Hagyjuk most az egyetemet. Olyan szinten cs�m�r�m lett t�le, hogy tal�n a szent�l megfogadott anat-ism�tl�st is hagyom, eg�szen augusztusig. Addig is.

Steph, ez az �r�t�bor.
�n… Olyan t�k�letesen-rosszul �reztem magam, hogy azt nem igaz�n lehet elmagyar�zni. Olyan emberekkel voltam, akiket m�r kor�bbr�l ismertem, �s olyanokkal, akiket csak akkor l�ttam el�sz�r. Egyik�j�k bitangpusztulatosan min�s�thetetlen (10/3-as) p�link�t hozott mag�val, ami nem fogyott el a t�bor v�g�re sem.  Ha ittak, am�gy is borra hajlottak, �n meg az ut�n az omin�zus g�lyat�bor ut�n, hogy csicsentett-j�zanon kih�nytam a fogamat,(az�ta is a csal�d top h�ny�s sztorija. Tal�n egyszer r�szletesebben is sz�t ejtek r�la) Sz�val az�ta tart�zkodok minden sz�l�l�-f�l�t�l.

Azt hiszem, �rezhet�, hogy m�g mennyire az eg�sz hat�sa alatt �llok az elm�lt p�r napnak. Akadtak �r�szemin�riumok, majd d�lut�n el�ad�sok, eg�szen kora-k�s� estig, ut�na pedig… H�t ut�na pedig r�gen �reztem magam �gy j�l. Mert persze feledhetetlen egy-egy s�toroz�s, de ugyan az erd� k�zep�re t�z�tt tiszt�son mikor ker�l�k olyan fesz�t�n-�tvar-csod�latos �rzelmi �llapotba, hogy olyat tegyek mint, m�g soha? Verseket kezdtem �rni, Steph, �s.. Na v�rj, mutatok majd a lev�l v�g�n.

A csod�latos, t�nyleg csontvel�ig borzongat�an tehets�ges el�ad�k mellett az�rt el�fordult olyan is, mint Viola Szandra, a test�r�n� (visszafel� n�ztem magam a t�k�rben/ nem �n fekszek az �gyon/ az �gy fekszik rajtam, vagy valami eff�le elm�s valami, ami eg�sz est�s ok a k�ba mosolyokra). Vagy Popcorn Jon, vagy… az az intellektu�lis leszop�s, amit egy talpig cikl�menbe �lt�z�tt, borzos feketehaj�, pajz�n-r�ka mosoly�, �s ernyedt dekolt�zs� n� tartott, valami k�lt�nek. (shade: Hutter Ang�la. � volt az... majndem) Nyilv�nval�an csurg�sig gerjedtek a m�sikra, mert az �r� menn�l jobban al�zta, a n� ann�l jobban nyalta… Valahogy zsigerb�l meg�reztem, hogy ez nem az �n d�lut�ni programom lesz, de azok el�ad�teremb�l kisomford�l�, szenved�sig �gett arcok.. H�h!

Egy�b ir�nt az �hs�g eddig soha nem tapasztalt szintjeit �ltem meg. Sz�rny� ez a menzakoszt. Egyed�l az utols� eb�d siker�lt j�l, val�sz�n� a „ne v�ljuk el haraggal” �r�k mond�s jegy�ben, de �n m�r csak t�ntet�sb�l sem ettem bel�le sokat.

Ha �ssze k�ne foglalnom az elm�lt p�r napot, azt mondan�m:
Soha nem �reztem m�g magamat ennyire rosszul �s j�l egyszerre, ilyen huzamosabb id�n kereszt�l.
�s mindezek miatt rettent� f�radt vagyok.

Igaz�b�l m�ly elhat�roz�sokra jutottam.

M�v�sznyaram lesz! Annyit fogok �rni, amennyi csak belef�r, nem igaz�n leveleket, de… Na. Tetszik �rteni. Mutatok egy p�r dolgot: 

�s last of all: novella�r� szemin�riumi h�zi feladatk�nt be kellett fejezn�nk egy D�ry Tibor novell�t. Akinek van ind�ttat�sa, �s kedve, olvassa el – zseni�lis a maga nem�ben. Egy 56’ ut�n beb�rt�nz�tt f�rfi, B. szabadul�s�t taglalja, am�g a f�h�s a b�rt�n ajtaj�t�l saj�t lak�s�ig, majd saj�t feles�g�gig �r, kinek karj�n a b�rt�nbe z�r�sa el�tt megfogant, �s az elm�lt h�t �vben cseperedett fi�csk�j�t pillantja meg. Anyu �gyesen elk�ldi a k�lk�t egy j� csokor orgon��rt, hogy valami fantasztikusan odabasz� „�l, ak�r egy balhorog” f�le befejez�sbe borzonghasson bele az olvas�. Mi nek�nk, feladatunkk�nt a kisfi�, �s az apa tal�lkoz�sa lett megadva.

L� guule-megold�s:
 

 - Orgon��rt szalajtottad el?
 - El. Orgon��rt. Az �res telekre a szomsz�dba - �s az asszony azt m�r csak egyre r�ved�bben tette hozz�: - az apj�nak...?

A v�g�n m�r ennyit sem mondott, ink�bb csak n�zett a csel�dszoba ajt�f�lf�j�nak szeglet�be, �s �gy, h�zva-vonva cs�sztak ki bel�le a folyv�st kop� szavak.

B,-nek r� kellett j�nnie, akarva akaratlanul orgon�kat l�t. A n�gy apr� szirmot a fal t�tov�n sz�tfut� reped�s�ben, a metsz�spontra sz�llott m�hecsk�vel a k�zep�n. 

Visszab�mult a f�rfira a soha nem gondoltan m�ly-neh�z lila a feles�ge fakult ruh�iban, a n� tekintet�re borul� tompa hom�lyb�l. De m�g a szomsz�d asszony is �gy t�nt: olyan sz�nben sop�nkodik, mint a m�jus elsejei ballag�sra szakajtott orgona.

Tavaszonk�nt, annak utols� h�napja k�sz�nt�vel m�rhetetlen szeretetet �rzett B. Valami sejtelmesen csillan� szakad�knyi borzong�st, ami akkor szor�totta legink�bb g�zsba a sz�v�t, mikor a kertben bolyongva lesett �t szomsz�dba. A szomsz�dba, ahol m�r m�s csal�d  �lt, de m�g mindig �tl�gott a f�rt�s orgona;

Sosem gondolt m�r ugyanarra, csak arra a csokorra, amit nem kapott meg...