�des vagy, �s dr�ga nekem, de ezt �gyis tudod, meg h�t… Am�gy sem kenyerem a h�zelg�s. Mes�lek ink�bb a h�tv�g�mr�l!

Steph, te is ismered azokat a napokat, mikor valami hatalmas esem�ny �rny�kot vet minden percedre. Mint egy orm�tlan magas sziklaoml�s, amin musz�j �tjutnod, mert egyszer�en azon kereszt�l vezet az utad, m�r akkor hideg �rny�kba burkol, mikor m�g csak k�zeledsz fel�. Hatalmasnak l�tsz� sziklafal el�ttem a h�tf�n meg�rand� szerves k�mia dem�, �s kellemes meglepet�sem – avagy tariszny�ba pakolt hamuban s�lt pog�cs�m –, az, hogy fele annyira sem izgulok, mint az el�z� demonstr�ci� el�tt.
�ld�g�lek otthon nagy nyugodtan, laza l�ptekkel s�t�lgatok fel-s-al� a h�zunkban, h�tra tett kezekkel, lust�n n�zel�dve. J�l megn�zek magamnak minden egyes t�rgyat, nagyokat szippantok az illatokb�l, �s teljes lelki b�k�ben v�rom a pillanatot, mikor egyszer csak a fejembe sz�ll a nagy tud�s. Ez mondjuk f�l �r�t vesz ig�nybe, a napom marad�k idej�ben pedig �l�k a felett az �t kil�s k�nyv felett, s�lyz�zok vele, �gy jegyzetelek, hogy a kezem szinte h�zza maga ut�n a kondenzcs�kot, �s t�rom, csak t�rom a hajamat, mint ahogy szoktam, ha nagyon tanulok.
B�k�s hangulatomat egyszer� szavak zavarj�k meg: mondjuk az alma. R�n�zek a pirosl� gy�m�lcsre, hatalmasat dobban sz�vem, a fejemben pedig nem az �hs�gk�zpont ingerl�dik, hanem egyetlen sz� visszhangzik: almasav. Alfa-hidroxi-but�ndisav, a borosty�nk�sav hidroxi sz�rmaz�ka, huh, ok�, akkor L �s D konfigur�ci�, csod�s. �s nehogy �sszekeverjem a borosty�nk�savat a bork�savval, mert a bork�savon k�t hidroxi csoport van, azt�n…
Tudod, Stephanie, csak egy furcsas�g van mindebben: az, hogy a word pirossal al�h�zta nekem ezeket a csod�s neveket.

Visszan�zve a fentre lev�sett soraimat egy�ltal�n nem a b�ke kisug�rz�s�t kelthetem, de hidd el, �gy vas�rnap, r�g tekintettem vissza egy ilyen kiegyens�lyozott h�tv�g�re. �s azt hiszem, mindennek Bence az oka.

