Ha v�laszthatn�k egy �letet vagy Ady Endre, vagy Miksz�th K�lm�n lenn�k. Az egyik menthetetlen�l sz�p lelk�, a m�sik m�rhetetlen�l �rzelmes, �s mindkett� lehetetlen�l tehets�ges.

Ha v�laszthatn�k egy kort, akkor vagy a XIX.-XX. sz�zadfordul� lenne, vagy pedig a ’60-as �vek.
Ha v�laszthatn�k egy helyet, akkor nem k�ne vari�lnom. Maradn�k. Itt. Magyarorsz�gon. Mert szeretem. Nem azt mondom, hogy minden�t, de azt ami nekem jut bel�le, azt nagyon.

1995-�s sz�let�s�k�nt �lem napjaimat. �zdon kezdtem a p�lyafut�somat, egy vadreg�nyes kis v�rosk�ban, �szak-Magyarorsz�g szlov�k hat�rhoz k�zeli vonal�ban, de gyermekkorom �lm�nygazdagabb, jelent�sebb r�sz�t Hangonyban t�lt�ttem, a Mam��kn�l, akik m�r t�nyleg csak egy j�, m�sf�l �r�s gyalog�tra, vagy egy f�l �r�s erd�s-t�jfut�ra laknak a hat�rt�l.

Ez a p�r �v igen jelent�s szerepet t�lt�tt be a jellemem megform�l�s�ba, ez a t�j az, amihez m�g a mai napig visszah�z a sz�vem, az ottani emberek azok, akikr�l tudom, �r�kre a bar�taim lesznek.

Az �ltal�nos iskola harmadik oszt�ly�ban lettem Stephanie-val bar�tn�. �lltunk a sorakoz� v�g�n, mint k�nt antiszoc kis t�k, �s csak nek�nk nem maradt p�runk. Tudni kell, hogy Steph m�r gyereknek is �ri�s volt, minden fi�t kenterbe verve �llt a tornasor elej�n, �n meg… H�t mindig valahol a v�g�r�l a harmadikk�nt ker�ltem be.
Sz�val feln�ztem arra a gombahaj� �r�sl�nyra, �s megk�rdeztem:
 – Leszel a bar�tn�m?
Azt mondta, hogy igen.

Benc�vel az �ltal�nos iskola utols� �veiben ismerkedtem meg, �s hogy igaz�n mikor is szerettem bele? Ez k�r�lbel�l ugyanaz a k�rd�s, hogy mikor lett Stephanie a legjobb bar�tn�m? Nem igaz�n tudom.

Az �rzelmeket nem csak �gy eld�nti az ember: r�mutat valakire, azt�n te leszel a szerelmem, vagy az �letre sz�l� nagybar�tn�m. Sok minden alak�tja ki a kapcsolatnak nevezett medreket, �s valahol �gy �rzem, az ezen medrekben v�zk�nt folydog�l maga az �rzelem. Ez pedig olyan k�pl�keny valami, hogy arra igaz�n oda kell figyelni. Medret v�jnak az �lm�nyek, �s apad�st id�znek el� a vit�k. Viszont azt fel kell ismerni, hogy a v�z az �let alapfelt�tele, �gy mindig, mindden k�r�lm�nyek k�z�tt annak kell lennie az els�dleges c�lnak, hogy tov�bb cs�rgedezzen az a bizonyos csermely...

Na j�, ha konkr�t sz�mot kellene mondanom Benc�re: J� h�rom �ve. (^.^) A fent eml�tett k�t emberrel �polt kapcsolatom szint�n sokat form�lt rajtam. �gy �rzem, t�relmesebb, gondoskod�bb…. valahol jobb ember lettem t�l�k.

Na az�rt annyira nem, hogy mikor beker�ltem Egerbe, a r�gens gimn�ziumomba ne kaptam volna a t�rsadalmi pofonokat, mert b�r lehettem egy�tt �rz�, legjobb bar�t, a szoci�lis integr�l�d�si k�pess�geim m�g mindig a alulr�l pislogtak fel a null�ra.

K�t igazi bartn�m akadt a gimn�ziumban els� �vben, k�t �vfolyamt�rsam, Shade, meg Zs�fi :) Egyem a sz�v�ket nekik is. Egy folyos�n volt a tanterm�nk, egym�s mellett, �s �n m�r a jelz�csenget�skor t�n�k �ltem, hogy mikor surranhatok �t az � tanterm�kbe. Nem voltam egyszer� eset. M�g a takar�t�n�k is �gy ismertek, hogy a l�ny, akinek mad�rtoll van a haj�ban. Mert egy id�ben egy v�konyabb tincsemet, a f�lem t�v�n�l v�gigfontam, a v�g�be sz�nes bogy�kat f�ztem, �s a hangonyi kakas ezer �bensz�nben j�tsz� toll�t dugtam a r�sbe, ami a hajam �s a gy�ngy�k lyuk�nak pereme k�z�tt maradt. �gy �llt ott a toll, mintha oda teremtett�k volna, �s meg olyan indi�nl�nynak �reztem magam, hogy t�bb se kellett a boldogs�gomhoz.

Na j�, az�rt kellettek a bar�tok. Tal�n harmadik f�l�vre �rtem el arra a szintre, mikor felszabadult bel�lem valami. Egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy oda merek menni a t�bbiekhez, �s b�r nagyon bizonytalanul, de bekapcsol�dtam a besz�lget�sekbe. Nem, nem lettem az �ltalam valahol mindig is sanda-irigy pillant�sokkal illetett oszt�ly k�zepe, de… Azt vettem �szre, hogy m�r le is mondtam ezen amb�ci�mr�l. Arra jutottam, hogy vagyok, aki vagyok. �s ez j� is �gy, olyan j�, amit�l jobb nem lehet, �gy az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy megtanulok vele �lni…

Negyedikre az oszt�lyb�l is lett bar�tn�m, �s mire a ballag�son utolj�ra csengettek ki, azt k�v�ntam, b�rcsak m�g n�gy �vet maradhatn�k.

