Steph, most ózdi pletykákkal foglak szórakoztatni, amikre valószínűleg te is úgy éhezel Pestiából, mint én Debrecen az tudományos városából. Tehát nem is szaporítanám tovább a szót, eléd tárom azt a kis szívmelengető, szilánkos szerelmi történetet, amit tegnap tárt elém egy bizonyos, fekete hajú, álomkék szemű közös haverunk, akinek a nevét csak azért nem említem, mert úgy érzem, nem állok vele szemben olyan érzelmi szinten, hogy kiemeljem a nevét – főleg mert elég egyedi hangzású megszólítással áldotta meg az anyja.
Levelemben legyen a fiúcska egyszerűen csak Cs. Mondjuk, mint… Charlie? Ezaz, szóval Charlie!

Ismered Chalie-t, Steph. Láttad már azt a fényes, ében haját, ami annyira sötét, hogy már néha kékben játszik, láttad azokat a különleges színű szemeket… és te is tudod mekkora egy orbitálisan hatalmas faszfej. Persze csak civilben. Nagyközönség előtt Charlie adja a menőt, a kisvárosi főorvos elkényeztetett első szülött fiát, engem is nem egyszer a hecc kedvéért kilökött a négysávosra, miközben rám ordított:
 – Most basz el az autó! – Az egy másik kérdés hogy erre válaszul mit kapott tőlem…
Tudod, ha Charlie végigvonul az iskola folyosóján az alsóbb éves lányoknak nyíltan megremeg a lábuk, és tócsává olvadnak, míg a felsőbb évesek inkább csak diszkréten helyet foglalnak, mert alsó végtagjuk varázsütésre menthetetlenül vált kocsonyává.

Szóval Charlie – egyszóval a bunkó rosszfiú a kalandvárosból, pont az a típus, akire minden hercegnő vár, hogy elrabolja, és megrontsa. Avagy minden jókislány pont őt akarja megjavítani, mert minden egyes szépreményű  leányzó szentül hiszi: ő maga az egyetlen, aki felolvaszthatja Charlie jég szívét.

A gond csupán homokszemnyi.
Charlie szíve sose fagyott meg. És már rég meghódították.

Charlie még általános iskolában vetett szemet egy teljesen átlagos lányra, akit csak azért nevezek Boginak, mert nagyon átlagos név – na meg persze ez a neve. Bogi. A magyar lányok 95%-a magán viseli azokat jellegeket, amikkel ő is büszkélkedhet: a barna boci szemeket, a barna sörényt, az átalagos testmagasságot és mellbőséget… Hogy mégis mivel fogta meg Charlie-t, az számomra is rejtély.
Ám telt-múlt az idő, az általános iskolás hajhúzogatásból pedig középiskolás vonzalom. Amolyan: „Bogi segge a legjobb az osztályban”-féle szív, és külső nemi szerv-dobogtatás. Nem egyszer hallottam Bencétől is a Bogi seggéről, megvitattuk a Charlie-t Bogihoz fűző rejtélyes vonzalmat, viszont ahogy haladtunk előre a történésekben a rejtély szívfagyasztó megdöbbenéssé konvertálódott: Bogi került az osztálybéli áhított lányok versenyében a dobogó legmagasabb fokára.
Kételkedve néztem a Kedvesre:
 – Ne mondd már?
Bence meg csak bólintott:
 – Zoli, Charile, Peti, Duri… - és itt felsorolta az osztály hímnemű egyedeit, majd lemondóan sóhajtott.  – Mind odáig vannak érte.
Megdöbbenésem torz grimaszt erőltetett az arcomra, és szinte majd meg haltam azért a pillanatért, mikor végre élőben is láthattam a fiúk álmainak netovábbját: Boglárkát személyesen.
Steph, hidd el: mielőtt találkoztam volna a lánnyal, tényleg eljátszottam néhány alternatívával. Gettópopsival, akkora szemekkel, amikbe belefér az egész világ, esetleg a legcsodálatosabb barna hajjal, amit valaha láthattam, de…

Nem.

