�s most sz�pen visszacsordog�lok a v�rkering�sbe...

Az indul�s el�tti napokban �rr� lett rajtam az egyed�ll�t ut�ni fojtogat� v�gy. Martam mindenkit, aki ki akart szak�tani az �r�sb�l, az olvas�sb�l, vagy az �jkelet� festeget�si miz�ri�mb�l. Sz�r�s szemekkel meredtem mindenkire, aki b�rmi olyan tev�kenys�get eml�tett, ami miatt �t kellett volna l�pnem a h�z k�sz�b�t, �s ezzel menthetetlen�l meg kellett volna mosnom a hajam, le kellett volna vennem az otthonk�mat… Egysz�val m�v�sznyaram legm�lyebb pontj�ra s�llyedtem, ringat�zva a lustas�g �s a semmittev�s ingov�ny�ban.

Na, ekkor j�tt a hirtelen �tlet a gyerekkori bar�taimt�l: vas�rnap Bog�cs, h�rom nap! Pakolj. Id�t �s energi�t nem igaz�n fektettem a pakol�sba, �s mivel „no-makeup-augustus”-t tartok, ez�rt  a teljes laza ig�nytelens�g jegy�ben ver�dtem be a t�rsas�gba… Csod�latos volt.

Tudni kell ezekr�l a gyerekekr�l, hogy hi�ba n�v�nk egyre messzebb a gyermekkorunkt�l, ugye �n m�r egyetemen, a t�bbiek �retts�gi el�tt… Hi�ba t�volodunk att�l a n�dast�l, ahol �lethal�l harcot v�vtunk fahus�ngokkal, vagy �ppen k�pzelt var�zslatokkal, ha egym�sra n�z�nk, valahol mindig ugyanaz a gyermekarc mosolyog vissza a m�sikra, aki anno belel�kte a patakba. Persze azt senki nem sz�molta, hogy a patak �rny�kos medre tele csal�nnal…

Adja nekem a kezembe a k�sz ny�rsat Szili, �s csak arra tudok gondolni, hogy egyszer foci k�zben �gy bok�n r�gta valaki, hogy hisztizve szaladt be a nagymam�j�hoz… � hozta a labd�t, nem j�tszhattunk tov�bb. Vagyis, m�snak is lett volna labd�ja, de a Szili� az tiszta b�rb�l k�sz�lt, �s h�t azzal j�tszani, na h�t, azt semmi nem p�tolhatta. �gy �lt�nk ott a kapualjban, �gy k�rlelt�k, m�g vissza nem j�tt. Niki vil�g �let�ben parancsolgat� kisf�n�k szerep�ben tetszelgett. Az � ezermester apuk�ja �p�tette a j�tsz�teret, ami nagy j�t�kaink sz�nhely��l szolg�lt. Olyan, mint akkor. Legyen b�rmennyire ambici�zus �s hirtelen, v�gtelen�l j�lelk� �s seg�t�k�sz. P�tolja a „csakaz�rtis” mor�lj�t. �s az �sszes t�bbi legkedvesebb bar�taim.

Az pedig, hogy Bence egy oszt�lyba ker�lt a gyerekkoriimmal, �s �gy olyan elv�laszthatatlan tagj�v� forrt a csoportunknak, mint b�rki m�s: felbecs�lhetetlen.

�szint�n legyen sz�lva, nem a legbulisabb t�rsas�g – de a maguk nem�ben p�tolhatatlanok.
18.-�n �nnepeltem a n�vnapomat, de persze tipikus jellemvon�som: a ny�r tespedt szalad�s�val teljesen kimentek a fejemb�l a d�tumok, meg am�gy sem jeleskedem a n�vnapok jegyz�s�ben. Nem �gy Bence.

Aznap karajt s�t�tt�nk. El�sz�r t�rcs�n, grillnek, de begyulladt az olaj, sz�val r�ntotth�s lett bel�le. Valami�rt m�g a szob�mban matattam, de m�r nagyon ord�tottak, hogy mi a f*szt csin�lok m�r ennyi ideig, szedjem m�r rendbe magam, h�t nem Debrecenbe' vagyok, hogy eltoljam az eg�sz vacsor�t!