Eml�kszem a matekdolgozatokra. Meg a fizik�kra is, igaz Shade? Eml�kszem, hogy mindig azt sz�moltam, hogy hogyan �rem el a buszt, azt�n m�g mennyit tesz ki az m�sf�l �r�s busz�t, m�g v�g�l hazakeveredek. Eml�kszem, hogy m�r f�l�tn�l azt latolgattam, hogyan j�jj�n ki a l�p�s, hogy Bence j�jj�n �rtem, �s ez�rt Menyus ne harapja le a fejemet.
Eml�kszem a reggel, a busz rezg�sei �ltal megszabott girbe-gurba sorokba le�rt matek h�zikra, �s ugyanezen Eger-�zd karik�k alatt megtanult t�ri t�maz�r� anyagokra…

Olyan kedves eml�kek ezek, amir�l b�rmikor sz�vesen mes�lek.

�s most?
K�v�ncsi vagyok mire fogok eml�kezni ezen �veimb�l. Debrecenb�l, az egyetemr�l. Mindezen t�l pedig, Steph, azt szeretn�m, hogy valahol te is tudj r�lam. A gimn�zium sor�n szinte alig tudtunk tal�lkozni, �s most m�r sajn�lom, hogy nem jutott eszembe el�bb ez a leveles �tlet.

Hiszen… Annyira megnyugtat az, mikor veled besz�lek. Im�dlak, te l�ny! Ha t�rt�nik velem valami, akkor �gy a legjobb, ha megbesz�lhetem veled, m�g �gy l�tatlanban is.
Szeretn�m le�rni az eml�keimet.

Hogy jobban tudjak elmerengeni rajtuk annak idej�n.
Erre is j�k ezek a levelek.
Tal�n erre a legjobbak.

Tudod, Steph, el�rtem az �v azon szakasz�ba, hogy k�tnaponta �rok dolgozatot, egyenk�nt 100 oldalb�l, �s �gy d�nt�ttem, elengedem az a sejtbioszt, amir�l a minap v�szmad�rkodtam. Hagyom ink�bb a vizsgaid�szakra, ahova val�. Ne ezen cs�sszon az anatom.

Persze att�l, hogy v�g�l fejet hajtottam a k�pess�geim el�tt, �s �gy d�nt�ttem, nem hajszolom magamat a biztos �sszeroppan�sba, nem lett t�bb szabadid�m, �pp csak annyi, hogy v�gre tisztess�gesen nekikezdhettem a kopony�nak. Az elm�lt h�tv�ge – tulajdonk�ppen onnant�l kezdve, hogy Bence level�t meg�rtam, �s k�pzeld mit mondott r�:
„Igen, nagyon finoman melengetett, de �jat nem mondott.” – igaz-igaz, a kis dr�ga….
Sz�val napjaimat beburkolta a sz�vettan s�r�-s�t�t fellege. Amit tudni kell err�l a t�rgyr�l az az, hogy a sz�monk�r�s nagyon e lett ebben az �vben, sz�val sz�m�t�g�pes program seg�ts�g�vel �runk. 20 perc, 20 k�rd�s, �s olyan megfogalmaz�s, hogy azt se tudod, hogy most akkor egy s�t�t s�vra k�v�ncsi, ami ism�tl�dik, vagy az �sszes s�t�t s�vra. (mert van vagy h�romf�le) �s mikor megk�rem, hogy lehetne egy �rtelmez�si k�rd�sem? A v�lasz a mag�t�l �rtet�d�: nem!

Sz�val… Tekintve, hogy ezen m�lik az anat�mia �t�s�m, kicsit g�rcsbe r�ndult gyomorral k�v�lyogtam eg�sz nap. F�leg, hogy a h�tv�g�n csak erre tanultam, minden kis metszetr�l ismertet�t k�sz�tettem az eg�sz �vfolyamnak, erre betesznek olyan k�rd�st, hogy: osteoid.. Aha. Sz�val nagyon j�, hogy m�g azt is megtanultam, hogy milyen Weibel-Palade test van az endothelsejtek plazm�j�ban…

M�g miel�tt nagyon belefolyn�k a szitkoz�d�sba, elej�t veszem a dolognak – mert nem err�l szerettem volna mes�lni neked, Steph. Az igazs�g az, hogy… J�l �rzem most magam. Picit f�radt vagyok, picit f�rhetett volna t�bb koponya is a napomba, de �gy nagy �ltal�noss�gban v�ve, �gy gondolom, nem is olyan rossz ez az eg�sz.

A m�lt h�ten megkaptam az �t�s�met inf�b�l. Ma kider�lt, hogy �t�s lettem genetik�b�l is, mindenf�le pluszpont hozz�ad�sa n�lk�l is. Mikor megl�ttam a dolgozat�sszes�t�t, n�ztem nagy, �r�mt�l elp�r�sodott tekintettel a laptopom k�perny�j�re, �s egyszer csak 180�-os fordulatot vett az addig sanyar� �nsajn�ltat�sba s�ppedt kedvem.

V�gigtelefon�ltam Menyust, Ap�t, Benc�t, majd sz�pen lassan eszembe jutottak az elm�lt napok t�rt�n�sei, amik… Am�gy nagyon viccesek �s kellemesek, amolyan joy of every moment, amelyek mellett hajlamosak vagyunk j�tszi k�nnyeds�ggel elsuhanni, mikor valami nagy megpr�b�ltat�s tornyosul el�tt�nk. Az �llkapocs �s �z�lete k�z�tt pont ezek j�rtak a fejemben.

