnal egyik �lt�nk n�lunk, cigarettaf�stbe burkol�zva, kereszt�nys�gr�l, kockul�sr�l, versekr�l hablatyolva. Imivel k�z�sen verseket k�nt�lunk fel, a fi�k a h�tt�rben be�llt hat�ssz�netben meg is k�rdezt�k, hogy most akkor mi�rt nincs itt a s�t�n, akit megid�zt�nk.

Az eg�szben a legszebb az volt, hogy mikor �n m�r majdnem lefelejtem az asztalt az �lmoss�gt�l, Bence m�g akkor is maradni akart.

Tudod, Steph. Im�dom ezek a successful night-okat. K�zelebb hoznak minket a maguk ut�n hagyott eml�kekkel…

-          Ui. Tal�lkoztam egy t�nd�r kir�lyl�nnyal. Sz�p kis vir�gos szokny�ban, feh�r harisny�ban �s alab�strom b�r�ben volt �ppen, helyre kis kalapban �s v�r�s hajjal. �rdog�l � is. �gy h�vj�k, hogy Salientia. �s az egyik bar�tn�j�nek olyan fekete cip�je volt, hogy azt m�g ma levad�szom.

Kedves Benc�m!

Ami�ta komolyabb �rzelmekkel viseltetek fel�d, az�ta tervezem neked ezt a fajta aj�nd�kot – egy levelet a sz�let�snapod alkalm�b�l. Belefogtam a tizenhatosn�l, a tizenhetesn�l, tavaly nem, mert �ppen matekb�l �retts�giztem, sz�val valahogy sosem j�tt �ssze. Mindig hatalmas, fellengz�s gondolatok j�rtak a fejemben, amiket �gy akartam pap�rra vetni, hogy az ut�kor minimum aranyb�l �ntse ki szerelmi �h�tatt�l cs�p�g� szavaimat, azt�n persze nem tal�ltam magamban a kell� tehets�get mindehhez, �gy sz�let�snapi leveled tol�dott.

Mostan�ig.

Eg�sz nap tanultam, �s k�pzeld m�r csak az�rt is, hogy kifejezzem sz�let�sed napja ir�nti tiszteltemet, nem, nem fogom elmondani mennyire keresztbe �ll a szemem, �s remeg az idegrendszerem att�l a mennyis�gt�l, amit a fejembe t�lt�ttem, hanem nyomok egy skip gombot, �s el�retekerek az �rdekes r�szhez, m�g miel�tt bealudn�l a sorok p�szt�z�sa k�zepette. - mivel tudom mennyire nem szeretsz olvasni.

B�r m�r m�lt h�ten odaadtam az el�zetes aj�nd�kodat, a sz�let�snapi sz�modhoz passzol� mennyis�g� r�ntott h�st, amit feltornyoztam tort�nak, az�rt most engedd meg, hogy adjak m�g valami m�shogyan t�pl�l�t is.

Bence. M�r megint egy annyira nagy, �s m�ly �rz�s� dolgot szeretn�k olyan hirtelen elmondani, hogy azt nem is lehet ak�rhogyan, csak a m�r elcs�pelt, ronggy� haszn�lt mondattal. Tudom, nem mondjuk sokszor, de k�rlek, most n�zd el nekem ezt a szentimentalit�st – elv�gre nem minden nap lesz tizenkilenc �ves az ember l�ny�nak els� lovagja.

Szeretlek.

�s nem csak azzal m�ly, melenget�, pocakt�jon kellemes, r�zsasz�n-felh�s �rzelemmel, hanem azzal a mosolyg�s j�kedvvel, amit hatalmas x-box csat�ink k�zben elkap, azzal a m�lab�s �br�zattal, ameddig az aj�nd�k r�ntott h�sodat pan�roztam, azzal a mereng� b�rgy�s�ggal, am�g n�zem, milyen k�nnyed�n kezeled az emberi kapcsolatokat, amikbe �n minduntan belefulladok. Szeretlek azzal a lemond� s�hajjal, amit akkor hallatok, mikor nem tudod hol is a DNS a sejten bel�l, mikor azt mondod:
„ – Ne magyar�zd meg, hogy a kecske hozza a fecsk�t!”, vagy hogy:
„ – Mostm�r menj�’ bor�’!”

Szeretem, hogy fel�lemelkedt�nk azon, hogy nyelv�nk konstans a m�sik sz�j�ban id�zz�n, �s �gy lehet�s�g�nk ny�lt valami m�lyebb kialak�t�s�ra. Valami olyanra, ami persze eleinte javar�szt a testi vonzalomra �p�lt, azt�n sz�pen form�ltuk �t egym�st. Az a k�t, v�gtelen�l k�l�nb�z� jellem manaps�g m�r kieg�sz�t� r�sze a m�siknak, olyasf�le, ami egyik r�sze nagy mag�ny�ban kopony�t tanulm�nyoz Debrecenben, m�sik fele meg pizza-estet szervez �zdon, k�zben pedig egy telefonbesz�lget�s alatt sim�n �rzi mindkett�: tart ez az eg�sz valamerre. Hat�rozottan, �s nagyon er�sen.