Bogi átlagos. Csak egy Bogi a sok közül…. És mégis ez az egy volt az, aki olyan szinten kivéreztette Charlie szívét, hogy legszívesebben csak átölelném azt a bús rosszherceg-fejét, hogy legyen egy biztos pont, ahol sírhat.

Charlie úgy udvarol ennek a lánynak, hogy ezt bárki megirigyelhetné. Minden problémájában segít, egyetlen szavára kocsiba pattan, és húsz kilómétert vezet csak azért, hogy Bogi szíve megnyugodjon, annyi csokit hordott neki, amennyit még én, megszállott csokizabáló egész életemben nem tudtam lenyomni a torkomon… Virágok, romantikus zene a kocsiból, ami a leányzó erkélyéig felhallatszik, egyszóval minden játszik, és mi az a legtöbb, amit eddig Charlie kapott?

Egy spicces csókot az erdei sátorozás keretein belül.

Igen-igen. Jöhetne a kérdés: biztos vagyok benne, hogy ez az a lány, aki ennyit jelent neki?
A magabiztos válaszom pedig: igen.
Hogy mégis honnan tudom ezt, Stephanie?
Onnan, hogy Charlie-nak van egy autója, amit még a nagyapjától örökölt. Ezer éves Ford, csaknem összeszakad, de Charlie szívének közepén úgy csücsül a karosszéria, mint a fém atom a hem centrumában. Ehhez a kocsihoz műkörmös kézzel nem szabad hozzáérni, nehogy megcsikarjuk, de Boginak azon ominózus erdei sátorozás keretén belül még azt is megengedte, hogy a műszerfalra pakolja sáros-bakancsos lábát.
Azt hittem a pofám leszakad, mikor ezt meghallottam. Onnantól kezdve tudtam: ez szerelem. Méghozzá nem is a diákfajta.

Azóta a bizonyos sátorozás óta talán egy év telhetett el. Megéltünk örök haragot, káromkodást, visszanyelt könnyeket, és ordítozást. Charlie új barátnőt szerzett – akinek a neve mondjuk legyen Szanten –, és idő közben egy harmadik nőszeméllyel még a szüzességét is elvesztette, de csodák csodájára a fiú mégsem találja a boldogságot. Szantennel szakított, bár a lány krokodilkönnyeket sírt.
Isten a tanúm, először szorítottam nekik. Teljes szívemből kívántam, hogy találja meg az örömöt a leányzók mellett, de… Semmi. Csak az elégedetlenkedés és az bizonyos űr, amit csak egyvalami tölthet be. Az igazi vonzalom.
Tudod, Steph, én azok közé az emberek közé tartozom, akik nem hisznek a plátói szerelemben. Meggyőződésem szerint egy embert csókolni kell, érezni és érinteni ahhoz, hogy igazán beleszeress. Hogy érezd, megvan-e köztetek minden amire szükség van nem csak a szenvedélyhez, hanem azon túllépve valami sokkal teljesebbhez: a szerelemhez.
Viszont az idejét nem tudom már annak, mióta nyavalyog Charlie Bogi után, évek teltek el azóta, mióta ismerem, és azóta látom a szemében azt a szomorkás kis homályt, ami csak egyetlen egy esetben tisztulna ki. Ha Bogi végre igent bólintana.
 

Bátran ki merem jelenteni: Charlie szerelmes. Amolyan igazi, rajongó szerelemmel, ami magában hordozza a mindent elsöprő, évekig kitartó békés tökéletesség lehetőségét. Az édes szavakat, a bizsergető érintéseket, az olvasztó pillantásokat, a felejthetetlen csókokat, és bámulatos estéket. És ezzel a fiú is tisztában van, és a lány is.
Mindezek után derült égből szívet hasító villámcsapásként ért a hír:
Bogi Charlie legutolsó csókját:
 – Nem állok készen egy kapcsolatra – szöveggel utasította vissza.
Charlie ezen felbuzdulva exbarátnőjét, Szantent szerette volna felkeresni egy kis alternatív etye-petyére, természetesen csak férfi identitásából kiinduló frusztráltsága levezetése céljából.