Kezdve a k�ppel, amit pont azel�tt k�sz�tettem, m�g miel�tt ugrottam volna egy nagy fejest az ismeretlenbe – alias Ross Histology –, �s a r� kapott kommentekkel. A b�lcs�sz ismer�s�m hitetlenked�, szinte m�sodpercre �rz� hozz�sz�l�sa, majd ezzel �lesen kontrasztot alkotva, csoportt�rsn�met m�r nem is az asztal k�zep�n �ktelenked�, kett�v�gott koponya, hanem a mellette tal�lhat� r�gi f�nyk�p izgatta. Kinek a pap, kinek a papn�, ugyeb�r .) �s milyen j� is ez �gy. ..

Bence �s az � �jabb Don Birki profilk�pe. Term�szetes, hogy a fi� akkor n�z ki a legjobban, mikor nem vagyok otthon. Lassan kezd nagyon hi�nyozni minden… �s itt most nem csak a bennem egyre jobban felhalmoz�d�, napr�l-napra fogyasztott instant t�szta besz�l.
Pr�b�lom eld�nteni, hogyan a legjobb. Ha kevesebben besz�lek az otthoniakkal , vagy ha minden momentumot megosztok vel�k. Nyilv�n akkor �rzem magamat a legrosszabbul, mikor Menyus hangj�t a h�zunk nagyszob�ja, �s a telefon visszhangj�n �t hallom. Akkor, ha ap�m f�l�lomban megk�rdezi:
 – Hogy �llsz, kisl�nyom? Mikor j�ssz haza?
Vagy, mikor a Mama a napi csal�di pletyk�kr�l tud�s�t, vagy csak egyszer�en, mikor Bence megjegyzi:
 – Nagy nap a mai. El�sz�r siker�lt felh�znom magam minden seg�ts�g n�lk�l…
Annyira szeretn�k tagja lenni a mindennapoknak – �s tudom, hogy ez mostm�r csak egy karny�jt�snyira �ll t�lem mindez. Holnapt�l sz�m�tva m�g 8 nap, �s mehetek haza, �s m�r csak vizsg�zni kell felj�nn�m Debrecenbe. Ha j�l sz�moltam egy jav�t� molbiosz – mert nevets�gesen sok kredit, �s kev�s tananyag ahhoz, hogy n�gyest kapjak bel�le -, �s egy sejtbiosz, amib�l megint csak nem lett volna nekem el�g az �vk�zi dolgozatokkal szerzett h�rmas…

Ha besz�lek az otthoniakkal, legink�bb arra k�rem �ket, hallgassanak meg, �s semmit ne besz�ljenek magukr�l. Tudom, ez hatalmas �nz�s�g, de m�shogy egyszer�en nem b�rn�m ki. Am�g Debreceni k�nyes-kellemes-tanul�si sz�m�zet�semet t�lt�m, szeretn�m �gy k�pzelni: �zdon meg�llt a vil�g, �s csak arra v�r, hogy �n visszat�rjek bel�. Valahogy meg vagyok gy�z�dve arr�l, hogy nem fog t�rt�ni semmi izgalmas, am�g �n itt vagyok, �s ez… Tal�n �gy is van.

Igaz�b�l nem. Minden p�r�g, de majd nyolc nap m�lva lesz is id�m, hogy mindezt szemrev�telezzem. Addig is, musz�j vagyok a saj�t dolgaimmal t�r�dni.

�s az �retts�gi… J�nnek, �s j�nnek a h�rek, mint p�ld�ul.

�s ezek l�tt�n mosolyra g�rb�l a sz�m. Milyen j� is volt egy �vvel ezel�tt! Belegondolva a tavaly m�jusba, m�ka �s kacag�s volt ez a k�t emeltszint. K�mi�ra ha k�t napot, bioszra ha h�rmat k�sz�ltem, mondjuk szor�tott is gyomort�jon olyan g�rcs, m�g ki nem h�ztam a t�telt, mint annak a rendje. A t�rire k�sz�ltem a legt�bbet, az ment a legny�gvenyel�sebben, �s azt hittem, sose j�n el az a kor, mikor ett�l… lef�raszt�bbat kell tanulnom.

Feln�v�nk a feladatainkoz. A minap kiraktam a tabl�k�peimet, amiket a p�nzt�rc�mban hurcolok. Aprop�, Steph. Egy j� indokot! Csak egyet mondj, �s magyar�zd meg nekem, hogy t�led mi�rt nincs tabl�k�pem? Rossz-rossz kutyak�ly�k! Sz�gyelld magad!

Teh�t a tabl�k�pek. Kiraktam �ket, nagy gonddal �rintve minden kis arcot. Bar�tn�ket csoportos�tottam, �s rendezgettem mindent addig, am�g minden �gy nem �llt, ahogy az v�g�l egy hatalmas, melegs�ges dobban�s�t jelentett a sz�vemnek.

Arra gondoltam, milyen sz�pek is voltak ezek az �vek. A megszok�st�l, a k�nyelmess�gt�l, ugyanannyira mint a napi vit�kt�l, neh�zs�gekt�l. Az, hogy minden nap ugyanazok a kedves emberek fogadtak, �let�k prob�m�ival, amit megosztottak velem, �s seg�thettem, ahogy tudtam... �s vice versa. Ahogy �letem az �gyam sz�l�n, f�lk�zre t�maszkodva, �s a m�g kor�nt sem v�gleges dekor�ci�val ell�tott szob�m fal�t n�zegetve, arra jutottam, hogy a sok dolgozat �s mindens�g ellen�re, �n egy hihetetlen�l szerencs�s ember  vagyok.

�s nem csak Bence, vagy miattad, Steph.

M�r csak az eml�keim miatt is.

