– �s akkor ma mikor tal�lkozunk?
 – Nem tudom. Palacsint�t s�t�ttem, direkt k�kuszolajban, mert a Mam�nak kinn van a h�ga.
 – A foga vagy a h�ga? – mindig is im�dtam Bence f�lrehall�sait.
 – H�t, na igen, ha �gy folytatja lassan t�bb h�ga lesz, mint foga – f�leg, ha frapp�nsan r�juk is tudok kontr�zni. Az a kedvenc r�szem, mikor Menyus �bl�sen kuncog humorherold-i morzs�imon. Ilyenkor elhiszem, hogy j�k a po�njaim.
Persze ez nemcsak id�szakos vid�ms�gnak sz�m�tott aznap. Ha rokonok j�nnek hozz�nk az  mindig sok mosollyal j�r. Ha keser�des is az a somoly, akkor is.

Mivel tudom, hogy csal�df�t, f�leg az �n r�zsebokor-�tl�thatatlan… nos, boz�tomat nem lehet el�gszer magyar�zni, m�g a legjobb bar�tn�nek sem, ez�rt k�vetkezz�k egy hatv�nyra emelt l�bjegyzet. Mama �s n�gy l�nytestv�re az �t fennmaradt gyermek a d�di �ltal megsz�lt kilenc k�z�l, �s mint olyanok, hihetetlen �lett�rt�net�ket batyuk�nt hordva a h�tukon tengetik napjaikat, �gy hogy csal�di �sszej�veteleken mindig akad arra alkalom, hogy k�ny�kig elmer�ljenek az eml�kez�s v�szonszatyr�ban. Hogy a gyerekkoruk k�z�s m�lab�ja, a fiatalasszonykor minden l�ben kan�l egym�sra kacsint�sa, vagy a most vir�gkorukat �l� gyerekek f�l�tti m�ltatlankod�s? Ugyan mindegy, mindig akad sz�mukra valami cs�mcsognival�.

Akarva akaratlanul is megfigyeltem egyfajta bevett gondolatmenetrendet, mikor �n is ezeknek a d�lut�ni besz�lget�seknek a r�sz�v� v�lok. R�v�n k�zeledek a h�szadik �let�vemhez, oldalamon t�bb �ves udvarl�st�l megt�p�zott sz�pfi�val, el�ttem az orvosi egyetem (m�r csak) n�gy �s f�l �v�vel, valahogy mindegyik nagyn�n�m felhatalmazottnak �rzi mag�t arra, hogy j� tan�csokkal l�sson el.  Mire a v�g�re �rnek, �ltal�ban a fejem b�bj�ig befednek az �letvezet�si tippek a gyermekv�llal�sr�l, a tudatos, mindennapi feminizmusr�l, egy asszony alapvet� �llhatatoss�g�r�l, �s a t�k�letes fas�rt hozz�val�ir�l egyar�nt. R�ad�snak pedig meghallgathatom, a „m�r pedig az �n l�nyom a te korodban �gy rontotta el” c�m� siker sztorit. Mert t�k�letes senki sem lehet, m�g az aranytoj�st toj� ty�kot megszerz� D�ra sem.

D�ra gy�ny�r�. Negyven �ves kor�ra is �tven kil� alatt, olyan karakteres, szinte m�r maszkulin arc�llel, ami vonzza a tekintetet, kark�n szem�lyis�g, frapp�ns sz�fordulatok, mag�hoz val� �sz, �s angyali hang. De komolyan, m�rmint ez a hivat�sa, karvezet�, olyan szinten, hogy az am�gy csal�db�li tapasztalatok alapj�n maguknak val� osztr�kok is tisztelettel fordulnak fel�, �gy t�z �v kinn �l�s ut�n. D�ra mindennapjait egy olyan – imm�r n�gy �ve – f�rj teszi t�k�letess�, ami�rt minden anya ostorozza a l�ny�t, hogy csak ilyenhez menj feles�g�l, �s al�bb egy centivel se add. A f�rj egy… Hogy is mondjam. Ha Benc�vel elmegyek v�s�rolni, akkor � le�l sz�pen a sarokba bek�sz�tett nyug�gyra, majd az els� t�z percben m�g t�relemmel, a hatodik t�z percben pedig �ppen hogy csak ki nem robban� gyilkol�si v�ggyal pillant r�m minden egyes pr�baf�lk�b�l val� kilibben�sem ut�n, hogy:

 – Na? Mehet�nk m�r?

