Neh�z lenne �sszefoglalnom. Ebben a f�l�vben nem halt meg egyik bar�tn�m apja sem, s�t m�g a lak�t�rsam sem szak�tott �lete szerelm�vel, hogy azt�n addig s�rjon, m�g ki nem vesznek egy darabot a t�dej�b�l. M�g csak �ngyilkos sem lett senki az �r�k�rb�l sem. Nem.
Ez a f�l�v egy�ltal�n nem tartozik azok k�z� a napok k�z�, amiket az „�rdekes” sz�val jelzett kalap al� vesz�nk. Ez a f�l�v egy nagy massza, fut�homokszer� posv�ny, amiben �sszeragadni l�tszanak a d�lut�nok, ha visszan�zek r�juk.  T�l vagyok rajta. �s ez a l�nyeg.

Itt �l�k ennek az �sszem�llt, homog�n massz�nak a legalj�n, magzatp�zba h�zva magam, �s kicsit olyan, mintha mindig csak aludn�k. Sz�rt a f�ny az �gb�l. Az anat�mia szigorlat ut�n egy ideig nem az ez�stsz�n dereng�st, hanem a kikirics-s�rga horizontot l�ttam, de ez is elm�lt, ak�r �t�s, ak�r nem. Persze az�rt a csal�d ugr�lt a boldogs�gt�l. Meg �n is. Amikor az int�zetvezet� elkezdte be�rni a jelest olyan hang szakadt fel a torkom legm�ly�r�l, amit egy retard�lt m�kus �r�mmel �r�kbefogadott volna. Azt�n m�gsem jelentkezett �rte egyetlen egy kettyent m�kus sem, a hangom m�g mindig a saj�tom, �s csendben tartom.

Nekiestem a ny�ron a sz�let�snapomra, �s a kar�csonykor a kar�csonyfa al� bezsebelt k�nyveimnek. Persze nem fogok a v�g�kre �rni, de f�ld�nt�li �rz�s f�l �v funkcion�lis anat�mia ut�n emberi sz�veget szemrev�telezni. Meglep�en b�k�s.

Az elm�lt �t h�nap sor�n egyre jobban bekebelezett egy eddig elnyomott ego. Ha eleddig valaki k�rdezte hova is j�rok egyetemre, akkor kih�ztam magam, �s a klasszikus „van cicim, ha nem is jelent�kenyebb, mint egy tizenk�t �ves kisfi��” poz�ci�ban mondtam: orvosira j�rok. Azt�n egyszer, egy alkalommal, ami �gy t�nt fel a f�l�vemben, mint a szakadt v�sznon el�kandik�l� h�ka b�rfel�let, ott �ltem egy �r�k�r�s m�helyen, �s azon kaptam magam a bemutatkoz� k�rben: torkomra forrt a sz�. J�, igen orvosi. Nem �reztem hely�nval�nak, de az�rt mondtam. F�lszegen, furcs�n �zlelgetve a sz�t, mint aki akkor mondja el�sz�r, �s m�g csak bar�tkozna a gondolattal.

A k�r fordult, �s m�r egy v�gzett orvos �r�k�r�s ker�lt bemutatkoz�sra.

 – Eg�szs�g�gy.

Laposakat, meglepetten pislogtam. Ennyi lenne az eg�sz?  Tal�n.

Nyilv�n neh�z h�napokat tudhatok a h�tam m�g�tt, m�gis, most valahogy �gy �rzem, az elm�lt f�l�v nem csak a territori�lis szubkultur�mat a k�lvil�ggal �sszek�t� leharcolt leng�hidat �gette fel, hanem valahol engem is, m�lyen bel�l �getett ki. Ott �lltam a tizen�t�dik h�t v�g�re egy fejjel, ami se nem �res, se nem tele, valahol f�l�ton, �s a tartalma is ink�bb szublim�lt, mint k�zzel foghat�an „volt.” Persze a t�megmegmarad�s t�rv�nye �rtelm�ben a benne l�v� tud�snak �lland�nak kellett maradnia, viszont a h�rom naponta cser�l�d� dem�k miatt egy folyamatos �t�p�t�s zajlott bennem. H�tf�n m�g komplex kering�si szab�lyoz�s, cs�t�rt�kre sz�vettan, keddre has�reg kismedence… Mint egy fark�ba harap� k�gy�, aki csak t�mi-t�mi mag�ba a legv�gs� pontj�t, m�g egyszer csak �tbukik a saj�t fej�n, nem is marad bel�le semmi m�s, csak a porba belesodort b�g�csiga-minta. Meg a m�regfog. Mindig is �gy k�pzeltem ezt az egyre sz�k�l�, �s k�zben spir�lszer�en emelked� gondolatk�gy�t, hogy a v�g�n a m�regfogai beles�ppednek a homokba. L�gy puffan�s, felkavart homokszemek, azt�n annyi.

