Avagy:
a Mam�val b�rmikor tudom �reztetni, hogy � az �n anyuk�m.
De Menyus…

Tudod, Steph, mondhatom �n ak�rhogyan hogy Menyus igaz�b�l a n�v�rem, �s nem is az anyuk�m, az�rt akadnak olyan jeles alkalmak az �vben, mikor picit elhom�lyosodik az �rzelmi �lesl�t�som, �s �gy l�tom kett�nk kapcsolat�t, mint valami amorf, k�pl�keny, �m nagyon �rt�kes valamit. Ilyen ez az any�k napja is.

Ak�rhonnan is n�zem a helyzetemet szerencs�s vagyok az �n bagatell szerencs�tlens�gemben. Lehet ak�rmilyen �rdekes is a viszony Menyus �s k�ztem, a minimum amit tehetek, hogy fejet hajtok a harci �ll�spontok el�tt, �s ink�bb re�lisan neki�llok kiboncolgatni a mi�rteket. Ezt is tettem. A mai nap pont meg is felelt minden okfejt�sre, mivel az eg�sz fejem �gy telet�m�d�tt a hirtelen j�tt megf�z�som miatt k�l�nb�z� v�lad�kokkal, hogy szinte azt is alig hallom, amit a mellettem l�v� besz�l. �gy, am�g �n az any�k napi sz�l r�zs�kkal szaladg�ltam h�zt�l h�zig, addig a vil�g egy lassan morajl� forgatagk�nt vonult el szemem el�tt, �s a szabadkoz�sok:
 – Csak megjelenek, azt�n nem adok puszit, mert mindj�rt elfolyik az orom – k�zepette maradt el�g csendem arra, hogy meghalljam a saj�t, berekedt hangomat.

Arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy anya csak egy van. Nem csak nekem, mindenkinek. �s ha m�g  az olyan nyomi is, mint az eny�m, a nyomis�g nem ad okot arra, hogy ne �rts�k meg �des sz�l�nket. Arcomat taknyos  zsebkend�be, k�ny�k�met az asztalon t�masztva meredtem a sz�lviharos m�jusi t�jra, �s arra jutottam, v�g�lis �rthet� az �n Menyusom.

Hiszen tan�t� n�ni. Sok-sok buksi tan�t�ja, most jelenleg kilenc  �ves kis man�k ugr�lj�k �t k�rbe nap mint nap, �s v�rj�k t�le a lelki eledelt. Menyus pedig osztja. K�t k�zzel. Egy �ltal�nos iskol�ba j�rtunk Menyussal, � tan�tani �n tanulni mentem minden nap, �s nem egyszer visszahallottam, milyen kem�nyen fog, �s milyen k�vetkezetes… �s mennyire szeretik.

Gyakran azt�n arra �rtem haza, vagy v�rtam, m�g meg�rkezik, hogy ebben a nagy szeretetben �s gondoskod�sban v�g�l �n maradtam utols�nak. �s, ha ezt az elej�n m�g b�ntam is, a v�g�re �gy �reztem, ez is csak egy k�l�nleges b�n�sm�d, amiben nem mindenki r�szes�lhet. M�ra m�r biztos vagyok benne: nem rossz dolog tan�t� n�ni l�ny�nak lenni. Hacsak nem furcsa egy picit, hogy van 30, n�gy �vente cser�l�d� gyereke, �s egy �lland�, azaz �n magam, avagy a legnagyobb nyomi a sok kicsi k�z�l kin�ve.

K�t orrf�j�s k�z�tt elmerengtem azon is, mennyire neh�z eset is vagyok. Cs�k�ny�s, mint egy szam�r, t�nyleg az �tlagon fel�l �nfej�. Okos is vagyok... Nem a legokosabb, nem k�l�nlegeses l�ngelme, de eg�sz hamar fog az eszem, �s ez a b�szkes�gen t�l nagyon sok bossz�r�gra is okot ad. Az id� el�rehaladt�val egyre t�bb lexik�lis tud�st halmozok fel, �s ez�rt egyre t�bb mindenhez �rtek, azt�n olyan dolgokba is bele�t�m az orrom, amik csettint�sre felideges�tik j�any�mat.
Ezt lesz�m�tva n�lam a kit�n� mindig is csak egy lelki�llapotk�nt l�tezett, meg persze g�mb�lyded sz�mokk�nt az ellen�rz�ben. A val�s�g pedig �gy mutatkozott meg, mint a nagy, bog�rbarna szem� kis nyomi, aki el-els�pped az emberi kapcsolatok ingov�nyos talaj�n. Ahogy n�v�k fel, egyre ink�bb meg�llom a helyem. �gy �rzem, m�r nem mer�l�k nyakig, csak bok�ig, ha bar�tkoz�sr�l sz�, viszont nagyon gyakran megesik, hogy m�g a fejem b�bja sem l�tszik ki, ha Menyust �rinti a kapcsolati t�ma.

Merthogy neh�z velem, az egy dolog. No, de vele is! �s most nem csak arr�l besz�lek, mikor nagy sz�r�s szemmel r�m n�z:
 – Eredj, �s takar�tsd ki a szob�dat!
 – De h�t mindj�rt viszem mindenemet Debrecenbe…
 – Nem magyar�zod meg!

Hanem ugye a Bence-miz�ria, az �lt�zk�d�s, meg minden olyan n�i nyavalya, amin k�t l�nytestv�r k�pes hajba kapni. Azt�n nagy duzzogva ki�rt�nk Hangonyba, kez�nkben egy-egy sz�l liliommal, �s boldog any�k napj�t k�sz�nt�nk a Mam�nak.