Tudod, Bence… Lusta is vagyok, meg �szinte is. L�tok n�lad szebbet, de sz�momra jobbat sosem. Tegnap olyan f�rfival tal�lkoztam m�sodj�ra, akir�l kisl�ny korom �ta �br�ndok kergetnek. �lomsz�p verseket �r, meglep�en m�velt olyan t�m�kban, amikre nekem nincs id�m a sok orvosiskod�s mellett, mereng�sen vid�m tekintettel n�z a vil�gba, megh�v s�rre, �s m�g borost�ja is van.

Sz�val besz�lgettem ezzel a kort�rs k�lt�vel, meglep�en g�rd�l�kenyen, �gy, hogy m�sodik tal�lkoz�sunk alkalm�val sz�n j�zanul tehette, k�r�l�tt�nk d�ng�tt a rossz zene, kezemben l�ty�g�tt a m�g rosszabb s�r, �s falatnyi ruh�ban rebeg� l�nyok suhantak el mellett�nk a t�ncparkettre. – Nekem persze senki nem sz�lt, hogy ki k�ne �lt�zni, �gy farmerben, fekete ingben �csorogtam a sok tapad�s kisest�lyi k�z�tt. Egyszer csak felt�nt mellett�nk Lizi egyik nagy bar�tn�je, �s kort�rs k�lt� alkalmi besz�lget�partnerem meg is jegyezte, milyen sz�p a ruh�ja, meg maga a l�ny is.

No igen �m, de mire megjegyezte, addigra az �n arcomon ezernyi �rzelem �tsuhan�sa hagyott groteszk grimaszban nyomot. A ruha-�ssze�ll�t�s, a flitteres fels�r�sz, a p�rg�s szoknyar�sz, amit �t�ztatott a r��nt�tt s�r. A g�nd�r�t�sb�l enged� barna f�rt�k, a t�k�letes, hangs�lyos smink, �s az alatta megb�v� b�rhib�k. Ezen fel�l r�gt�n Lizi jutott az eszembe, �s mellkas t�jon �kl�mnyi m�ret� g�rcsbe h�z�dott mindenem.

  – Sz�val f�lt�keny vagy?

Te tudtad volna, hogy ilyenr�l sz� sincs. �s…

Lehet az ember kort�rs k�lt�, lehet az, amir�l titkon az �n elsz�llt agyam valahol gondolkodik… De soha, senki nem lesz olyan, mint te.

Te, aki m�r a szem�ld�k�m r�ng�s�b�l tudod, hogy j�t vagy rosszat gondolok. Aki a mellkasom emelked�s�b�l sejted, j�t, vagy rosszat �rzek. Te, aki m�r annyiszor belegabalyodt�l abba a der�kig �r� tengernyi k�c barna hajamba, �s mindannyiszor megjegyezted, hogy ut�lod, azt�n, mikor �n eml�tem a fi�san r�vid fazont, akkor nagy vehemenci�val visszakozol.

Tudod… Tegnap rengetegen megdics�rt�k a hajamat, �s csod�lkozva morzsolgatt�k ujjaik k�z�tt tal�lomra felkapott egy-egy tincsem v�g�t. De egyik �m�lkod�:
 – Milyen hossz� �s eg�szs�ges! – sem esett fele olyan j�l sem, mint a te nagy mosolyg�sok k�z�tt re�m z�d�tott:
 – V�gd m�r le a gecibe, mert belefulladok! – od. Azt hiszed nem l�tom, de igen, mindig elcs�pem, ahogy ezek ut�n r�m n�zel. Szeretsz.

�s ezt ezer, sz�pfi�t�l bezsebelt ingyen s�r sem tudja �berelni.
Mert a s�r az csak foly�kony keny�r sz�momra.
Te meg �n… Nutella. M�gpedig limit�lt sz�ri�s, olyan, amib�l nem mindenki kaphat, �s �rzem: az, hogy �n szereztem bel�le, isteni szerencse. Ilyen isteni szerencs�t pedig meg kell becs�lni, �s be kell osztani.

Tal�n, ha �gyesek lesz�nk, egy �letig is eltarthat.

Isten �ltessen, Bence!

 - �n nem �gy szeretn�m a kar�csonyt.

Nagyon j�l esett beleb�jni a puha fon�lb�l k�t�tt s�lamba, �s a kab�tom pr�mj�be, mik�zben a nylonharisny�s l�bamat nyalogatta az a plusz egy-k�t fok, amit valahogy sehogy sem tudtam december v�gi �nnepekhez kapcsolni.
Tudod Steph, nekem a kar�csony feh�r �s hideg. Z�ld �s arany. Feny�illat�, �s s�t�t�k �z�. Egy takarosan feld�sz�tett �r�kz�ld, �s egy roskad�sig, mindenf�le f�ldi j�val megpakolt �nnepi asztal. J�ghideg ablak, ami egyetlen �rint�sre bep�r�sodik, �s amit k�v�lr�l a l�gyan, meleg s�rg�n f�nyl� �g�sor vil�g�t meg. Halk zene – tal�n heged�, de mindenk�ppen kisharang, �s emberi sz�lam. S�pped�s kanap�k, �s meleg k�zfog�sok. Olyan mosolyok, amik a sz�vedben keltenek �rzetet. �rted, ugye?
Ha valaki, h�t te biztosan.