Mire le�rtem a ny�lt teraszra, m�r mind a heten k�rbe�lt�k a hatalmas m�anyag asztalt. A felett�k l�g� l�mpa �nt�ttvas b�r�ja cir�d�s �rny�kokat vetett az arcukra, �s �gy megtapsoltak, hogy nagyon. Tiszta v�r�s maradt a kez�k m�g akkor is, mikor a r�ntott h�s�rt ny�ltak. Boldog n�vnapot, boldog n�vnapot! �n meg �lltam ott, ujjaimn�l �sszecsom�zott kezekkel, �s azt sem tudtam hogy pislogjam el a meghat�dotts�g  sz�lte k�nnyeimet. Hihetetlen szentiment�lis lettem az elm�lt h�napokban.

A t�rsas�g aj�nlott nekem egy soha vissza nem t�r� alkalmat, hogy k�v�nhatok valamit. Azt k�rtem, hogy mindannyian j�jjenek le a pincesorra.  Egy bizonyos sz�m� k�r ut�n, melyben x nagyobb egyenl� t�zn�l m�r �ppen olyan hangulat �llt be, hogy sz� n�lk�l ment�nk a borospinc�k fel�, ahol az �l�zen�t szinti-boyok szolg�ltatt�k. �s m�g t�ncoltunk is… Ami tekintettel l�ve a t�rsas�g buliz�si hajlam�ra, olyan sz�vet melenget� �lm�ny marad sz�momra, hogy csak na.

Hogy mindez a finom h�zi, a mulat�s vagy hangulat sz�ml�j�ra �rhat�? Felesleges tal�lgatni. Akadt a t�ncparketten egy nagyon �des id�s h�zasp�r, akik picit kapatosan, de nagyon aranyosan mez�ss�git t�ncoltak. Tudni kell err�l a t�ncr�l, hogy a maga nem�ben t�k�letes. A megfelel�, �l� zen�s k�s�rettel szerintem a vil�g legszerelmesebb t�nca.

L�tva a nyugd�jasok t�nyleg, kalapemel�st �r� produkci�j�t, azt hiszem ez volt az a pont, mikor Benc�nek viszketni kezdett a tenyere, �s kikapott a nagy k�rb�l, ahol addig ment a nagy mulatoz�s.

Nem t�ncoltunk mi soha versenyszer�en, de tizenk�t n�pt�ncos �v�nkb�l m�sfelet mez�ss�gi sz�l�val t�lt�tt�nk. Tal�n ez is hozz�j�rult mostanra harmonikus kapcsolatunk szil�rd alappill�reinek let�tel�hez. Nyilv�n mondanom sem kell, a dajdajoz�k k�z�tt, a b-kateg�ri�s szinti-boy csiholta dallamokra nem bontakozhatott ki a k�nnyfakaszt� romantika, de elmond�sok szerint az id�s h�zasp�r is vetett r�nk egy-k�t elismer� pillant�st.

�n nekem azt hiszem akkor �llt meg a sz�vem, mikor Bence majdnem eg�sz k�t m�tere egyszerre csak felemelkedett mell�lem leveg�be. Azt�n a fi� szinte hib�tlanul lenyomta a csap�sol�st. Se a bok�ja, se semmije nem t�rt el. �s m�g sz�pnek is eml�kszem r�. Nos, sikeres est�t tudhattunk magunk m�g�tt.

K�zben persze rajtam az alkot�i miz�ria is. - AVAGY mi f�r m�g bele a ny�r utols� k�t het�be? - �j diz�jnt tervezgetek, amiben m�r benne van az �sz, a ny�r alatt form�l�dott szem�lyis�gem egy csipetje… �pp csak a kompoz�ci� okoz fejt�r�st, hogy ne �gy n�zzen ki a v�g�re minden, mint egy kaotikus �srobban�s.

�r�i oldalr�l pedig majdnem-k�sz novell�t tudok felvonultatni. Andzse �r�i p�ly�zat�ra k�sz�lt, megk�sve, �s ezerszer elrebegett h�l�val k�s�rt k�sz�nettel. M�g tart a jav�tgat�s f�zisa, de esetleg v�llalkoz� kedv�ek sz�lhatn�nak p�r sz�t. Zordon lenne a Disney-f�gonosz. Ott van? Ha valaki �rdekl�dik, a B�vebben gombra kattintva �rheti el a novell�t

 – Kegyetlen az �let, ugye?

