V�gel�thatatlan k�r�ket rovok a d�lig alv�s, Menyus �rkez�se, Mama l�togat�sa – �s ezzel a l�p�ssel frissen f�tt, eszm�nyi �telek magamhoz v�tele – majd Benc�vel val� tal�lkoz�s �ven, �s �gy am�gy, nem igaz�n k�v�nn�m, hogy m�sb�l is �lljanak a napjaim. T�k�letes �gy az eloszt�s, �s b�r egy�ltal�n nem gondoltam magamat f�radtnak, az, hogy minden nap este t�zkor m�r kid�l�k, �s csak d�lben nyitom ki a szemem, igazol valamit az elm�lt h�rom hetemb�l…

De lassan v�get �r ez a krist�ly-t�r�keny id�szak, nem lesz t�bb lustul�s, �s k�nyesked�s, �s most ebben az a legsz�vf�jd�t�bb, Steph, hogy mindezen k�nyelmet nem az�rt kell abbahagynom, mert el kell kezdenem k�sz�lni a sejbiosz vizsg�ra, �h, ha csak az lenne… Az igazs�g az, hogy… El kell kezdenem vezetni.

Tal�n m�g nem mes�ltem a tavaly ny�r v�g�n megesett vadreg�nyes kalandomat. A l�nyeg az, hogy k�t h�t alatt, amolyan ny�r v�gi, gyorstalpal� tanfolyamk�nt lezavartam az els�seg�lyt �s a KRESzt, azt�n m�g kap�ra is j�tt, hogy az utc�nk alj�ba lakott egy ember, nemes nev�n Laci b�csi, akinek a kisfi�t anya am�gy is tan�totta az �ltal�nos iskol�ban, meg ha m�r tanul� vezet� oktat�, �s am�gy sincs n�la sok ember, h�t akkor mi�rt ne v�llalna el?

J�l kezd�d�tt… Az els� elm�leti �r�n m�g remekeltem is, „hihetetlen” vaslogik�mr�l adtam sz�mot, ahogy kital�ltam mit hogy kell leolvasni a m�szerfalr�l, meg az akkur�tus k�rbej�rk�l�sok sor�n a g�pj�rm�r�l, azt�n be�ltem a vol�n m�g� �s minden valami olyan metamorf v�ltoz�son ment kereszt�l, hogy az csoda.

Bence csak a fej�t cs�v�lta. Hozz�tartozik a t�rt�nethez, hogy �n sose szerettem volna megtanulni vezetni. V�lem�nyem szerint �n vagyok az �zdi hercegn�, �s egy hercegn�nek kocsisa van, erre Menyus legsz�vesebben falba verte volna a fejemet, Bence meg el�hozakodott a v�szhelyzetekre tartogatott zombi-apokalipszis elm�let�vel, hogy akkor a nagy eszem meg minden k�pess�gem ellen�re az�rt haln�k meg, mert nem tudok vezetni. Ezen felbuzdulva, m�r t�l az els�seg�ly �s KRESz vizsg�n ki is vitt egy elhagyatott gar�zssorra, �s k�t v�llamat megmarkolva benyomott a vezet��l�sre.

Nagyon t�relmesen magyar�zott, �s miut�n minden r�szletet kik�rdeztem, �s fejben �ssze�ll�tottam a mechanizmust, siker�lt is els�re beind�tanom azt a tizenegyneh�ny �ves mazd�t, ami a Bence csal�d szeme f�nye. Bence erre nem is mondott semmit, csak n�zett r�m azzal a „not bad” tekintettel, �s beleegyez�n b�logatva engedett neki az els� vezet�ses �r�mnak.

Azt�n mikor idegess�gt�l remeg� �v�, vill�mokat sz�r� rezign�lt mosolyommal sz�lltam ki az aut�b�l, majd mikor be�rtem a szob�j�ba m�r csak g�rcs�sen s�rtam, n�zett r�m szeg�ny szerencs�tlen gyerek, �s azt se tudta, hol kezdjen hozz� a k�rdezget�snek.