A sz�ban forg� f�rj ezzel szemben a t�zedik t�z perc ut�n is m�g vagy �t karf�t ny�jt �t a pr�baf�lke f�gg�ny�n, hogy na ez, majd ez lesz az t�k�letes. R�ad�sk�nt pedig, minden ruhavillant� mini-divatbemutat� ut�n v�ltig �szinte, szerelemt�l elhom�lyosult magasztal� k�t perc zsolozsma k�vetkezik a feles�g soha el nem hervad� sz�ps�g�r�l… (�n m�r annak is �r�ln�k, ha annyit kiny�gne dr�ga deli Benc�m, hogy j�-e, avagy sem)  �s a felhalmozott ruhatengert k�pes is marad�ktalanul megv�s�rolni. Igen. Az utols� darabig. �s term�szetesen eme fel�ldoz�sa nem csak textilnem�kre, hanem �kszerekre �s utaz�sokra is kiterjed.

Sz�val a f�rj „A F�RFI”-k�nt lett emlegetve hossz�-hossz�, unokatestv�rn�ket pukkaszt� �veken �t, m�g nem azt�n kiker�lhetetlenn�, �s term�szetesen egyre s�rget�bb k�rd�ss� v�lt egy n� �let�nek legmeghat�roz�bb fordul�ja: az els� gyermek �rkez�se. A g�lya pedig csak nem j�tt.

Tal�n el�sz�r m�g enyhe el�gt�telnek is sz�m�tott annyi visszafojtott irigys�ggel �tbesz�lt d�lut�n ut�n ez a „v�gre valah�ra nem t�k�letes” t�ma. Term�szetesen mindenki �r�lt D�ra szerencs�j�nek, mivel a n� gyermekkora k�sz�n�viszonyban sem volt azzal, amire m�sok boldog mosollyal gondolnak vissza, de asszonyi irigys�gt�l k�l�nb nem sok l�tezik ezen a vil�gon, f�leg ha hasonkor� rokonokr�l van sz�.

Teltek-m�ltak az �vek, �s az el�sz�r irigys�get enyh�t� t�ma �tfordult egy olyan besz�dk�rr�, amelyet mint b�rmely eg�szs�ges csal�dban a seg�t� sz�nd�k �lelt k�rbe. Orvosok telefonsz�mainak tucatjai j�rtak k�zr�l-k�zre, �s a l�tez� �sszes helyre elj�rtak, minden rendben mind k�t f�llel a gyermekk�rd�s viszont m�gse ker�lt soha s�nre.

Nagy magaslatok, �s ugyanolyan nagy m�lys�gek. Err�l sz�l az �let, t�k�letes f�rj ide vagy oda. F�l �ve �rezt�nk egy nagyobb �tt�r�st, amikor m�r nem remeg� hanggal, hanem t�rgyilagosan, mint ahogy �t�s lott� telital�lat�n viccel�dsz a sarki k�z�rtben eml�tette D�ra ezt az eg�sz gyermekk�rd�st. Ha lesz lesz, de nem ezen m�lik az �lete, e n�lk�l is elj�n a holnap.

Sejtett�k mi azt, hogy e sziklaszil�rd arccal elejtett mondat m�g�tt t�bb �lmatlan �jszaka lapul, mint az elk�pzelhet� egy k�v�l�ll� sz�m�ra. Minden tiszteletem D�r�� volt azokban a napokban, amikor kar�csonykor a csal�db�li leg�jabb kisbaba beharangoz�j�t – v�lhet�leg direkt – �gy id�z�tette a D�r�val gyermekkor�t�l rivaliz�l� unokah�ga, hogy azzal mindenk�pp kiugrassza a nyulat a bokorb�l. Nos, a ny�l nem ugrott, s�t meg se rezzent. Menyussal n�zt�nk is egym�sra nagy lapos pislant�sokkal, hogy na, az azt�n igen.

Visszat�rve viszont levelem elej�re, Steph, a Mama fenn eml�tett h�g�ra, aki t�rt�netesen D�ra anyuk�ja – nos n�la viszont t�zij�t�knyit ugrott a ny�l. A h�slevesn�l m�g csak pedzegette, de a mire a palacsint�hoz �rt�nk, addigra m�r kirobbant a t�ma, �s �n csak �ltem ott, egyre �s egyre jobban elk�pedve egy majdnem-nagymama reakci�j�n.

A Mama h�ga �gy kapaszkodott az asztal sz�l�be, �gy d�lledtek meg kem�nyre besz�d k�zben a szemei, mintha az a gyermek hozz� tartozna, mintha a l�nya nem is saj�t mag�nak, hanem neki k�ne, hogy megsz�lje azt a gyereket.

M�lyen elgondolkodtatott.