Tudod, Steph, n�h�ny tekintetben rettenetesen irigyellek. Sz�momra egyik nagyon b�mulatos tulajdons�god a lazas�god. Nem igaz�n foglalkozol a kin�zeteddel, nem vagy megsz�llottja a t�k�letes megjelen�snek – mint egyesek –, legyintesz egyet, beny�lsz a szekr�nyedbe, �s magadra kapod az els� k�t kezedbe ker�l� ruh�t. Am�g �n m�g mindig karba tett k�zzel, pizsam�ban, fejem tetej�re kontyolt k�cos hajammal �llok a k�tajt�s szekr�nyem el�tt, azon tanakodva, hogy a feh�r ingemet melyik �rnyalat� farmeremmel p�ros�tsam, addigra te m�r r�g a szemed al� h�zol egy fekete vonalat – hetyk�n, csukl�b�l, csak amolyan �t m�sodperces rutinnal, amilyenre �n sose lenn�k k�pes.
Ilyenkor csak n�zlek, nagy irigykedve, kezem pedig lemond� mozdulattal billen t�rzsem mell�.
N�zlek, ahogy legyintesz azokra a dolgokra, amik t�ged nem �rdekelnek, �s n�zlek, milyen t�k�letes vagy azok n�lk�l a ber�gz�d�sek n�lk�l, amik engem minimum f�l �r�s k�sz�l�d�sre k�sztetnek. Ott �llsz mellettem, hirtelenj�ben felkapott kiny�lt fels�dben, �s szoros farmerodban, �s mindez a sz�znyolcvan centis, ny�l�nk alakodon olyan lezser�l t�k�letesen �ll, hogy a sz�vem f�jdul bele. �lomk�k szemed k�r� p�r m�sodperc alatt fekete k�d�t var�zsolsz, �s az eg�sz arcodb�l kivil�g�t az a nagyonk�k gy�ny�r�s�g, apr�cska szepl�id pedig csak r�ad�sk�nt csinos�tanak az �sszk�pen.
Na, ilyenkor szokt�l r�m pillantani:
 – Te m�g mindig pizsiben?
�n pedig ilyenkor ocs�dok fel. A ti�dhez k�pest apr�cska testem megr�zk�dik a hirtelen hanghat�st�l, fejem b�bj�n a kontyom b�g�csiga m�dj�ra mozdul tengelye k�r�l.
 – Ja, hogy �n?  – suttogom magam el�, majd az �gyra n�zek. Nem kevesebb, mint n�gy k�l�nb�z� �rnyalat� farmer fel� ter�tettem ki a feh�r ingem, te pedig egy ideig csak n�zt�l engem, a r�szletekbe belemer�l� bar�tn�det, majd nagyot nevett�l.
K�nytelen-kelletlen kacagtam veled �n is. Jaj, de n� vagyok!
Tudod, Steph, tiszt�ban voltam vele, hogy j�l sz�rakozol rajtam, a tesze-tosza maximalizmusomon, a v�gyaimon, amiknek t�rgya a t�k�letes megjelen�s. K�zben pedig a nevet�sedb�l hallottam kicsengeni valami nagyon furcs�t, ami v�gtelen�l elszomor�tott. Hallottam, ahogy a kacajodba, a mulats�g mellett lemond�s is vegy�lt:
"– �n ilyen k�r�lm�nyess�gre sose lenn�l k�pes. Tal�n ez�rt nem is leszek soha igaz�n n�!"

Pedig N� vagy, Steph, m�gpedig milyen!
Amolyan sz�momra el�rhetetlen.

Furcsa �s egyszerre sz�vmelenget�, hogy ah�nyan vagyunk ezen a F�ld�n, annyian k�pviselj�k a sz�ps�get – mindannyian m�s �s m�s form�ban. Akad olyan sz�ps�g, ami minket megbotr�nkoztat, �s van, hogy k�t sz�ps�g egym�shoz vonz�dik, mint a m�gnes k�t ellent�tes p�lusa.
Akadnak olyan sz�p l�nyok, akiket irigykedve b�mulok, �s s�t�lnak el mellettem olyanok, akik minden bizonnyal gy�ny�r�nek k�pzelik magukat, de nekem vonul�suk l�tt�n csak a sz�m sz�le remeg meg a visszafojtott nevet�st�l.
Jaj, Steph! Ha tudn�d, hogy hi�nyzik, hogy le�lj�nk egy nagy �vegablakos k�v�z�ba �s kibesz�lj�k az embereket. Pletyk�kra �hezem, vigyorg�s-vihog�s bar�tn�s forr� csokiz�sra, �s nagy-nagy b�mul�sokra. Erre a jussom mi? A terp�nek, a konjug�lt kett�s k�t�s, meg a szerves k�mia…
Na, de vissza egy picit az �lmodoz�sba!
L�tom magam el�tt a k�nyelmes, modern berendez�s� k�v�z�t, a sz�mban �rzem a forr� csoki kr�mes s�r�s�g�t, �s arcomat kellemes mosoly h�zza sz�lesre.

