milkcow-blues.gp

A te oldalad is egy azok közül a gyöngyszemek közül, amelyek igazán megérdemelnék a több figyelmet. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Előbb dicsérjelek, aztán mondjam, ami kicsi kivetnivalót találtam?

Inkább így kezdenék: Just to put is straight: Aragorn is the secret love of my life. I’ve killed Arwen a million times over the years, and I’m still waiting for him, to step through the veil which parts our world from Middle Earth, and when he does, we’ll start our reign of Gondor as the magnificent royal couple as we are.

Na, abbahagyva a hülyéskedést – nem, nem nem lehet hülyéskedés életem álma! –, picit nehéz úgy mondanom bármit is, hogy tulajdonképpen, és nagyon sok mindenben saját magamat látom benned. A Gyűrűk Ura, a Harry Potter imádatban, a rajzolgatós vonalban, az írói álmok dédelgetésében… Rengeteg minden az, amit közösnek találtam bennünk az olvasgatás során, és nem egyszer remegtem meg, hogy basszus ez nem igaz: neki is volt elvetemült fekete korszaka/ Gyűrűk Urás kifejtett fantáziavilága/ beilleszkedési nehézsége, és még sorolhatnám.

No persze, engem ennyivel még nem lehet megfogni – de igen, aki Gyűrűk Urás, az örök szövetséges – , ami miatt valóban úgy gondolom, hogy a lapod több odafigyelésre érdemes, az az, amit létrehoztál. A bejegyzéseid igényesek, olvastatják magukat. Teljesen laza a vezetésed: nem kusza, kellemes, mint egy kézzel letisztázott, gyöngybetűs napló, amit kedvtelésből szépítget az ember. Értékes gondolatokat osztasz meg, jól kezeled az indulataidat, egyszóval jó példával és attitűddel állsz ki a publikum elé. Ez pedig ritka.

És hát én ennél tovább nem is szeretnélek dicsérni, útirányt adnom pedig felesleges, mert nálad úgy érzem, már tökéletesen megtaláltad a niche-det, amiben igazán jól ki is teljesedsz, szóval: így tovább.

A dizájn az egyetlen olyan dolog az oldalon, amiről úgy érzem, sokkal frappánsabb dukálna neked, ami jobban kifejez, és ami picit talán letisztultabb. A fekete-fehér képek tökéletesek, a felül, színesebb árnyalattal szedetteket már nem igazán értem. Vagyis kapisgálom, mit akartál velük kifejezni, de túl merész vállalkozás ehhez a színvilághoz a bal második képet színesben hagyni.

Számomra enyhén zavaró a modulháttér alatt gördülő világosabb minta, és oldalt a „The Blogger” menüben túl sok szín zsúfolódott össze. A piros modulfejléc-hátterek tökéletesek lennének, viszont a sok rózsaszínes-sárgás betűszínnel érvényét veszti. Én ehhez az egészhez a szürke árnyalataival manővereznék, kiskapitális-nagykapitális betűk nyomatékát latba vetve.

Sajnálom, hogy pont Neked jut egy ilyen, az átlagos terjedelemtől jóval rövidebb honlap kritika. Mindez viszont annak a számlájára írható, hogy egy olyan felületet találtam, ami 90%-ban elnyeri a tetszésemet. Nincs is nagyon mibe belekötnöm.

5/4,75. Aztán visszajárok.

Ismét csak nehéz feladat került elém, Lola honlapkritikájának esetén. Amíg a lapot véleményeztem, rengeteg gondolat vetődött fel bennem, amik már ki tudja mióta formálódtak amúgy is, az oldal böngészése során pedig árnyalatnyit mélyültek. Sok kérdés hangozott el, amiket szeretnék kifejteni, viszont most nem érzem azt, hogy mindezt minőségin tudnám kivitelezni.

Lehete-e korosztályok közötti különbségről beszélni egy 19 és egy 16 éves gyerek - mert igen, mindketten gyermekekként élünk - között? Valóban ennyire szűk lenne már a generációs rés? A gondolataimnak még nagyban forrniuk kell, mire olyanná érnek, amivel nem sértek vérig mindenkit.

Mindenesetre a honlapkritika elkészült.

taylorgang.gp

Oké… Szóval. Honlap-kritikát kértél, és mint olyan, most tisztázni szeretném a fogalmat, hogy nekem mit is definiál ez a szó. Mert lehet, hogy neked más jut róla eszedbe, mint nekem, és már csak a félreértés elkerülése végett szeretném lefektetni, hogy én mit is teszek akkor, mikor valaki megkér, véleményezzem az oldalát. Tömören és röviden mondva: őszintén és szőrszálhasogatón szétkapom az egészet. Hogy miért? Mert szerintem egy kritika akkor jó, ha alapos, lényegre törő, építő szándékú. Ezek fényében kezdenék hozzá a lapod vizslatásának.