N�ha �gy n�zek vissza erre a tizennyolc �vemre, mintha azt az utols� pillanatb�l tenn�m. �s, tudod… Ha egy pillanatra l�thatn�m a befutott karrierem ezut�n a gyermekeim, az unok�im mosoly�t, m�g egyszer utolj�ra r�n�zhetn�k a f�rjemre, �s elmondhatn�m:
K�sz�n�m, akkor… �n nem is b�nn�m, ha mondjuk a k�vetkez� pillanatom lenne az utols�.

Te is �rzed n�ha �gy, hogy f�radt vagy le�lni az �leted? 
Vagy, hogy m�r volt�l egyszer olyan boldog, hogy az �sszes t�bbit b�k�ben el tudd engedni?
Azt hiszem... �n igen.

Kedves Benc�m!

Ami�ta komolyabb �rzelmekkel viseltetek fel�d, az�ta tervezem neked ezt a fajta aj�nd�kot – egy levelet a sz�let�snapod alkalm�b�l. Belefogtam a tizenhatosn�l, a tizenhetesn�l, tavaly nem, mert �ppen matekb�l �retts�giztem, sz�val valahogy sosem j�tt �ssze. Mindig hatalmas, fellengz�s gondolatok j�rtak a fejemben, amiket �gy akartam pap�rra vetni, hogy az ut�kor minimum aranyb�l �ntse ki szerelmi �h�tatt�l cs�p�g� szavaimat, azt�n persze nem tal�ltam magamban a kell� tehets�get mindehhez, �gy sz�let�snapi leveled tol�dott.

Mostan�ig.

Eg�sz nap tanultam, �s k�pzeld m�r csak az�rt is, hogy kifejezzem sz�let�sed napja ir�nti tiszteltemet, nem, nem fogom elmondani mennyire keresztbe �ll a szemem, �s remeg az idegrendszerem att�l a mennyis�gt�l, amit a fejembe t�lt�ttem, hanem nyomok egy skip gombot, �s el�retekerek az �rdekes r�szhez, m�g miel�tt bealudn�l a sorok p�szt�z�sa k�zepette. - mivel tudom mennyire nem szeretsz olvasni.

B�r m�r m�lt h�ten odaadtam az el�zetes aj�nd�kodat, a sz�let�snapi sz�modhoz passzol� mennyis�g� r�ntott h�st, amit feltornyoztam tort�nak, az�rt most engedd meg, hogy adjak m�g valami m�shogyan t�pl�l�t is.

Bence. M�r megint egy annyira nagy, �s m�ly �rz�s� dolgot szeretn�k olyan hirtelen elmondani, hogy azt nem is lehet ak�rhogyan, csak a m�r elcs�pelt, ronggy� haszn�lt mondattal. Tudom, nem mondjuk sokszor, de k�rlek, most n�zd el nekem ezt a szentimentalit�st – elv�gre nem minden nap lesz tizenkilenc �ves az ember l�ny�nak els� lovagja.

Szeretlek.

�s nem csak azzal m�ly, melenget�, pocakt�jon kellemes, r�zsasz�n-felh�s �rzelemmel, hanem azzal a mosolyg�s j�kedvvel, amit hatalmas x-box csat�ink k�zben elkap, azzal a m�lab�s �br�zattal, ameddig az aj�nd�k r�ntott h�sodat pan�roztam, azzal a mereng� b�rgy�s�ggal, am�g n�zem, milyen k�nnyed�n kezeled az emberi kapcsolatokat, amikbe �n minduntan belefulladok. Szeretlek azzal a lemond� s�hajjal, amit akkor hallatok, mikor nem tudod hol is a DNS a sejten bel�l, mikor azt mondod:
„ – Ne magyar�zd meg, hogy a kecske hozza a fecsk�t!”, vagy hogy:
„ – Mostm�r menj�’ bor�’!”

Szeretem, hogy fel�lemelkedt�nk azon, hogy nyelv�nk konstans a m�sik sz�j�ban id�zz�n, �s �gy lehet�s�g�nk ny�lt valami m�lyebb kialak�t�s�ra. Valami olyanra, ami persze eleinte javar�szt a testi vonzalomra �p�lt, azt�n sz�pen form�ltuk �t egym�st. Az a k�t, v�gtelen�l k�l�nb�z� jellem manaps�g m�r kieg�sz�t� r�sze a m�siknak, olyasf�le, ami egyik r�sze nagy mag�ny�ban kopony�t tanulm�nyoz Debrecenben, m�sik fele meg pizza-estet szervez �zdon, k�zben pedig egy telefonbesz�lget�s alatt sim�n �rzi mindkett�: tart ez az eg�sz valamerre. Hat�rozottan, �s nagyon er�sen.

Tudod, Bence… Lusta is vagyok, meg �szinte is. L�tok n�lad szebbet, de sz�momra jobbat sosem. Tegnap olyan f�rfival tal�lkoztam m�sodj�ra, akir�l kisl�ny korom �ta �br�ndok kergetnek. �lomsz�p verseket �r, meglep�en m�velt olyan t�m�kban, amikre nekem nincs id�m a sok orvosiskod�s mellett, mereng�sen vid�m tekintettel n�z a vil�gba, megh�v s�rre, �s m�g borost�ja is van.

Sz�val besz�lgettem ezzel a kort�rs k�lt�vel, meglep�en g�rd�l�kenyen, �gy, hogy m�sodik tal�lkoz�sunk alkalm�val sz�n j�zanul tehette, k�r�l�tt�nk d�ng�tt a rossz zene, kezemben l�ty�g�tt a m�g rosszabb s�r, �s falatnyi ruh�ban rebeg� l�nyok suhantak el mellett�nk a t�ncparkettre. – Nekem persze senki nem sz�lt, hogy ki k�ne �lt�zni, �gy farmerben, fekete ingben �csorogtam a sok tapad�s kisest�lyi k�z�tt. Egyszer csak felt�nt mellett�nk Lizi egyik nagy bar�tn�je, �s kort�rs k�lt� alkalmi besz�lget�partnerem meg is jegyezte, milyen sz�p a ruh�ja, meg maga a l�ny is.