"M�r megint a t�k kir�lyn�l?" – Belefesz�ltem a csod�lkoz�sba, m�g remeg� tekintetem alatt majdnem meggyulladt a k�rtyafigura kopott fest�k� pal�stja. Szerettem volna a sz�mat t�tani, de erre eszembe jutott any�m hangja – rik�csolt. �gy maradt h�t nekem a szemmereszt�s. K�l�nben sem illett m�r b�rmin is �gy �m�lkodnom, mint egy gyereknek. F�leg nem El�tted. 

Elmerengtem a k�cos fekete haj keretezte metsz�n er�szakos arc�l ment�n –  szinte ugyanazzal a m�las�ggal, mint legel�sz�r. A j�rom�v kiugr� cs�cs�n�l cs�szott ki bel�lem: Te �s az �n ap�m?

Karakteresen beesett arcodra m�anyag-z�ld �rny�kot vetett a leh�zott rolett�n �t besz�r�d� napf�ny. Ebben a f�lhom�lyban �gett m�regsz�n dereng�ssel ragadoz�tekinteted. Mosolyod verem-s�t�t �ve el� n�sikolyt k�pzeltem. Szinte m�r feminin, nyurga testedre izzadtan borult r�  a ny�ri vihar el�tti p�r�s leveg�. A szik�r bordaketrecb�l kiszakad� l�legzettel egy�tt gondoltam �jra: Te �s ap�m? Az �tsz�li kand�r k�nyes f�j�sa �s a vadon oroszl�nj�nak tiszta �v�lt�se? A te kiford�tott, t�ldramatiz�lt, les�jt� pillant�sod, �s az ap�m egyszer�, oltalmaz� sim�t�sa? Hogyan hordhatott mindkett�t�ket ugyanaz az asszony?!

Op�l-merev tekintettel n�ztem fel r�d. Beleremegtek az izmaim. �gy gondoltam, harciasnak t�n�k, pedig mind e m�g�tt nem lapult semmi m�s, csup�n annak a kisgyermeknek a tehetetlen d�he, aki p�r �ve ugyan�gy elvesztette a maka� j�tszm�t. 

 – Kegyetlen az �let, ugye? – A t�k kir�lyn�l, lapra pontosan sz�lalt�l meg. Kaj�n mosolyodba legsz�vesebben belet�rtem volna a kezemet. Szemedet f�lig hunytad, mutat�ujjadat �gy futtattad v�gig a kifakult asztallap szeg�nys�get id�z� reped�sein. A leh�zott rol� v�gett z�ldben j�tszott a szoba, �pp�gy, mint anno. Eml�kszem, akkor nevet�sed f�rk�sz�s�be menek�ltem, m�g miel�tt sz�tvetett volna a tehetetlen d�h.  Veled szemben �lve pr�b�ltam  eld�nteni, hogy mit is l�tok. Mi szorult az arcodra harmatos p�kh�l�k�nt tapad� r�ncok keret�be? Sz�rakozott, g�nyos mosoly? Olyasf�le ajaktart�s, aminek a f�nye, ha valakire r�vet�l, annak a gyomr�ba m�zsas�ly� k�vet vet? Mindez el�l g�g�s �lltart�ssal, d�ng� kisl�nyl�ptekkel menek�ltem. P�zba merev�tve magam, m�lt�s�gteljes gyermek l�tszat�t keltve iszkoltam, m�g miel�tt �jabb szavad megtal�lt volna. Mert s�t�ts�g lepte be a szob�t a hangod terjed�se ment�n. Mert v�llamat �rintve meg�llt a besz�d, mint k�t r�m nehezed�, f�ldbe d�ng�l� feln�tt-k�z.

�t k�zben csak  any�mat k�rdeztem meg:  

– Ap�m? – Eml�kszem, akkor telt el a harmadik nap, hogy nem l�ttam hazaj�nni. 