Nagy levegőkért kapkodtam. Innen, 170 kilométerre szülőföldemtől vajmi keveset tehettem egy ilyen megtévedt rosszherceg-lélekért, de azért minden tőlem kicsikarható energiával ütöttem a vasat. Beszéltem a fiúval. Azt mondtam:
 - Ide figyelj Charlie. Ne menj! Becsapod magad Szantennel Tudom, hogy nincs közöm hozzá, és nem lenne szabad beleszólnom, de a barátom vagy, és megérdemled, hogy megosszam veled, amit gondolok. Azt gondolom, hogy az a fajta szeretet, amire vársz, az minden egyes lány által megadható, viszont az, amire szükséged van, csak egy valaki nyújthatja át neked - és ez a valaki sajnos, vagy nem sajnos Bogi.
Nem azért ő az egyetlen erre alkalmas személy, mert csak neki van erre képessége, áh dehogy! Azért ő, mert őt választottad. Pici faszfej lelked összes rezdülése őt szeretné, és természetesen hiányzik neked. A mindennapjaidból, mellőled, mindenhonnan!
Én sose hittem abban, hogy zéró érintkezés nélkül bele lehet szeretni valakibe, de te rajtad látom, hogy te TÉNYLEG szerelmes vagy Bogiba. Úgyhogy határozottan azt mondom: ne menj Szantenhoz, mert azzal csak próbálsz elbújni valaki olyan elől, aki elől lehetetlen: saját magad elől.
Hidd el, nem mondanám ezt, ha nem azt látnám, hogy nem vagy szerelmes - de az vagy. És mivel én ezt az érzést olyan szentnek és sérthetetlennek tartom, hogy azt szavakkal kifejezni nem tudom, ezért mondom hogy ne menj. Maradj a seggeden!

Azt hiszem ez volt az a pont, mikor Charlie közbeszólt:
 – Jól van! Köszi. Szeretlek kajak! Nem megyek. – Viszont én eddigre már annyira belendültem, hogy csak leintettem:
 – Most jön a lényeg, kussolsz bazdmeg! Éppen belejöttem! Szóval először is, becsapnád magad. Ez engem őszintén nem nagyon érdekel, mert azt csinálsz magaddal, amit csak akarsz, de másodszor, és ez a lényeg: próbálsz megölni egy olyan valamit, ami úgyis felszínre fog kerülni, akárhogy is küzdesz ellene.. Érted? A saját érzelmei elől az ember nem menekülhet, kiváltképp ha az az érzelem valami olyan erős, mint a szerelem. A szerelmet elárulni, megcsalni meg lehet. De egyrészt felidegesítesz vele, másrészt belerokkansz. Charlie, mehetsz te Szantenhoz, de attól ugyanannyira rosszul fog esni, amit teszel azzal a lánnyal csinálsz, mint amilyen rosszul Boginak fog esni, hogy mással töltöd az időt.
Szentül hiszem: idő kérdése, hogy mikor találtok egymásra, és mikor ér véget végre ez a nyögvenyelős kapcsolat. Lehet, hogy idővel, ha végre tényleg összekeveredtek, és együtt lesztek, ki fog derülni, hogy mégsem ő a nagy Ő. Lehet. de lehet, hogy nem biztos.
Bennetek van a lehetőség, hogy olyan boldogok legyetek, mint én és Bence. Miért dobnád el ezt magadtól? Fél óra csókolózásért egy olyan lánnyal, aki iránt nem is érzel semmit?
Inkább fogd vissza magad, maradj a seggeden, és hívd el Bogit valahová, valami semleges helyre, ahol hódítgathatod. Mondom, idő kérdése… Én szorítok neked, és biztos vagyok a sikeredben.

Láss csodát, Charlie a seggén maradt. Talán mégse olyan elveszett egy lélek, mint amilyennek mutatja magát!

Amondó vagyok, szurkoljunk együtt ennek az idiótának, Steph!
A végén még tényleg boldog lesz, azzal, akit szeret.