No igen �m, de mire megjegyezte, addigra az �n arcomon ezernyi �rzelem �tsuhan�sa hagyott groteszk grimaszban nyomot. A ruha-�ssze�ll�t�s, a flitteres fels�r�sz, a p�rg�s szoknyar�sz, amit �t�ztatott a r��nt�tt s�r. A g�nd�r�t�sb�l enged� barna f�rt�k, a t�k�letes, hangs�lyos smink, �s az alatta megb�v� b�rhib�k. Ezen fel�l r�gt�n Lizi jutott az eszembe, �s mellkas t�jon �kl�mnyi m�ret� g�rcsbe h�z�dott mindenem.

  – Sz�val f�lt�keny vagy?

Te tudtad volna, hogy ilyenr�l sz� sincs. �s…

Lehet az ember kort�rs k�lt�, lehet az, amir�l titkon az �n elsz�llt agyam valahol gondolkodik… De soha, senki nem lesz olyan, mint te.

Te, aki m�r a szem�ld�k�m r�ng�s�b�l tudod, hogy j�t vagy rosszat gondolok. Aki a mellkasom emelked�s�b�l sejted, j�t, vagy rosszat �rzek. Te, aki m�r annyiszor belegabalyodt�l abba a der�kig �r� tengernyi k�c barna hajamba, �s mindannyiszor megjegyezted, hogy ut�lod, azt�n, mikor �n eml�tem a fi�san r�vid fazont, akkor nagy vehemenci�val visszakozol.

Tudod… Tegnap rengetegen megdics�rt�k a hajamat, �s csod�lkozva morzsolgatt�k ujjaik k�z�tt tal�lomra felkapott egy-egy tincsem v�g�t. De egyik �m�lkod�:
 – Milyen hossz� �s eg�szs�ges! – sem esett fele olyan j�l sem, mint a te nagy mosolyg�sok k�z�tt re�m z�d�tott:
 – V�gd m�r le a gecibe, mert belefulladok! – od. Azt hiszed nem l�tom, de igen, mindig elcs�pem, ahogy ezek ut�n r�m n�zel. Szeretsz.

�s ezt ezer, sz�pfi�t�l bezsebelt ingyen s�r sem tudja �berelni.
Mert a s�r az csak foly�kony keny�r sz�momra.
Te meg �n… Nutella. M�gpedig limit�lt sz�ri�s, olyan, amib�l nem mindenki kaphat, �s �rzem: az, hogy �n szereztem bel�le, isteni szerencse. Ilyen isteni szerencs�t pedig meg kell becs�lni, �s be kell osztani.

Tal�n, ha �gyesek lesz�nk, egy �letig is eltarthat.

Isten �ltessen, Bence!

Mivel a napjaim megint kezdenek beleborulni valami kil�thatatlan tanul�sfergetegbe, ez�rt nem is igaz�n tudom meg�tni a megszokott hangvitelemet. Megint rajtam az a rezign�lt m�lab�, mint a J�zsef Attila verseken, csak �ppen nem szerelmi b�natom van, hanem bet�h�ny�si.
Neh�z is, mikor az alapvet�en pozit�v jellem tal�lkozik a feltornyosult tanulnival�val – de t�nyleg. Ha egym�sra pakoln�m, mennyi mindent kell megtanulnom, akkor is kij�nne egy j� 20 centis oszlop, csup�n A4es pap�rokb�l. L�tom �n, hogy a v�g�re fogok �rni. Viszont mikor csillan a f�ny az alag�t v�g�n, a r� k�vetkez� m�sodpercben m�r megint azt �rzem, hogy az �sszeoml�s sz�l�n �llok, �s hogy k�sz, ennyi volt.

A gond az id�beoszt�s, �s a betegs�g. Ez a k�t nap nagyon elh�zott, �gy ahogy nem lett volna neki szabad. Val�sz�n� a sejtbiol�gi�m fogja b�nni – �s ahogy ezt kimondom, m�r l�ngol is bennem a harci szellem: nem, dehogy! Ne hagyd veszni! Csak kicsit kell megh�znod, �s akkor nem kell meg�rnod az �r�sbeli vizsg�t, csak sz�ban kell felelned! Ami igen, sz�p �s j�, de… Most ker�ltem �ltemben el�sz�r olyan helyzetbe, hogy t�nyleg m�rlegelnem kell.

Vagy az anat�mia, vagy a sejtbiosz. Haha, m�r kimondva is hihetetlen vicces. Ez egy egyy�rtelm� k�rd�s, de az�rt kifejtem.

Adott a sejtbiol�gi�m. Nagybet�s  anyagcserev�gterm�k. Olyasf�le, az �letben semmi k�z�m nem lesz hozz� tant�rgy. Igaz�b�l de, mert a gy�gyszerek is sejtfelsz�ni receptorokon kereszt�l hatnak, node... El�g arr�l az eg�szr�l annyi, hogy vannak ezek a csodafeh�rj�k, amik �thidalj�k a sejtmembr�nt, �s az�rt vannak, hogy a gy�gyszer sejtszintig hasson. Meg a sejten bel�l is ilyen enzimek, amik...

Sz�val �rtem �n, mir�l van sz�, de mikor az eg�sz, alaphangon h�tl�pcs�s kaszk�dfolyamatot minden regul�torral, meg induktorral, mindezek szerintem valami szellemes be�ll�totts�g� ember, kicsit sem vicces fantazmag�ri�ib�l sz�letett 3 bet�s mozaikszavaib�l van elnevezve, na az... Na az... �s akkor m�g 65,75%-os lett a tesztem.... Na akkor...