Erre gondoltam, am�g Bence leparkolt, kiugrott az emelt utaster� kisteheraut�b�l, majd hetyke l�ptekkel odas�t�lt hozz�m. Nagyot mosolygott r�m. �gy ahogy szokott, �n is �gy reag�ltam, mint mindig. Dobbant egy harangkondul�snyit a sz�vem.
Az j�rt az eszemben, hogy december 24.-e ellen�re �gy hi�nyzik a kar�csony, mint m�g soha m�skor. Pedig sokszor j�rt fel�m a J�zuska, s�t m�g olyan aj�nd�kokat is hozott nekem, amikre v�gytam, de m�gis… Azt hiszem, �rtelmet kezdenek nyerni bizonyos dolgok. Hogy a kar�csony l�nyege nem az aj�nd�k, �s hogy egy kier�szakolt csal�di eb�d kor�nt sem �r annyit, mint a csendben al�hull� feh�r h�.

Ma Ap�m�khoz voltam hivatalos a szok�sos �nnepi eb�dre. A legid�sebb f�ltestv�rem megsz�k�tt – nem t�lz�s, sz� szerint a Balatonig meg sem �llt, ami nem kis teljes�tm�ny, tekintve, hogy vadreg�nyes kis otthonom az �szaki k�z�phegys�g erdei k�z�tt h�z�dik… Ap�m pedig emiatt tajt�kzott. Na nem �m �gy, mint egy hisztis kir�lyl�ny, csak �ppen �gy, mint egy �rzelmeit kimutatni k�ptelen, �tlagos f�rfiember. F�jdalomt�l, �s tehetetlens�gt�l l�ngolt a tekintete.
Ap�m kedvenc �nnepe a kar�csony. Mint f�rfi, nem tud �rte sokat tenni, hogy t�k�letes legyen – befaragja a kar�csonyf�t, k�teg p�nzt tesz az asztalra az aj�nd�kok megv�s�rl�s��rt –, de mint l�lekben soha fel nem n�tt gyermekember, �gy szomjazza az igazi �nnepi hangulatot, mint kevesen m�sok.
Steph, annyira l�tom Ap�mon, hogy mennyire hi�nyzik mell�le egy igazi N�. Egy olyan igazi. Tudod, aki k�pes l�trehozni az otthont. Aki �letben tartja a csal�di t�zhely meleg�t. Aki nem csak gyermeket nevel, �s f�rjet csit�t, hanem aki… Otthonn� tesz egy h�zat. A gyereket �letre �s kedvess�gre neveli, a f�rjet pedig gy�ng�ds�gre �s �rzelmekre b�rja. V�lem�nyem szerint, ez a tehets�g minden kisl�nyban benne gy�kerezik, azt�n k�s�bb, a megfelel� f�rfival p�ros�tva a tehets�g, mint tulajdons�g feler�s�dik, azt�n m�r csak t�nd�k�l. Viszont a b�kken�: a megfelel� p�ros�t�s, a szerencse… N�ha megd�bbent�en sok k�ne hozz� az �lethez, nem? :)

Sz�val a kar�csonyi eb�d. Azt hiszem, a telefonomra sebtiben let�lt�tt j�t�k n�lk�l p�ran, kisebb t�lz�ssal elhal�loztunk volna.  Az eb�det addig nem kezdhett�k meg, m�g Keresztany�m nem �rkezett meg, mivel � f�zte a levest. �m Keresztany�m mindig is m�ni�kus k�s� h�r�ben �llt, ez�rt tulajdonk�ppen egy �r�t�l f�l h�romig a desszerten �s �res keny�ren teng�dt�nk, pr�b�lva megtal�lni a t�r�keny egyens�lyt a kiad�s eb�dhez kell�k�ppen �res gyomor �s az �hhal�l k�z�tt – mert mondanom sem kell, kar�csony el�tt mindenki az �nnepi �telre koplal.
V�g�l csak megjelent a szeren Keresztany�m, �hs�gt�l kopog� szemek keresztt�ze fogadta, majd mind �gy borultunk a t�ny�r f�l�, ahogy az a nagy k�nyvben �rva vagyon…
Azt�n kirajzol�dott a sz�tzil�lt apai �gam igazi term�szete. Ahogy a m�kos guba utols� falatja lecs�szott, �s a gondosan csomagolt aj�nd�kok �t perc leforg�sa alatt sz�tsz�r�sra ker�ltek, az emberek menetrendszer�en soroltak az ajt�hoz, �s egy �r�val a leves felszolg�l�sa ut�n m�r �jfent otthon cs�cs�lhettem, tettetve ki�hezetts�gemet a kar�csony m�sodik eb�d�re.
Mert ugye az egy dolog, hogy Ap�m�kn�l eb�d, az k�telez�. De a Mama kosztj�t sz�vvel-l�lekkel kell fogyasztani, mert ugye azt meg musz�j…
Sz�val javar�szt ev�ssel telt a napom, majd mikor Bence kimentett,�s elment�nk hozz�juk aj�nd�k�tad�sra, n�lunk harmadj�ra is v�gigehettem a magyar tradicion�lis �nnepi men�t, kezdve a hal�szl�vel, z�rva a m�kos gub�val…