Sz�val folyamatosan �t�p�l� tud�s felett sikl� �letemben biztos pontot m�g a BTK-sok ir�nt �rzett pehely ellen�rz�s sem jelentett. Azt hiszem, valahol az �t�dik h�t k�rny�k�n kaptam magamat azon, hogy nem �rzek forrong� gyilkol�si v�gyat az „olvas� sz�net”, mint honos kifejez�s hallat�n. Ink�bb csak egy po�nn� v�lt k�ztem �s G�borka k�z�tt, hogy na, megy�nk sz�netet tartani Szent�hothaival meg R�thelyivel, azt�n elt�nt�nk m�sf�l �r�ra a mikroszk�pikus bet�tengerben. K�t sor olykor egym�sra tolul� hull�mnak is t�nhet, f�leg egy nappal dem� el�tt.

Teh�t kifolyt bel�lem a fels�bbs�gi �rz�s. Igaz, mikor olykor-olykor bet�vedtem a Roxfortba, hogy levad�sszam a havi t�l�l�shez sz�ks�ges di�kb�rletet, �s a kiismerhetetlen folyos�kon lejtett kalandos kanyarg�saim sor�n szemben tal�ltam magam egy-k�t sz�pl�nnyal, ilyen meg amolyan sz�rmebund�kban, nagyon st�lusos starbuck-os thermost szorongatva, akkor k�t dolgot tehettem.

1. felmondtam magamban az a heti gyakorlathoz tartoz� thermostat fel�p�t�s�t
2. nyugtattam magam, hogy apuci �ltal benyomott kisl�nyok mindenhol vannak, �s mindenhol ideges�t�ek. N�lunk p�ld�ul biofizik�n kih�zz�k a v�z fel�p�t�s�t… A v�z�t… Biofizik�n.
   
   Na persze ilyen anat�mi�b�l m�r nem lehets�ges. Oda az�rt kev�s anyuci-apuci. Legal�bb ez. Legal�bb.

Vil�gmegv�lt� gondolataim, mint tengerm�lyre ejtett vasmacsk�k, a fen�k fel� tart� �tjukon egy habl�nyt �s egy hableg�nyt sodortak mindig magukkal, m�g nem koppant fej�k az aljzaton. Lizimizi �s G�borka. H�rman tr�gertri�v� avanzs�ltunk a f�l�v sor�n. Rajtuk k�v�l pedig �jkelet�, szalmal�ng szell�k�nt teljesedett ki ny�ri bolond�ri�m: az Ilka-firk�l�s.

Megjelentek Ilka-firk�im. Link itten. A megjelen�s pillanata, mint a f�l�v kimagasl�, betlehemi csillagk�nt megv�lt�st jelz�id�pontja: �letem els� hagymaleves�nek sz�tborsoz�sa k�zben �rt. Janu�r hetedik�n. Ami v�g�lis �rt�kelhet� bels� po�n, mert a „versciklus” c�me is Hetedik�re.  Mire ez leesett, addigra a t�m�nytelen mennyis�g� borsot is siker�lt t�ldomin�lnom tejsz�nnel �s liszttel.

�t�p�lt a hagymaleves is, mint a fejemben l�v� katyvasz. Mint ahogy a mindennapjaim is alakulnak. Mint ahogy �n magam is alakulok

N�ha �gy �rzem, Steph, �n vagyok a fark�ba harap� k�gy�. Valami reverz eszmefuttat�st k�vetve azt is �rzem, min�l kisebb voltam, ann�l hosszabb, ann�l nagyobb sugar� k�rben r�ttam az �vet. Telik az id�, sz�k�l a k�r. Egyre kisebb a sug�r az, amit megem�sztett farkam v�g�be kapaszkod� fejem �lt�l bez�rt k�r meghat�roz, �s �gy �rzem, ahogy egyre sz�k�l, �gy tudom egyre pontosabban meghat�rozni �nmagam.