A szob�m ajt�f�lf�j�nak takar�s�ban fordultam vissza.

Any�m k�rd�semre csak hatalmasat nyelt, ujjai az asztal sz�l�re fesz�ltek. A f�l mar�k asszonytest v�lla el�reesett, pillant�s�t pedig arra a sebre vetette, ami a bal szemedet hossz�ban szelte �t. Any�m beleremegett ebbe a mozdulatba. Reszketeg-hom�lyosra p�r�lt a tekintete, am�g ijedten n�zett a sz�tkaristolt f�rfiarcodba. A sebed ocsm�ny-v�r�sen �gett, a homlokcsontodra felfut� foszlott �lben m�g gennyedzett is. Eg�sz j�tszma k�zben intenem kellett magamat, hogy ne b�muljalak. Annyira szerettem volna belem�rtani az ujjamat a sebbe, hogy apr�cska gyermekkezemmel g�rcs�sen a viaszos k�rtyalapokhoz tapadtam – �gy t�rt�ztettem magamat. Ha belegondoltam a forr� v�lad�k �rint�s�be a b�r�m�n, kir�zott a hideg. 

Belemarkoltam az ajt�f�lf�ba, m�g b�ntudat �ze omlott sz�t a sz�mban.

 – Ap�m? – k�rdeztem m�g egyszer.

M�lyz�ld v�jatt� v�lt az asztal reped�se a szob�ban kering� �rny�k miatt – e felett a hasad�k felett egyens�lyozt�l mutat�ujjaddal, m�g v�g�l el�rt�l az asztal perem�re. Lust�n, minden izom munk�j�t kim�rve emelted fel a tekintetedet. �gy n�zt�l r�m. Pupill�d k�r�l �lvetegsz�n sarl�nak t�nt m�regz�ld �riszed. Hozz�illet a f�jdalom-s�t�t mosolyod, ami durva r�ncba szedte a b�r�d. Akkori gyermekfejemmel nem is tudtam volna jobban megform�lni a sz�t: simlis. Bemenek�ltem a szob�m �vegberak�sos ajtaj�nak rejtek�be. Ott, abban a dereng� z�ld p�r�ban b�jtattam el a borzong�somat. Ugyanazt, ami az ujjamra tesped� genny gondolat�ra is �tj�rt. �gy r�zott ki a hideg, hogy meleg maradt ut�na. �mely�t�, sz�d�t� meleg.

Este elmondt�tok, hogy ap�m meghalt. A szavak mell� moh�n sz�rcs�ltem a ban�nturmixot, csak�gy, ahogyan mindig is tettem: mint aki bele akar fulladni. K�t kerek tekintettel pislogtam ki a b�gre hatalmas karim�ja m�g�l.

 – A m�ja volt. Hepatitisz. – Any�m olyan furcs�n ejtette a szavakat, mint a sz�tagol� kisiskol�sok. Belegabalyodott a m�ssalhangz�k-mag�nhangz�k hull�mvas�t menet�re eml�keztet� emelked�-lejt�ibe.

 – Hepatitis – mondtad ki olyan dallamosan, ahogy annak a sz�nak meg kellett �lnie a konyha leveg�j�ben, habzsol�som �tem�re. Szinte azonnal f�lrenyeltem.

 – Na-na, h�t cig�ny�tra ment? – any�m sokkal nagyobb igyekezettel �t�gette a k�t lapock�m k�z�t, mint az sz�ks�ges lett volna. Egyre k�nnyesed� szemmel n�ztem fel r�d, az asztalra k�ny�kl� nagyb�ty�mra. Mosolyod l�tt�n k�tban �reztem magam, �s azt gondoltam, ap�m szebb dologba bele sem halhatott volna.

Am�g f�z�san r�zk�dtam, �s jeges ver�t�k csurgott v�gig rajtam, azt is hozz�f�zt�tek, hogy maradsz – elv�gre f�rfi, az kell a h�zba. Elv�gre, az mindig kell.

Hogy a h�lthideg betonfal vagy any�m torka nyomta-e el a p�rosotok �jszaka csikarta hangjait? Nem tudom.