Az a fi�…
 Pszichol�gusok szerint egy, �s m�sf�l �v k�z�tt mozog a szerelemnek az id�tartama, �ll�t�lag addig termel�dnek a hormonok, addig igaziak a t�pl�lt �rzelmek, de mint tudjuk, akadnak �tlag feletti �s alatt �rt�kek. Mi azt hiszem j�csk�n az �tlag felett produk�ljuk magunkat, �s olvasgatva ezeket a statisztik�kat csak g�rcs�s grimaszba torzul az arcom – mintha csak z�ptoj�st szagoln�k – azt�n j� er�sen megr�zom a fejemet.
Hogy lehet, egy�ltal�n ki volt az a nagyon beteg, aki a szerelmet �tlagolni akarta emberek k�r�ben? A szerelem, mint �rzelem egyszer�en m�g annyira se beszab�lyozhat� �s le�rhat�, mint egy sz�m�rt�kekkel lejegyezhet�  hormonszint – ami maga is el�g bonyolult, az egym�sra hat�sok miatt, a meg persze az egy�n szem�lyre szabott anyagcser�je miatt… De most komolyan? A szerelmet?
Nem tudn�m jellemezi olyanokkal, hogy mennyire, hogyan, mi�rt nem, mi�rt igen, �s m�gis meddig. Nem tudom. A m�sik oldalr�l pedig egyszer�en feleslegesnek is tartom.
Belemer�lve a t�m�ba, r� kell j�nn�m, vajmi kev�s az, amit t�nyleg k�zzel foghat� t�nyk�nt fel tudn�k sorolni a szerelemr�l. Picik�t pirongat� t�ny, enyhe sz�gyen�rzettel t�lt el a tudatlans�gom, de azt�n r� kell j�nn�m, nem is �rdekes.
P�r dolgot az�rt tudok. Azt, hogy mikor megl�tom Benc�t furcsa egy �rz�s fog el. Amolyan nemtelen, behat�rozhatatlan, valami olyan, amit semmi m�shoz nem tudok k�tni, csak hozz�. �rzek valami meleget a sz�vem t�j�n. Valami s�r�n foly�s, t�m�ny boldogs�got, amiben mintha meg�llna mocorogni minden izmom. A fejem b�bj�t�l a kisl�bujjaimig beledermedek, azt�n a Bence szem�ben megvillan�, m�lyen ismer�s f�ny l�tv�nya el�g ahhoz, hogy l�ketet kapjak, �s a nyak�ba ugorjak.
Azt hiszem, j�t tesz nek�nk a t�vols�g, Stephanie.
Kevesebbel is be�rj�k, puszt�n az�rt, mert ahhoz a kev�shez olyannyira hozz�tessz�k magunkat, hogy legend�s szint�v� l�pnek el� azok a h�tv�gi, h�ba-h�ba �sszekapart k�z�s �r�k.
Mikor ment volna el, m�g lek�s�rtem a kocsiba, �s nem is tudom… M�g f�l �r�t maradtuk. �rdekes kis semmis�gekr�l besz�lgett�nk, az emberr�l, a t�rt�nelemr�l – kett�nk v�gtelen�l k�l�nb�z� megsz�llotts�g�r�l. Bence a l�gz�sr�l kezdett el elm�lkedni, �n pedig kapva kaptam az alkalmon, �s mes�ltem az egyik olyan dologr�l, amit csod�latosnak tartok. Tudod, Steph, a l�gz�s, gimiben leadott, lebut�tott mechanizmusa volt az, ami v�gk�pp eld�nt�tte, hogy orvos szeretn�k lenni. Els� olvas�sra megjegyeztem, �s nagy vonalakban v�zoltam Benc�nek.
N�zett nagyokat, �let�ben nem hallott m�g olyanr�l hogy: h�d. Pislogott r�m megd�bben�st�l hatalmasra kerekedett szemekkel, �n pedig beled�nt�ttem a fejemet az �l�be, felemeltem a kezemet, �s a tark�j�n belet�rtam a haj�ba. Picit t�rte a h�tamat a k�zif�k, de azt hiszem, nem nagyon �rdekelt.
Magyar�ztam. L�ttam rajta, hogy �rteni pr�b�lja, �gy igaz�n. �desnek tal�ltam. Amolyan lehetetlen�l �desnek.
Tudod, Steph, ha m�st�l hallottam volna olyan butas�gokat, mint amilyet Bence mondott:
 – �ltal�nos iskol�ban volt kisagy meg nagyagy, oszt cs�! – �sszer�ncoltam volna  szem�ld�k�met, �s tov�bb �lltam volna a t�rsas�gb�l.
Viszont Benc�vel kapcsolatban…

Furcsa �s v�gletekig elk�peszt� az, mit ki nem pr�sel az emberb�l a szeretet. Rosszall�an �sszeszorul� von�saim meg sem kem�nyedtek – els� gondolatra l�gyan elny�ltam, �s seg�tettem �gy, ahogy sajnos m�snak nem tettem volna.
�n ut�nam � k�vetkezett, �s olyan �rdekes dolgokat mondott Nagy S�ndorr�l, amin am�gy nagy �rdektelens�gemben biztos bealudtam volna t�rt�nelem �r�n, de �gy, hogy � mondta, m�g hatalmasakat nevettem is rajta. El sem tudn�d k�pzelmi ilyen szerencse fattya volt az az ember.