Jelenleg moccanni sem b�rok, �s att�l eltekintve, hogy eg�sz nap semmit sem csin�ltam, m�gis rettent�en f�radt vagyok.
Tal�n az�rt, mert tudom: tanulnom k�ne… Harmincadik�n vizsga.
A mell�kes dolgokt�l eltekintve, akadt az�rt t�k�letes kar�csonyi �lm�nyem: Benc�vel t�lt�ttem a h�tv�g�t, lenn Debrecenben, �s holnap, ha egy picit kipihiztem magam, esk�sz�m mes�lek r�la neked :) �s nem csak a csipetnyi t�k�letes kar�csony-�lm�ny miatt, hanem az�rt is, mert Menyus hatalmas f�lt�kenys�gi jelenetet alak�tott eg�sz h�tv�g�n….
De ezt most hagyjuk.
A l�nyeg:
B�r nagyon f�radt vagyok, de nagyon szeretlek, Steph.
�s tudom, hogy el fog j�nni az id�, amikor lesznek kisk�lkeim, �s valamennyinek te leszel a keresztanyja. Te, mint keresztanya, sosem fogsz k�sni az �nnepi levessel, a h� pedig minden egyes kar�csonykor olyan l�gyan fog sz�lling�zni, mint ahogy az a k�teless�ge. A gyerekek sz�p, betlehemes dalokat fognak �nekelni, �s a j�v�beli m�kos gub�mnak meg p�rja nem lesz kerek e vil�gon.

K�r, hogy ebbe a ritka igazs�gba sosem foglalt�k bele a r�gi �regek, hogy ilyen esetek fenn�ll�s�n m�gis mi a helyes magatart�s.
Mert �n nem tudok d�l�re jutni. �s ez norm�lis helyzetben zavarna, de most, hogy a fejem fele takonnyal s�lyozott, r�ad�sul h�rom napja nem ettem �s nem aludtam rendesen, hogy ma, az utols� k�mia dem�m el�tt rosszul legyek, �s azt�n nem hogy a dolgozatra, m�g a k�rd�sekre se eml�kezzek… �gy, most sodr�dok. �s olyan furcs�n j�l esik sodr�dni.
Nem azt mondom, ha eld�ln�k oldalra, �s huszonn�gy �r�t egyhuzamban �tszuny�ln�k az m�g jobban esne, de privil�giumot �lvez a leveled. Hiszen bitang-pusztulatosan sz�gyellem �n magam, hogy eddig nem �rtam, de ink�bb �tugrom a mi�rteket. Unalmasak, �s tanul�ssal terhesek.

Persze az�rt az �n k�reimben m�g az agyt�g�t�s sem telhet esem�nymentesen. Isten l�tja lelkem, semmi m�sra nem v�gytam volna, csak a s�rga sz�vegkiemel�vel felismerhetetlen�l vonz�v� var�zsolt k�mia k�nyveim t�rsas�g�ra, de ez �gy nem lett volna el�g izgalmas.  A h�tv�g�n, azt hiszem valahol az aminosavak meg a nukleotidok k�z�tt v�gre felg�ngy�l�t�sre ker�lt egy r�g�ta csom�sod� �gy, amire �gy visszagondolva, tal�n kusz�l�dhatott volna m�g tov�bb, mert rettenetesen f�j a sz�vem, hogy az eg�sz megold�dott, �s minden olyan egyszer�v� v�lt, mint egy lend�letb�l lekevert pofon.

Menyus bar�tja. Azt hiszem, m�g nem l�ttad. J�nos – a csapott v�ll�, k�kmell�nyes harci-ver�b. Am�g Ap�m egy k�k munk�sruh�ba z�rt, j�sz�g-illat�, g�rcs�s �rzelem, addig J�nos ez: egy k�kmell�nyes harci-ver�b. Minden tekintetben megfelelt a Menyus �ltal t�masztott sztenderd f�rfiide�llnak:

• Nagydum�s �s vicces
• Kalandos �let� �s valahol a r�ncai k�z�tt, a szeme csillog�s�ban misztikusan vonz�
• F�rfi l�t�re kiv�l�an f�z, �s term�szetesen k�m�ves, mint a Nagyap�m, az Ap�m, �s persze mindenki aki valaha kapcsolatba l�pett Menyussal.

