Kedves Benc�m!

Ami�ta komolyabb �rzelmekkel viseltetek fel�d, az�ta tervezem neked ezt a fajta aj�nd�kot – egy levelet a sz�let�snapod alkalm�b�l. Belefogtam a tizenhatosn�l, a tizenhetesn�l, tavaly nem, mert �ppen matekb�l �retts�giztem, sz�val valahogy sosem j�tt �ssze. Mindig hatalmas, fellengz�s gondolatok j�rtak a fejemben, amiket �gy akartam pap�rra vetni, hogy az ut�kor minimum aranyb�l �ntse ki szerelmi �h�tatt�l cs�p�g� szavaimat, azt�n persze nem tal�ltam magamban a kell� tehets�get mindehhez, �gy sz�let�snapi leveled tol�dott.

Mostan�ig.

Eg�sz nap tanultam, �s k�pzeld m�r csak az�rt is, hogy kifejezzem sz�let�sed napja ir�nti tiszteltemet, nem, nem fogom elmondani mennyire keresztbe �ll a szemem, �s remeg az idegrendszerem att�l a mennyis�gt�l, amit a fejembe t�lt�ttem, hanem nyomok egy skip gombot, �s el�retekerek az �rdekes r�szhez, m�g miel�tt bealudn�l a sorok p�szt�z�sa k�zepette. - mivel tudom mennyire nem szeretsz olvasni.

B�r m�r m�lt h�ten odaadtam az el�zetes aj�nd�kodat, a sz�let�snapi sz�modhoz passzol� mennyis�g� r�ntott h�st, amit feltornyoztam tort�nak, az�rt most engedd meg, hogy adjak m�g valami m�shogyan t�pl�l�t is.

Bence. M�r megint egy annyira nagy, �s m�ly �rz�s� dolgot szeretn�k olyan hirtelen elmondani, hogy azt nem is lehet ak�rhogyan, csak a m�r elcs�pelt, ronggy� haszn�lt mondattal. Tudom, nem mondjuk sokszor, de k�rlek, most n�zd el nekem ezt a szentimentalit�st – elv�gre nem minden nap lesz tizenkilenc �ves az ember l�ny�nak els� lovagja.

Szeretlek.

�s nem csak azzal m�ly, melenget�, pocakt�jon kellemes, r�zsasz�n-felh�s �rzelemmel, hanem azzal a mosolyg�s j�kedvvel, amit hatalmas x-box csat�ink k�zben elkap, azzal a m�lab�s �br�zattal, ameddig az aj�nd�k r�ntott h�sodat pan�roztam, azzal a mereng� b�rgy�s�ggal, am�g n�zem, milyen k�nnyed�n kezeled az emberi kapcsolatokat, amikbe �n minduntan belefulladok. Szeretlek azzal a lemond� s�hajjal, amit akkor hallatok, mikor nem tudod hol is a DNS a sejten bel�l, mikor azt mondod:
„ – Ne magyar�zd meg, hogy a kecske hozza a fecsk�t!”, vagy hogy:
„ – Mostm�r menj�’ bor�’!”

Szeretem, hogy fel�lemelkedt�nk azon, hogy nyelv�nk konstans a m�sik sz�j�ban id�zz�n, �s �gy lehet�s�g�nk ny�lt valami m�lyebb kialak�t�s�ra. Valami olyanra, ami persze eleinte javar�szt a testi vonzalomra �p�lt, azt�n sz�pen form�ltuk �t egym�st. Az a k�t, v�gtelen�l k�l�nb�z� jellem manaps�g m�r kieg�sz�t� r�sze a m�siknak, olyasf�le, ami egyik r�sze nagy mag�ny�ban kopony�t tanulm�nyoz Debrecenben, m�sik fele meg pizza-estet szervez �zdon, k�zben pedig egy telefonbesz�lget�s alatt sim�n �rzi mindkett�: tart ez az eg�sz valamerre. Hat�rozottan, �s nagyon er�sen.