Ez pedig �gy �rzem j�. Sokkal jobb, amit az �retts�gin�l, amit nyolcadikos ballag�somn�l, amit az �vod�ban, a m�sz�ka legtetej�n a lees�st�l reszketve, amit, az anat�mia szigorlati felel�sem els� szavain�l, egysz�val, jobb, mint amit valaha rem�ltem. Lehet ugyan�gy remegni a m�sz�ka tetej�n �s az int�zetvezet� el�tt, de a l�nyeg akkor is az marad, hogy a lees�st�l f�lsz.

Kell valami, ami mindig feljebb tol, hogy azt�n m�giscsak elengedd a rudat, m�giscsak megtal�ld a magabiztos hangot valahol az allantois �s a cloaca szavak k�z�tt, valami, ami arra �szt�k�l, hogy m�g egyet harapj a farkadb�l, �s k�zelebb ker�lj a v�g�hez.

Mert az id� �gyis telik. Tudni pedig sosem, de legal�bb sejteni, hogy j� ir�nyba sz�k�lsz, az megnyugtat�. S�t, egy picit tal�n m�g ann�l is t�bb.

�s most sz�pen visszacsordog�lok a v�rkering�sbe...

Az indul�s el�tti napokban �rr� lett rajtam az egyed�ll�t ut�ni fojtogat� v�gy. Martam mindenkit, aki ki akart szak�tani az �r�sb�l, az olvas�sb�l, vagy az �jkelet� festeget�si miz�ri�mb�l. Sz�r�s szemekkel meredtem mindenkire, aki b�rmi olyan tev�kenys�get eml�tett, ami miatt �t kellett volna l�pnem a h�z k�sz�b�t, �s ezzel menthetetlen�l meg kellett volna mosnom a hajam, le kellett volna vennem az otthonk�mat… Egysz�val m�v�sznyaram legm�lyebb pontj�ra s�llyedtem, ringat�zva a lustas�g �s a semmittev�s ingov�ny�ban.

Na, ekkor j�tt a hirtelen �tlet a gyerekkori bar�taimt�l: vas�rnap Bog�cs, h�rom nap! Pakolj. Id�t �s energi�t nem igaz�n fektettem a pakol�sba, �s mivel „no-makeup-augustus”-t tartok, ez�rt  a teljes laza ig�nytelens�g jegy�ben ver�dtem be a t�rsas�gba… Csod�latos volt.

Tudni kell ezekr�l a gyerekekr�l, hogy hi�ba n�v�nk egyre messzebb a gyermekkorunkt�l, ugye �n m�r egyetemen, a t�bbiek �retts�gi el�tt… Hi�ba t�volodunk att�l a n�dast�l, ahol �lethal�l harcot v�vtunk fahus�ngokkal, vagy �ppen k�pzelt var�zslatokkal, ha egym�sra n�z�nk, valahol mindig ugyanaz a gyermekarc mosolyog vissza a m�sikra, aki anno belel�kte a patakba. Persze azt senki nem sz�molta, hogy a patak �rny�kos medre tele csal�nnal…

Adja nekem a kezembe a k�sz ny�rsat Szili, �s csak arra tudok gondolni, hogy egyszer foci k�zben �gy bok�n r�gta valaki, hogy hisztizve szaladt be a nagymam�j�hoz… � hozta a labd�t, nem j�tszhattunk tov�bb. Vagyis, m�snak is lett volna labd�ja, de a Szili� az tiszta b�rb�l k�sz�lt, �s h�t azzal j�tszani, na h�t, azt semmi nem p�tolhatta. �gy �lt�nk ott a kapualjban, �gy k�rlelt�k, m�g vissza nem j�tt. Niki vil�g �let�ben parancsolgat� kisf�n�k szerep�ben tetszelgett. Az � ezermester apuk�ja �p�tette a j�tsz�teret, ami nagy j�t�kaink sz�nhely��l szolg�lt. Olyan, mint akkor. Legyen b�rmennyire ambici�zus �s hirtelen, v�gtelen�l j�lelk� �s seg�t�k�sz. P�tolja a „csakaz�rtis” mor�lj�t. �s az �sszes t�bbi legkedvesebb bar�taim.

