Tudod, Steph, el�rtem az �v azon szakasz�ba, hogy k�tnaponta �rok dolgozatot, egyenk�nt 100 oldalb�l, �s �gy d�nt�ttem, elengedem az a sejtbioszt, amir�l a minap v�szmad�rkodtam. Hagyom ink�bb a vizsgaid�szakra, ahova val�. Ne ezen cs�sszon az anatom.

Persze att�l, hogy v�g�l fejet hajtottam a k�pess�geim el�tt, �s �gy d�nt�ttem, nem hajszolom magamat a biztos �sszeroppan�sba, nem lett t�bb szabadid�m, �pp csak annyi, hogy v�gre tisztess�gesen nekikezdhettem a kopony�nak. Az elm�lt h�tv�ge – tulajdonk�ppen onnant�l kezdve, hogy Bence level�t meg�rtam, �s k�pzeld mit mondott r�:
„Igen, nagyon finoman melengetett, de �jat nem mondott.” – igaz-igaz, a kis dr�ga….
Sz�val napjaimat beburkolta a sz�vettan s�r�-s�t�t fellege. Amit tudni kell err�l a t�rgyr�l az az, hogy a sz�monk�r�s nagyon e lett ebben az �vben, sz�val sz�m�t�g�pes program seg�ts�g�vel �runk. 20 perc, 20 k�rd�s, �s olyan megfogalmaz�s, hogy azt se tudod, hogy most akkor egy s�t�t s�vra k�v�ncsi, ami ism�tl�dik, vagy az �sszes s�t�t s�vra. (mert van vagy h�romf�le) �s mikor megk�rem, hogy lehetne egy �rtelmez�si k�rd�sem? A v�lasz a mag�t�l �rtet�d�: nem!

Sz�val… Tekintve, hogy ezen m�lik az anat�mia �t�s�m, kicsit g�rcsbe r�ndult gyomorral k�v�lyogtam eg�sz nap. F�leg, hogy a h�tv�g�n csak erre tanultam, minden kis metszetr�l ismertet�t k�sz�tettem az eg�sz �vfolyamnak, erre betesznek olyan k�rd�st, hogy: osteoid.. Aha. Sz�val nagyon j�, hogy m�g azt is megtanultam, hogy milyen Weibel-Palade test van az endothelsejtek plazm�j�ban…

M�g miel�tt nagyon belefolyn�k a szitkoz�d�sba, elej�t veszem a dolognak – mert nem err�l szerettem volna mes�lni neked, Steph. Az igazs�g az, hogy… J�l �rzem most magam. Picit f�radt vagyok, picit f�rhetett volna t�bb koponya is a napomba, de �gy nagy �ltal�noss�gban v�ve, �gy gondolom, nem is olyan rossz ez az eg�sz.

A m�lt h�ten megkaptam az �t�s�met inf�b�l. Ma kider�lt, hogy �t�s lettem genetik�b�l is, mindenf�le pluszpont hozz�ad�sa n�lk�l is. Mikor megl�ttam a dolgozat�sszes�t�t, n�ztem nagy, �r�mt�l elp�r�sodott tekintettel a laptopom k�perny�j�re, �s egyszer csak 180�-os fordulatot vett az addig sanyar� �nsajn�ltat�sba s�ppedt kedvem.

V�gigtelefon�ltam Menyust, Ap�t, Benc�t, majd sz�pen lassan eszembe jutottak az elm�lt napok t�rt�n�sei, amik… Am�gy nagyon viccesek �s kellemesek, amolyan joy of every moment, amelyek mellett hajlamosak vagyunk j�tszi k�nnyeds�ggel elsuhanni, mikor valami nagy megpr�b�ltat�s tornyosul el�tt�nk. Az �llkapocs �s �z�lete k�z�tt pont ezek j�rtak a fejemben.

Kezdve a k�ppel, amit pont azel�tt k�sz�tettem, m�g miel�tt ugrottam volna egy nagy fejest az ismeretlenbe – alias Ross Histology –, �s a r� kapott kommentekkel. A b�lcs�sz ismer�s�m hitetlenked�, szinte m�sodpercre �rz� hozz�sz�l�sa, majd ezzel �lesen kontrasztot alkotva, csoportt�rsn�met m�r nem is az asztal k�zep�n �ktelenked�, kett�v�gott koponya, hanem a mellette tal�lhat� r�gi f�nyk�p izgatta. Kinek a pap, kinek a papn�, ugyeb�r .) �s milyen j� is ez �gy. ..

