Ugye nyakunkon a szóbeli számadás, és rengetegen vettünk fel vizsgát harmincadikára, köztük ugyebár én is. Nem ez a gond, mert én még nagyjából hajtottam is az év közben, mindent kiváltottam, amit ki lehetett, de ott a másik vége az egyetemista polgároknak: akik irigylésre méltóan átdorbézolták a szorgalmi időszakot. Akik a hétfő reggeli demó előtt, a vasárnap esti legkeményebb hajtás közepette is egy rosé, és egy hetykén kinyitott kémiakönyv társaságába pózoltak a kamerának, mikor én már a felismerhetetlenségig összetúrtam a tanulás közben a hajamat…

De vegyük őket sorjában!

A követelődző, ellentmondást nem tűrő
– avagy a különlegesen szép lányok. (kép linkelve)

A legfőbb probléma velük, hogy szépek, ez az élet pedig olyan berendezkedésű, hogy egy szép szempár, de egy még szebben felfedett dekoltázs ingyen belépő szinte mindenhova. Hülye lenne kihagyni a széplány a lehetőséget, hiszen a bulik lezárultával majd az ő partifotójával fogják reklámozni az egész hacacárét.
Aztán beüt a vizsgaidőszak, és első napirendi pont felkeresni valakit, aki lehetőleg minden tételt kidolgozott. Ezek a valakik pedig rendszerint a szorgalmas, kevésbé szép és bulizós lányok.
Először jön a megnyerő mosoly, majd a mézesmázos hang:
 – Ugye lefénymásolhatom? – ami mögött természetesen megbújik az álnok kígyó halálos mérge: mondj nemet, és tönkreteszem a társadalmi életedet.
Mivel kevésbé szép, ám szorgalmas lányka jobb esetben irigy, ezért egyszerűen csak képbe röhögi a szép-lánykát, és kárörvendve továbbáll, de akadnak olyanok is, akiknek lelkiismeret furdallás emészti fel a belső világukat, ha segítséget kérőknek nem adják oda vágyuk tárgyát.
Megtörtént a tételcsere, lapozgatják a széplányok a vékonyan fogó tintával rótt lapokat.
 – Ezt én nem tudom elolvasni! Nem fogja levinni a fénymásoló! Nem tudnád újraírni az egészet? – azt hiszem ez volt az a pont, mikor teljesen lefagyva meredtem a tökéletesen manikűrözött körmök között szorongatott 120 oldal tömény biofizikára. Láttam a kesze-kusza sorokban vezetett, de szépen gömbölyödő betűimet, láttam a kényeskedve rebegtetett pillákat, és azt hiszem ott tört el bennem valami, amit úgy nevezhetnék, mint: „a debreceni léthez csatolt jólneveltség álarca”, és kiszakadt belőlem az az ózdi vadállat, akit sose tudnék megtagadni.
Anyatigrisként rátettem kesztyűs mancsomat egy egész csuklóm töredelmes munkájára, és szememben vadul lobogó tűzzel közöltem:
 – Ha kell, elviszed és lefénymásolod, úgy ahogy megteszik, ha pedig nem, akkor felőlem úgy buksz meg, ahogy akarsz.
Hülye picsák, sok pénzzel… Csak tudnám mikor kerülnek át költségtérítéses képzésre, amiben a félévi milka még az ő családjuk költségvetését is hazavágná…

A terrorista, pökhendi
– avagy a lehetetlenül okos csúnyalány…(kép linkelve)