H�napokkal k�s�bb ker�lt el� legk�zelebb a pakli magyar k�rtya. Koncentr�lt figyelemmel raktam sz�nre sz�nt, sz�mra sz�mot. Elhaszn�lt, rojtos sz�l� lapokkal j�tszottunk – ujjamhoz minduntan zs�rosan tapadtak a foszlottra fogdosott darabok.

– Kegyetlen az �let, ugye? – m�r csak a t�k kir�ly maradt a kezemben, mikor bedobtad az utols� lapot. Dolgod j�l v�gezve d�lt�l h�tra. Als� ajkamba haraptam, m�g te, a fekete haj� f�rfi a karja al� vontad any�mat. El�sz�r csak a biceb�ca asszonytest el�reesett v�ll�t, majd a mozdulat v�g�re �gy t�nt, mintha a puszta �rint�seddel a magad�v� tenn�d any�mat. A n�t megr�zta a csikland�s nevet�s. Any�m �sszerezzent a r� nehezed� dominancia d�ng�l� s�ly�t�l.

A bal szemeden a seb az �vek sor�n f�nyes hegsz�vett� h�z�dott �ssze, amin a csupasz, piszkos �veg� villanyk�rte f�nye ez�st sz�nnel futott v�gig. Az eg�sz j�tszma alatt azt a hom�lyos sz�nnel csillan� v�g�st figyeltem, ami ingerl�n szelte keresztbe a bal orc�dat. A homlokod szem�ld�kr�szi kit�remked�s�t�l, az arcod hamusz�n, petyh�dt puh�j�ig. Er�szakos, mindenf�nyt visszaver� forrad�s volt ez… Megrettentem att�l, hogy legsz�vesebben mit is tenn�k vele, ez�rt les�t�ttem a szememet. A t�k kir�lyt az asztalra szor�tva, a haszn�lt k�rtyalap zs�ros tapint�sa helyett az �lettelenre gy�gyult seb �rint�s�t k�pzeltem az ujjam hegy�re. 

Tekintetem az asztalon v�gigsim�t� f�rfikezed k�vette. Beler�vedtem azokba a v�gtelen-m�lynek tetsz�, kesze-kusza reped�sekbe, amikbe belefek�dt a szoba z�ldes s�t�tje. Amik perem�n h�zva suhant az �rint�sed, eg�szen addig, am�g egy gyalulatlan sz�lka bele nem szaladt a h�sodba. Hallottam a megkem�nyedett b�r hasad�s�t, �reztem a fesz�t� nyom�st... L�ttam a v�r helyett kibuggyan� sz�ntelen nyirkot, �s tekintetedben a f�jdalom helyett az �lveteg r�ndul�st. Mindebbe beleborzongtam, ugyanazon a k�l�nleges m�don: hideg csiholta, meleget hagy� remeg�ssel.

V�letlen lehetett csup�n, hogy aznap is ban�nturmixot vacsor�ztam. Ugyanabb�l a hatalmas karim�j� b�gr�b�l sz�rcs�ltem, vehemensen, mint aki att�l f�l, elveszik el�le az �telt.

– Ap�d nem hepatitiszben halt meg. – Any�m hangja megint leesett az idegen latin hepehup�s hull�mvas�t-�v�r�l. M�g azel�tt buktak ki a pengev�kony, sz�ntelen ajkakon a szavak, miel�tt k�rd�n feln�zhettem volna:

– Ap�dat meg�lt�k.

A vissza�klendezett vacsor�m bele�lt az asztal reped�seibe. Any�m �ppen hogy csak felb�rt m�g emelni a Heimlich-f�le m�fog�shoz. Csontos, gyenge asszonyk�z karolt fojtogat�ra, m�g �llamr�l ny�llal kevert h�nyad�k cs�p�g�tt le, pillant�som pedig millim�terr�l millim�terre v�gigk�vette arcod holdsz�n v�g�s�t. Velem �tellenben �lt�l. A szemedbe akadt a tekintetem. Sikolt�-hideg t�li fenyvesek z�ldj�vel meredt�l r�m. Vizslat�sod egy t�red�knyi, tompa f�ny�ben pedig megl�ttam �nmagamat. Oszl� d�gk�nt ter�ltem el a t�levelek alatt. A hidegr�z�-meleghagy� borzong�st�l m�g egy utols�t r�ndult a gyomrom.