Már az első percben kilőtte a szememet a dizájn. Az előző margarétás layout vibráló kékje nagyban szerepet játszott abban, hogy ilyen későn érkezik a kért kritika; egyszerűen fájt a színtől a szemem, nem tudtam, egyszűen képtelen voltam rávenni magam a tüzetesebb olvasásra, mert folyton-folyvást jobbra-balra ugrott a tekintetem: a háttér, mint az Egy Gyűrű, én meg mint valami Gollam: nem bírtam másra nézni.

Aztán itt ez a Susi és Tekergő-ből – egyébként általam szeretett meséből – kivett képekkel összerakott… Háttér. Fáj. Tényleg fáj, fizikailag. Valahol legmélyen, azt hiszem a sárgafoltomnál érzek egy tompa nyomást. Ez azért van, mert a sárgafolt a tiszta látás pontja, ahol a fényérzékelő receptorok két típusa közül javarészt csapok találhatók, amik a színérzékelésért felelnek. Tekintve hogy nekem nagyon érzékeny szemem van, ezek a vibráló neonszínek rövid időn belül megölnek. Bár ez egy szubjektív hákli, azért azzal számolj, hogy hosszabb távon egy teljesen normál szemű embernek is zavaróvá válik ez a hihetetlen rózsaszín. Főleg, így modulokban fehér alappal pároztatva. Kis cuki gyilkos. Jobban jártál volna, hogyha a modulháttérnek egy áttűnéses png-t teszel, ami alatt átlátszik a mesefigurás háttér, és akkor kellemesebb lenne az összhatás.

A girl-t nem szótagoljuk – főleg nem kötőjel nélkül –, mert egy magánhangzó van benne, ebből következve egy szótagot alkot. A türkizkék is kb. ugyanazt a hatást éri el, mint a rózsaszín… Nem érvényesül fehér háttéren. Amúgy, most hogy elnézem az előző dizájnokat: egytől egyig tökéletesek. Komolyan. Kellemesek, mint egy meleg háton simítás, ami után azt suttogják: olvass még! Nem tudom mi történt, de, az a jó irányvonal, amit eddig követtél. Kezdj valamit ezzel a dizájnnal… Légyszi.

Aztán olvasom itt, hogy tizenhat egész éves vagy. Így lassan de biztosan világosodok meg, hogy: Aha, szóval hát ez a magyarázat. Az egész oldalad egy nagy mai napi 16-os. A „more tequila please” (komolyan? Komolyan? Vagy én vagyok elmaradva, és ez most akkor olyan menő, mint a Marlboro, meg az Okay? Okay. ?) Szóval… Az oldaladról és a bejegyzéseidről kritikát mondanom, körülbelül annyit tenne, mint véleményeznem a mai tizenhat éveseket. Azt meg ugye mindenki tudja, hogy „ezek a mai fiatalok” kifejezéssel kezdődő mondatok mindig mély érzelmeket kavarnak. Főleg, hogy idestova 3 egész évvel magasodok feléd, és mégis… És mégis nagyon-nagyon érezni, hogy tizenhat éves vagy. Úristen.

Tulajdonképpen egy live-chatnek, vagy egy privát facebooknak használod az oldaladat. A szöveg gyakorlatlan, és nem csak életkorod, hanem a miatt is, mert a felgyorsult életritmusod – igen, tényleg. Pörögtök, mint a búgócsiga –, egyszerűen nem fordítasz elég időt a bejegyzéseidre. Összecsapottak, amilyen rövidek, annyira rajzanak tele hibákkal. Próbálsz egy nagyon könnyed stílust felvenni, amiben azt a hatást próbálod elérni, mintha szemtől szembe beszélgetnél az olvasóval, de ez, így, ezzel a stilisztikai szinttel egyáltalán nem valósul meg, sőt még a visszájára is üt.

Nekem ez az oldal, minden, ami „túl”. Egyszerűen, túlontúl 16-os.

Nem szívesen adok pontszámot, mivel úgy érzem, szinte egy másik világból érkezik a tiédbe a véleményem. Én már egyszerűen kinőttem – avagy sosem kerültem – ebből a stílusból, ezért képtelen vagyok azt szubjektíven méricskélni. Nekem az, amit ezzel az oldallal sugárzol legtöbbször közömbös, de ha nem az, akkor negatív. Sajnálom, lehet pár év múlva máshogy gondolnám, most viszont úgy érzem, világnyi a szakadék a között, amit te adni tudsz, és amit én igényelek.