Az pedig, hogy Bence egy oszt�lyba ker�lt a gyerekkoriimmal, �s �gy olyan elv�laszthatatlan tagj�v� forrt a csoportunknak, mint b�rki m�s: felbecs�lhetetlen.

�szint�n legyen sz�lva, nem a legbulisabb t�rsas�g – de a maguk nem�ben p�tolhatatlanok.
18.-�n �nnepeltem a n�vnapomat, de persze tipikus jellemvon�som: a ny�r tespedt szalad�s�val teljesen kimentek a fejemb�l a d�tumok, meg am�gy sem jeleskedem a n�vnapok jegyz�s�ben. Nem �gy Bence.

Aznap karajt s�t�tt�nk. El�sz�r t�rcs�n, grillnek, de begyulladt az olaj, sz�val r�ntotth�s lett bel�le. Valami�rt m�g a szob�mban matattam, de m�r nagyon ord�tottak, hogy mi a f*szt csin�lok m�r ennyi ideig, szedjem m�r rendbe magam, h�t nem Debrecenbe' vagyok, hogy eltoljam az eg�sz vacsor�t!

Mire le�rtem a ny�lt teraszra, m�r mind a heten k�rbe�lt�k a hatalmas m�anyag asztalt. A felett�k l�g� l�mpa �nt�ttvas b�r�ja cir�d�s �rny�kokat vetett az arcukra, �s �gy megtapsoltak, hogy nagyon. Tiszta v�r�s maradt a kez�k m�g akkor is, mikor a r�ntott h�s�rt ny�ltak. Boldog n�vnapot, boldog n�vnapot! �n meg �lltam ott, ujjaimn�l �sszecsom�zott kezekkel, �s azt sem tudtam hogy pislogjam el a meghat�dotts�g  sz�lte k�nnyeimet. Hihetetlen szentiment�lis lettem az elm�lt h�napokban.

A t�rsas�g aj�nlott nekem egy soha vissza nem t�r� alkalmat, hogy k�v�nhatok valamit. Azt k�rtem, hogy mindannyian j�jjenek le a pincesorra.  Egy bizonyos sz�m� k�r ut�n, melyben x nagyobb egyenl� t�zn�l m�r �ppen olyan hangulat �llt be, hogy sz� n�lk�l ment�nk a borospinc�k fel�, ahol az �l�zen�t szinti-boyok szolg�ltatt�k. �s m�g t�ncoltunk is… Ami tekintettel l�ve a t�rsas�g buliz�si hajlam�ra, olyan sz�vet melenget� �lm�ny marad sz�momra, hogy csak na.

Hogy mindez a finom h�zi, a mulat�s vagy hangulat sz�ml�j�ra �rhat�? Felesleges tal�lgatni. Akadt a t�ncparketten egy nagyon �des id�s h�zasp�r, akik picit kapatosan, de nagyon aranyosan mez�ss�git t�ncoltak. Tudni kell err�l a t�ncr�l, hogy a maga nem�ben t�k�letes. A megfelel�, �l� zen�s k�s�rettel szerintem a vil�g legszerelmesebb t�nca.

L�tva a nyugd�jasok t�nyleg, kalapemel�st �r� produkci�j�t, azt hiszem ez volt az a pont, mikor Benc�nek viszketni kezdett a tenyere, �s kikapott a nagy k�rb�l, ahol addig ment a nagy mulatoz�s.

Nem t�ncoltunk mi soha versenyszer�en, de tizenk�t n�pt�ncos �v�nkb�l m�sfelet mez�ss�gi sz�l�val t�lt�tt�nk. Tal�n ez is hozz�j�rult mostanra harmonikus kapcsolatunk szil�rd alappill�reinek let�tel�hez. Nyilv�n mondanom sem kell, a dajdajoz�k k�z�tt, a b-kateg�ri�s szinti-boy csiholta dallamokra nem bontakozhatott ki a k�nnyfakaszt� romantika, de elmond�sok szerint az id�s h�zasp�r is vetett r�nk egy-k�t elismer� pillant�st.