J�l esett ott fek�dni az �l�ben, �s �rdekes dolgokr�l besz�lgetni. Simogattam a r�vidre v�gott hajat a tark�j�n, �s n�ztem a szem�t.
Arra gondoltam, hogy b�r olyan dolgokr�l mes�l, amik engem nem igaz�n �rdekelnek, m�gis; �gy el tudn�m �gy t�lteni az �letemet, hogy �szre se venn�m, ahogy meg�regszem.
Tudom, hogy Bence az az ember, aki a r�ncos kezemet is �gy fogn� meg, hogy �sszef�zi az ujjaimmal a saj�tj�t. Tudom, hogy az �rdekl�d�s�nk k�tfel� halad, �s ebb�l az ellenkez� �rdekelts�gb�l valami olyan intelligenciai massza keveredhetne, amiben b�k�s, okos gyerekeket lehetne nevelni….

Annyira nyomn�k egy skip-et. Csak hogy l�ssam mi hogy k�vetkezik.
K�zben pedig maradn�k egy r�vid pillanatban, �s legsz�vesebben m�g mindig �jnek �vadj�n, a gar�zsban �ll� kocsiban, fejemet Bence �l�be hajtva besz�lgetn�k olyan kis semmis�gekr�l, amik el�re hajtj�k az �ltemet.

Szeretem azt a Fi�t, Steph!
�s azt k�v�nom, hogy te is szeress �gy valakit.

Tudod, Steph, n�h�ny tekintetben rettenetesen irigyellek. Sz�momra egyik nagyon b�mulatos tulajdons�god a lazas�god. Nem igaz�n foglalkozol a kin�zeteddel, nem vagy megsz�llottja a t�k�letes megjelen�snek – mint egyesek –, legyintesz egyet, beny�lsz a szekr�nyedbe, �s magadra kapod az els� k�t kezedbe ker�l� ruh�t. Am�g �n m�g mindig karba tett k�zzel, pizsam�ban, fejem tetej�re kontyolt k�cos hajammal �llok a k�tajt�s szekr�nyem el�tt, azon tanakodva, hogy a feh�r ingemet melyik �rnyalat� farmeremmel p�ros�tsam, addigra te m�r r�g a szemed al� h�zol egy fekete vonalat – hetyk�n, csukl�b�l, csak amolyan �t m�sodperces rutinnal, amilyenre �n sose lenn�k k�pes.
Ilyenkor csak n�zlek, nagy irigykedve, kezem pedig lemond� mozdulattal billen t�rzsem mell�.
N�zlek, ahogy legyintesz azokra a dolgokra, amik t�ged nem �rdekelnek, �s n�zlek, milyen t�k�letes vagy azok n�lk�l a ber�gz�d�sek n�lk�l, amik engem minimum f�l �r�s k�sz�l�d�sre k�sztetnek. Ott �llsz mellettem, hirtelenj�ben felkapott kiny�lt fels�dben, �s szoros farmerodban, �s mindez a sz�znyolcvan centis, ny�l�nk alakodon olyan lezser�l t�k�letesen �ll, hogy a sz�vem f�jdul bele. �lomk�k szemed k�r� p�r m�sodperc alatt fekete k�d�t var�zsolsz, �s az eg�sz arcodb�l kivil�g�t az a nagyonk�k gy�ny�r�s�g, apr�cska szepl�id pedig csak r�ad�sk�nt csinos�tanak az �sszk�pen.
Na, ilyenkor szokt�l r�m pillantani:
 – Te m�g mindig pizsiben?
�n pedig ilyenkor ocs�dok fel. A ti�dhez k�pest apr�cska testem megr�zk�dik a hirtelen hanghat�st�l, fejem b�bj�n a kontyom b�g�csiga m�dj�ra mozdul tengelye k�r�l.
 – Ja, hogy �n?  – suttogom magam el�, majd az �gyra n�zek. Nem kevesebb, mint n�gy k�l�nb�z� �rnyalat� farmer fel� ter�tettem ki a feh�r ingem, te pedig egy ideig csak n�zt�l engem, a r�szletekbe belemer�l� bar�tn�det, majd nagyot nevett�l.
K�nytelen-kelletlen kacagtam veled �n is. Jaj, de n� vagyok!
Tudod, Steph, tiszt�ban voltam vele, hogy j�l sz�rakozol rajtam, a tesze-tosza maximalizmusomon, a v�gyaimon, amiknek t�rgya a t�k�letes megjelen�s. K�zben pedig a nevet�sedb�l hallottam kicsengeni valami nagyon furcs�t, ami v�gtelen�l elszomor�tott. Hallottam, ahogy a kacajodba, a mulats�g mellett lemond�s is vegy�lt:
"– �n ilyen k�r�lm�nyess�gre sose lenn�l k�pes. Tal�n ez�rt nem is leszek soha igaz�n n�!"