Tudod, Bence… Lusta is vagyok, meg �szinte is. L�tok n�lad szebbet, de sz�momra jobbat sosem. Tegnap olyan f�rfival tal�lkoztam m�sodj�ra, akir�l kisl�ny korom �ta �br�ndok kergetnek. �lomsz�p verseket �r, meglep�en m�velt olyan t�m�kban, amikre nekem nincs id�m a sok orvosiskod�s mellett, mereng�sen vid�m tekintettel n�z a vil�gba, megh�v s�rre, �s m�g borost�ja is van.

Sz�val besz�lgettem ezzel a kort�rs k�lt�vel, meglep�en g�rd�l�kenyen, �gy, hogy m�sodik tal�lkoz�sunk alkalm�val sz�n j�zanul tehette, k�r�l�tt�nk d�ng�tt a rossz zene, kezemben l�ty�g�tt a m�g rosszabb s�r, �s falatnyi ruh�ban rebeg� l�nyok suhantak el mellett�nk a t�ncparkettre. – Nekem persze senki nem sz�lt, hogy ki k�ne �lt�zni, �gy farmerben, fekete ingben �csorogtam a sok tapad�s kisest�lyi k�z�tt. Egyszer csak felt�nt mellett�nk Lizi egyik nagy bar�tn�je, �s kort�rs k�lt� alkalmi besz�lget�partnerem meg is jegyezte, milyen sz�p a ruh�ja, meg maga a l�ny is.

No igen �m, de mire megjegyezte, addigra az �n arcomon ezernyi �rzelem �tsuhan�sa hagyott groteszk grimaszban nyomot. A ruha-�ssze�ll�t�s, a flitteres fels�r�sz, a p�rg�s szoknyar�sz, amit �t�ztatott a r��nt�tt s�r. A g�nd�r�t�sb�l enged� barna f�rt�k, a t�k�letes, hangs�lyos smink, �s az alatta megb�v� b�rhib�k. Ezen fel�l r�gt�n Lizi jutott az eszembe, �s mellkas t�jon �kl�mnyi m�ret� g�rcsbe h�z�dott mindenem.

  – Sz�val f�lt�keny vagy?

Te tudtad volna, hogy ilyenr�l sz� sincs. �s…

Lehet az ember kort�rs k�lt�, lehet az, amir�l titkon az �n elsz�llt agyam valahol gondolkodik… De soha, senki nem lesz olyan, mint te.

Te, aki m�r a szem�ld�k�m r�ng�s�b�l tudod, hogy j�t vagy rosszat gondolok. Aki a mellkasom emelked�s�b�l sejted, j�t, vagy rosszat �rzek. Te, aki m�r annyiszor belegabalyodt�l abba a der�kig �r� tengernyi k�c barna hajamba, �s mindannyiszor megjegyezted, hogy ut�lod, azt�n, mikor �n eml�tem a fi�san r�vid fazont, akkor nagy vehemenci�val visszakozol.

Tudod… Tegnap rengetegen megdics�rt�k a hajamat, �s csod�lkozva morzsolgatt�k ujjaik k�z�tt tal�lomra felkapott egy-egy tincsem v�g�t. De egyik �m�lkod�:
 – Milyen hossz� �s eg�szs�ges! – sem esett fele olyan j�l sem, mint a te nagy mosolyg�sok k�z�tt re�m z�d�tott:
 – V�gd m�r le a gecibe, mert belefulladok! – od. Azt hiszed nem l�tom, de igen, mindig elcs�pem, ahogy ezek ut�n r�m n�zel. Szeretsz.

�s ezt ezer, sz�pfi�t�l bezsebelt ingyen s�r sem tudja �berelni.
Mert a s�r az csak foly�kony keny�r sz�momra.
Te meg �n… Nutella. M�gpedig limit�lt sz�ri�s, olyan, amib�l nem mindenki kaphat, �s �rzem: az, hogy �n szereztem bel�le, isteni szerencse. Ilyen isteni szerencs�t pedig meg kell becs�lni, �s be kell osztani.

Tal�n, ha �gyesek lesz�nk, egy �letig is eltarthat.

Isten �ltessen, Bence!