Sz�t nem v�rva vonultam el.

 – Gyakorolni fogom az illemtant! – Hallottam a t�r�tt �veges ajt�n t�lr�l. Nyilv�n a hangomat ut�noztad volna… De igaz�b�l csak a nyelvedet k�sz�r�lted rajtam.

– Kegyetlen az �let, ugye?  

A t�k kir�ly kopott-z�ld pal�stja beleolvadt a szoba nemtelen dereng�s�be.

Olcs� v�szont�r�lk�z�ket tartottunk otthon, mert m�sra nem futotta. Ezek a leplek viszont sosem sz�vt�k ki rendesen sesz�n� tengerk�c hajamb�l a vizet, ez�rt m�g zuhanyz�s ut�n f�l �r�val is cs�p�g�tt r�lam a v�z. K�t darab flanel t�r�lk�z� pihent a szekr�nyben; egy any�mnak, egy pedig nekem. Az egyik tengerm�ly bord�, a m�sik erd�fen�ki �ben – mind a kett� olyan s�t�t, hogy ne l�tsz�djon rajta a bel�l�nk sziv�rg� a v�r. A saj�t �bent�r�lk�z�mbe bugyol�lva �ltem veled szemben.

F�j�n merevre fesz�tett tekintettel meredtem r�d – a sebeden kereszt�l. A k�r�l�tt�nk kavarg� z�ldes hom�lyban az egyetlen h�rtyaf�nyes s�von kereszt�l. A sebeden �t, amin kezemet t�rtem volna. A szemedbe b�multam – abba a k�t jaj-hideg t�li �jszak�t id�z� lyukba, amib�l kibuggyant az �letem �sszes keser�s�ge.

 Any�m m�r egy ideje nem j�rt haza az esti m�szak miatt. Lassan sz�v�dott fel k�z�l�nk, mint a ny�ri p�r�s melegben ki�ml�tt v�z. Egyre zsugorodott a gondok �s a p�nztelens�g s�lya alatt, m�g v�g�l m�r sz�v�nk porz� bar�zd�iban sem �lhetett meg tov�bb. Elt�nt. 

Kezed megint megtal�lta az asztallap k�zep�r�l ered� legm�lyebb reped�st. Mutat�ujjad hegy�vel k�vetted az �rny�ksz�vott r�s v�jat�t. Elmosolyodt�l – kaj�n v�g�sk�nt ny�lt sz�t a sz�d, a bel�led ki�ml� s�t�ts�gbe pedig �gy beleborzongtam, hogy a melegr�z�s r�szn�l megold�dott a flanel t�r�lk�z� a mellemn�l.

Hirtelen mozdulattal markolt�l a kezembe. K�rm�d nyoma ut�n ugyanazokat a t�k�rsz�n sebhelyeket k�pzeltem, ami az arcodat csipk�zt�k. Kiszaladt bel�lem a l�legzet, ahogy k�zelebb hajolt�l, �t az asztallap r�sein, �t a halomra sz�lt paklin.

 – Most elmondom az �n kis titkomat. – Am�g a szavakat form�ltad, a borost�d csikarta az arcomat. Elk�pzeltem, hogy l�ngra gyulladok, ahogy az egym�son s�rl�d� k�t b�r kovak�k�nt szikr�t vet. Elgondoltam, ahogy eltakarodik a konyh�b�l az �r�k�s f�lhom�ly.

Izzadts�g p�r�ja keveredett a k�rty�k viaszos illat�val; a kezed szor�t�s�nak erej�vel tapadt orromba a szagod.

 – �n �ltem meg ap�dat.

Csukl�mat kiford�tva szor�tottam r� az alkarodra. �tr�ntottalak az asztalon – az �let�nk szeg�nys�g�t id�z� has�t�kokon, a k�rtyapaklin, amelynek b�skomor, fakult figur�i a mindennapok embereit id�zt�k el�m. Magamba h�ztalak.

Azt�n fel�lltam, �s sajdul�n szorosra markoltam a konyhak�st.