Eml�kszem mikor el�sz�r hallottam. A veranda k�zep�n �ll� eb�dl�asztaln�l �lt�nk, �gy, hogy szoktunk. Menyus a Mam�val, �n pedig a Pap�val szemben. Mindez egy t�l h�sleves felett hangzott el, mik�zben a Papa f�lig b�nult bal kez�t a folyton-folyv�st mellette l�v� bot fekete gombj�n nyugtatta, jobb tenyer�vel pedig betakarta beteg k�zh�t�t. Karcosra szil�rdult r�zf�m tekintet�vel valahol a fejem mellett n�zett ki az ablakon, ki a az udvarra, �s k�zben esett az es�. M�jus volt. Tal�n az utols�.

�gy azt�n, Steph, �n nem igaz�n tudok haragudni a m�jusi es�re, essen ak�r bors�nyi j�gdarabk�kkal, kit�rve a kezemb�l az �n vil�gsz�p, kobaltk�k �s babar�zsasz�n r�zsamint�s eserny�met. A hetet  fejemre hajtott s�lakkal �ltem t�l, �s mindek�zben szakadatlanul esett az es� – �s nem csak a hagyom�nyos �rtelemben.

A sz�vettan… �n �gy s�rtam, Steph. Tudom, nagyon first word problem, �s l�jem fejbe magam, hogy ilyen vagyok, de… El�szott az anat �t�s�m, a sz�vettan miatt. �sszesen hat dem�t �runk, �gy 600%-b�l 540%-ot kell teljes�teni az �t�sig, na most nekem az el�z� sz�vettanom 65%os, lett a mostani pedig 70%, ami azt jelenti, hogy tulajdonk�ppen 1 ponton m�lott az �t�s�m. Persze m�g csal�ka rem�ny sugarak�nt ragyog el�ttem a kedd reggeli megtekint�s, ahol m�g el�vehetem az �n �rveimet, meg a besz�l�k�met,de ezek az emberek…

Val�sz�n� elg�pel�s. Am�gy m�r j�l vagyok. Miut�n reggel f�l h�tkor felh�vtam Benc�t, �s szerencs�tlen �lomittas gyereknek kis�rtam az �letemet, az meg �gy pr�b�lt nyugtatni, ahogy sosem tudott csit�tani, sz�val a v�g�n megint �n k�vetkeztem a sorban, hogy �sszekaparjam magam. Sebtiben kisz�moltam a s�lyozott �tlagomat, �s mikor kij�tt a 4,9, azt mondtam: Na, nem oda Buda! Sz�val most �gy �rzem, tough life has chosen me, �gyhogy igyekszem, ahogy tudok, hogy mindent a tervek szerint teljes�tsek.

V�gt�re is: anat 1. nem ker�l bele a diplom�ba, csak a szigorlat, ami m�g egy f�l�v. Na majd akkor. Sz�ban! K�sz�lhet a sz�vettan…

Ez volt az �n m�jusi es�m. Miut�n kizuhogta mag�t, akkor m�g frissiben, a sz�rke �gbolt alatt pr�b�ltam m�s �s m�s szemsz�gb�l is megvizsg�lni ezen probl�m�mat, amivel csak a k�rnyezetemet ideges�tettem addig,, hogy majdnem sz�tpattant az arteria meningea medi�ju… Ugye a foramen spinosumban? Igen ott. Bocsi, kezdek r�p�r�gni a kopony�ra ^.^

Sz�val igyekszem az eg�szet �gy felfogni, mint egy j� nagy pr�bat�telt, m�rmint chosen ones versus tough life. Eg�sz eddigi �letemben nem igaz�n kellett azzal szembes�ln�m, hogy valami nem �t�s. Igaz�b�l az els� �v v�gi n�gyesemet biofizik�b�l kaptam, sz�val lehet, hogy ez a kis sz�ziess�g tesz engem ilyen s�r�l�kenny�. Meg az a hatalmas maximalizmusom. Mindegy, az eg�szb�l majd �n profit�lom, hogyha a hasonl�an maximalista gyermekemet kell majdan ell�tnom j� tan�ccsal.