A Mama persze nagyon �r�lt mind a k�t l�ny�nak, de ennek az �vnek a forgat�k�nyve egy picit m�shogy zajlott. Egyr�szt ugye nem kaptam se leveg�t, se puszit, de m�g alm�skal�csot sem, mert az ablakhoz kellett �lni, figyelni a szomsz�d n�nit, akinek a l�nya nem tudott hazaj�nni any�k napj�ra Pestr�l, ez�rt Menyus becsemp�szett az udvarra egy nagy csokor vir�got. Mert Menyus ilyen. Minden kisl�nyra �s �desanyj�ra nagyon vigy�z.

Sz�val �lt�nk a f�lig leeresztett red�ny m�g�tt, egym�sra tornyozva, mint a mes�ben, �s lest�k, ahogy a szomsz�d n�ni a vez�ny-telefoncs�rget�sre kij�tt az udvarra, �s hopp a kapuban ott v�rta az a hatalmas vir�gcsokra. Volt nagy �mul�s, meg kezet meghatottan a sz�jhoz emel�s. Menyus meg a Mama nagyban mosolyogtak, �n meg boldogs�gosan pr�b�ltam feljebb sz�vni a ny�kot az orromban.

Azt�n sem volt alm�s kal�cs. Mama kiment lecs�s husit csin�lni, Menyussal meg ki�ltem a verand�ra, �s meghallgathatta az el�ad�somban a csontsz�vet els� k�t oldal�t.

Furcsa. Sosem ig�nyeltem, hogy tanuljanak velem, most viszont… Igaz�b�l az sem �rdekelne, ha m�st csin�lna a velem szemben �l�, csak mikor abbahagyom, akkor k�ne megsz�lalnia:
 – Gyer�nk, csak m�g egy oldalt!

Juditnak bezzeg k�nny�. Az � anyuk�ja orvos… �r�kat szoktat egy�tt tanulni. De az �n anyuk�m nem orvos, hanem tan�t�n�ni. �s nem is eg�szen anyuka, hanem Menyus. �s jobban belegondolva, azt hiszem mindezzel �n nyertem :)

Valamelyik nap – a j� m�ltkor�ban –, �pp tajt�kozva trappoltam le az emeletr�l, hogy nem tudom puklimentesen felfogni egy egyszer� l�farokba az �n m�r majdnem der�kig �r� barna s�r�nyemet, �s most fogom, �s lev�gom az eg�szet a francba. Menyus meg n�zett r�m, kinevetett. Kinevetett az a majom, holott tudja, hogy a norm�lis emberek haja, f�leg a mos�st�l sz�molt zs�rosod�s harmadnapj�n m�r szinte mag�t�l rendez�dik l�farokba, de az eny�m? No cooperation. None.

Le�ltetett a kiss�mlira, �s felfogta a hajamat. Olyan szorosan… Mint mikor als�s voltam, �s der�kig �rt a hajam, �s minden nap l�farokban hordtam, mert Menyus tudta, hogyha le lenne engedve, nem b�rn�k magammal. �s igaza volt.

�s tal�n, Steph, sok mindenben igazuk van. Abban, hogy nem tudtam volna kilenc �ves vad�c fejemmel mit kezdeni azzal a der�ig �r� loboncommal. Pedig gy�l�ltem a l�farkat. Azt akartam, hogy szabadon lobogjon a hajam, mint valami meseh�snek, de m�gis… sose engedtem ki.
Igaza van, hogy k�rbek�ld a csal�d �sszes n�i tagj�hoz egy sz�l r�zs�kkal, m�g olyan betegen is, mint most, hogy alig �llok a l�bamon, mert � tudja, mennyire �r�lnek. Tudja, hogy ez az � napjuk.
Hogy n�z r�m nagy m�ltatlankodva:
 – M�r megint hogy n�zel ki? – Mert az � kor�ban nem �gy j�rtak a tizenkilenc �ves l�nyok. Meg azt�n, lehet, hogy t�nyleg nem passzol a fels�m meg a nadr�gom.
Igaza lehet, hogy ki k�ne h�znom fekt�vel a szememet, �s hagynom k�ne a szem�ld�k�met. Hogy le k�ne v�gnom a l�bujjamr�l a k�rm�t. Ahogyan besz�l ap�mr�l. Nem is az, hogy m�g mindig szerelmes, ez mindenkinek nyilv�nal�, csak neki nem. Hanem a s�relmekr�l, amit mint n�k�nt meg�lt, �s amit soha semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem szabad egy nagybet�s N�nek t�rnie. Tal�n igaza van az els� szerelemr�l, az �v�r�l, �s Benc�r�l is. Hogy elm�lik.

De olyan j�l esik vitatkozni vele.
A hajamr�l, a ruh�mr�l, a sminkemr�l, arr�l, hogy undorodom a l�bujjk�rm�kt�l, �s persze �lete nagy k�rd�jel�r�l, Ap�mr�l is.

Tudod, Steph, az�rt csak megvan annak a vil�gosabb oldala, hogy feln�tt�nk. �gy m�r sokkal m�sabb r�n�zni az anyuk�nkra. Most m�r nem csak azt a sz�munkra legszebb n�t l�tjuk, aki a legt�bb szeretet adta, hanem az asszonyt, aki a hib�ival egy�tt felnevelt, akivel �veken �t civakodhatunk, �s ezen fel�l: menthetetlen�l, �s megmagyar�zhatatlanul, nagyr�szt valami nemtelen h�la miatt: szeretj�k.

�s ez olyan j�.