A könyvek címein mind linkelve van egy google-ből előhalászott elerhető pdf link, vagy a pdf letöltő hivatkozása :) Kivéve Ransom Riggs művénél, mert ott csak fejezetek találtam meg.

Sylvia Plath – The Bell Jar

Október óta vágy, de annyi sok minden összejött, hogy sosem jutottam el az illetékes weboldalig – mert bár talán egy-egy kitüntetett könyvesboltban, ahol minden megtalálható, vagy éppen, egy olyan sűrűn-sötét sikátorba eldugott boltocskában, amelynek hangulata passzol a fehér papírra vetett sorokhoz meglelhettem volna, de ugyan mikor kóválygok én így behatóbban Debrecenben? Ja igen, majd harmadéven!
A Trónok Harcás élményeimből okulva éppen csak úgy merek utána nézni egy-egy könyvnek, mint a nyári nagymelegben leizzadt ember, aki a jéghideg medencébe bújtatja a nagylábujját. Szóval szinte csak a hátlapot olvastam, és célzottan spoilermentes leírásokat böngésztem. Majd, miután e-könyvben is lekalózkodtam, és gyorsan beleolvastam néhány helyen – épp úgy, ahogy egy könyvesboltban is szoktam. Hátlap, három beleolvasás, aztán mehet a menet –, úgy döntöttem jönnie kell; úgy érzem, nem bánom majdan meg :)

Ransom Riggs - Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children 
 

Azt hiszem, itt az ideje bevallanom valójában mekkora egy esendő lélek is vagyok. És ugyan melyik enyhén művész benyomatú emberre nem gyakorolna hatást egy ilyen borító? Ajkamat harapva haladtam el mellette mindannyiszor a könyvesboltban – mert egy ilyen megnyerő borító, hatalmas hype, csak nem lehet olyan jó, mint amilyennek feltételezem, csalódás és sírás lesz a vége.
Aztán egyszer mégiscsak kézbe vettem, és kinyitva eszméletlen kísértő, borzongató fotókkal találtam szembe magam. Szinte felsírtam, mikor Bence türelmét veszítve megragadta a karomat, és kivonszolt az üzletből – lehet nem kellett volna ezt a könyvet hagynom a tizedjére lejátszott forgatókönyv alanyának. Na de most!
Igény leadva a librinek. Work you magic!
// Prológus és elsö fejezet // Második fejezet // Harmadik fejezet //
 

Eve Ensler – The Vagina Monologues

Talán kívánságlistám legvidámabb tagja. Ábrándozásaim netovábbja már vagy fél éve, de amolyan szalmaláng típusban.  Pár percre nagyon, a film trailerjét beiszom magamba, aztán Menyus szól, hogy kaja, és elfelejtem. Ma egy Elle-ből olvasott cikk kavarta fel bennem a parazsat, és ha már olvasmánylista, hát akkor szalmaláng-lelkesedésem egyik kivált példánya is. Nagy reményeket fűzök a könyvhöz, a szövegezéséhez és a mondanivalójához is. Amolyan fénynek a sötét alagútban.

Jeffrey Eugenides - The virgin suicides

Mai nagy, másfél órákra húzódó Elle-merülésem során, teljesen véletlen úszott a szemem elé a borítója képe. Különösen nagy figyelmet nem fordítottam a leminiatürizált képen található betűk értelmes szavakká silabizálásával, de a reppenő világos hajkorona, és a zöld fűbe lógó láb megfogott. Aztán Florae magazinján megint szembejött velem, és természetesen ezt mi másnak is vehettem volna, mint isteni jelnek? A hátborító olvasása után rögtön felborzolódott bennem a misztikum megoldására irányuló vágy, így már az igénylistámon pihenne... Ha valahol megtaláltam volna

Ezúton szeretnék megkérni minden kedves erre tévedő, idegen nyelvű könyveken hasonlóképpen vadászó olvasót, így jó fél óráig tartó, sikertelen hajtóvadászatom végén: ha valahol megtalálja ezen gyöngyszemet, egy linket *.* Csak egy linket kérek.

Ezek a könyvek augusztusra tervezettek. Igazából vasárnap értem haza Campus fesztiválról, és bár rengeteget alszok, mégsem mondhatom azt: regenerálódok.
Igazából bujkálok az emberek elől, betéve magamat a könyvtárszobánk mély öblös rattan fotelébe, térdhajlatomat a dohányzóasztal élére támasztva, és… És művészkedés helyet eddig a facebookot, weheartit-et és a számat rágtam. Dobj rám követ, Steph!
Betervezett és már megvett könyveim a polcon, tőlem karnyújtásnyira: Borbély Szilárd, Tóth Krisztina, és még sokan mások…

Úgy érzem, ezzel a könyvlistával közelebb jutottam a végre, három hét bulizás után rámköszöntő művésznyaram első lépéséhez – mondjuk most kezdem, mihelyst leütöttem az utolsó betűt, egy kis Nincstelenekkel.

Művésznyaram további, igen előkelő helyen trónoló „meg kell tennem” topikja az egyre rövidebb időkre, ám egyre intenzívebben rám törő érzelmek megfogalmazása, amolyan impresszionista novellákban, ah dehogy: egypercesekben. Lásd egy kezdeményt:
 

Melledre kulcsolt karokkal, toporogva vártál fényt, miután órákig emberszagban fürödtél a  villamoson. Rákerestél az üldözöttség álombéli jelentésére, abban a szobában, ahol mentők, tűzoltók és rendőrszirénák hangja kergetőzött egy jól meghatározott kör pengevillanásnyi ívén.

Nyakad felületes és melled két nagy izma V alakot formált, amíg összeakasztottad a karod. Győzelemre emlékeztettél. A kezed is félúton állt meg közöttünk, nyitott tenyérrel az arcom felé, és nem tudtam eldönteni, hogy ezzel a mozdulattal mit is akartál.