5/1,5… 2. És azt hiszem az egyetlen tanácsom, hogy várj még, komolyodj, olvass sokat, inspirálódj, gyakorolj rengeteget. Én is ezt teszem, mivel Idő és türelem, mire az ember igazán értékeset tud alkotni.

Nem gyakori esemény, hogy gondolataim kifejétésének hosszabb időt kell szentelnem. Nagyon ritka alkalom, hogy le kell ülnöm. Meg kell feledkeznem az első benyomás okozta élményről, mérlegelnem, mélyebben elmerülnöm, rágcsálnom, lenyelnem... Egyszóval nem tudok úgy véleményt alkotni, ahogy szoktam: hirtelen, szinte első látásra, mert az elhamarkodott lenne és nem állná meg a helyét. Általában ezek az alkalmak akkor következnek be, mikor arra kérnek, véleményezzek egy ritka, sarkallatos dolgot, amik kapásból érzelmeket kavarnak bennem. Ilyennek bizonyult számomra Huhiru oldala is, de végül megcsócsáltam a dolgot és ez lett belőle:

forestbeauty.gp

A te oldaladon már jártam egyszer-kétszer, mielőtt kértél volna tőlem kritikát, de odáig sosem jutottam el, hogy igazán elmélyedjek a tartalomban, időhiány, lustaság meg miegymás egyéb apró-cseprő ürügy okán. Mindig megelégedtem azzal, hogy lazán utaztatva a tekintetemet elmerengtem a dizájnon, és felületesen a bejegyzéseken, de sosem merültem mélyebbre – nos, nem volt igazam, mint amint azt láthatod is az lapomon jobb felül, a neved elhelyezkedésén.

Na de kezdjük visszafogottan, a dizájnnal, aztán majd a végére odaszúrom a szerintem tőlem már megszokott őszinteségi-gombostűimet.  A dizájnod, ami meghatározza az egész weboldal hangulatát, egyedi, unikum, igazából én még sosem fedeztem fel hasonlót g-portalos berkekben. Számomra a természet, az erdő kislánykorom vadregényes világa, és habár felénk nem ártéri erdők, hanem tölgyesek nőnek a nem-síkságra hanem hegyoldalba, attól még az ismerős zöldtől első látásra dobbant egy nagyot a szívem. A felhős áttűnős fejléc mesteri, a kis virágos őzike ennivaló, a háttér viszont – ami olvastam, hogy saját munkád – nekem túl… Túlontúl. Na, igen, ez most nagyon úgy hat, mintha csak azért is mondani akarnék valamit. A helyzet az, hogy konkrét szívfájdalmas problémám nincs vele, éppen csak úgy érzem, ha rádobtál volna egy füstösebb textúrát, egy leheletnyi áttűnést, akkor az egész misztikusabbnak hatna, jobban illeszkedne az oldalt elhelyezett gif-khez, és a fejlécben lévő felhőhöz. De lehet ez csak a magam beképzelése. Nekem az oldalad egy erdőbéli tündérfalva, amihez hajnali köd, zúzmara és a cipőmet átáztató harmat dukál, túl napvilágos számomra ez a harsányzöld.

Többet én nem is nagyon szeretnék a dizájnról beszélni. A betűméretek, sorközök, olvashatóság, betűszín rendben van, minden teljesen olvasható és kellemes a tekintetnek.

Továbbhaladva az oldal mellékprofiljára, a bejegyzéseidre. Szépen oldod meg, hogy egy-egy téma végére kapcsolódba fűzöd oda a novelláidat, a készülő regényed fejezeteit. Jó témákhoz nyúlsz, és jóval az átlagos színvonal feletti lendülettel írod meg a posztjaidat, sőt merem állítani, hogy nyilvánossá tétel előtt még át is olvasod őket. Megtalálható a soraid között az erdős környezethez illő tavitündér hang, érződik, hogy foglalkozol szépirodalommal, szóval nagyon jók az alapjaid. Így úgy érzem, felesleges finomkodnom, mert már a kezdeti stádiumon átléptél: felkelted az olvasó figyelmét, a szövegvezetéssel a poszt végéig fogva tartod; nem mindennapi az, amit átadsz, és van rá vevő. Szóval a g-portalos átlag felett vagy, ezért gratulálok; átlépted az első korlátozó akadályt, üdv a nagyvilágban, ismét a nullán, mert innen nézve még nagyon gyakorlatlan az írásod. Mindezt persze nem szurkálódásból mondom, hanem azért, mert véleményem szerint a mostani, gportálos átlag feletti  szinttél még lehetnél sokkal de sokkal jobb is. Persze ez nem megy egyről a kettőre, de azért a lépcső mellé szeretnék adni korlátnak való néhány lecet.