J�l is kezd�dhetett volna, de v�g�l m�gsem �gy indult minden, ahogy az a nagy k�nyvben meg volt �rva. P�r hetes el�k�sz�letek, telefonos egyeztet�sek el�zt�k meg az els� tal�lkoz�st, amihez Menyus hatalmas rem�nyeket f�z�tt – d�zer helyett  feh�r lovon �rkez� ver�bherceget, J�nos pedig egy �tezer font�rt megvett gy�m�ntgy�r�t, amit gondosan a b�r�ndj�be is tett, de a rept�ren elkevert�k a csomagot. �s az egy dolog, hogy a gurul�s b�r�nd elveszett, de benne a milli�s gy�r� is, de m�g ennek tetej�be oda �ll�tott �res k�zzel Menyus el�, semmi m�ssal, csak a magyar�zattal:
 – Lett, lett volna aj�nd�k, csak h�t a rep�l�…
�reg hiba volt. Menyus falusi kir�lyl�ny. Ha a falusi kir�lyl�nyhoz – meg a paraszthoz is – vend�gs�gbe mennek, els� pillant�s az �rkez� kedves vend�g mark�ban szorongatott aj�nd�kra esik. �dv�zlet, bar�ts�gos, elismer� k�zszor�t�s csak �s kiz�r�lag az aj�nd�k – friss, kertb�l szedett gy�m�lcs, erd�b�l hozott tin�ra, vagy �ppen csak lep�rl�dott h�zi p�linka – �tad�sa ut�n k�vetkezhet.

J�nos, Menyussal val� els� tal�lkoz�sa pillanat�ban m�r t�bb t�z �ve k�lf�ld�n �lt, b�r egyszer � is egy magyar kis faluba sz�letett, de azt r�gt�n kihangs�lyozta: nem a szok�sok rabja. Ak�r �gy volt, ak�r nem, az �res k�z�ben akkor sem lapult semmi, �s b�r �l�ben is �ppolyan megnyer� volt, mint telefonon, a t�visnek a sebe ott maradt Menyus aj�nd�kot, mint m�rvad� gesztust r�gz�t� sz�v�ben.

Teltek a hetek, �s r� kellett j�nn�nk: J�nost �vezi a balszerencse. Legk�zelebbi haza�tj�n a taxija karambolozott, �s m�sf�l h�tre k�rh�zba ker�lt.  R�k�vetkez� alkalomkor a bankk�rty�j�t, �s vele egy�tt az eg�sz p�nzt�rc�j�t kavarta el a rept�ren, �s m�g sok minden egy�b finoms�g kerekedett �gy a harci-ver�b k�r�l, mint a forg�sz�l, Menyus sz�v�ben a t�skehegynyi seb pedig egyre ink�bb elm�ly�lt.

Tal�lk�k j�ttek-mentek. A sebek pedig cs�p�sen marnak, ha s� �ri �ket. J�nosb�l pedig rendszerint  �gy pergett a s�, mint a cukor. Az �des dolgok elk�b�tj�k a falusi kir�lyl�nyokat, de a seb s�z�s�t m�g egy edzett harcos is nehezen b�rja. Menyus pedig nem eg�szen az a harcos t�pus – J�nos viszont igen. Egy igazi harci-ver�b.

Menyus sebe m�ly�lt, a sz�le pedig nagyobbra szakadt – szarkasztikus, sokat sejt� megnyilv�nul�sai pedig igazi kir�lyn� k�p�t festett�k. A harci-verebeknek meg nincs is m�s szebb e vil�gon, mint egy igazi, eszes, falusi kir�lyl�ny. J�nos �gy beleszeretett Menyusba, mint annak a rendje, Menyus pedig egyre szurkl�d�bban n�zte-n�zte-m�regette a k�r�l�tte repdes� verebet.

Persze ehhez a m�sik oldalon hozz�j�rult Ap�m. Az a k�k munk�sruh�ba szor�tott josz�g-illat�, g�rcs�s �rzelem, ami �gy tajt�kzott, hogy azt b�rmelyik h�borg� tenger megirigyelhette volna. Mindig is f�lt�keny, „eny�m az, �s senki m�s�” t�pus� ember h�r�ben �llt, �s b�r f�rfi volt�b�l fakad�an f�lrel�pett, egyet sosem lehetett neki felr�ni: Azt, hogy szerette Any�mat. �gy igaz�n. Ahogy egy �letben csak egyszer lehet, �gy, amit nem felejtesz el, ak�rmilyen kurva csin�ltatja fel mag�t veled…

Am�g Menyus kapcsolata t�sk�s, zegzugos sz�rba sz�kkent a harci-ver�bbel, addig Ap�m oldal�r�l megsz�letett a leg�jabb f�ltestv�rem, Anna. – R�la majd egy kevert �rz�s� s�hajt�s k�s�ret�ben, egy �j lev�lben…  –  Ap�m pedig frissen sz�letett gyermeke mellett a karj�t adta volna az�rt, hogy visszaj�hessen. Bor�s h�napok voltak azok.
Menyusnak is, �s nekem is.