�n nekem azt hiszem akkor �llt meg a sz�vem, mikor Bence majdnem eg�sz k�t m�tere egyszerre csak felemelkedett mell�lem leveg�be. Azt�n a fi� szinte hib�tlanul lenyomta a csap�sol�st. Se a bok�ja, se semmije nem t�rt el. �s m�g sz�pnek is eml�kszem r�. Nos, sikeres est�t tudhattunk magunk m�g�tt.

K�zben persze rajtam az alkot�i miz�ria is. - AVAGY mi f�r m�g bele a ny�r utols� k�t het�be? - �j diz�jnt tervezgetek, amiben m�r benne van az �sz, a ny�r alatt form�l�dott szem�lyis�gem egy csipetje… �pp csak a kompoz�ci� okoz fejt�r�st, hogy ne �gy n�zzen ki a v�g�re minden, mint egy kaotikus �srobban�s.

�r�i oldalr�l pedig majdnem-k�sz novell�t tudok felvonultatni. Andzse �r�i p�ly�zat�ra k�sz�lt, megk�sve, �s ezerszer elrebegett h�l�val k�s�rt k�sz�nettel. M�g tart a jav�tgat�s f�zisa, de esetleg v�llalkoz� kedv�ek sz�lhatn�nak p�r sz�t. Zordon lenne a Disney-f�gonosz. Ott van? Ha valaki �rdekl�dik, a B�vebben gombra kattintva �rheti el a novell�t

Eml�kszem a t�ncra.

Akkor m�g fedetlen balkonk�nt �llt a verand�m, �s �gy, tet� n�lk�l n�zte a telek v�g�t, ahol meredek hegyoldalra kaptatott fel a t�lgyerd�. Az udvart m�g nem f�vel, hanem betonkever�kkel, �p�tkez�si t�rmel�kkel, �s �gig �r� l�tr�kkal vetett�k be – persze ez senkit nem �rdekelt. Aznap, a t�nc napj�n �lte a falu Borsod megye els� KISZ esk�v�j�t.

A Papa – a j�r�son t�l is keze munk�j�r�l h�res maszek kisiparos –, vil�gsz�p menyecsk�t hozott a Saj�n t�lr�l, olyat, amilyet m�r r�g nem l�ttak. Mindenki a feh�r ruh�ba b�jtatott karcs� testet akarta t�ncba vinni, �s mert a Mama – az �jasszony –, tudta a dolg�t, t�ncolt is, am�g a t�rsas�g java r�sze f�lig bele nem fulladt a h�zi p�link�ba.

Aznap sok mindent hallottam, legink�bb olyat, mint m�sok. A r�szeg kurjongat�sokat, a hol sz�vb�l j�v�, hol rossz sz�j�zzel elmormolt f�lmondatokat, amik egy boldog j�v�t k�v�ntak az ifj� p�rnak. Hallottam a falu v�nasszonyainak rosszall� k�r�l�s�t:

– N�zd csak a cs�pej�t, milyen v�kony! Biz’ nem fog az �letreval� fi�t kihordani!
Ezen k�v�l gyerekek nevet�se, �s m�g sok minden m�s is eljutott hozz�m.

�m, mikor a m�jusi langymeleg este k�kes s�t�tje aranyl� pirkadatba fordult, �s ezzel egy�tt a legtov�bb id�z� vend�gek is �lomra szender�ltek, akkor… Akkor olyat hallottam, amit senki m�s nem neszelhetett meg.

A menyasszony, a Mama, eg�szen az udvar v�g�ig s�t�lt, h�ta m�g�tt hagyva a nyitott verand�t, �s csak b�mult, b�mult felfel�, a hajnali dereng�sben sejtelmes s�t�ts�ggel kong� t�lgyesre. A f�lelemt�l k�szk�dve verg�d� csom�v� szorult a Mama sz�ve, �s nem b�rt m�sra gondolni, csak arra, odaveszne, ha az a rengeteg erd� re�borulna. M�s tudta volna, hogy ez lehetetlen. A falu hat�r�ban h�z�d� t�lgyes egy leoml�sra b�rmelyik pillanatban k�szen �ll� meredek partra felfutott facsoportk�nt �llt a hely�n, m�r j�val azel�tt, hogy ember keze nyoma l�tszott volna a vid�ken. �gy is marad az, m�g vil�g a vil�g. De a Mama ezt nem is sejthette, hiszen teljesen m�s t�jr�l j�tt – egy kies mederr� v�jt, v�lgyben fekv� b�ny�sztelep�l�sr�l – �gy abban a s�r�s�gben, ami fel� hajolt, �s elnyelte a hajnal f�nyeit, nem l�tott semmi m�st, csak saj�t k�ts�gbees�s�t.

