Íme, Steph, január első levele, és bár nagyon szerettem volna rendezett, inspiratív, művészi, egyszóval olyan szösszenetet rittyenteni neked, ami magába foglalja a szilveszteremet, az elmúlt évemet, a jövőbeli vágyaimat és céljaimat, mindezen túl előnyösen kiemeli a pozitív tulajdonságaimat, míg a negatívakat kellemesen árnyékoló fátyollal fedi... Akármennyire is áhítoztam egy ilyen idealizált levél után, rá kell jönnöm: csak annyira létezhet eme csoda, mint az abszolút fekete test, aminek az abszorpciós tényezője egy...
Sajnálom, de így, január első szavaiban a nyavalygásomat kell meghallgatnod:

Két nap alatt öt tétel…

És tudod mit csinálok, tudod mit? – Már nem az elkeseredés beszél belőlem. Egyszerűen dühös vagyok. igazándiból annyira fel vagyok háborodva önön lustaságomon, ami javarészt negyedik hatványon arányos a nyomorékságommal, hogy szinte ordibálok magammal, miközben a hajamat tekergetem, és rágom a számat, és még a homlokomba ágyazott pontnyi kis miteszerek kikaparásának is nekiestem – természetesen mikor máskor, mikor holnap Bence moziba visz és én, mint félénk női lélek rohadt sokat adok a szép bőr látszatára?

Szóval mit csinálok a fizikázás helyett?

• Disney betétdalokat hallgatok. Tangled, Frozen, Brave,  és gyermekkorom örökzöldjei, ugyan mindegy! Már minden egyes kis szólam és hajlítás ott csen a fejemben,úgy, hogy a magyar és az angol szinkron szétválaszthatatlan egyveleget alkot.
• Harry Potter párosításokon felváltva szörnyülködök, és olvadozok. Attól függ, mi kerül a szemem elé. Jelenleg a Hermione/Remus/Sirius hármastól nagyobb hátast szoktam dobni, mint a Malfoy-isten-szőke-érinthetetlen-apa-fia-közös-sárvérű-Hermione-szerető triótól, de akadnak aranyos, megmosolyogtató párosítások is… Mondjuk, mikor Dracót Perselusszal vagy Luciusszal, megdöbbentően rövid, egy A4-es oldalnyi fejezet alatt dugják ágyba, azon csak elképedve tudok pislogni…
  Aktuális álmom találni egy igazán szép, saját szívemet megmelengető, tökéletes fanfictiont, ami úgy visszadja Bellatrix Lestrange-t, mint ahogy azt illik. Elmebetegen, élvetegen, tökéletesen - természetesen ilyet széles e interneten csak keresve találni, és ha igen, akkor még véletlenül se angolul... De nem baj! Rengeteg időm van, és amúgy is, mindent el akarom b*szni, és még véletlenül se fizikázni!
• Harmadszor pedig: rajzolok. Kiindulva onnan, hogy kis füzetkét vezetek, kizárólag a képleteknek, és felbuzdulva Flóra eszméletlenül gyönyörűséges posztján, na meg önön lustaságomon, nagyon nekiestem a művészkedésnek. Persze csak a tőlem telhető rajzos képességekkel mérten… Íme a kedvenc lapjaim:

Szörnymanó és a fizika... És a lustaságom netovábbja...

Újra fefedeztem, hogy lapul a fiók mélyén vízfesték, és arra is újra rájöhettem, hogy képtelen vagyok ecsetet kezelni. De ha már összemaszatoltam egy próbalapot, akkor lefröcsögtettem azt, amit le lehetett :)

Két tétel között ugyan mi más is juthatna eszembe, mint egy Ady idézet? És ha már ott tartunk keressük meg az egész verset! És a akkor a környező verseket is... Áh, egye fene legyen ez a szenvenciája a kötetnek.!Úh, dehát ez az ember egy zseni, és amúgy is, a szívem csücske a szerelmi lírája, legyen hát az egész kötet! Mi? Hogy megint elment egy nap?...

Nagyon szeretnék változni, Steph.
Minden napra felállítok egy napirendet, aztán csak szönyülködve nézem, ahogy kifolyik a kezemből a idő, és nem tudok uralkodni a bosztásomon....
Nem is tudom, hogy zárjam le ezt a levelet.
Azt hiszem, csak el akartam mondani neked, hogy hogy haladok. Mert Menyus látja, és a fejét csóválja, Bence viszont nem lát, és szentül hiszi, hogy úgy tanulok, mint a kisangyal. Ezért nem találkozott velem az elmúlt két napban, és ezért visz el holnap a 47 Roninra, mert hogy megérdemlem, mert úgy tanulok, és nekem pedig nem marad más, csak a szégyenérzet, és a motiváció.

Szent küldetésem holnapra:
Délig behozni a mai nap lemaradt 5 tételt, majd öt óráig átnézni 10-et. Mondjuk ne teljesen zagyva, az utolsó napra jutott 40 tétel közül 10-et, hanem azok közül 10-et, amikre négy napot szántam.

Tudod, Steph... Az  a legrosszabb, hogy tudom, mi volt a hibám, és mégis úgy érzem, azt tapasztalom, hogy képtelen vagyok változtatni magamon. Visszahúzó erő az, hogy megvan a kettes, és soha többet nem kell foglalkoznom a fizikával, viszont motiváló erő a maximalizmusom, és mindnen egyéb lovagi erényem.

Igazán remélem,hogy holnap képes leszek erőt venni magamon. Nagyon ideje lenne.