Ap�m minden d�hkit�r�se annyira j�tt v�ratlanul, mint amennyire mindkett�nket hal�lra r�misztett, �s akkoriban m�g nem voltam olyan kapcsolatban Menyussal, hogy sziklaszil�rdan kapaszkodhattunk volna egym�sba.  � �gy l�tott engem, mint egy kiz�r�lag mag�val t�r�d�, �nz� tizen�vest, aki ha a fej�nk fel� borult a vihar, csak egyetlen  egy fog�dzkod�t keresett: a bar�tj�t. Nem kellett mondania, tudtam: Gy�l�lt �rte. �n pedig �t l�ttam egy elt�vedt cs�nakban egyens�lyoz�, g�g�s kir�lyl�nynak, aki egyszer csak  a ny�lt tengeren tal�lta mag�t, �s nem tudta, hogyan navig�ljon k�t penge�les z�tony k�z�tt �gy, hogy ne s�llyedjen el. Sz�ntam �s lesajn�ltam �rte. Azt hiszem, ezen id�szak pecs�tje m�g sok�ig l�tsz�dni fog rajtunk…

 Nem tudom mikor �s mi�rt �rt v�get ez az szakasza az �letemnek, de m�g most is �rzem a megk�nnyebb�l�st, ahogy az eml�kek v�g�re �rtem. Tal�n a cs�nak m�sik oldal�n �n is a kezembe vettem az evez�t, azt�n ketten egy�tt m�r jobban haladtunk… De az�rt ki�lt rajtunk a megfesz�t�s, J�nos sz�v�be pedig v�g�rv�nyesen beette mag�t a bizonytalans�g �s a k�tked�s. Merthogy ott ez a f�rfi a m�ltb�l, aki a gyerek miatt levakarhatatlan, �s csak �gy, hirtelen felindul�sb�l elszak�tja a telefonzsin�rt, vagy ler�gja a red�nyt…

T�ske �rt t�sk�t, �s a vak is l�thatta, hogy ebb�l j� nem s�lhet ki.
De a szerelmes verebek kitart�ak, az elsodr�dott cs�nakban evez� kir�lyl�nyok pedig k�ts�gbeesettek. Egy t�volr�l �rkez� mad�rdal hangja pedig mag�ban hordozza a sz�razf�ld rem�ny�t. Tal�n ez�rt tartott ki J�nos mellett Menyus.

A cs�nak hirtelen �rt partot – szeptemberben egyetemre mentem, �s a sz�leim az�ta �gy �llnak m�g�ttem, mint tal�n legutolj�ra a sz�let�sem el�tt. A legkisebb �hajomat is t�mogatj�k. holott igyekszem nem vissza�lni a helyzettel….
A ver�b-�nek t�nyleg elvezette a kir�lyl�nyt a biztos talajra, azt�n szembes�lhettek egym�ssal.  A ver�b pici volt, incselked� �s csalfa, de mindenekel�tt jelent�ktelen kis semmis�gnek t�nt azokhoz a nagytest� madarakhoz k�pest, akik a sz�razf�ld�n v�rt�k a kir�lyl�nyt.

A k�ts�gbees�s, a hanyagol�s elkeseredett l�p�sekre sarkall. A harci-ver�b v�rfagyaszt� buk�rep�l�sbe kezdett, olyanba, amilyennel biztosan felh�vhatta mag�ra a kir�lyl�ny figyelm�t, viszont az nem volt biztos, hogy id�ben felfel� is tudja majd �velni zuhan�s�t.

J�nos hazudott Menyusnak az eg�szs�gi �llapot�r�l. Tekintve, hogy Menyussal az elm�lt kilenc �vet az infarktus ut�ni l�badoz�sban �l� Papa gondoz�s�val t�lt�tt�k, ez egy olyan pont volt, ami ak�rmilyen elkalandozott kir�lyl�ny �sszes figyelm�t egyetlen helyre tudta volna koncentr�lni.
Viszont az agydaganat tal�n kicsit t�l komoly betegs�g, a gyerek meg csak idegseb�sz szeretne lenni m�r egy p�r �ve, meg azt�n ha m�tenek, ut�na nem �lhetsz aut�ba, m�g akkor sem, ha olyan harciver�b vagy, mint amilyen a J�nos.

Sok �rv sz�lt ellene, de v�g�l nyilv�nval�an kib�jt a sz�g a zs�kb�l, a kir�lyl�nyok pedig gy�l�lik, ha a bolondj�t j�ratj�k vel�k.

A zuhan�rep�l�s Menyus bizalm�ba ker�lt, a bl�ff miatt elfutott a kir�lyl�ny.
�s �n nagyon sajn�lom a verebet, Stephanie.

Akkor is ha nem k�ne. Akkor is, mikor a h�tv�g�n Ap�m friss s�lttel v�rt haza, �s �gy fogyasztottuk el a vacsor�t az asztaln�l, mint r�gen… R�ges r�gen…  Nem tudok �gy r�n�zni Ap�mra, hogy ne jusson eszembe egy sz�rnya szegett kisver�b, �s egy bizonyos t�volr�l fel�m sz�ll� mad�rdal, ami m�g a legs�t�tebb felh�k�n �t is eltal�lt hozz�nk.

Eml�kszem a dalra. Jobbat �g�rt. Azt mondta: elm�lik.
De eml�kszem a viharra is. Arra, hogy mennyire f�ltem, hogy azt gondoltam: sosem lesz v�ge.
�s eml�kszem a vihar el�tti id�kre is. Arra, hogy mennyire im�dtam megtapogatni Ap�m hatalmas, kem�ny pocakj�t, elmerengve azon, vajon mikor fordul ki bel�le a kisbaba. Arra, hogy Ap�m bajsza sz�ke, a haja pedig ugyanaz a kusza barna k�c,mint az eny�m. Arra, hogy mikor az els� lov�t megvette az �r�m, �s a j�sz�g szaga �gy beleitta mag�t a l�ny�be, hogy sose szakad m�r ki bel�le. Eml�kszem, �s hallom is, mert ez is egy mad�rdal. Azt mondja: lehet m�g ugyan�gy.