… Aki egy szarkasztikus pillantásával, egyetlen cinikus megjegyzésével elhiteti veled, hogy minden eddigi eredményed csak szerencse, a kidolgozott tételeid semmit sem érnek, a tanulással elért óráid eredményét csak annak köszönheted, hogy a szerencsetollad hegye mágikus képességektől vezérelve a megfelelő válaszok felé húzott… Meghalok ettől a lánytól, Steph!
Egy, azaz egyetlen ilyen van a csoportban, és egyetlen mondata elég ahhoz, hogy egyszerre forrjon fel a vérem, és fagyjon belém a szar is, miközben a kezem úgy szorul egy nagy görcsös ökölbe, hogy roppannak a csontjaim.
Annyira utálom a mogorva emberekkeeeet! Miért, miért kell letörni az én tündér-királylány álmaimat? Miért kell engem visszarángatni a valóság szilánkos talajára? Miért? Mikor már szinte látom magam előtt a tanulás sűrű-sötét-rettegett-erdejében, az árnyak között éppen csak felsejlő biofizika ötöst – elvégre sikerült magamból kipréselnem a legjobb átlagot a csoportban, csak fel tudom húzni, ha nagyon odateszem magam - és akkor megjelenik ez a…. Lány. Ez a terrorista, és egyetlen egy mondatával olyat üt rajtam, mint egy pallos, és nyakig belemerülök a mocsárba, ahonnan év elején, a fény kettős természetével indítottam.
Azt hiszem ő rémálmaim megtestesítője…

A csaló, a galád
– azt a puskázós hétszentségit ennek az élelmes világnak!(kép linkelve)

Minden csoportban akad egy-két ilyen ember, akik egyszerűen olyan művészi szintre fejlesztették a puskázás képességét, meg persze olyan embertelen szerencse övezi őket, hogy soha, semmi nem állhatja útjukat. Általában ezek az emberek eszméletlen összeköttetésekkel rendelkeznek, már hétfő délután tudják a csütörtöki dolgozat kérdéseit, és a legokosabb felsőbb évesekkel, avagy PhD-s hallgatókkal csináltatják meg, hogy az már nem is max. pontos, de 110%-os lesz. Dolgozat közben pedig alma-fóni a kézben, és én, aki még a mellettem ülő dolgozatára sem merek egy pillantást sem vetni, addig ők fogják magukat, és vígan kipergetik a válaszokat vagy a képgalériából, vagy a kezükre pingált puskából, vagy a vizesflakon címkéje alá bújtatott cetliből…

Az irigy
– számomra a legutálatosabb tulajdonság, ami létezik. (kép linkelve)

Mindig megtalálhatóak egy társaságon belül, és legtöbbször lányok. 
No meg persze általános utálat övezi őket. Nem is kell kifejezetten okosnak lenniük, már épp az is elég, hogy innen-onnan összeszedik, vagy netalántán kidolgozzák a az egész csoportot érdeklő információt. A probléma nem itt kezdődik, hanem ott, mikor nagy kényeskedve elhintik a port:
– Hát igen, nekem van ilyenem… - Ekkor pedig felcsillan mindenki szeme. Úr Isten, lehet, hogy egy órácskával kevesebbet kell majd görnyednem a könyv felett, lehet, hogy ellátogathatok a nagymamámhoz, megenni a régóta áhítozott karácsonyi bejglit, ne adj’ Isten, egy picit leülhetek az ünnepi asztalhoz, mint akinek van Karácsonya…
És rendszerint ekkor csap be a ménkű, mégpedig emigyen:
– De nektek csak pénzért.
– De nem adom, mert én szereztem!
A probléma az, hogy az ezen válaszok által generált vörös ködön keresztül az ember fia képtelen tisztán látni. Reálisan gondolkodva fel lehet göngyölíteni egy ésszerű gondolatmenetet: tegyük fel, a lány sose mutatott különösebb képességeket, így igazi csoda kellene ahhoz, hogy az általa kidolgozott tételek valóban megfelelőek legyenek a saját céljaidra. De akkor, mikor valamit megvonnak valakitől, nyilvánvaló, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb, a gyilkolási és a birtoklási vágy pedig elemi erővel képes felkerekedni mindenkiben, és én legszívesebben minden egyes plusz információval ellátott papírt a kedves irigy delikvens torkán nyomnék le… Keresztben. Hogy fulladna bele.

Szerencsére most csak ennyihez volt szerencsém… Vagy csak ennyi jut most hirtelen eszembe. A lista persze végtelen, és mindenkinek számára szubjektív, hogy mi üti ki nála a biztosítékot.
Egy biztos, nálam a segítség megtagadása egy olyan főben járó bűn, amit nem lehet szép szóval megmagyarázni.