Egy�bk�nt ez az az egy szent tant�rgy, amit csak h�rmassal lehet kiv�ltani, a jobb jegy�rt �gyis-�gyis el kell menni sz�ban felelni. Viszont  - l� a fenn eml�tett vicces emberek kegyelemkenyere - ha 75%-on alul teljes�tek, akkor m�g egy �r�sbeli teszttel is megboldog�tj�k az �letemet, ami tal�n j�, tal�n nem, de �gy �rzem, a vizsgaid�szaki k�zd�szellemem ink�bb a harcias „j� az nekem” fel� tereln� az �gyet. Sz�val ez a vizsg�m benn maradna, m�g akkor is, ha a j�v� h�ten esed�kes dem�mat hagyn�m a francba – amit �gy k�ne tennem. Mert a kopony�ba m�g bele sem kezdtem, �s l�ssuk be, �gy, hogy a j�v�met idegseb�szk�nt k�pzelem el, meg am�gy is, tekintve, hogy eddig anatb�l nagyon sz�p eredm�nyeket hoztam, nem azzal k�ne elrontanom az eg�sz f�l�ves munk�mat, hogy „jaj, akkor, most sz�tszak�tom magam, �s megyek, �s h�, de meg�rom m�g azt a sejtbioszt is!”

Persze, ez �gy logikus. De m�g v�g�re se �rek a gondolatvezet�snek, m�r felsz�lal bennem a maximalista felhang: ugyan m�r, hiszen csak egy picivel k�ne jobbat �rnod, mint az el�z� dolgozat! �s nyolc pluszpontot adnak! Nyolcat! Mikor lesz m�g ilyen lehet�s�ged?
Igaz�b�l a vizsgaid�szakban is, s�t akkor tal�n m�g t�bb pluszpont is j�rul�kos… Eddigi munk�ss�gom alapj�n 11 pluszt �rdemeltem ki az �sszesen szerezhet� 18-b�l, ami sz�p �s j�.

Lehet, hogy csak a f�radts�g miatt, de most el�g vonz� �tletnek t�nik  nem meg�rni azt a soron k�vetkez� sejtbiosz dem�t, egyed�l a rajta szerezhet� 5 darab pluszpont az, ami cs�b�t valamelyest….

Az a gond, ebben a nagy rezign�lt m�lab�mban, Steph, hogy se egy min�s�gi megsz�lal�s, se egy �pk�zl�b, t�lem megszokott gondolat nem j�n ki bel�lem. Ahogy a csoporttagjaimb�l sem. Mindannyian �l�nk, n�z�nk egym�sra, arcunkon valami t�lvil�gi mosollyal, azt�n a mindennapi h�ly�sked�sek mellett mindannyian t�l�l�si terveket gy�rtunk, hogy m�gis hogyan fogjuk �tv�szelni a r�nk v�r� h�rom hetet. �rtsd, ahogy mondom, ez t�nyleg ilyen survivor st�lusban megy. This is the time of peril. �s az a gond, hogy nem csak megmenteni lehet rajta a szemesztert, hanem lerontani is.

Egyben vagyok biztos, �s az az, hogy nem szeretn�k elapr�z�dni. A m�r hajsz�l h�j�n megszerzett t�rgyaimat szeretn�m kiv�ltani, �s ha annyi veszik rajta, h�t benn hagyni a sejtbioszt minden �gyes-bajos h�lyes�g�vel a vizsgaid�szakra. �gy �rzem, hogy vannak olyan csoportt�rsaim, akik a benn maradt 2 anat�mi�val, genetik�val, sejtbiosszal, mol.biosszal sokkal de sokkal rosszabbul �llnak, mint �n, �s akkor m�g v�r r�nk a koponya, a fejl�d�stan, m�g egy mol.bi, egy sz�vettan �s egy sejtbi…

Ja �s a legszebb az eg�szben a most szombaton esed�kes, m�jus elsejei hossz�h�tv�g�t p�toland�, bedolgozand� nap. Meg a most p�ntek, amikor is Bence �nnepli a tizenkilencedik sz�let�snapj�t, �n meg… H�t �n meg nem is tudom mit csin�ljak.

Steph, legsz�vesebben nyomn�k egy skip gombot. Mert nem azzal van a bajom, hogy nem tudom mindezt megcsin�lni. Tudom, hogy bennem a k�pess�g, tudom, hogy a t�lem telhet� legjobbat fogom hozni, egyszer�en csak nem vagyok k�v�ncsi �n�n szenved�semre. Ahogy fetrengek a k�nyv felett, mert m�r m�g egy sz�t nem b�rok elolvasni. Igaz�b�l elb�rn�k. Ha mondjuk magyarul lenne, nem valami elhalt latin, modern angol kever�k j�vev�nyszavakkal. Vagy ha mondjuk nem kaparna a torkom. Vagy ha csak egyszer�en nem lenn�k olyan f�radt, mint amilyen k�t h�t m�lva leszek, hogy tulajdonk�ppen �lni tudn�k majdan egy �r�nyi alv�s�rt.

Aprop�! K�t h�t m�lva ilyenkor, egy kiad�s molbi ut�n v�ge a szenved�seimnek.

Addig is, k�sz�lj hasonl� melank�li�s levelek �radat�ra, mert �gy d�nt�ttem, szenved�seimet lejegyzem neked, csakhogy a j�v�ben er�t mer�thessek: nem is volt olyan g�z ez a m�sodik f�l�v!

