Holnap egy nyolc oldalas Kass�k vers utols� oldal�t fogom felolvasni Campuson. 
Kass�k Lajos - A l� meghal a madarak kirep�lnek

Ap�m cseng�hangja vihar-zajjal kezd�dik Menyus telefonj�n, �s meg kell hagyni, az eg�sz vill�mmal k�s�rt, recseg� csattog�s el�g tal�l�.

Egy�bk�nt szerelmesek egym�sba - l�ttam rajtuk tegnap is, mikor Ap�m megh�vott minket vacsor�zni a v�ros egyik legjobb �tterm�be, Menyus pedig hirtelen j�tt kisl�nyos zavar�ban nem tal�lta meg r�gvest szok�sos, g�g�s kir�lyn�kh�z ill� altj�t, �s ez�rt ujjongva cs�szott ki bel�le:

 - H�t persze, hogy megy�nk!

Egy�b ir�nt neh�z vel�k. 

Teljesen �tlagos, m�gis �nnepi �s egyben gy�sznap is volt az egyben, mikor Ap�m elk�lt�z�tt t�l�nk, igaz, akkor m�g nem tudtam, hogy att�l kezdve t�bbet fogok vele tal�lkozni, mint azon �vek sor�n, m�g vel�nk lakott.

Aznap v�gre megvette mag�nak Menyus azt a h�n �h�tott kocsit, aminek m�r a k�t esztend�vel azel�tt beharangozott tervrajzaiba belebolondult, �s m�g az ijeszt�en sok sz�mjegyet fel�lel� v�tel�r sem riasztotta vissza. Nem �gy Ap�mat, aki m�r j� el�re valami hetyke, �m m�rgez�n fenyeget� hangon hirdette annak a bizonyos napnak az �t�let�t - igaz�b�l se Menyus, se �n nem vett�k komolyan, eg�szen addig m�g meg nem �llt a l�pcs� alj�ban, kez�ben egy olyan b�r�nddel, ami addig mindig a szekr�ny alj�ban pihent, mert sosem f�rt�nk volna el talpalatnyi �rtartalm�ban egy-egy tengerparti nyaral�s sor�n.

�lltunk egym�s el�tt Ap�mmal a l�pcs�n, �n felette p�r fokkal, hogy legal�bb a tekinthet�nk egy magasan legyen - visszagondolva nem is �rtem minek. � valami misztikus t�volba n�zett, �gy magyar�zott nekem keser� feln�tthangon, ami egy�bk�nt sosem v�lt igaz�n az �v�v�. Becs�let�t �s elveket eml�tett, am�g �n a hajl�tott ujjpercein l�g� t�sk�t mustr�lva gondolkodtam. T�l kicsinek t�nt az a b�r koffer, ahhoz, hogy Ap�m a falt�l falig szekr�nybe �ppen csak bezs�folhat� ruh�it elvigye benne. Ahogy n�ztem a matt fekete b�rt�ska reped�seiben fekv� l�mpaf�nyt, arra gondoltam, Ap�m most nem m�st visz el a h�zb�l, mint a r�la sz�tt eml�keimet. Ehhez az elk�pzel�shez tartva magamat, mikor Ap�m ut�n leh�z�dott a gar�zsajt�, r�lam felemelkedett a sz�l�k veszeked�se okozta gy�tr� gondolatok kb. �t kilogramban m�rt s�lya; nem is �rtettem Menyus �br�zat�t, amit groteszk maszkk� pocskolt a dac, a d�h, �s a bel�le �ppen kiszakad� tizenh�t �v.

�vekig form�l�dott bennem annak a ribancnak, annak a kurv�nak, vagyis a Nagyasszonynak a k�pe - �s b�r nyilv�nval� volt, hogy Ap�m nem az �j Volvo miatt hagyott ott minket, gondolataimban szeret�je haja ugyanabban a �benfekete k�kf�nyben csillant, mint az aut�nk burkolata. Kis v�rosban �l�nk: l�hal�l�ban megtett v�rosi karik�ink sor�n �ll�t�lag sokszor kellett volna l�tnom a Nagyasszonyt, de a szemeim mindig is gyeng�lkedtek, �gy sosem tudtam hat�rozott kont�rba foglalni a n�t, aki miatt Ap�m otthagyott, aki miatt az �n mindig nyugodt Menyusom f�l t�gl�val bet�rte Ap�m�k �j lak�s�nak els� emeleti ablak�t.