Azt hiszem v�g�l �gy fogott neki, hogy:
 – Havid van?
Te t�nyleg tudod, Steph, hogy milyen viccesek vagyunk, mikor �n �gy istenigaz�b�l b�gn�k, de Benc�nek ehhez nincs kedve, ez�rt addig tolja nekem a h�lyes�geit, m�g m�sodperc alatt megered�, �s �sszefoly� k�nnyem �s taknyom f�tyol�n �t �n is elkezdem a r�h�g�st. Ez is �gy indult valahogy, de azt�n cs�rg�tt a telefon, Menyus keresett, hogy na mi volt?
Azokban a napokban am�gy �gett a kezem alatt a k�sz�l�k. Egyszer�en mindenki a vezet�si el�remeneteleim ut�n �rdekl�d�tt, mind azzal a tud�l�kos, vol�n m�g�l sz�l� szavakkal, hogy p�r perc alatt torkig lettem a kedvesen oktat� okoskod�sokb�l, �s minden �ril�nyos m�rs�kletemet vesztve z�d�tottam az �sszes keser�s�gemet aktu�lis besz�dpartneremre.

Nem abban �reztem �n a gondot, Steph, hogy nem tudok vezetni, nem is abban, hogy nyilv�nval�an nem �rtem el a g�zped�lt sem, �s ez�rt nagy p�rn�t vittem magammal, hogy picivel megtoldjam a l�bam hossz�t, nem azzal, hogy beh�zott k�zif�kkel indultam el, hanem abban, ahogyan az oktat� minderre reag�lt.

Id�s b�csi l�v�n sok gyerek megfordult m�r oktat� keze alatt, de az�rt az �vek el�rehaladt�val m�r csak olyan fi�kat kapott, akik m�r tizenk�t �ves koruk �ta r�gj�k apuka f�l�t, hogy vigye ki �ket a sz�nt�sba randal�rozni. Na most �n, l� �zdi hercegn�, egyetlen aut�s �lm�nyemnek azt sz�m�tottam, mikor Bence bedugott a vezet��l�sre, �s beind�tatta velem a mazd�jukat, majd gurultam vele vagy sz�z�tven m�tert – ami mint kider�lt t�nyleg nem olyan rossz teljes�tm�nynek besorolhat�. Egyik nagy rem�nyvesztetts�gemben Bence m�g azt is el�rulta, hogy neki els�re nem siker�lt beind�tania a kocsijukat, �s ha m�r m�s�rt, csak ez�rt vegyek magamon er�t, �s a harmadik �r�n�l ne hagyjam m�r f�lbe ezt az eg�szet.

Nem hagytam. De mikor m�r a tizenkilencedik �r�t is rutinp�ly�n t�lt�tt�k, �s visszagondolva nem volt m�r nekem semmi hib�m, csak az a g�cs�s idegess�g, amit az a fasz – pardon, de elmebeteg vagyok, ha csak elmerengek ezen – �ltetett bel�m. Nem volt j�, amit, ahogyan, amilyen �temben, mi�rt mosolygok, mi�rt igaz�tom meg a hajamat, ha l�farokban fogtam, mi�rt �rt a v�llam al� a copfom, mi�rt nem n�zek jobban sz�t – m�rmint �gy, hogy t�rj�n bele a nyakam – mi�rt nem figyelek, �s mi�rt s�rok?
Mert egy id� ut�n k�nytelen-kelletlen a szemembe sz�ktek a k�nnyek, pedig nem vagyok egy b�g�masina. Komolyan nem, ismersz, Steph! Ha akad�ly emelkedik el�m, arra r�vetem elt�k�lt tekintetemet, �s hozom a hegym�sz� k�szletemet, de ez… de ez…

Csak egy rosszabb volt az oktat�m hozz��ll�s�n�l – aki am�gy egy fejl�dni k�ptelen, elk�nyeztetett kis csitrinek tartott – a sz�leim, de legf�k�pp Menyus hozz��ll�sa. Miut�n m�r sokadszorra sz�lltam ki k�nnyez� szemmel az aut�b�l, �s m�r a harmadik kontaktlencs�m is t�nkre akart menni az els�rt k�nnyekt�l, Menyus m�g akkor is azzal fogadott, hogy mit b�g�k?
Merthogy nekem eddig minden tanulnival� az �letben egy csettint�sre siker�lt, sosem ker�ltem szembe semmi olyannal, amibe belet�rt volna a bicsk�m, erre v�gre itt az els� komolyabb akad�ly, �s kij�n bel�lem az igazi term�szetem, hogy milyen kis ny�mnyila alak vagyok, �s k�l�nben se szidjam azt a j�embert, aki az utc�nk alj�n lakik, �s csak �s kiz�r�lag seg�teni akar nekem.