Aprop�, �retts�giz�k: �r�ljetek a dolgotoknak. J�v�re, sokkal de sokkal rosszabb lesz. Sz�val ne a matek meg a t�ri miatt l�gjon az orrotok, hanem viruljatok, ha ti is �gy mentetek be, hogy egy sz�t nem n�ztetek �t az EU-b�l, azt�n telenyomt�k a feladatlapot 3 uni�s k�rdezz-felelekkel :)

Szor�ts nekem, Steph! Tal�n a h�tv�g�n j�v�k valami l�lek�pol� gondolattal.

Avagy:
a Mam�val b�rmikor tudom �reztetni, hogy � az �n anyuk�m.
De Menyus…

Tudod, Steph, mondhatom �n ak�rhogyan hogy Menyus igaz�b�l a n�v�rem, �s nem is az anyuk�m, az�rt akadnak olyan jeles alkalmak az �vben, mikor picit elhom�lyosodik az �rzelmi �lesl�t�som, �s �gy l�tom kett�nk kapcsolat�t, mint valami amorf, k�pl�keny, �m nagyon �rt�kes valamit. Ilyen ez az any�k napja is.

Ak�rhonnan is n�zem a helyzetemet szerencs�s vagyok az �n bagatell szerencs�tlens�gemben. Lehet ak�rmilyen �rdekes is a viszony Menyus �s k�ztem, a minimum amit tehetek, hogy fejet hajtok a harci �ll�spontok el�tt, �s ink�bb re�lisan neki�llok kiboncolgatni a mi�rteket. Ezt is tettem. A mai nap pont meg is felelt minden okfejt�sre, mivel az eg�sz fejem �gy telet�m�d�tt a hirtelen j�tt megf�z�som miatt k�l�nb�z� v�lad�kokkal, hogy szinte azt is alig hallom, amit a mellettem l�v� besz�l. �gy, am�g �n az any�k napi sz�l r�zs�kkal szaladg�ltam h�zt�l h�zig, addig a vil�g egy lassan morajl� forgatagk�nt vonult el szemem el�tt, �s a szabadkoz�sok:
 – Csak megjelenek, azt�n nem adok puszit, mert mindj�rt elfolyik az orom – k�zepette maradt el�g csendem arra, hogy meghalljam a saj�t, berekedt hangomat.

Arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy anya csak egy van. Nem csak nekem, mindenkinek. �s ha m�g  az olyan nyomi is, mint az eny�m, a nyomis�g nem ad okot arra, hogy ne �rts�k meg �des sz�l�nket. Arcomat taknyos  zsebkend�be, k�ny�k�met az asztalon t�masztva meredtem a sz�lviharos m�jusi t�jra, �s arra jutottam, v�g�lis �rthet� az �n Menyusom.

Hiszen tan�t� n�ni. Sok-sok buksi tan�t�ja, most jelenleg kilenc  �ves kis man�k ugr�lj�k �t k�rbe nap mint nap, �s v�rj�k t�le a lelki eledelt. Menyus pedig osztja. K�t k�zzel. Egy �ltal�nos iskol�ba j�rtunk Menyussal, � tan�tani �n tanulni mentem minden nap, �s nem egyszer visszahallottam, milyen kem�nyen fog, �s milyen k�vetkezetes… �s mennyire szeretik.

Gyakran azt�n arra �rtem haza, vagy v�rtam, m�g meg�rkezik, hogy ebben a nagy szeretetben �s gondoskod�sban v�g�l �n maradtam utols�nak. �s, ha ezt az elej�n m�g b�ntam is, a v�g�re �gy �reztem, ez is csak egy k�l�nleges b�n�sm�d, amiben nem mindenki r�szes�lhet. M�ra m�r biztos vagyok benne: nem rossz dolog tan�t� n�ni l�ny�nak lenni. Hacsak nem furcsa egy picit, hogy van 30, n�gy �vente cser�l�d� gyereke, �s egy �lland�, azaz �n magam, avagy a legnagyobb nyomi a sok kicsi k�z�l kin�ve.

K�t orrf�j�s k�z�tt elmerengtem azon is, mennyire neh�z eset is vagyok. Cs�k�ny�s, mint egy szam�r, t�nyleg az �tlagon fel�l �nfej�. Okos is vagyok... Nem a legokosabb, nem k�l�nlegeses l�ngelme, de eg�sz hamar fog az eszem, �s ez a b�szkes�gen t�l nagyon sok bossz�r�gra is okot ad. Az id� el�rehaladt�val egyre t�bb lexik�lis tud�st halmozok fel, �s ez�rt egyre t�bb mindenhez �rtek, azt�n olyan dolgokba is bele�t�m az orrom, amik csettint�sre felideges�tik j�any�mat.
Ezt lesz�m�tva n�lam a kit�n� mindig is csak egy lelki�llapotk�nt l�tezett, meg persze g�mb�lyded sz�mokk�nt az ellen�rz�ben. A val�s�g pedig �gy mutatkozott meg, mint a nagy, bog�rbarna szem� kis nyomi, aki el-els�pped az emberi kapcsolatok ingov�nyos talaj�n. Ahogy n�v�k fel, egyre ink�bb meg�llom a helyem. �gy �rzem, m�r nem mer�l�k nyakig, csak bok�ig, ha bar�tkoz�sr�l sz�, viszont nagyon gyakran megesik, hogy m�g a fejem b�bja sem l�tszik ki, ha Menyust �rinti a kapcsolati t�ma.

Merthogy neh�z velem, az egy dolog. No, de vele is! �s most nem csak arr�l besz�lek, mikor nagy sz�r�s szemmel r�m n�z:
 – Eredj, �s takar�tsd ki a szob�dat!
 – De h�t mindj�rt viszem mindenemet Debrecenbe…
 – Nem magyar�zod meg!