T�nyleg lehet?
Cs�nakban sodr�dok, Steph, �s Bence �l el�ttem. Egyed�l nem b�rom az evez�ket,�s a sok mad�rdal miatt am�gy sem tudn�m merre vegyem az ir�nyt. Bence nem hajland� evezni. Azt mondja:  lusta. Azt�n el�rehajol, megfogja a kezemet, �s a szemembe n�z. Nyugtat�an mered r�m, nekem pedig a k�ts�gbees�st�l �s a tehetetlens�gt�l majd kiesik a sz�vem.
�rzem, hogy megfogja a kezem. Meleg az �rint�se az idegess�gt�l fagyoss� v�lt ujjaim k�r�l.
 – Nyugodj meg. Elm�lik. – Im�dom a mosoly�t. M�g akkor is, ha nem l�tom. – Am�gy meg, csak k�rdezd meg magadt�l: sz�m�t ez az eg�sz? 
Egy�rtelm� a v�lasz:
 - Nem.

�s t�nyleg.

De az�rt… J�l esne kicsit nyugodtabban szeml�lni a t�volban, a ragyog� naps�t�s felh�ksz�rte f�ny�ben ring� sz�razf�ldet….

Mind a ketten tudjuk, hogy Bence eset�ben nem megy �nnepsz�mba, ha valami szokatlan sz�kapcsolat, esetleg hasonlat szalad ki a sz�j�n. Eml�kszel te is:

„ – Gyenge vagy, mint a bab!” vagy a:
„ – Ne magyar�zd meg nekem, hogy a kecske hozza a fecsk�t!” – gy�ngyszemeire.
Vagy, mikor id�ztem neki… Azt hiszem az �gnes asszonyb�l, hogy:
 – „�gnes asszony a patakban feh�r leped�j�t mossa. Feh�r lepl�t, v�res lepl�t a fut� hab elkapdossa” – mert ismersz. Ezerszer j�rnak id�zetek a fejemben, akadt egyszer egy olyan nap, mikor minden percen a J�nos vit�zt mormoltam, mindegy is… Bence csak n�zett r�m, k�rd�n felvont szem�ld�kkel, hogy na, most ezt mire fel. M�rmint az �gnes asszonyt. �n mosolyogtam, �s r�k�rdeztem:
 – Ugye tudod, hogy ezt ki �rta?
 – Ja, az, aki a kakast…
 – Az az Any�m ty�kja… �s Pet�fi, nem Arany….
De sz�p p�rbesz�d is volt, milyen nagyot r�h�gt�nk rajta! Sok�ig ny�gd�cseltem be a lev�ratlanabb pillanatokban: kakas! Valahogy mindig mulattat, mikor Bence komolyat akar mondani, �s nem j�n �ssze neki. � maga j�t der�l a saj�t kis bolond�ri�in, �s ez �gy is van rendj�n. Nem v�rom el t�le, hogy �gy, �s azok ir�nt a dolgok ir�nt �rdekl�dj�n, mint �n, �s ezzel nincs is semmi gond. �ltal�ban…

A h�ten viszont.

Sz�ba ker�lt k�t l�ny, akiknek
 – Tudod, a csontkulcsukra van tetov�lva, hogy „One and the same…” – mondta Bence a telefonba, �n meg k�t falat makar�ni k�z�tt visszah�mm�gtem, hogy:
 – Igen, ez a dump bithches kateg�ria, de Bence, k�rlek mondd ezt m�g egyszer!
 – One and the same? – �h, b�rcsak, b�rcsak a kiejt�s�be k�thettem volna bele, de nem. T�k�letesen besz�lt angolul, mint mindig. Kicsit tal�n a kellet�n�l jobban m�ltatlankodva faggat�ztam tov�bb:
 – Nem azt, hanem azt a csontot…
 – Csontkulcs?
 – Na, ez m�g egyszer meg ne halljam.
 – Mi�rt ez nem �gy van? – meglepett hangj�b�l t�nyleg r�j�ttem, hogy ez egy�ltal�n nem a nyelvbotl�sok k�z� sorolhat�, Bence t�nyleg azt hitte, hogy annak a neve csultkoncs….Csontkulcs. Istenem, Steph kimondani sem tudom �gy!
Nagyot nevettem, �s finoman a tudt�ra adtam, hogy ne h�ly�skedjen ilyenekkel, mondja ki sz�pen, azt�n viszon’l�t�s! Le is tett�k a telefont, mert haza�rt az anyuk�ja, �n nagy nyugodtan befalatoztam a makar�nimat, m�r �ltem volna le Harry Pottert n�zni, mikor megint cs�rg�tt a mobilom, �s Bence olyan hangon sz�lt bele, mint akinek halottja van.

