Neh�z lenne �sszefoglalnom. Ebben a f�l�vben nem halt meg egyik bar�tn�m apja sem, s�t m�g a lak�t�rsam sem szak�tott �lete szerelm�vel, hogy azt�n addig s�rjon, m�g ki nem vesznek egy darabot a t�dej�b�l. M�g csak �ngyilkos sem lett senki az �r�k�rb�l sem. Nem.
Ez a f�l�v egy�ltal�n nem tartozik azok k�z� a napok k�z�, amiket az „�rdekes” sz�val jelzett kalap al� vesz�nk. Ez a f�l�v egy nagy massza, fut�homokszer� posv�ny, amiben �sszeragadni l�tszanak a d�lut�nok, ha visszan�zek r�juk.  T�l vagyok rajta. �s ez a l�nyeg.

Itt �l�k ennek az �sszem�llt, homog�n massz�nak a legalj�n, magzatp�zba h�zva magam, �s kicsit olyan, mintha mindig csak aludn�k. Sz�rt a f�ny az �gb�l. Az anat�mia szigorlat ut�n egy ideig nem az ez�stsz�n dereng�st, hanem a kikirics-s�rga horizontot l�ttam, de ez is elm�lt, ak�r �t�s, ak�r nem. Persze az�rt a csal�d ugr�lt a boldogs�gt�l. Meg �n is. Amikor az int�zetvezet� elkezdte be�rni a jelest olyan hang szakadt fel a torkom legm�ly�r�l, amit egy retard�lt m�kus �r�mmel �r�kbefogadott volna. Azt�n m�gsem jelentkezett �rte egyetlen egy kettyent m�kus sem, a hangom m�g mindig a saj�tom, �s csendben tartom.

Nekiestem a ny�ron a sz�let�snapomra, �s a kar�csonykor a kar�csonyfa al� bezsebelt k�nyveimnek. Persze nem fogok a v�g�kre �rni, de f�ld�nt�li �rz�s f�l �v funkcion�lis anat�mia ut�n emberi sz�veget szemrev�telezni. Meglep�en b�k�s.

Az elm�lt �t h�nap sor�n egyre jobban bekebelezett egy eddig elnyomott ego. Ha eleddig valaki k�rdezte hova is j�rok egyetemre, akkor kih�ztam magam, �s a klasszikus „van cicim, ha nem is jelent�kenyebb, mint egy tizenk�t �ves kisfi��” poz�ci�ban mondtam: orvosira j�rok. Azt�n egyszer, egy alkalommal, ami �gy t�nt fel a f�l�vemben, mint a szakadt v�sznon el�kandik�l� h�ka b�rfel�let, ott �ltem egy �r�k�r�s m�helyen, �s azon kaptam magam a bemutatkoz� k�rben: torkomra forrt a sz�. J�, igen orvosi. Nem �reztem hely�nval�nak, de az�rt mondtam. F�lszegen, furcs�n �zlelgetve a sz�t, mint aki akkor mondja el�sz�r, �s m�g csak bar�tkozna a gondolattal.

A k�r fordult, �s m�r egy v�gzett orvos �r�k�r�s ker�lt bemutatkoz�sra.

 – Eg�szs�g�gy.

Laposakat, meglepetten pislogtam. Ennyi lenne az eg�sz?  Tal�n.

Nyilv�n neh�z h�napokat tudhatok a h�tam m�g�tt, m�gis, most valahogy �gy �rzem, az elm�lt f�l�v nem csak a territori�lis szubkultur�mat a k�lvil�ggal �sszek�t� leharcolt leng�hidat �gette fel, hanem valahol engem is, m�lyen bel�l �getett ki. Ott �lltam a tizen�t�dik h�t v�g�re egy fejjel, ami se nem �res, se nem tele, valahol f�l�ton, �s a tartalma is ink�bb szublim�lt, mint k�zzel foghat�an „volt.” Persze a t�megmegmarad�s t�rv�nye �rtelm�ben a benne l�v� tud�snak �lland�nak kellett maradnia, viszont a h�rom naponta cser�l�d� dem�k miatt egy folyamatos �t�p�t�s zajlott bennem. H�tf�n m�g komplex kering�si szab�lyoz�s, cs�t�rt�kre sz�vettan, keddre has�reg kismedence… Mint egy fark�ba harap� k�gy�, aki csak t�mi-t�mi mag�ba a legv�gs� pontj�t, m�g egyszer csak �tbukik a saj�t fej�n, nem is marad bel�le semmi m�s, csak a porba belesodort b�g�csiga-minta. Meg a m�regfog. Mindig is �gy k�pzeltem ezt az egyre sz�k�l�, �s k�zben spir�lszer�en emelked� gondolatk�gy�t, hogy a v�g�n a m�regfogai beles�ppednek a homokba. L�gy puffan�s, felkavart homokszemek, azt�n annyi.

