alegendoffantasy.gp

Az oldalatokkal – mert mint bolyongásom során szembesültem vele, nem egyedüli szerkesztőként ténykedsz, hanem összességében négyen viszitek vállatokon az ipart. – Szóval akkor találkoztam a lappal legelőször, mikor Huhiru dizájnt rendelt tőlem, és azt már első pillantásra meg kellett állapítanom, amíg az ősrobbanáshoz hasonlatos állapotot szemléletem, hogy rengeteg-rengeteg információ, így ezzel párhuzamosan rengeteg munka is áll a sorok mögött. Éppen ezért most, mint valami rák, megbontanám a szokott, kritizálási sorrendemet, és mint a rák, hátulról rugaszkodnék neki, a szöveges tartalomtól kezdve jutva el a dizájnig.

Mint azt fenn is említettem rengeteg-rengeteg mindent halmoztatok fel a lapon, viszont mindezt egy olyan témába, ami talán már nem olyan közkedvelt, mint amilyennek én magam pár évvel ezelőtt éreztem. Akkoriban tört be a japán-mániával kísért anime hullám az országba, ami sokakat megmozgatott a fantasy irányába; azt hiszem nekem is ekkor vált életem részévé ez a világ, aztán szépen lassan hagytam a hátam mögött. Éppen ezért, picikét szkeptikusan merültem el a böngészésben…

Egész olvasás közben úgy éreztem magam, mintha egy olyan magazint olvasnék, aminek a fő témája igazából nem az én asztalom, tegyem azt egy autós magazint. Na jó, ez extrém példa, mert az autók teljesen hidegen hagynak: legyen egy repülőgép hidraulikájáról szóló mélyebb ismereteket közlő kiadvány. Amolyan dolog, ami valamikor igazán érdekelt, viszont rájöttem, hogy nem lehetek pilóta. Édes nosztalgiával tekintek vissza, és átsuhanok felette. Mindezzel csak azt szeretettem volna érzékeltetni, hogy még valóban érződik a cikkeken, hogy sok energiát fektettetek a szerkesztésbe, és abba, hogy igényes olvasnivalót tálaljatok a látogatóknak, addig arra is számítanotok kell, hogy igazán az olvasóitokká csak azok válnak, akik már beletartoznak a fantasy-imádók /én laikus szemlélésem szerint szűk/ rétegébe. Ez pedig nem a ti hibátok. Egyszerűen csak egy keskenyebb rétegnek szólnak az amúgy korrekt stilisztikával szedett soraitok. Hibaként felsorolnám azért a néhol wikipédiás szövegszedésre emlékeztető ismeretterjesztő stílust. Talán egy kis mesebeli, érzékibb fogalmazás jobban fellazítaná ezt a korrekt ismérveket felsorakoztató módozatot.

Tekintettel léve a szöveg stílusára, ami ismeretterjesztés, és amivel körülbelül általános ötödiktől körbe vesznek minket, ezért roppant mód könnyen elsajátítható, nem igazán tudok képet alkotni a szerkesztők személyiségéről, valós stílusára. Ez engem valamelyest megint abba az érzelmi állapotba vetít, mintha egy mágikus háttérre szerkesztett wikipédiát olvasgatnék, ami nem kifejezetten rossz, nade a fenn említett enciklopédián sem töltök a kelleténél több időt.

Ha túllépek az ismeretterjesztés körén, akkor pedig kusza körmondatokkal találom szembe magam, amik a végén monoton, sortűzként kopogó tőmondatokba torkollnak. Valahol a két véglet között kellene megállapodni, valami személyes színt adva az egésznek.

Előrébb lépve: engem hihetetlenül zavar, hogy a szöveg nem sorkizárt. Lehet én vagyok a béna szemsérült, de nekem belegabalyodik a tekintetem a kilógó sorvégekbe és minduntan elvesztem a fonalat. A betűméret, betűtípus teljesen rendben van, az egyetlen dolog amit még megemlítenék, az az, hogy ilyen sötét háttéren nem előnyös fehérrel szedni a betűket, mert egy lehetetlenül vibráló érzést kelt. Ha már egy picikét is szürke, akár a leghalványabb szürke a szöveg, már az is pihentető a szemnek.

Na és a dizájn… Na. Előre kell bocsájtanom, hogy a kezdeti állapot, amit én az első hozzátok-tévedésemnek tarok, tehát attól a ponttól testvérek között szólva is jó két kilométeres ugrásnyira jutottatok. Az oldal igazából, a maga egyszerű módján teljesen rendezett. És a legnagyobb hibája is ebben mutatkozik meg – hogy végtelenül egyszerű. Mint egy pofon. Mint egy kezdő szerkesztő munkája, aki két napja van g-portalon. A fejléctől kezdve a szerintem sulykolóan nagy betűkkel szedett menüpontokon át. A listaszerűen sorolt pontok miatt az oldal túl hosszúra nyúlik, az embernek nincs türelme a végére érni, és ha még kíváncsiságból át is lapozza, picikét megijed a rázúduló információ súlyától. Mint egy több ezer oldalas enciklopédia láttán :)

A gyakorlatlan dizájn szerintem az egyik oka annak, hogy az emberek nem barangolnak el túl sokat az oldalon.

Valami frappáns menümegoldást javasolnék, dizájn szempontjából pedig… Sok gyakorlás, idő és türelem. A photshop már csak egy ilyen portéka.

Összességében nézve, az oldal önmagában képvisel egy olyan értéket, és bír annyi információval, hogy mindezt egy igazán tökéletes dizájnnal megkoronázva képes lenne ezzel a szűk réteget célzó témával is egy nagyobb csoportot megmozgatni. Szóval szerény véleményem szerint van jövője a dolognak, egyszerűen a marketinget és a csomagolást kéne gyakorolni. A pontozást nagyon nem tudom most rendesen behatárolni. Az információtartalom megérdemelne egy 3-3,3/5 –öt, de a dizájn az még legnagyobb jóindulatommal is 1-1,5 körül mozog. Az istenit ennek a szőrös szívű, vizualista beállítottságomnak! Nem átlagolnám a két pontszámot. Kíváncsi leszek meddig fogtok jutni. Utólag is gratulálnék a szerkesztő ajánlatához: szerintem ez is tükrözi a véleményemet, mi szerint akad még jövő ennek a fantáziavilágnak :)