Pedig N� vagy, Steph, m�gpedig milyen!
Amolyan sz�momra el�rhetetlen.

Furcsa �s egyszerre sz�vmelenget�, hogy ah�nyan vagyunk ezen a F�ld�n, annyian k�pviselj�k a sz�ps�get – mindannyian m�s �s m�s form�ban. Akad olyan sz�ps�g, ami minket megbotr�nkoztat, �s van, hogy k�t sz�ps�g egym�shoz vonz�dik, mint a m�gnes k�t ellent�tes p�lusa.
Akadnak olyan sz�p l�nyok, akiket irigykedve b�mulok, �s s�t�lnak el mellettem olyanok, akik minden bizonnyal gy�ny�r�nek k�pzelik magukat, de nekem vonul�suk l�tt�n csak a sz�m sz�le remeg meg a visszafojtott nevet�st�l.
Jaj, Steph! Ha tudn�d, hogy hi�nyzik, hogy le�lj�nk egy nagy �vegablakos k�v�z�ba �s kibesz�lj�k az embereket. Pletyk�kra �hezem, vigyorg�s-vihog�s bar�tn�s forr� csokiz�sra, �s nagy-nagy b�mul�sokra. Erre a jussom mi? A terp�nek, a konjug�lt kett�s k�t�s, meg a szerves k�mia…
Na, de vissza egy picit az �lmodoz�sba!
L�tom magam el�tt a k�nyelmes, modern berendez�s� k�v�z�t, a sz�mban �rzem a forr� csoki kr�mes s�r�s�g�t, �s arcomat kellemes mosoly h�zza sz�lesre.

�l�nk ott, mint k�t darab, v�gtelen�l k�l�nb�z� fiatal n�, olyanok, akik a vil�g k�t v�glet�n egyens�lyoznak, �s valahogy m�gis megtal�lt�k egym�st. Rengeteg mindenr�l k�l�nb�zik a v�lem�ny�nk, m�gis ha probl�m�k ad�dnak olyan m�lyen meg tudjuk �rteni egym�st, hogy ilyen partnert, mint te keresve se tal�ln�k.
Szerencs�re k�pzeletbeli besz�lget�s�nk t�rgya most semmi komoly, csak �ppen az �vegb�l illesztett fal el�tt elvonul� le�nyz�k hada.
Akad ott mindenf�le, mosoly is j�csk�n ker�l az arcunkra.
Am�g engem egy-egy kiv�telesen j� kombin�ci� ejt �mulatba, addig te j�t mulatsz j�t�kos megsz�llotts�gomon, szemedben pedig olyan mereng�s, �lomb�li keser�s�g csillan, amit j�l ismerek.
A b�gr�k k�z�tt �tny�lva fogom meg a kezed.
 – Steph! – n�zek m�lyen a szemedbe. – Nincs mi�rt szomor�nak lenned! – Apr�t szor�tok az ujjaidon, majd k�z�j�k f�z�m saj�tjaimat.