H�vogat� s�ks�gk�nt �lt a Mama eml�k�ben a lepusztult, emberekkel zs�fol�sig telt b�ny�sztelep, m�g el�tte az �rintetlen, vad term�szet tornyosult. A f�k k�z�tt id�z� dermeszt� koroms�t�t mag�ban hordozta annak a komor tekintet�, hideg �rint�s�, �m k�ts�gk�v�l tehet�s idegennek a k�p�t, akit aznap a f�rj�nek fogadott. A h�ta m�g�tt, l�gy sz�nekkel kiboml� pirkadat pedig elhozta egy olyan nincstelen, �m Amerik�ig sz�k�tt, kesehaj�, meleg mosoly� fi� szeretet�t, ami mindig is a Mama sz�v�ben id�z�tt, �s amely �rzelem a j�v� dobban�saival szaggatott relikvi�v� fakult, de akkor, ott, azon a hajnalon, m�g f�j�n �les k�pk�nt ny�lalt a menyasszonyba a felismer�s:

Elvesz�tett valamit.

Sz�vszor�t� volt a h�rd�l� hortyog�sok k�z�tt meghallani a visszafogott zokog�st. L�tni az asztalra borul� testek egyenletes szuszog�sa mellett az udvar dereng�s�be vesz�, h�feh�r menyasszonyi ruha reszketeg r�zk�d�s�t.

Mama sok mindent nem tudott m�g akkor, viszont azzal tiszt�ban volt, hogy a fi� miatt utolj�ra s�rt. Hiszen j�l eml�kezett, arra, amikor h�t �vvel azel�tt a fi� t�tov�n meg akarta �t cs�kolni, � pedig nagy �n�rzetes tizen�vesk�nt �gy pofonv�gta, hogy a fi� alkalomadt�n – �s az alkalmat �tvenhat k�szs�ggel megadta – meg sem �llt az �ce�n m�sik partj�ig. Sok�ig gondolkodott ezen. Eg�szen addig, am�g a hajnal reggelbe nem fordult, �s az aranyl� sz�nek pedig olyan er�s f�nybe hajlottak �t, amik m�g a t�lgyes �benz�ld leveleit is langyos �rnyalatokba burkolt�k.

Keser�des mosoly h�zta sz�lesre a Mama k�nnyekt�l nyirkoss� v�lt ajk�t. Mik�zben n�zte a rengetet, arra a sajg�n f�j� d�nt�sre jutott, hogy mehet a fi�, �s maradhat a f�rje, mivel v�laszt�sa am�gy sincsen. Hov� val� is lenne a t�bbi gondolat?

Mindez�rt viszont egyre k�rte a J�istent: hogyha m�r � marad, legal�bb az a hegyoml�snyi fa, az a rengeteg az udvar v�g�ben… Csak az t�nj�n el �gy, mintha sose lett volna.

Holnap egy nyolc oldalas Kass�k vers utols� oldal�t fogom felolvasni Campuson. 
Kass�k Lajos - A l� meghal a madarak kirep�lnek

Ap�m cseng�hangja vihar-zajjal kezd�dik Menyus telefonj�n, �s meg kell hagyni, az eg�sz vill�mmal k�s�rt, recseg� csattog�s el�g tal�l�.

Egy�bk�nt szerelmesek egym�sba - l�ttam rajtuk tegnap is, mikor Ap�m megh�vott minket vacsor�zni a v�ros egyik legjobb �tterm�be, Menyus pedig hirtelen j�tt kisl�nyos zavar�ban nem tal�lta meg r�gvest szok�sos, g�g�s kir�lyn�kh�z ill� altj�t, �s ez�rt ujjongva cs�szott ki bel�le:

 - H�t persze, hogy megy�nk!

Egy�b ir�nt neh�z vel�k. 

