Mind a ketten tudjuk, hogy Bence eset�ben nem megy �nnepsz�mba, ha valami szokatlan sz�kapcsolat, esetleg hasonlat szalad ki a sz�j�n. Eml�kszel te is:

„ – Gyenge vagy, mint a bab!” vagy a:
„ – Ne magyar�zd meg nekem, hogy a kecske hozza a fecsk�t!” – gy�ngyszemeire.
Vagy, mikor id�ztem neki… Azt hiszem az �gnes asszonyb�l, hogy:
 – „�gnes asszony a patakban feh�r leped�j�t mossa. Feh�r lepl�t, v�res lepl�t a fut� hab elkapdossa” – mert ismersz. Ezerszer j�rnak id�zetek a fejemben, akadt egyszer egy olyan nap, mikor minden percen a J�nos vit�zt mormoltam, mindegy is… Bence csak n�zett r�m, k�rd�n felvont szem�ld�kkel, hogy na, most ezt mire fel. M�rmint az �gnes asszonyt. �n mosolyogtam, �s r�k�rdeztem:
 – Ugye tudod, hogy ezt ki �rta?
 – Ja, az, aki a kakast…
 – Az az Any�m ty�kja… �s Pet�fi, nem Arany….
De sz�p p�rbesz�d is volt, milyen nagyot r�h�gt�nk rajta! Sok�ig ny�gd�cseltem be a lev�ratlanabb pillanatokban: kakas! Valahogy mindig mulattat, mikor Bence komolyat akar mondani, �s nem j�n �ssze neki. � maga j�t der�l a saj�t kis bolond�ri�in, �s ez �gy is van rendj�n. Nem v�rom el t�le, hogy �gy, �s azok ir�nt a dolgok ir�nt �rdekl�dj�n, mint �n, �s ezzel nincs is semmi gond. �ltal�ban…

A h�ten viszont.

Sz�ba ker�lt k�t l�ny, akiknek
 – Tudod, a csontkulcsukra van tetov�lva, hogy „One and the same…” – mondta Bence a telefonba, �n meg k�t falat makar�ni k�z�tt visszah�mm�gtem, hogy:
 – Igen, ez a dump bithches kateg�ria, de Bence, k�rlek mondd ezt m�g egyszer!
 – One and the same? – �h, b�rcsak, b�rcsak a kiejt�s�be k�thettem volna bele, de nem. T�k�letesen besz�lt angolul, mint mindig. Kicsit tal�n a kellet�n�l jobban m�ltatlankodva faggat�ztam tov�bb:
 – Nem azt, hanem azt a csontot…
 – Csontkulcs?
 – Na, ez m�g egyszer meg ne halljam.
 – Mi�rt ez nem �gy van? – meglepett hangj�b�l t�nyleg r�j�ttem, hogy ez egy�ltal�n nem a nyelvbotl�sok k�z� sorolhat�, Bence t�nyleg azt hitte, hogy annak a neve csultkoncs….Csontkulcs. Istenem, Steph kimondani sem tudom �gy!
Nagyot nevettem, �s finoman a tudt�ra adtam, hogy ne h�ly�skedjen ilyenekkel, mondja ki sz�pen, azt�n viszon’l�t�s! Le is tett�k a telefont, mert haza�rt az anyuk�ja, �n nagy nyugodtan befalatoztam a makar�nimat, m�r �ltem volna le Harry Pottert n�zni, mikor megint cs�rg�tt a mobilom, �s Bence olyan hangon sz�lt bele, mint akinek halottja van.

 – Mi szak�tani fogunk. – Na, erre m�gis mit tehettem volna? Ismerem a fi� sz�n�szi k�pess�geit, fogtam magam, �s hars�nyan felnevettem.
 – Nem, komolyan besz�lek.
 – H�t, ha komolyan besz�lsz, akkor mondd meg mi�rt, mert �n semmi zavart nem �rzek az er�ben! – mondtam m�g mindig nevet�st�l d�c�g� hangon.
 – Mert te okos vagy, �n pedig a nyomodba se �rek.
Steph… �gy �reztem magam, mintha nyakon �nt�ttek volna egy t�l forr� v�zzel.
 – A csultkoncs miatt? – Dacos �s egyben �nmarcangol� hallgat�st kaptam v�laszul. Szinte l�ttam magam el�tt, ahogy az �rz�sek miatti er�lk�d�sben �sszepr�seli az ajk�t. Nagyot s�hajtottam…
 – Bence. Szeretlek. Nem szoktuk elcs�pel�sig mondogatni, ez�rt rem�lem �rzed, hogy komolyan gondolom….
 – De nem, mert majd j�n egy fi�, aki okosabb, aki mondjuk orvosira j�r, �s r� fogsz j�nni, hogy mennyivel kedvez�bb az neked, hogy nem kell elmagyar�znod neki nyilv�nval� dolgokat �s… - �s eldoblak? Be se fejezte. Azt hiszem lej�rt az egyenlege, mikor m�skor, pont a legjobbkor!