Sz�val folyamatosan �t�p�l� tud�s felett sikl� �letemben biztos pontot m�g a BTK-sok ir�nt �rzett pehely ellen�rz�s sem jelentett. Azt hiszem, valahol az �t�dik h�t k�rny�k�n kaptam magamat azon, hogy nem �rzek forrong� gyilkol�si v�gyat az „olvas� sz�net”, mint honos kifejez�s hallat�n. Ink�bb csak egy po�nn� v�lt k�ztem �s G�borka k�z�tt, hogy na, megy�nk sz�netet tartani Szent�hothaival meg R�thelyivel, azt�n elt�nt�nk m�sf�l �r�ra a mikroszk�pikus bet�tengerben. K�t sor olykor egym�sra tolul� hull�mnak is t�nhet, f�leg egy nappal dem� el�tt.

Teh�t kifolyt bel�lem a fels�bbs�gi �rz�s. Igaz, mikor olykor-olykor bet�vedtem a Roxfortba, hogy levad�sszam a havi t�l�l�shez sz�ks�ges di�kb�rletet, �s a kiismerhetetlen folyos�kon lejtett kalandos kanyarg�saim sor�n szemben tal�ltam magam egy-k�t sz�pl�nnyal, ilyen meg amolyan sz�rmebund�kban, nagyon st�lusos starbuck-os thermost szorongatva, akkor k�t dolgot tehettem.

1. felmondtam magamban az a heti gyakorlathoz tartoz� thermostat fel�p�t�s�t
2. nyugtattam magam, hogy apuci �ltal benyomott kisl�nyok mindenhol vannak, �s mindenhol ideges�t�ek. N�lunk p�ld�ul biofizik�n kih�zz�k a v�z fel�p�t�s�t… A v�z�t… Biofizik�n.
   
   Na persze ilyen anat�mi�b�l m�r nem lehets�ges. Oda az�rt kev�s anyuci-apuci. Legal�bb ez. Legal�bb.

Vil�gmegv�lt� gondolataim, mint tengerm�lyre ejtett vasmacsk�k, a fen�k fel� tart� �tjukon egy habl�nyt �s egy hableg�nyt sodortak mindig magukkal, m�g nem koppant fej�k az aljzaton. Lizimizi �s G�borka. H�rman tr�gertri�v� avanzs�ltunk a f�l�v sor�n. Rajtuk k�v�l pedig �jkelet�, szalmal�ng szell�k�nt teljesedett ki ny�ri bolond�ri�m: az Ilka-firk�l�s.

Megjelentek Ilka-firk�im. Link itten. A megjelen�s pillanata, mint a f�l�v kimagasl�, betlehemi csillagk�nt megv�lt�st jelz�id�pontja: �letem els� hagymaleves�nek sz�tborsoz�sa k�zben �rt. Janu�r hetedik�n. Ami v�g�lis �rt�kelhet� bels� po�n, mert a „versciklus” c�me is Hetedik�re.  Mire ez leesett, addigra a t�m�nytelen mennyis�g� borsot is siker�lt t�ldomin�lnom tejsz�nnel �s liszttel.

�t�p�lt a hagymaleves is, mint a fejemben l�v� katyvasz. Mint ahogy a mindennapjaim is alakulnak. Mint ahogy �n magam is alakulok

N�ha �gy �rzem, Steph, �n vagyok a fark�ba harap� k�gy�. Valami reverz eszmefuttat�st k�vetve azt is �rzem, min�l kisebb voltam, ann�l hosszabb, ann�l nagyobb sugar� k�rben r�ttam az �vet. Telik az id�, sz�k�l a k�r. Egyre kisebb a sug�r az, amit megem�sztett farkam v�g�be kapaszkod� fejem �lt�l bez�rt k�r meghat�roz, �s �gy �rzem, ahogy egyre sz�k�l, �gy tudom egyre pontosabban meghat�rozni �nmagam.

Ez pedig �gy �rzem j�. Sokkal jobb, amit az �retts�gin�l, amit nyolcadikos ballag�somn�l, amit az �vod�ban, a m�sz�ka legtetej�n a lees�st�l reszketve, amit, az anat�mia szigorlati felel�sem els� szavain�l, egysz�val, jobb, mint amit valaha rem�ltem. Lehet ugyan�gy remegni a m�sz�ka tetej�n �s az int�zetvezet� el�tt, de a l�nyeg akkor is az marad, hogy a lees�st�l f�lsz.

Kell valami, ami mindig feljebb tol, hogy azt�n m�giscsak elengedd a rudat, m�giscsak megtal�ld a magabiztos hangot valahol az allantois �s a cloaca szavak k�z�tt, valami, ami arra �szt�k�l, hogy m�g egyet harapj a farkadb�l, �s k�zelebb ker�lj a v�g�hez.

Mert az id� �gyis telik. Tudni pedig sosem, de legal�bb sejteni, hogy j� ir�nyba sz�k�lsz, az megnyugtat�. S�t, egy picit tal�n m�g ann�l is t�bb.