 – Mi szak�tani fogunk. – Na, erre m�gis mit tehettem volna? Ismerem a fi� sz�n�szi k�pess�geit, fogtam magam, �s hars�nyan felnevettem.
 – Nem, komolyan besz�lek.
 – H�t, ha komolyan besz�lsz, akkor mondd meg mi�rt, mert �n semmi zavart nem �rzek az er�ben! – mondtam m�g mindig nevet�st�l d�c�g� hangon.
 – Mert te okos vagy, �n pedig a nyomodba se �rek.
Steph… �gy �reztem magam, mintha nyakon �nt�ttek volna egy t�l forr� v�zzel.
 – A csultkoncs miatt? – Dacos �s egyben �nmarcangol� hallgat�st kaptam v�laszul. Szinte l�ttam magam el�tt, ahogy az �rz�sek miatti er�lk�d�sben �sszepr�seli az ajk�t. Nagyot s�hajtottam…
 – Bence. Szeretlek. Nem szoktuk elcs�pel�sig mondogatni, ez�rt rem�lem �rzed, hogy komolyan gondolom….
 – De nem, mert majd j�n egy fi�, aki okosabb, aki mondjuk orvosira j�r, �s r� fogsz j�nni, hogy mennyivel kedvez�bb az neked, hogy nem kell elmagyar�znod neki nyilv�nval� dolgokat �s… - �s eldoblak? Be se fejezte. Azt hiszem lej�rt az egyenlege, mikor m�skor, pont a legjobbkor!

M�gis hogyan mondjam el neki, hogy felesleges ilyeneken gondolkodnia?
Hogy �rtessem meg vele, hogy sz�ks�gtelen olyann� v�lnia, mint amilyen �n vagyok, ahhoz, hogy szeressem? Hogy mondhatn�m el neki, hogy ha a mindenki �ltal idealiz�lt, �s mell�m k�pzelt f�rfiv� v�lna m�r nem lenn�k bel� szerelmes?
Steph, azt szeretn�m, ha tudn�: Nem fant�zi�lok t�k�letes, BMW-n el�m suhan� sz�ke hercegr�l. Egyszer�en, ha azt hallom, Bence – ami egy igen gyakori n�v, �s ezerszer ki�ltj�k a h�tam m�g�tt – akkor elmosolyodok, mert r�gt�n az jut eszembe ahogyan nevet, �s tudom, hogy ehhez a nevet�shez valami olyan is tartozik, ami az �sszes t�bbi Benc�hez sohasem fog: az �n saj�t boldogs�gom.
Meglehet, hogy nem � lesz a f�rjem, lehet, hogy nem � vele fogom le�lni az �letemet. De jelen pillanatban � �ll olyan k�zel hozz�m, mint senki m�s, �s ebbe a k�zels�gbe egy olyan h�ly�n kics�szott sz�, mint a csontkulcs nem verhet �ket. S�t… M�g egy olyan nagyobbacska otrombas�g sem, mint az, hogy… Picit t�bb minden lapul a mem�ri�mban, mint neki.

L�tom Benc�t pontosan olyannak amilyen, �s a sz�vembe z�rtam. Nem az�rt, mert k�l�nleges k�pess�geket mutatott fel, hanem pontosan az�rt, ami�rt t�ged is, Steph. Ti ketten egyed�l�ll�, m�s �ltal bet�lthetetlen helyeket kaptatok a m�rc�mben, �s az oka, hogy soha senki nem t�ltheti majd be a szerepeteket az �letemben az az, hogy elfogadtatok.
Ha nem is �rtetek mindig, nem k�rdezitek, nem k�ritek, hogy magyar�zzam, hanem mosolyogva r�b�lintatok. �s ez az, amit tudni kell becs�lni, mert ritkas�g, �s �rt�k.

Ez egy olyan dolog, amit nem kaphatn�k meg egy orvosin l�zeng�, kiphotoshoppolt, t�k�letes test� fi�k�t�l. Vagy ha meg is kaphatn�k, nem �rdekelne. Azt hiszem ez a kir�lyfi, az �j �s a r�gi kulcs esete.
Avagy a j�rt utat j�ratlan�rt el ne hagyj…

Nagyon sajn�lom, de nem tudok frapp�ns lez�r�t rittyenteni most ide, Stephanie. V�g�l is, ez az eg�sz m�r aktualit�s�t vesztette – tegnap tal�lkoztam Benc�vel, �s minden �gy ment a maga sor�n, mint ahogy annak kellett. Semmi zavar az er�ben, minden rendben. J�t nevett�nk, �s pont.

Am�gy meg… �ltal�nos t�li f�radts�g vett rajtam er�t. Legsz�vesebben csak lefek�dn�k, �s aludn�k. Valahogy le k�ne k�zdenem ezt a v�gyamat valami kar�csonyi v�s�rra men�ssel, forraltboroz�ssal meg h�es�snek �r�l�ssel, de tegnap elpizz�ztuk a benzin �r�t, a forralt bort Bence a vezet�s miatt nem ihatna, a h� meg csak nem akar esni. Pedig nagyon v�rom.