Hanem ugye a Bence-miz�ria, az �lt�zk�d�s, meg minden olyan n�i nyavalya, amin k�t l�nytestv�r k�pes hajba kapni. Azt�n nagy duzzogva ki�rt�nk Hangonyba, kez�nkben egy-egy sz�l liliommal, �s boldog any�k napj�t k�sz�nt�nk a Mam�nak.

A Mama persze nagyon �r�lt mind a k�t l�ny�nak, de ennek az �vnek a forgat�k�nyve egy picit m�shogy zajlott. Egyr�szt ugye nem kaptam se leveg�t, se puszit, de m�g alm�skal�csot sem, mert az ablakhoz kellett �lni, figyelni a szomsz�d n�nit, akinek a l�nya nem tudott hazaj�nni any�k napj�ra Pestr�l, ez�rt Menyus becsemp�szett az udvarra egy nagy csokor vir�got. Mert Menyus ilyen. Minden kisl�nyra �s �desanyj�ra nagyon vigy�z.

Sz�val �lt�nk a f�lig leeresztett red�ny m�g�tt, egym�sra tornyozva, mint a mes�ben, �s lest�k, ahogy a szomsz�d n�ni a vez�ny-telefoncs�rget�sre kij�tt az udvarra, �s hopp a kapuban ott v�rta az a hatalmas vir�gcsokra. Volt nagy �mul�s, meg kezet meghatottan a sz�jhoz emel�s. Menyus meg a Mama nagyban mosolyogtak, �n meg boldogs�gosan pr�b�ltam feljebb sz�vni a ny�kot az orromban.

Azt�n sem volt alm�s kal�cs. Mama kiment lecs�s husit csin�lni, Menyussal meg ki�ltem a verand�ra, �s meghallgathatta az el�ad�somban a csontsz�vet els� k�t oldal�t.

Furcsa. Sosem ig�nyeltem, hogy tanuljanak velem, most viszont… Igaz�b�l az sem �rdekelne, ha m�st csin�lna a velem szemben �l�, csak mikor abbahagyom, akkor k�ne megsz�lalnia:
 – Gyer�nk, csak m�g egy oldalt!

Juditnak bezzeg k�nny�. Az � anyuk�ja orvos… �r�kat szoktat egy�tt tanulni. De az �n anyuk�m nem orvos, hanem tan�t�n�ni. �s nem is eg�szen anyuka, hanem Menyus. �s jobban belegondolva, azt hiszem mindezzel �n nyertem :)

Valamelyik nap – a j� m�ltkor�ban –, �pp tajt�kozva trappoltam le az emeletr�l, hogy nem tudom puklimentesen felfogni egy egyszer� l�farokba az �n m�r majdnem der�kig �r� barna s�r�nyemet, �s most fogom, �s lev�gom az eg�szet a francba. Menyus meg n�zett r�m, kinevetett. Kinevetett az a majom, holott tudja, hogy a norm�lis emberek haja, f�leg a mos�st�l sz�molt zs�rosod�s harmadnapj�n m�r szinte mag�t�l rendez�dik l�farokba, de az eny�m? No cooperation. None.

Le�ltetett a kiss�mlira, �s felfogta a hajamat. Olyan szorosan… Mint mikor als�s voltam, �s der�kig �rt a hajam, �s minden nap l�farokban hordtam, mert Menyus tudta, hogyha le lenne engedve, nem b�rn�k magammal. �s igaza volt.

�s tal�n, Steph, sok mindenben igazuk van. Abban, hogy nem tudtam volna kilenc �ves vad�c fejemmel mit kezdeni azzal a der�ig �r� loboncommal. Pedig gy�l�ltem a l�farkat. Azt akartam, hogy szabadon lobogjon a hajam, mint valami meseh�snek, de m�gis… sose engedtem ki.
Igaza van, hogy k�rbek�ld a csal�d �sszes n�i tagj�hoz egy sz�l r�zs�kkal, m�g olyan betegen is, mint most, hogy alig �llok a l�bamon, mert � tudja, mennyire �r�lnek. Tudja, hogy ez az � napjuk.
Hogy n�z r�m nagy m�ltatlankodva:
 – M�r megint hogy n�zel ki? – Mert az � kor�ban nem �gy j�rtak a tizenkilenc �ves l�nyok. Meg azt�n, lehet, hogy t�nyleg nem passzol a fels�m meg a nadr�gom.
Igaza lehet, hogy ki k�ne h�znom fekt�vel a szememet, �s hagynom k�ne a szem�ld�k�met. Hogy le k�ne v�gnom a l�bujjamr�l a k�rm�t. Ahogyan besz�l ap�mr�l. Nem is az, hogy m�g mindig szerelmes, ez mindenkinek nyilv�nal�, csak neki nem. Hanem a s�relmekr�l, amit mint n�k�nt meg�lt, �s amit soha semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem szabad egy nagybet�s N�nek t�rnie. Tal�n igaza van az els� szerelemr�l, az �v�r�l, �s Benc�r�l is. Hogy elm�lik.

De olyan j�l esik vitatkozni vele.
A hajamr�l, a ruh�mr�l, a sminkemr�l, arr�l, hogy undorodom a l�bujjk�rm�kt�l, �s persze �lete nagy k�rd�jel�r�l, Ap�mr�l is.

Tudod, Steph, az�rt csak megvan annak a vil�gosabb oldala, hogy feln�tt�nk. �gy m�r sokkal m�sabb r�n�zni az anyuk�nkra. Most m�r nem csak azt a sz�munkra legszebb n�t l�tjuk, aki a legt�bb szeretet adta, hanem az asszonyt, aki a hib�ival egy�tt felnevelt, akivel �veken �t civakodhatunk, �s ezen fel�l: menthetetlen�l, �s megmagyar�zhatatlanul, nagyr�szt valami nemtelen h�la miatt: szeretj�k.

�s ez olyan j�.