 – N�zz r�m, �s j�l jegyezd meg, amit mondok! L�thatom �n a vil�g legjobban �lt�zk�d� l�nyait, id�zhet el a tekintetem a t�k�letesre kondizott fenek�k�n, mardoshat az irigys�g, de mindez nem jelent semmit. Az igazi probl�ma nem az � t�k�letes segge, hanem az �n bizonytalans�gom. Te nem �gy �llsz a dolgokhoz – keser� mosolyba g�rb�l a sz�m. – Irigylem a lazas�god, azt, hogy te ezekre a l�nyokra csak v�llat vonsz, �s valami �rt�kesebb fel� ford�tod a fejed, mintha nem is lenne benned egy csipetnyi bizonytalans�g se. Elfordulsz, �s az sug�rz�dik r�lad: "Risz�ld csak, amid van, engem ez hol �rint?" Am�g nekem az �sszes hajam sz�la az �gnek �ll az idegess�gt�l, addig te csak egy mozdulattal v�gigsim�tod a s�r�nyedet, ler�zod magadr�l az inzultust azt�n m�r m�sz is tov�bb az utc�n.
 – Elmegy el�tt�nk egy ilyen l�ny, �s �n j�l led�nny�g�m a magam d�nny�gnival�j�t, mik�zben torz kis grimaszba r�ndul az arcom, te pedig egyszer�en csak tovalibbensz. Viszont j�l tudom, hogy bel�l, pici kis k�sz�ved m�ly�n az ilyen pillanatnyi tal�lkoz�sok csak gy�lnek, grav�roz�dnak a gr�nit falakba, �s egyszer csak a v�s�sek lyukat repesztenek a k�ben. Hiszen, b�r titkolod benned is lakik �nbizalomhi�ny. M�gpedig nem is ak�rmilyen, csak hihetetlen k�pess�geid ad�dnak a pal�stol�sra.
 – Egy t�k�letes l�ny megjelen�se, ha csak pillanatnyi is �let�kben, hihetetlen k�ts�geket k�pes �breszteni. Mindenki �rzi ezt, mindenki ismeri a k�rd�seket. �n sose lehetek ilyen sz�p? Ez�rt nem fog megtal�lni sose a boldogs�g? Ez�rt leszek eg�sz �letemben mag�nyos?  Vicces teremt�s a n�i l�ny. Egyetlen pillanat is el�g ahhoz, hogy az �vekig �p�tett magabiztoss�g, mint egy k�rtyav�r d�lj�n �ssze. Puszt�n egy sz�pen illesztett nadr�g �s el�ny�s tulajdons�gokat villant� fels� miatt – hitetlenkedve r�zom meg a fejem, k�zben te is beleegyez�en b�lintasz. Tudom, j�l, hogy ez n�lam is �gy van, m�gsem vagyok k�pes ellene mit tenni.

 –  Az oka az �n pillanatnyi idegesked�semnek, �s a te rakt�roz�d� neheztel�sednek ugyanaz: a v�gyunk arra, hogy sz�pek legy�nk. �s ez egyszeri, n�i gondolat, amolyan egyetemes igazs�g, amire �va minden egyes rokona �h�tozik.  A sz�pet szeretn�nk, �s ezen kereszt�l valami jobb, meghittebb, t�k�letesebb eg�szet. Ez term�szetes. Te ett�l nem vagy sem jobb, sem rosszabb – szor�tom meg ujjaim k�z�tt a ti�idet. A mosolyom kedves �s mereng�, a ti�d lemond�, picit szarkasztikus.

 – Szeretlek, le�nyz�! �s megingathatatlan meggy�z�d�sem, hogy b�r mi ketten a v�gletekig k�l�nb�z�nk, az �lt�zk�d�s�nkt�l elindulva a szem�nk sz�n�ig, mi ketten egy�tt mutatunk igaz�n nagyot. �s nem csak az�rt, mert eszm�letlen kontrasztot hozunk, �, dehogy! Magabiztoss� teszel. Ha veled vagyok, els�t�lhat el�ttem ak�r Marilyn Monroe is, m�gsem fog nehezemre esni a kezedbe kapaszkodva vigyorogni egy hatalmasat. Am�g mellettem vagy, nincs, aki n�lunk jobb lenne. Tudod, te l�ny, a te hat�sod a legnagyobb, amit valaha engem �rt. Er�snek �rzem magam, az �nbizalmamnak keresztelt k�rtyav�r pedig beton keretet kap. Mindezt az�rt mert tudom, hogy csak annyit kapok t�led, amint amennyit �n is adok neked – egy centtel sem t�bbet.