Teljesen �tlagos, m�gis �nnepi �s egyben gy�sznap is volt az egyben, mikor Ap�m elk�lt�z�tt t�l�nk, igaz, akkor m�g nem tudtam, hogy att�l kezdve t�bbet fogok vele tal�lkozni, mint azon �vek sor�n, m�g vel�nk lakott.

Aznap v�gre megvette mag�nak Menyus azt a h�n �h�tott kocsit, aminek m�r a k�t esztend�vel azel�tt beharangozott tervrajzaiba belebolondult, �s m�g az ijeszt�en sok sz�mjegyet fel�lel� v�tel�r sem riasztotta vissza. Nem �gy Ap�mat, aki m�r j� el�re valami hetyke, �m m�rgez�n fenyeget� hangon hirdette annak a bizonyos napnak az �t�let�t - igaz�b�l se Menyus, se �n nem vett�k komolyan, eg�szen addig m�g meg nem �llt a l�pcs� alj�ban, kez�ben egy olyan b�r�nddel, ami addig mindig a szekr�ny alj�ban pihent, mert sosem f�rt�nk volna el talpalatnyi �rtartalm�ban egy-egy tengerparti nyaral�s sor�n.

�lltunk egym�s el�tt Ap�mmal a l�pcs�n, �n felette p�r fokkal, hogy legal�bb a tekinthet�nk egy magasan legyen - visszagondolva nem is �rtem minek. � valami misztikus t�volba n�zett, �gy magyar�zott nekem keser� feln�tthangon, ami egy�bk�nt sosem v�lt igaz�n az �v�v�. Becs�let�t �s elveket eml�tett, am�g �n a hajl�tott ujjpercein l�g� t�sk�t mustr�lva gondolkodtam. T�l kicsinek t�nt az a b�r koffer, ahhoz, hogy Ap�m a falt�l falig szekr�nybe �ppen csak bezs�folhat� ruh�it elvigye benne. Ahogy n�ztem a matt fekete b�rt�ska reped�seiben fekv� l�mpaf�nyt, arra gondoltam, Ap�m most nem m�st visz el a h�zb�l, mint a r�la sz�tt eml�keimet. Ehhez az elk�pzel�shez tartva magamat, mikor Ap�m ut�n leh�z�dott a gar�zsajt�, r�lam felemelkedett a sz�l�k veszeked�se okozta gy�tr� gondolatok kb. �t kilogramban m�rt s�lya; nem is �rtettem Menyus �br�zat�t, amit groteszk maszkk� pocskolt a dac, a d�h, �s a bel�le �ppen kiszakad� tizenh�t �v.

�vekig form�l�dott bennem annak a ribancnak, annak a kurv�nak, vagyis a Nagyasszonynak a k�pe - �s b�r nyilv�nval� volt, hogy Ap�m nem az �j Volvo miatt hagyott ott minket, gondolataimban szeret�je haja ugyanabban a �benfekete k�kf�nyben csillant, mint az aut�nk burkolata. Kis v�rosban �l�nk: l�hal�l�ban megtett v�rosi karik�ink sor�n �ll�t�lag sokszor kellett volna l�tnom a Nagyasszonyt, de a szemeim mindig is gyeng�lkedtek, �gy sosem tudtam hat�rozott kont�rba foglalni a n�t, aki miatt Ap�m otthagyott, aki miatt az �n mindig nyugodt Menyusom f�l t�gl�val bet�rte Ap�m�k �j lak�s�nak els� emeleti ablak�t.

alig-�lomban
j�tt�l
semmit sem
sz�lt�l.
k�lcs�n kapott karok
napba hajlott
holdat v�gy�k
- ezekkel
nyakamba akasztottad
magunk;
�n patyolatkormosra
k�t�ttem a v�zp�tty�ket
b�r�d�n
m�ly�l� r�ncokkal tenyeremben
gondoltam
pr�m maradn�k
�r�kre
a k�d kopott medr�ben
bok�ig
pontk�t�ssel fakasztva
hangot
ahol a takar� s�ly�ba f�radt bele
nyakam
ahol a kopott faszekr�ny k�ba
szag�ba sz�d�ltem
ahol emberek lehelt zsirja
v�z-leveg� n�sza k�zt h�zott

Ahol Igaz�b�l j�tszol velem
�s �r�kbe akarsz