Tulajdonságod a túlírás. Néha belegabalyodsz a mondandódba, és erőltetetten visszább kell olvasni, hogy kibogozódjon az adott mondat.
Csapongsz.  Nem egy, nem kettő olyan két mondatot találtam egymás mellett, hogy csak pislogtam: ezeknek mi köze egymáshoz? Értem-érzem, hogy ezek hangulat, indulatbejegyzések, de mikor a végső átfésülést végzed ezekre ügyelj, szúrj be átvezető elemeket, dinamikusabbá teheted ezzel az olvasó munkáját.
Sok a létigéd. Ejnye-bejnye. Tessék róla leszokni, barangolva a soraid között már elég régóta írdogálsz ahhoz, hogy elhagyd őket, és csak akkor nyúlj hozzájuk, mikor már nagyon-nagyon-nagyon….-nagyon-nagyon muszáj. Komolyan beszélek.
Sok a szóismétlés. Felkeltetted a figyelmemet, szőrös szívű vagyok stilisztikában, és ha már alapvetően élvezhető szöveget alkotsz, ne rontsd el nekem az élményt. Légyszi.
Amúgy a szórend rendben, nem magyartalan.

Áttérve az oldal főprofiljára, a művészeti ágazatra. Meg kell mondjam amúgy, hogy ennyi időt egy kritikát kért honlapon sem töltöttem, ezzel is szeretném jelezni, hogy nem piszkálódásból küldözgetem feléd a gombostűimet, hanem őszinteségből. Két novelládat olvastam végig, a Teresa novelláját, és a Borostán alatt-ot.

Ugyan azt kell mondanom, mint a bejegyzéseidre. Elértél egy szintet, átlag fölé kerültél egy aspektusból, de ha nézőpontot váltok, még vajmi kevés, és sokkal jobbá is válhatsz. A novelláid olvasása közben úgy éreztem magam, mint egy múltamban messzeringó nyári táborban, amikor a medence klóros vízétől kipattogzott az arcom, és amíg a többiek strandoltak, addig én a hűs szobában, napra kiszámolt ezer forintos zsebpénzemből vett kétszáz forintos könyvekkel múlattam az időt. Ugyanaz az érzés kerített hatalmába. Az angol álnéven alkotó írónő ugyanezt az brit vonalat követve írt, ugyanezzel a szűzies-vágyakozó vezetéssel, sőt bár tényleg általánosban esett meg ez a nyár, de visszagondolva még a szövegezési hibái is hasonlatosak a tiédhez.  Szóval nosztalgiáztam ezerrel, és jól elmerültem az olvasgatásban, úgy, hogy alig akartam kimenni tejbegrízt enni. Nyilván, akkor felvetődik a kérdés: elmerültem benne, hát akkor nem volt jó?
A válaszom: lehetett volna ettől százszor, na jó, ötvenszer jobb is.
Szerintem, ha kiképzed magad, akkor a te könyveidet nem a sarki coop-ban fogják kétszáz forintért árulni romantikára éhezett nyugdíjasoknak egy nyári kötet rejtvénymagazin mellé – vagy allergiás rohamú, könyvfaló kislányoknak, unalomhalál ellen.

Álmatag, pofonegyszerű romantikus történeteidet olvashattam. A szereplőid vagy feketék vagy fehérek, nincs átmentet. A főhősnő tökéletes és reménytelenül szerelmes, az áhított férfi pedig akár mellém is befeküdhetne. Ebben a kimerevített helyzetben viszont nem tálaltad a nyíltabb erotikát, amit én nagyon hiányoltam, mert a szituáció feszültsége szerintem megkövetelte volna. Igen, jól esett olvasni. De ilyet már ezer meg egyet megírtak, tipikusan nyári olvasmány, ami frissít az ember lányának lelki világán, de na. Romantikus hajlamok ide vagy oda, mélyebb élményt nem ad, viszont kísérletezgetésnek valóban tökéletes.
Bár a hosszabb terjedelmű Forest Beauty történetedet még nem vettem látcsövem alá, de valószínű ugyanezeket a hibákat vélném felfedezni. Ha szeretnéd, nyugodtad küldd el nekem az egyik, szerinted legjobban sikerült fejezetet, és szétkapom neked, hosszan ecsetelve mire is gondolok.  

Összességében nézve az oldaladat, valóban az átlag felett vagy, ez pedig dicséretet érdemel. Hibáid ellenére, még engem is megfogtál, hát nem tudom ezt mennyire érzed bóknak, de én határozottan annak szántam J Számomra az oldalad, így ahogy most van 4,5/5 körül mozog, nyilván követlek majdan. No nem lóhalálában, de magam ráérős tempójában. Ügyesen :) 

Ha valaki még szeretne vérengzést: itt kérheti!