 – Azt hiszem ez az alapja az igazi bar�ts�gnak. Ami az igazi sz�ps�get hordozza. Hiszen igaz�n akkor ragyoghatunk, ha f�ny�nket valaki visszat�kr�zi. T�k�letes t�k�r vagy te nekem, Stephanie! �s ett�l jobb �rz�s, nem is igaz�n l�tezik.

Azt hiszem, az �n mai jelem m�r befog�sra t�rt�nt. Elv�gre ha m�r tizen�t perce �llsz a buszmeg�ll�ban, �s a negyven�t�s buszod eg�szre sem �rkezik meg, az m�r egy el�g nyilv�nval� jele annak, hogy neked ma nem kell benni el�ad�sra, ugye? H�t persze!
Pedig Isten a tan�m, �n ugyan be akartam menni! M�g a tegnap v�s�rolt, r�g�ta v�gyott fekete nadr�gomhoz is megkerestem a megfelel� p�ros�t�st, a hajamat is rendezett kontyba t�ztem – szinte nyilv�nos megjelen�s�rt ki�ltott az eg�sz megjelen�sem, de mint tudjuk, az Univerzummal nem lehet pack�zni.

Sz�val csak csendben fejet hajtottam az elker�lhetetlen el�tt, �s beslisszoltam a l�pcs�h�zunkba. V�g�l is itthon is elolvashatom az el�ad�si anyagot, nem? Azt�n angolra majd bemegyek – de persze csak akkor, ha az indul�sra fels� er�kt�l enged�lyt kapok.
Na j�, �szint�n egy nagy rak�s lustas�g vagyok – most is tanulnom k�ne, de egyszer�en a nyakamba �lt a sz�jmen�s, �s musz�j elny�gnom neked a terhet, ami sz�vemet nyomja.

Az els� �s legfontosabb: a g�lyab�li ruha!
Na igen, tudom, Steph, l�tom a lemond� szemles�t�st, �s a fejcs�v�l�st, tudom! Neked �des mindegy, mert te az ilyeneket laz�n veszed – �s itt kell megjegyeznem: valahogy ezzel a lazas�ggal k�pes vagy mindig olyan elk�peszt�en st�lusosan kin�zni, hogy akkor�kat dobban a sz�vem, hogy az csak na! R�szint az irigys�gt�l, r�szint az �r�mt�l. Mert hogyne lenn�k irigy! A nyakadig �r a l�bad, a hajad �nmag�t�l olyan sz�k�s-barna, amilyenre m�sok �r�kig mel�roztatj�k, a szemed meg olyan k�k �s kifejez�, hogy abba a belef�r az eg�sz vil�g!
A m�sik oldaladon meg ott kullogok �n: nagyon barna hajjal, nagyon barna �zikeszemmel, a magam �sszes 163 centij�vel, �s igen-igen nagy fejt�r�st okoz nekem a gondolat: m�gis mit vegyek fel?

Az univerzum ez �gyben kegyesnek viszonyult, �s tegnap, mikor v�gre megejtettem szeptember �ta tervezett bev�s�rl�si t�r�mat r�gt�n kett� csodaruh�t g�rd�tett el�m, meg a probl�m�t: k�ptelen vagyok a v�laszt�sra!
Ha m�g a gyakorlatias v�g�r�l pr�b�ln�m megfogni a k�rd�st, az se m�k�dne, tekintve hogy mind a kett� ruha forintra pontosan ugyanannyit k�st�l…
El�lj�r�ban csak annyit, hogy eredetileg fekete-feh�r �ssze�ll�t�st k�pzeltem el, �s a feh�r ruh�val m�r kor�bbr�l �sszefutottam az interneten, viszont a piros ruhacsoda – amir�l persze ne adj’ Isten, hogy most tal�ln�k k�pet –, els� pillant�sra megfogott.