Bence �s az � �jabb Don Birki profilk�pe. Term�szetes, hogy a fi� akkor n�z ki a legjobban, mikor nem vagyok otthon. Lassan kezd nagyon hi�nyozni minden… �s itt most nem csak a bennem egyre jobban felhalmoz�d�, napr�l-napra fogyasztott instant t�szta besz�l.
Pr�b�lom eld�nteni, hogyan a legjobb. Ha kevesebben besz�lek az otthoniakkal , vagy ha minden momentumot megosztok vel�k. Nyilv�n akkor �rzem magamat a legrosszabbul, mikor Menyus hangj�t a h�zunk nagyszob�ja, �s a telefon visszhangj�n �t hallom. Akkor, ha ap�m f�l�lomban megk�rdezi:
 – Hogy �llsz, kisl�nyom? Mikor j�ssz haza?
Vagy, mikor a Mama a napi csal�di pletyk�kr�l tud�s�t, vagy csak egyszer�en, mikor Bence megjegyzi:
 – Nagy nap a mai. El�sz�r siker�lt felh�znom magam minden seg�ts�g n�lk�l…
Annyira szeretn�k tagja lenni a mindennapoknak – �s tudom, hogy ez mostm�r csak egy karny�jt�snyira �ll t�lem mindez. Holnapt�l sz�m�tva m�g 8 nap, �s mehetek haza, �s m�r csak vizsg�zni kell felj�nn�m Debrecenbe. Ha j�l sz�moltam egy jav�t� molbiosz – mert nevets�gesen sok kredit, �s kev�s tananyag ahhoz, hogy n�gyest kapjak bel�le -, �s egy sejtbiosz, amib�l megint csak nem lett volna nekem el�g az �vk�zi dolgozatokkal szerzett h�rmas…

Ha besz�lek az otthoniakkal, legink�bb arra k�rem �ket, hallgassanak meg, �s semmit ne besz�ljenek magukr�l. Tudom, ez hatalmas �nz�s�g, de m�shogy egyszer�en nem b�rn�m ki. Am�g Debreceni k�nyes-kellemes-tanul�si sz�m�zet�semet t�lt�m, szeretn�m �gy k�pzelni: �zdon meg�llt a vil�g, �s csak arra v�r, hogy �n visszat�rjek bel�. Valahogy meg vagyok gy�z�dve arr�l, hogy nem fog t�rt�ni semmi izgalmas, am�g �n itt vagyok, �s ez… Tal�n �gy is van.

Igaz�b�l nem. Minden p�r�g, de majd nyolc nap m�lva lesz is id�m, hogy mindezt szemrev�telezzem. Addig is, musz�j vagyok a saj�t dolgaimmal t�r�dni.

�s az �retts�gi… J�nnek, �s j�nnek a h�rek, mint p�ld�ul.

�s ezek l�tt�n mosolyra g�rb�l a sz�m. Milyen j� is volt egy �vvel ezel�tt! Belegondolva a tavaly m�jusba, m�ka �s kacag�s volt ez a k�t emeltszint. K�mi�ra ha k�t napot, bioszra ha h�rmat k�sz�ltem, mondjuk szor�tott is gyomort�jon olyan g�rcs, m�g ki nem h�ztam a t�telt, mint annak a rendje. A t�rire k�sz�ltem a legt�bbet, az ment a legny�gvenyel�sebben, �s azt hittem, sose j�n el az a kor, mikor ett�l… lef�raszt�bbat kell tanulnom.

Feln�v�nk a feladatainkoz. A minap kiraktam a tabl�k�peimet, amiket a p�nzt�rc�mban hurcolok. Aprop�, Steph. Egy j� indokot! Csak egyet mondj, �s magyar�zd meg nekem, hogy t�led mi�rt nincs tabl�k�pem? Rossz-rossz kutyak�ly�k! Sz�gyelld magad!

Teh�t a tabl�k�pek. Kiraktam �ket, nagy gonddal �rintve minden kis arcot. Bar�tn�ket csoportos�tottam, �s rendezgettem mindent addig, am�g minden �gy nem �llt, ahogy az v�g�l egy hatalmas, melegs�ges dobban�s�t jelentett a sz�vemnek.

Arra gondoltam, milyen sz�pek is voltak ezek az �vek. A megszok�st�l, a k�nyelmess�gt�l, ugyanannyira mint a napi vit�kt�l, neh�zs�gekt�l. Az, hogy minden nap ugyanazok a kedves emberek fogadtak, �let�k prob�m�ival, amit megosztottak velem, �s seg�thettem, ahogy tudtam... �s vice versa. Ahogy �letem az �gyam sz�l�n, f�lk�zre t�maszkodva, �s a m�g kor�nt sem v�gleges dekor�ci�val ell�tott szob�m fal�t n�zegetve, arra jutottam, hogy a sok dolgozat �s mindens�g ellen�re, �n egy hihetetlen�l szerencs�s ember  vagyok.

�s nem csak Bence, vagy miattad, Steph.

M�r csak az eml�keim miatt is.

N�ha �gy n�zek vissza erre a tizennyolc �vemre, mintha azt az utols� pillanatb�l tenn�m. �s, tudod… Ha egy pillanatra l�thatn�m a befutott karrierem ezut�n a gyermekeim, az unok�im mosoly�t, m�g egyszer utolj�ra r�n�zhetn�k a f�rjemre, �s elmondhatn�m:
K�sz�n�m, akkor… �n nem is b�nn�m, ha mondjuk a k�vetkez� pillanatom lenne az utols�.

Te is �rzed n�ha �gy, hogy f�radt vagy le�lni az �leted? 
Vagy, hogy m�r volt�l egyszer olyan boldog, hogy az �sszes t�bbit b�k�ben el tudd engedni?
Azt hiszem... �n igen.