M�gis hogyan mondjam el neki, hogy felesleges ilyeneken gondolkodnia?
Hogy �rtessem meg vele, hogy sz�ks�gtelen olyann� v�lnia, mint amilyen �n vagyok, ahhoz, hogy szeressem? Hogy mondhatn�m el neki, hogy ha a mindenki �ltal idealiz�lt, �s mell�m k�pzelt f�rfiv� v�lna m�r nem lenn�k bel� szerelmes?
Steph, azt szeretn�m, ha tudn�: Nem fant�zi�lok t�k�letes, BMW-n el�m suhan� sz�ke hercegr�l. Egyszer�en, ha azt hallom, Bence – ami egy igen gyakori n�v, �s ezerszer ki�ltj�k a h�tam m�g�tt – akkor elmosolyodok, mert r�gt�n az jut eszembe ahogyan nevet, �s tudom, hogy ehhez a nevet�shez valami olyan is tartozik, ami az �sszes t�bbi Benc�hez sohasem fog: az �n saj�t boldogs�gom.
Meglehet, hogy nem � lesz a f�rjem, lehet, hogy nem � vele fogom le�lni az �letemet. De jelen pillanatban � �ll olyan k�zel hozz�m, mint senki m�s, �s ebbe a k�zels�gbe egy olyan h�ly�n kics�szott sz�, mint a csontkulcs nem verhet �ket. S�t… M�g egy olyan nagyobbacska otrombas�g sem, mint az, hogy… Picit t�bb minden lapul a mem�ri�mban, mint neki.

L�tom Benc�t pontosan olyannak amilyen, �s a sz�vembe z�rtam. Nem az�rt, mert k�l�nleges k�pess�geket mutatott fel, hanem pontosan az�rt, ami�rt t�ged is, Steph. Ti ketten egyed�l�ll�, m�s �ltal bet�lthetetlen helyeket kaptatok a m�rc�mben, �s az oka, hogy soha senki nem t�ltheti majd be a szerepeteket az �letemben az az, hogy elfogadtatok.
Ha nem is �rtetek mindig, nem k�rdezitek, nem k�ritek, hogy magyar�zzam, hanem mosolyogva r�b�lintatok. �s ez az, amit tudni kell becs�lni, mert ritkas�g, �s �rt�k.

Ez egy olyan dolog, amit nem kaphatn�k meg egy orvosin l�zeng�, kiphotoshoppolt, t�k�letes test� fi�k�t�l. Vagy ha meg is kaphatn�k, nem �rdekelne. Azt hiszem ez a kir�lyfi, az �j �s a r�gi kulcs esete.
Avagy a j�rt utat j�ratlan�rt el ne hagyj…

Nagyon sajn�lom, de nem tudok frapp�ns lez�r�t rittyenteni most ide, Stephanie. V�g�l is, ez az eg�sz m�r aktualit�s�t vesztette – tegnap tal�lkoztam Benc�vel, �s minden �gy ment a maga sor�n, mint ahogy annak kellett. Semmi zavar az er�ben, minden rendben. J�t nevett�nk, �s pont.

Am�gy meg… �ltal�nos t�li f�radts�g vett rajtam er�t. Legsz�vesebben csak lefek�dn�k, �s aludn�k. Valahogy le k�ne k�zdenem ezt a v�gyamat valami kar�csonyi v�s�rra men�ssel, forraltboroz�ssal meg h�es�snek �r�l�ssel, de tegnap elpizz�ztuk a benzin �r�t, a forralt bort Bence a vezet�s miatt nem ihatna, a h� meg csak nem akar esni. Pedig nagyon v�rom.