Az a pirosk�t, amit �n n�ztem, kicsit m�shogy varrt�k �ssze. A karj�r�l a fodrok leker�ltek, �s  egy, laza hull�mokban ring� s�vban d�sz�ti az anyag legalj�t. �szint�n? D�nt�sk�ptelennek �rzem magam. Folyamatosan sorolgatom magamban az �sz�rveket, miszerint:

• A feh�r ruha az eredeti elk�pzel�sem, a gy�ngy�s d�sz�t�s a nyak�n gy�ny�r�, viszont a fels� anyag al� varrt b�l�s folyamatosan cs�szk�l, �s s�vokba hurk�sodva gy�r�dik fel a fed� anyag alatt. �gy a mellem alatt, �s a hasamn�l rendetlenked� kis gy�r�d�sek keletkeznek minden egyes l�p�semn�l. Mellesleg rettenetesen testhez �ll� – val�ban minden el�nytelens�gem l�tsz�dna benne, �gy lehet�s�gem nem ny�lna egyetlen f�radt pillanatomban sem az �sszeg�rnyed�sre, mert pici pocakom – ami minden egyes norm�lis embernek van – l�that�v� v�lna. Nem is besz�lve arr�l, hogy a ruha passzoss�ga miatt j�csk�n le lenn�nek korl�tozva a t�ncol�si lehet�s�geim. Belegondolva abba, hogy mennyire m�ni�m ugr�lni �s bolondozni egy olyan jeles esem�nyen, mint a g�lyab�l, m�r nem is t�nik olyan j� �tletnek ezt az �ll�fogad�sokra, �s szolid egy helyben �lldog�l�sra tervezett csodaruha. A v�g�n m�g elszak�tan�m egy vadabb mozdulatomban.

• Piroska, avagy sz�vem cs�cske, ki els�re megtal�ltad retin�m s�rgafoltj�t, te, hogy egyem a h�sodat! Minden olyan sz�p �s j� – nem �rzem azt, hogy fesz�lyezve lenn�k, nem gy�r�dik az anyag, a hajam pont olyan barna, hogy az �gy harmoniz�l a sz�neddel, ahogy az a nagyk�nyvben meg vagyon �rva, szabadon rophatn�m benned hajnalig, s�t m�g a h�tam is egy nagyon dekorat�v, V alak� kiv�g�sban lenne �szveszejt� l�tv�ny, de. DE! Mi�rt pont az a fekete nyakl�nc illik hozz�d a legeslegink�bb, amit m�r egyik bar�tn�m megvett mag�nak? V�gtelen�l elszomor�tasz ezzel a t�nnyel…

Igaz�n kellene a v�lem�nyed, te l�ny! Benc�t m�r k�rdeztem, elk�ldtem neki a ruh�kban r�lam k�sz�lt csodafot�kat. Szerinte egy�rtelm�en a piros, mert a feh�rre gy�rnom kellene… �n nekem pedig erre egy�rtelm� v�laszom volt, hogy j�, akkor te meg gy�rj az �des kurva n�nik�dre… :) Hej, de szeretem is, mikor realist�n m�regeti a testi adotts�gaimat a Kedves!
Nem mintha sz�gyenkezni val�m lenne. 163 centimhez eg�sz j�l passzol az 50 kil�m. Term�szetesen �n is l�tom magamon a korrekci�ra szorul� r�szeket, de egyem a lelked, h�som-galambom, Benceb�, ilyet akkor sem mondunk a Kedvesnek!
Na, de nem ez sz�vem gondja, ezt megsz�lal�st j�tszi k�nnyeds�ggel �thidaltam – majd h�tv�g�n leverem a fi�n, ne agg�dj, Steph!