Miut�n kih�b�r�gtem magamat, �s mindenkinek keresztbe �llt t�lem a szeme, �gy d�nt�ttem, belef�r a napomba az a hirtelen megl�tott esem�ny, amin az �r�s bar�taim szabadt�ri slammeltek.

Nem is mes�ltem m�g r�luk neked, Steph! V�letlen volt a mi tal�lkoz�sunk. Kaptam, m�g �v elej�n egy levelet, hogy �r� T�rsak Klubja. Pont volt id�m, �s elmentem az els� tal�lkoz�ra, ahol nagyon csal�dias hangulat, �ssze-vissza 5 ember fogadott.  H�rman olvastunk fel, illetve h�rmunkt�l, mivel �n nem mertem felolvasni a novell�mat Ferik�r�l. Azt hiszem, am�g Tibi olvasta a novell�t, akkor d�lt el bennem v�g�rv�nyesen, hogy soha t�bbet nem engedem senkinek, hogy felolvasson, mert egyszer�en nem j�n �t az, amit �n mondani szeretn�k.

Ett�l eltekintve, mikor Tibi befejezte, feln�zett r�m, �s mikor a nagy csend meg�lte a szob�t, kezemben a csonkig r�gott almacsutk�val, �vatosan megk�rdeztem:
 – Milyen volt?
 – Olyan, hogy meg szeretn�m jelentetni az Am�gyban.

Azut�n Tibi�khez ver�dtem, aki am�gy a DEIK egyik vezet�je…. Ezek… Eszm�letlen sz�p emberek.

Tegnap a Halk�zben tartottak szabadt�ri slamet, egy olyan sz�p helyen, amilyenek�rt a mai napig visszah�z a sz�vem Egerbe. Egy kisebb t�r, nagyon fancy sz�k�kutakkal, k�rbe-k�rbe k�v�z�kkal, szabadt�ri padokkal, �s magas, k�s�barokk h�zakkal. Olyan hangulata volt mag�nak a t�rnek is, azt�n ki�lltak az egyik szeglet�be, �s elkezdtek felolvasni.

Annyi mindent �reztem, am�g hallgattam �ket.
Igaz�b�l nem sok mindenki figyelt r�juk. Az emberek t�bbs�ge egy pillanatra felkapta a fej�t, azt�n m�r vissza is fordult aktu�lis k�v�partner�hez, de voltak akik meg�lltak – k�zt�k k�t hajl�ktalan is - , le�ltek a sz�k�k�t melletti padokra, �s tapsoltak, mikor az kellett.

Ezek az emberek… Olyan sz�pek. Nem a hagyom�nyos �rtelemben. �gy am�gy els�t�lsz mellett�k az utc�n. Hanem �gy, ahogy sajnos kevesen.

A gondolataikkal, �s azzal, amiket tesznek. Am�g forg�sz�npadszer�en felolvastak, felv�ltva besz�lgettem vel�k.

 Imivel megbesz�ltem, hogy nem csak neki van angol altereg�ja – Oliver Cromwell, hanem nekem is, Jeremy Ever. Igen fi�, vagyis kand�r. De mi�rt ne? Megegyezt�nk, hogy � majd versekkel, �s meg novell�kkal tolom, �s beangolos�tjuk a havi m�helyt.

Tibivel a nagyon furm�nyos-korm�ynos l�nyos gondolataimat osztottam meg, egy bizonyos kort�rs k�lt�r�l, akit nem igaz�n tudok hova tenni. Se az ingyen s�r�ket, se a kedves mosolyokat, se a cinkos kacsint�st, se azt hogy v�g�l nem kellett kifizetnem a k�nyv�t, se azt hogy nyolc �vvel id�sebb n�lam, se azt, hogy  mi�rt leszek �n is zavarban, ha �sszefutunk az egyetemi menz�n…  De ez egy m�sik lev�l. Egy olyan lev�l, amit nagyon nehezen �rn�k meg.

N�ha annyira j� lenne fi�nak lenni.

Hallgattam �ket. �k rossz s�rt ittak, �s olcs� doh�nnyal t�lt�tt cigit sz�vtak, �n meg t�r�k�l�sben �ltem egy padon, �lveztem a vihar ut�ni csendes szelet, �s mikor lehunytam a szemem, �gy �reztem,  mi�nk a vil�g.

Egy r�sze eg�sz biztosan.