Teh�t m�g egyszer elmentem, hogy seg�tsen nekem, �s… Al��rom, beh�zott k�zif�kkel indultam el. Al��rom, remegtem az idegt�l, a g�rcs�ss�gt�l, de minden egyes gyakorlatot viszonylag sz�pen v�gigcsin�ltam. Mondjuk olyan 60%-osan, ami m�r egyetem is kettes, de t�nyleg: az y-fordul�st�l kezdve a jobbr�l-balr�l h�ttal tolat�ssal parkol�sig, de ak�rh�nyszor vett�k a k�r�ket, valami „hib�m” m�gis volt, ezzel egy�tt mindig akadt r�m olyan sz�r�s megjegyz�s, amit a v�g�re m�r igaz�n �reztem, hogy nem a vezet�sem induk�l, hanem a szem�lyem maga.
 – �s te egy teljesen m�s ember leszel, mikor be�lsz az aut�ba! H�t hol az a csupamosoly kisl�ny, akit az els� �r�n megismertem? – de mindezt olyan affekt�l�, k�nyes, k�st-l�lekbe m�rt� m�don, hogy legsz�vesebben hat �vbe csikartam volna az �t k�rm�mmel az ablakot.

Nos, akkor �n hazavezettem, a h�zunk el�tt meg�lltam, �s azt mondtam:
 – Legk�zelebb majd j�v�k j�niusban.
Azt�n meglibbentettem a l�farkamat, �s belebegtem a h�zba, majd m�g utolj�ra j�l kib�gtem magam. Akkor �gy d�nt�ttem, sohat�bbet nem s�rok vezet�s miatt.

Mindenki ki volt r�m akadva. Menyus, apa egyar�nt, hogy z�r� kitart�s, �s majd �k visszadugnak a vol�n m�g� paparam… Haha. Nice try mates… Nice try. Term�szetesen azon a ny�ron t�bbet nem �ltem korm�nyhoz. M�g dodzsemben sem.

Azt�n egyszer csak kib�jt a sz�g a zs�kb�l. Nem is tudom Menyus melyik bar�tn�j�nek panaszolta a min�s�thetetlen magaviseletemet, mikor all of a sudden elejtett egy olyan r�szletet, ami eddig valahogy hozz�m nem jutott el…
Merthogy annak idej�n � megbuktatta a tan�rom fi�t… Sz�val annak a fasznak a fia any�m miatt �vet ism�telt. Nos… Azt hiszem ezzel az �vism�tl�ssel fairplayben maradtunk.

 – Csak meg k�ne m�r tanulnod vezetni! – mondta a napokban Mama, �n meg m�r csak az�rt is, hogy ne kelljen megsz�lalnom, j� nagyot haraptam a di�sb�l. A s�tem�ny r�g siker�lt ilyen j�l, ez�rt m�zeskal�cs mosoly �ml�tt sz�t az arcomon, de k�zben sanda, gyilkolni v�gy� tekintetem sugar�t Menyus fel� l�ttem, aki b�r les�t�tte a szem�t, de az�rt tud�l�kosan b�lintott:
 – Bizony-bizony tov�bb nem halogathatod!
 – Halogatn� a hal�l – motyogtam, mik�zben vigy�ztam a sz�r�d� morzs�kra. H�t�tt fekete te�t kortyoltam, majd t�r�k�l�sbe h�ztam fel a l�bamat, �s val�sz�n� olyan nagyon k�ts�gbeesettnek t�nhettem kezemben a szelet, f�lig r�gott di�s k�rttel, meg a te�val, hogy a Mama �tkarolt, �s a v�lla szeglet�be h�zta a hal�nt�komat. Nevet�s cs�kot nyomott a homlokomra.
 – Papa se tudott vezetni! – �gy Menyus, a kerekszoba sugar�nak m�sik v�g�r�l – � p�ld�ul csak �gy megvette a jogos�tv�nyt, mert m�r annyira ideges�tette, hogy Anyunak van, de neki m�g nincs. Tudod, hogy �llt meg? – megr�ztam a fejem.
 – Addig tolatott, am�g nem koppant.

Eszembe jutott az nagy, kopott v�r�s fest�kes Ar�, amivel a Papa rend�thetetlen�l szelte az �zd-Hangony karik�kat. Finom kis melegs�get �reztem pocakt�jon.

Mert balfasznak lenni az sajn�latos dolog. De �r�k�lni a szerencs�tlen g�neket, na az csal�di b�szkes�g!