�l�nk ott, mint k�t darab, v�gtelen�l k�l�nb�z� fiatal n�, olyanok, akik a vil�g k�t v�glet�n egyens�lyoznak, �s valahogy m�gis megtal�lt�k egym�st. Rengeteg mindenr�l k�l�nb�zik a v�lem�ny�nk, m�gis ha probl�m�k ad�dnak olyan m�lyen meg tudjuk �rteni egym�st, hogy ilyen partnert, mint te keresve se tal�ln�k.
Szerencs�re k�pzeletbeli besz�lget�s�nk t�rgya most semmi komoly, csak �ppen az �vegb�l illesztett fal el�tt elvonul� le�nyz�k hada.
Akad ott mindenf�le, mosoly is j�csk�n ker�l az arcunkra.
Am�g engem egy-egy kiv�telesen j� kombin�ci� ejt �mulatba, addig te j�t mulatsz j�t�kos megsz�llotts�gomon, szemedben pedig olyan mereng�s, �lomb�li keser�s�g csillan, amit j�l ismerek.
A b�gr�k k�z�tt �tny�lva fogom meg a kezed.
 – Steph! – n�zek m�lyen a szemedbe. – Nincs mi�rt szomor�nak lenned! – Apr�t szor�tok az ujjaidon, majd k�z�j�k f�z�m saj�tjaimat.

 – N�zz r�m, �s j�l jegyezd meg, amit mondok! L�thatom �n a vil�g legjobban �lt�zk�d� l�nyait, id�zhet el a tekintetem a t�k�letesre kondizott fenek�k�n, mardoshat az irigys�g, de mindez nem jelent semmit. Az igazi probl�ma nem az � t�k�letes segge, hanem az �n bizonytalans�gom. Te nem �gy �llsz a dolgokhoz – keser� mosolyba g�rb�l a sz�m. – Irigylem a lazas�god, azt, hogy te ezekre a l�nyokra csak v�llat vonsz, �s valami �rt�kesebb fel� ford�tod a fejed, mintha nem is lenne benned egy csipetnyi bizonytalans�g se. Elfordulsz, �s az sug�rz�dik r�lad: "Risz�ld csak, amid van, engem ez hol �rint?" Am�g nekem az �sszes hajam sz�la az �gnek �ll az idegess�gt�l, addig te csak egy mozdulattal v�gigsim�tod a s�r�nyedet, ler�zod magadr�l az inzultust azt�n m�r m�sz is tov�bb az utc�n.
 – Elmegy el�tt�nk egy ilyen l�ny, �s �n j�l led�nny�g�m a magam d�nny�gnival�j�t, mik�zben torz kis grimaszba r�ndul az arcom, te pedig egyszer�en csak tovalibbensz. Viszont j�l tudom, hogy bel�l, pici kis k�sz�ved m�ly�n az ilyen pillanatnyi tal�lkoz�sok csak gy�lnek, grav�roz�dnak a gr�nit falakba, �s egyszer csak a v�s�sek lyukat repesztenek a k�ben. Hiszen, b�r titkolod benned is lakik �nbizalomhi�ny. M�gpedig nem is ak�rmilyen, csak hihetetlen k�pess�geid ad�dnak a pal�stol�sra.
 – Egy t�k�letes l�ny megjelen�se, ha csak pillanatnyi is �let�kben, hihetetlen k�ts�geket k�pes �breszteni. Mindenki �rzi ezt, mindenki ismeri a k�rd�seket. �n sose lehetek ilyen sz�p? Ez�rt nem fog megtal�lni sose a boldogs�g? Ez�rt leszek eg�sz �letemben mag�nyos?  Vicces teremt�s a n�i l�ny. Egyetlen pillanat is el�g ahhoz, hogy az �vekig �p�tett magabiztoss�g, mint egy k�rtyav�r d�lj�n �ssze. Puszt�n egy sz�pen illesztett nadr�g �s el�ny�s tulajdons�gokat villant� fels� miatt – hitetlenkedve r�zom meg a fejem, k�zben te is beleegyez�en b�lintasz. Tudom, j�l, hogy ez n�lam is �gy van, m�gsem vagyok k�pes ellene mit tenni.

 –  Az oka az �n pillanatnyi idegesked�semnek, �s a te rakt�roz�d� neheztel�sednek ugyanaz: a v�gyunk arra, hogy sz�pek legy�nk. �s ez egyszeri, n�i gondolat, amolyan egyetemes igazs�g, amire �va minden egyes rokona �h�tozik.  A sz�pet szeretn�nk, �s ezen kereszt�l valami jobb, meghittebb, t�k�letesebb eg�szet. Ez term�szetes. Te ett�l nem vagy sem jobb, sem rosszabb – szor�tom meg ujjaim k�z�tt a ti�idet. A mosolyom kedves �s mereng�, a ti�d lemond�, picit szarkasztikus.

 – Szeretlek, le�nyz�! �s megingathatatlan meggy�z�d�sem, hogy b�r mi ketten a v�gletekig k�l�nb�z�nk, az �lt�zk�d�s�nkt�l elindulva a szem�nk sz�n�ig, mi ketten egy�tt mutatunk igaz�n nagyot. �s nem csak az�rt, mert eszm�letlen kontrasztot hozunk, �, dehogy! Magabiztoss� teszel. Ha veled vagyok, els�t�lhat el�ttem ak�r Marilyn Monroe is, m�gsem fog nehezemre esni a kezedbe kapaszkodva vigyorogni egy hatalmasat. Am�g mellettem vagy, nincs, aki n�lunk jobb lenne. Tudod, te l�ny, a te hat�sod a legnagyobb, amit valaha engem �rt. Er�snek �rzem magam, az �nbizalmamnak keresztelt k�rtyav�r pedig beton keretet kap. Mindezt az�rt mert tudom, hogy csak annyit kapok t�led, amint amennyit �n is adok neked – egy centtel sem t�bbet.

 – Azt hiszem ez az alapja az igazi bar�ts�gnak. Ami az igazi sz�ps�get hordozza. Hiszen igaz�n akkor ragyoghatunk, ha f�ny�nket valaki visszat�kr�zi. T�k�letes t�k�r vagy te nekem, Stephanie! �s ett�l jobb �rz�s, nem is igaz�n l�tezik.