A m�sodik probl�m�m: A bar�tn�k.

Lehet, hogy ez egy �j levelet ig�nyelne, mert olyan kusza �rz�seket d�delgetek magamban ebben a t�m�ban, hogy m�g sz�momra is neh�z megtal�lni egy�ltal�n azt a sz�lat, amivel elkezdhetn�m felg�ngy�l�teni a sz�thullott gomolyagot.
�gy �rzem magam, mintha egy szoba k�zep�n �llva nem is venne k�r�l m�s csak �ssze-vissza gab�z�dott pamutgomolyag, �n pedig, mint k�tbalkezes �nmagam, nem tudom hov� ny�ljak. Gomolyagsz�l k�r�l�ttem minden egyes szimpatikus arc, felteker�si elv pedig a Tehozz�d f�z�d� bar�ts�gom.

J�l tudom, hogy mennyire extr�m elv�r�s az, hogy egy �j t�rsas�gban r�gt�n megtal�ljam azt az embert, akivel igaz�n t�k�letes kapcsolatot tudn�k kialak�tani. J�l tudom, hogy a bar�ts�g, a bizalom �vekbe telik m�g igaz�n sziklaszil�rd talajj� v�lik, amikre azt�n r� lehet halmozni az �let ny�gjeit. Vegy�k p�ld�nak a mi kapcsolatunkat: �let�nk jav�n �t�velt a bar�ts�gunk, miut�n odal�ptem hozz�d akkor nyolc �vesen, �s megk�rdeztem:
 – Leszel a bar�tn�m?
Ott �lltunk, mint k�t kis antiszoc p�cs, a sorakoz� v�g�n, egyik�nknek se akadt p�runk. Te, az oszt�ly legmagasabb, gombahaj�, kisfi�nak kin�z� kisl�nya, �s �n, mint a k�cos barnahaj�, kis ugri-bugri m�csing. Hogy m�gis mi�rt fogtad meg a kezem, azt mai napig nem tudom, de azt igen, hogy az�ta sose �reztem magamat mag�nyosnak. Hihetetlen magabiztoss� tetetted azt a tejfogak hull�s�t�l fogh�jas mosoly� kisl�nyt, �s most nagyon hi�nyzol a sz�p vigyor� egyetemist�nak.
Arra k�szteted, hogy a t�k�letes bar�ts�got keresse, amit viszont m�g egyszer nem fedezhet fel.
M�ig megtal�lhat� bennem ez az abszurd v�laszt�sai hajlam: csak azt az egyet, de azt nagyon – ezt viszont ennyi id�sen m�r lehetetlen elj�tszani.

Most m�r nem mehetek oda senkihez f�lszeg mosolyommal, amiben benne bujk�l minden k�ts�gbees�sem. Nem k�rdezhetem meg a m�g mindig bennem lak� gyermeki �szintes�ggel:
 – Lenn�l a bar�tn�m?
Puszt�n az�rt, mert m�r ennyi id�sen nem kaphat� r� �szinte v�lasz. Ennyi id�sen m�r nincs meg hozz� a mer�szs�gem.

V�rom a napokat, hogy teljenek.
V�rom a pillanatot, mikor bepakolhatok a b�r�nd�mbe, �s �zd fel� vehetem az ir�nyt.
V�rom mindezt Bence miatt, Mama miatt, az isteni tepsis h�s �s krumpli miatt, az �gyam illata �s puhas�ga miatt, az otthoni lusta percek miatt…

�s mindezt addig v�rni is fogom, m�g nem tal�lok magamnak valakit, aki hasonl� �rt�k�v� v�lik az �letemben, mint Te.
Biztos vagyok benne, hogy az id� az �n malmomra hajtva a vizet. Tudom, hogy ahogy haladunk el�re az id�ben, t�l�l�nk m�g egy-k�t ZH-t, az egyik l�nnyal �gy �ssze fogunk kov�csol�dni, ahogy az kell. Tal�n � is az egyik legjobb bar�tom lesz.

De olyat, mint Te, m�g egyet nem tal�lok soha!