8 pont. Megvan a négyes anatból
Mondanám, hogy virul a fejem, de igazából nem. Miután megtudtam, hogy Hegyi Zolinál leszek, körülbelül beporszívóztam a könyvet, a mindent, és mikor úgy mondtam az erek lefutását, ahogy az a nagy összefoglaló táblázatba bele volt írva:
– Az úgy nem jó. Ennek már nem az a neve itt…
Gondolom mindenhol van egy ilyen ember. Egy ember, aki általában férfi, és adott számára egy jó kis, derengős-merengős háttérsztori (mondjuk, hogy anno nem vették fel az orvosira, csak az agrármérnökire, és ezért elvből utál mindannyiunkat. Mondjuk), mindehhez társul még egy kiegyensúlyozatlan szerelmi élet (mert minden hapsival lehet bírni, hogyha az asszony otthon leápolja az egóját), és persze ráadásnak ott az a karakteres arc, ami egy az ezerből.
Hegyi Zoli mindezzel rendelkezik véleményem szerint, és nem tellett bele egy-két feleltetésbe, hogy már pályafutása elején futótűzként terjedt el a híre… Miszerint a legapróbb részletekig, a legösszezavaróbban, és ha olyan napja van, akkor minősíthetetlenül embertelenül kérdez.
Mikor megláttam, hogy ő feleltet… Nem mondanám, hogy egy világ omlott bennem össze. Inkább csak gyomortájon zabszemnyi méretűre szűkült valamim, aztán onnantól kezdve azt se tudtam, hova kapjak, de mégsem abban az idegbeteg stílusban. Ha szakszerű szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy valahol az epilepsziás roham és a rezignált mélabú között félúton egyensúlyoztam, még még egyszer benyaltam a hátizmokat, a mellkast, és még egyszer átrágtam magam a koponyán. Na jó, azért még egész nap nem tudtam megülni a fenekemen, igazából akkor nyugodtam meg, mikor kihúztam a tételt.
Maxilla, és arckoponya csontjai. Na mondom, oké nem lesz ezzel akkora gáz. Ahogy telt-múlt az idő, kidolgoztam a tételem, és figyelemmel kísérhettem csoporttársaim feleleteit, majd a végén már egészen elkényelmesedve ültem le, és rá kellett jönnöm, hogy nem ő a tűzokádó sárkány… De a koponyányi manó minden bizonnyal.
Szóval mondom-mondom, és engem… Nem igazán lehet megfogni az idegekkel, de minden válaszomra olyan pofát vágott, hogy azt hittem mindjárt szívinfarktust kapok – mert ugyan miért nézne rám azzal a minden e világi fájdalmat imitáló arccal, hogyha nem orbitális hülyeséget mondanék? Na ugye, hogy csak azért, hogy belebonyolódjak.
A ragozásba, az utolsó kis minden nyomorékságba is belekötött – sokszor még a tankönyvi szövegnek ellenmenve, végül eljutottunk oda, hogy ad nekem nyolc pontot, de csak azért nem hét, mert én voltam ma az egyedüli értékelhető produkció.
A csoporttársaim hatalmasra kerekedett, izgulós tekintettel vártak a folyosón:
– Na?
– Nyolc pont.
Olyan őszintén, megkönnyebbülten sóhajtottak fel, Steph, hogy mostmár sajnálom hogy én ott siránkoztam a magam keserű érzésein. Merthogy én ezt nem nyolc pontra tudom, az hétszentség. Meg az is, hogy rajtam kívül senkit nem engedett át, szóval örülhetnék, mint majom a farkának. Igazából, valahol örülök is. Vége van!
Kiváltottam az anatot! Négyes lettem belőle, és ezen az sem változtatott volna, hogyha 10 pontra találok felelni ennél az embernél.
Azt hiszem a fáradtság miatt nem tudok örülni igazán. Még holnap egy dolgozat… Aztán csütörtökön elverem az összes spórolt pénzemet, és este pedig ünneplek a szép új ruhámban J
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hát szia!
Először is: nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt leírtad nekem. Nagyot dobott a hangulatomon. Én magam soha nem fabtáziáltam az állatorvosiról, mert tudom magamról, hogy még egy ember halálával csak megbékélek, tekintve, hogy nagy általánosságban azonos sémára íródnak ezek az események, de ha elhoznának hozzám egy elütött macskát, még a huszadik alkalomkor is ott bőgnék a kis összetört teste felett.
Bezzeg egy autóbaleset... Fucsa, hogy kinek mire akad gusztusa, nem?
Nagyon örülök, hogy ilyen vizsgák terén nem csak nálunk van kanasszajárás - értsd, menj el, mászd meg ezt a hegyet, majd gyere vissza, áll négykézláb, utánozd a vizsgáztató kedvenc állatát, akkor most táncolj egy picit, majd mondd fel fél lábon ugrálva a walesi bárdokat, jó, akkor nem tetszettél, menj el, írj még egy tesztet is, de várj csak, nem mert még be kell szorozni az adott pontjaidat 1,25-el, aztán százalékot kell számolni... :D
Bartánődnek minden elismerésem. Embernél a tarsusnál nincsen annyi hűdesok izom, inkább a szalagszerkezet az, ami 'only for chosen ones' típusú dolog, de teljesen átérzem a problémát. Annak idején, alsó végtagnál ültem felette vagy másfél napot, mire minden nyomorult szalagot megtanultam, mondjuk ez az, amire a legjobban emlékszem a lábból.
A tanulság talán az: a vizsgához 50-50 tudás kell, és szerencse. De ez körülbelül le lehet vonatkoztatni az életre is. Miután túléltem a lelki válságomat, hogy nem 100%-ot hoztam, akkor arra gondoltam, hogy talán, egyszer majd lesz nekem is egy afféle maximalista, mazohista gyermekem, mint amilyen én is vagyok, és alkalom adtán, majd elmesélhetem neki az én kis élményeimet. Vagy a leveleimet :)
Nagyon örülök, hogy mindezt megosztottad velem. Hajrá a vizsgaidőszakhoz!
És gyere még erre, ha időd engedi :)
guule